Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 146. szám ARA: 1,80 Ft 1984. június 23., szombat Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE hírről hírre (3. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) IRODALOM—MŰVÉSZET AZ ŰJIGAZGATÓ A SZOMSZÉDBÓL JÖTT (10—11. old.) ■■■■■■■■■■■ (7. old.) Veszélyben az egyenlősdi Veszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legnagyobb béremelést végrehajtó vállalatok között 15 százalékpontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbségek a különböző iparágak dolgozóinak átlagbére között. Ha az ipari átlagbéreket 100-nak vesszük, akkor 1982-ben a bányászat átlagbére majdnem 150, a gépiparé 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85,4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majd’ hogy nem erőteljesen differenciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül is: a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége megduplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabályozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal-növekményt. Az oly’ sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a főmunkaidőhöz képest többnyire jóval magasabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s amióta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a „vgmk-láz” csillapításának módszerein gondolkodnak. Persze nem adminisztratív, hanem inkább „szabályozó-korszerűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze, sokféleképpen korszerűsíthetők. Például — s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk-bérek ezentúl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyereséget terhelnék?... Veszélyben tehát az egyenlősdi. Szerencsére — mondják az aggályoskodókkal szemben sokan. Ám erre ismét megszólal az előbbi tábor: úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a ni- vellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös, következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér, a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitása a számukra — az egyébként meghirdetett (bér) politikával ellentétben — azt jelenti, hogy a bérkülönbségek növelése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti. Csakhogy: tudnivaló — s ez egyre jellegzetesebb magyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem feltétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként — a bérkülönbségek „szintentartása”. netán további csökkenése a jövedelemkülönbségek fokozódásával is együtt járhat. Tudvalévő ugyanis, hogy az erős helyzetben lévő társadalmi csoportok elöl nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos vagy éppenséggel illegális jövedelemszerzési csatornák. Nemrégiben a Figyelőben olvashattuk, lássuk be, hogy a munkaerő újratermelésének költségeit a mai — hazai — bérek nem fedezik, ezért aki teheti, mellékjövedelmet hozó mellékmunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bér- különbségek növekedésének megakadályozásával a megszokott és kényelmes bérnivelláció támogatásával a gazdaságirányítás éppen a jövedelmi különbségek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában korlátozza magát. Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, miszerint az erőteljes bér-, illetve keresetdifferenciálás, a valóságos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gyakorlat előbb-utóbb szembekerül — úgymond — a társadalom tűrőképességével. Hiszen — mondják, a teljesítményelvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a munkateljesítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a többség nem ért egyet... Való igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” embereket. Csakhogy hadd kockáztassak meg egy feltételezést: a differenciálás kontra egyenlősdi kérdést nem az aggá- lyoskodók támogató egyetértése, vagy negligációja dönti el, hanem azoknak az erőknek egyetértése vagy negligációja, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tömörülve — a politikai hatalom legfőbb támaszainak, a politikai stabilitás biztosítékainak, letéteményeseinek tekintendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető módon támogatják az egyébként meghirdetett bérdifferenciálási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyenlősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. VÉRTES CSABA Kádár János és Losonczi Pál fogadta Kohl kancellárt Sajtókonferencia, látogatás Debrecenben Az MSZMP KB első titkára és Kohl kancellár a parlamenti találkozón. (Telefotó) Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja magyarországi hivatalos látogatásának második napján, pénteken előbb Budapesten, majd Debrecenben folytatta programját. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára délelőtt a Parlament Nándorfehérvár-termében megbeszélést folytatott Helmut Kohlafl. A szívélyes, nyílt légkörű találkozón behatóan foglalkoztak a nemzetközi élet időszerű kérdéseivel, különös tekintettel a fegyverkezési verseny megfékezésének, a kelet-nyugati kapcsolatokban megnövekedett feszültség csökkentésének és a kölcsönös bizalom építésének lehetőségeire. Egybehangzóan állást foglaltak a helsinki folyamat, a békés egymás mellett élés jegyében kialakult kapcsolatrendszer folytatása mellett. A magyar—NSZK kapcsolatok áttekintése során megerősítették szándékukat a két nép javát szolgáló rendezett, sokoldalú és gyümölcsöző viszony megőrzésére és továbbfejlesztésére. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Parlament Munkácsy-termében fogadta Helmut Kohlt. A nap folyamán Helmut Kohl koszorút helyezett el a Magyar Hősök emlékművénél Budapesten, a Hősök te- 'rén. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja a déli órákban Budapesten találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel a Duna Inter-Conti- nental Szállóban. A sajtó- konferenciát Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg. Helmut Kohl kancellár „kitűnőnek, pozitívnak és építő jellegűnek” minősítette a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásainak légkörét. Bevezető nyilatkozatában külön is kiemelte Kádár Jánossal való kétórás, „igen beható” eszmecseréjét. A kétoldalú kapcsolatokat jellemezve megemlítette, hogy a KGST-országok közül Magyarország a Szovjetunió után az NSZK második gazdasági partnere és az árucsere az idei év első hónapjaiban is 16 százalékkal emelkedett. Hangoztatta, hogy az NSZK kész meghosszabbítani az ősszel lejáró tízéves kereskedelmi együttműködési megállapodást. Utalt arra, hogy a nyugatnémet fél szívesen kötne beruházási egyezményt is Magyarórszág- gal. * A nap folyamán Helmut Kohl találkozott a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetségének vezető tisztségviselőivel. Később Helmut Kohl találkozott Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsekkel is a Budai Várban levő rezidenciáján. A program ezt követően Debrecenben folytatódott, ahova Helmut kohl különvo- nattal érkezett. A szövetségi kancellárt — és társaságában több NSZK-beli vendéget — elkísérte Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügymi- nisztériumi államtitkár, Esztergályos Ferenc és Kővári Péter. A vendégeket a debreceni pályaudvaron Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára és Szabó Imre, a megyei tanács elnöke fogadta. Este a megye vezetői vacsorát adtak a vendégek tiszteletére. * Bajnok Zsolt és Peter Boe- nisch pénteken tárgyalást folytatott egymással a magyar—NSZK sajtó- és tájékoztatási kapcsolatokról, a hivatalaik közötti együttműködés fejlesztéséről. ENSZ-tanácskozás az íírfegyverekről Az osztrák fővárosban véget ért az ENSZ világűr-bizottságának ülése. A világűr békés felhasználásával foglalkozó testület, amely 53 országot tömörít, az ENSZ legutóbbi közgyűlésétől azt a megbízást kapta, hogy tűzze napirendre az űrfegyverkezés megakadályozásának kérdését. India ebben a szellemben javasolta Bécsben: Az érintett államok kötelezzék magukat arra, hogy megszüntetik fegyverek telepítését és kipróbálását az űrben. Ahhoz a javaslathoz, amelyet több fejlődő, illetve semleges és el nem kötelezett ország támogatott, s amely munkabizottság felállítását sürgette, csatlakozott a Szovjetunió is, indítványozva: kössenek nemzetközi egyezményt arról, hogy a világűrt csak békés célokra használják fel. A bécsi ülésszakon az amerikai küldöttség NATO- szövetségesei támogatásával •azzal tért ki az érdemi-vita elől, hogy az űrbizottság — úgymond — nem megfelelő fóruma a fegyverzetkorlátozási kérdéseknek. A Reagan- kormány bejelentette űrfegyverkezési programját, és eleve céltalannak nyilvánította az űrfegyverek korlátozásáról a Szovjetunió által javasolt egyezményt. Szovjet-francia csúcstalálkozó Péntek délután a moszkvai Kremlben folytatódtak a szovjet—francia tárgyalások. A két küldöttség vezetője Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, illetve Francois Mitterrand köztársasági elnök. Aratás előtti finis A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok gépműhelyeiben finiséhez közeledik a betakarítógépek nagyjavítása és felülvizsgálata. A Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat — közismerten az AGRO- KER — is felkészült az aratásra. Június 25-től egészen az aratás befejezéséig ügyeleti szolgálatot tartanak, amiről értesítették is az érdekelteket. Velük párhuzamosan ügyeletet tart a MEZŐGÉP, valamint AGRO- TEK Vállalat is, ehhez igazodott a BKR gazdasági társulás is. Az AGROKER mindenből megnyugtató mennyiségű alkatrésszel rendelkezik, alaposan felkészült. Alapvetően nincs alkatrészhiány, egy- egy esetben azonban előfordulhat némi gond, aminek megoldásához az ügyelet segítséget tud nyújtani. Szombaton és munkaszüneti napokon egyaránt. * A dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Termelőszövetkezet javítóműhelyének tizenöt fős brigádja már az őszi kukoricabetakarítás befejezése után megkezdte a kombájnok javítását. A három E—516-os típusú gabonakombájn és a szállítóeszközök készen várják a június 27-i gépszemlét. A kombájnok alkatrészellátása javult — mint mondják —, de nem volt gondmentes, mert „házi megoldásokat” is kellett esetenként alkalmazni. Ékszíjgondjaik vannak. Aratási ügyeletet ők is tartanak, két szerelőjük nyújtott műszakban végzi majd a javításokat — ha kell. Ügy számolnak, hogy az 1100 hektárnyi gabona harminc nap alatt kerül be a földekről. Elképzelhető, hogy szomszédos segítséget is igénybe vesznek. Dunaszentgyörgyön a gépszemle előtt az utolsó simításokat végzik
