Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
1984. június 19. NÉPÚJSÁG 3 Az új KRESZ-ről (I.) Közúti Jelzések Az 1984. július hó 1. napján életbelépő KRESZ-módo- sítás és kiegészítés a közúti közlekedés szabályait sok vonatkozásban megváltoztatta. A változások közül csupán azokat a szabályokat kívánjuk ismertetni, melyek a közlekedők legszélesebb tömegeit érintik. Ennek megfelelően szólni fogunk egyes közúti jelzésekről, a járműforgalmat érintő fontosabb szabályokról, a gyalogosok, a mozgáskorlátozottak, a kerékpárosok közlekedéséről, és — nagy baleseti veszélyessége miatt — a vasúti átjáróban való közlekedés szabályairól. A jelzőőr a tilos, a megállj jelzést éjszaka vagy rossz látási körülmények között feltartott piros fényű lámpával jelzi. Vasúti átjárónál különösen fontos — a baleset elkerülése érdekében —, hogy az átjáró előtt kellő távolságban álljunk meg. A félreértések elkerülése érdekében a piros fényű lámpát az átjáró előtt az egyik oldalon állványra is helyezhetik. A másik oldalon a jelzőőr a lámpát feltartja mindaddig, míg az átjáró a keresztező közúti forgalom részére nem válik szabaddá. A gyalogosok, de elsősorban a vakok és a gyengén- látók biztonságos közlekedésének elősegítése érdekében a gyalogosok forgalmát irányító, kétlámpás fényjelző készülék kiegészítő hangjelzést is adhat. A folyamatos zöld fényjelzésnél folyamatos, a villogó zöld fényjelzésnél pedig — amikor már tilos az úttestre lépni — szaggatott hangjelzést adhat. Nagy forgalmú, kellő szélességű utak szélén folyamatos sárga vonallal — a kerékpárosok részére — úgynevezett kerékpársávot lehet létesíteni. Ha ilyen úton az útkereszteződésben jelzőlámpa irányítja a forgalmat, akkor a kerékpárosok részére külön — kerékpárost ábrázoló — három lencséből álló lámpa is alkalmazható. Ilyen lámpával lehet irányítani a kerékpárúton folyó közlekedést is. Ahol autóbusz forgalmi sáv van, ott a forgalmat irányító háromlámpás fényjelző készülék mellett BUSZ feliratú fehér fényjelzést adó kiegészítő lámpát helyezhetnek el. Ha a kiegészítő jelzés világít, akkor a menetrend szerint közlekedő közforgalmú autóbusz és trolibusz — a készülék más jelzésétől függetlenül — továbbhaladhat. Más járművek vezetői kötelesek megvárni a fényjelző készülék szabad jelzését. A közúti jelzőtáblák közül a következőket emeljük ki: — A „Gyalogút” önálló út, csak a gyalogosok közlekedésére szolgáló út. Tízen járművel közlekedni nem szabad. — A „Gyalog- és kerékpárút”. A gyalogosok és a kerékpárosok közlekedésére szolgál. Ha a táblán függőleges fehér vonal választja el egymástól a gyalogosokra, illetve a kerékpárosokra utaló jelzést, akkor ezek csak az útnak a táblán jelölt részén közlekedhetnek. Az útra festett folyamatos fehér vonal az út másik részén a közlekedők zavarása nélkül átléphető. A „Gyalogút” és a „Gyalog- és kerékpárút” közúti jelzőtáblák az úgynevezett „sétálóutcák” jelölésére is alkalmazhatók. A jelzőtáblák alatt kiegészítő táblán jelezhetik azt az időszakot, amelyen túl a gyalogosok és a kerékpárosok veszélyeztetése nélkül, célforgalom esetén, más járművek is behajthatnak. Ily módon lehetőség van például az ott lévő üzletek áruval történő ellátására. Az „ÁLLJ! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblát a jövőben vasúti átjáró előtt is elhelyezhetik. Ha a vasúti átjáró előtt ilyen tábla van, akkor a megállást jelző útburkolati jel előtt, ennek hiányában a tábla előtt, meg kell állni. Továbbhaladni csak abban az esetben szabad, ha a jármű vezetője meggyőződött arról, hogy vasúti jármű nem közeledik. A „Sebességkorlátozás” jelzőtáblát a módosítás szerint a „Lakott terület kezdete” jelzőtáblával együtt is elhelyezhetik. Ebben az esetben a sebességkorlátozás a lakott terület egészére vonatkozik. A „Lakott terület vége” jelzőtábla a sebességkorlátozást önmagában is feloldja. Az „Autóbusszal behajtani tilos” tábla a menetrend szerint közlekedő közforgalmú autóbuszok behajtását nem tiltja. Ha a „Legkisebb követési távolság” jelzőtáblán tehergépkocsi jelképe látható, akkor a jelölt követési távolság megtartása a 3500 kilogrammot meghaladó megengedett össztömegű tehergépkocsikra, valamint a vontatókra, mezőgazdasági vontatókra és a lassú járművekre kötelező. A „Várakozni tilos” jelzőtábla alatt elhelyezett, az árurakodásra utaló kiegészítő tábla a rakodás lehetőségét hivatott biztosítani. A táblán jelzett távolságon és időszakon belül más jármű csak akkor tartózkodhat, ha vezetője a járműnél marad és áruszállító jármű érkezésekor annak a rakodóhelyre történő beállását haladéktalanul biztosítja. A „Megállni tilos” jelzőtábla alatt kiegészítő tábla azt is jelezheti, hogy az útpadkán,'liletőleg az 1000 kilogrammnál nem nagyobb tengelyterhelésű járművekkel a járdán tilos a megállás. A jobbra, illetve a balra bekanyarodás, valamint a megfordulást tiltó, továbbá a sebességkorlátozást elrendelő tilalmi jelzőtáblák alatt elhelyezett időtartamot feltüntető kiegészítő tábla azt jelenti, hogy a tilalom csak a jelzett időszakra vonatkozik. Ha pedig az egyes járműfajtákra vonatkozó vagy a mindkét irányból behajtani tilos jelzőtábla alatt helyeztek el időszakra utaló kiegészítő táblát, akkor a behajtási tilalom csak a jelzett időszakra vonatkozik. Aki a „szabad” időszakban ilyen táblákkal jelzett útra behajtott, a tilalom kezdetéig a járművel az utat el kell hagynia. A veszélyt jelző táblák közül az „Útkereszteződés alárendelt úttal” tábla azt is mutathatja, hogy az alárendelt út melyik oldalról és milyen irányból torkollik az elsőbbséggel rendelkező útba. A „Gyalogosok”, illetve a „Kerékpárosok” jelzőtábla azt jelenti, hogy az úttesten fokozottan kell gyalogosok vagy kerékpárosok közlekedésével számolni. A vasúti átjárón való áthaladás biztonságát szolgálja, hogy két- vagy többvágá- nyú vasúti átjáró kezdetét kettőzött „Andráskereszttel” jelölik. Ez a jelzés például korlátozott látási viszonyok között tájékoztat a vasúti vágányokról. A tájékoztatást adó jelzőtáblák köre is kibővült. A „Gyalogos alul- vagy felüljáró” azt jelenti, hogy a gyalogosok az úttesten nem haladhatnak át, kötelesek az alul-, illetve a felüljárót igénybe venni. Az „Autóbusz forgalmi sáv” jelzőtábla jelzi, hogy az úttesten „BUSZ” feliratú sáv van. Ezen a sávon folyamatosan csak a menetrend szerint közlekedő közforgalmú autóbuszok és a trolibuszok haladhatnak. Más jármű erre a sávra csak a sáv keresztezése és a bekanyarodásra történő felkészülés céljából hajthat rá. A „Kapaszkodósáv” táblát emelkedő úton helyezik el. A táblán jelzett sebességnél lassabban haladó járművek kötelesek a kapaszkodósávon közlekedni. Ha a táblán sebességre utaló jelzés nincs, akkor azoknak a járműveknek kell itt haladniuk, amelyek lakott területen kívül 70 km/óra, lakott területen belül pedig 50 km/óra sebességnél lassabban haladnak. A „Lakó-pihenő övezet” táblával jelzett területen az ott lakók és az ott-tartózko- dók fokozott védelme érdekében a járműforgalom jelentős mértékben korlátozott. Az átmenőforgalom — kerékpárt kivéve — tilos. Az útburkolati jelek az eddig ismertetetten túl még a következőkkel egészültek ki: Balesetileg veszélyes helyeket az úttest szélére festett fehér vonal is jelezheti. A veszélyes helyre figyelmeztető vonallal együtt útburkolati jel is jelezheti a veszély jellegét. Például, kijelölt gyalogos-átkelőhely, útkereszteződés, vasúti átjáró. A különösen veszélyes helyekre — például vasúti átjáró, útkereszteződés területére — szaggatott vonallal körülhatárolt sárga színű útburkolati jel hívhatja fel a' figyelmet. Az így jelzett területen tilos a megállás. A járdára festett folytonos fehér vonal azt a határt jelzi, ameddig a járművek a járdának az úttest felőli részét várakozás céljából igénybe vehetik. (Folytatjuk) Következik: II. A jármű- közlekedésre vonatkozó szabályok. Jól akarni nehéz...? Kazalnyi levél van előttem, azaz pontosabban levél- másolat. Szerelmes leveleket ritkán szokás másolattal írni, más, magántermészetűeket szintoly kevéssé. Ezek természetesen hivatalos levelek, melyek eredeti példányait valamikor magánember és hivatal, hivatal és magánember között hordozgatta a posta. X város Y utcájának Z lakója és egy egész sereg névbetűvel jelezhető hivatal között, melyek felsorolása éppen ezért felesleges. A levelek hangneme közt érezhető különbség van. A magánszemély először tárgyilagos, tényközlő. Biztos a maga igazában, amit épp elég alapnak vél ahhoz, hogy ebben mások is bizonyosak legyenek. Később — miközben fordulgat a posta, szaporodnak az iktatószámok, és előre haladunk az időben — egyre ingerültebbé válik, végül — nem akármilyen stilisztikai bravúrral — becsületsértésnek ugyan nem minősíthető, de azért mázsás gorombaságokat vág a hivatalok, illetve a vezetőkön keresztül számos beosztott fejéhez. „Az Önök felelőtlen munkája . . .”, „Energiáim jó részét az utóbbi időben arra fordítottam, hogy az önök hivatali lelkiismeretlenségét utolérjem, de ez ideig eredménytelenül . ..” Ha az olvasó ezek után úgy véli, hogy a hivatal(ok) udvariatlan(ok), úgy téved. Egyik válaszlevél udvariasabb, mint a másik. Megköszönik X. város Y. utca Z. polgárának minden erőfeszítését, melyet állami bérleménye és környéke szebbé, használhatóbbá tétele érdekében tett, sőt, további hasonlóan áldásos tevékenységre biztatják. Az illető ugyanis nem közönséges kézügyességgel megáldott ember, aki megfelelő szakképesítés nélkül is tud cserépkályhát rakni, szigetelni, közös használatú helyiségeket kifesteni, és más egyebeket, amelyekre a hivatalok megfelelő anyagiak hiányában nem vállalkozhatnak. A bérlemény csak lakójának új, valójában azonban még nincs 30 éves, és a megfelelő rendelkezések értelmében csak ennyi év eltelte után lehetne rá közpénzt áldozni. A levelek kazaljából ezután különböző felsőbb szervekhez írt panaszok másolatai vellázhatók elő. Egyetlen választ se lehet kifogásolni. Stílusuk barátságos, noha mondandóik végeredménye többnyire az, hogy a kifogást visszautalták ahhoz, aki ellen szól. Ez nem túlságosan megnyugtató, és a levélíró nem is nyugszik meg. Ellentétben Z. város X. utcája Y. polgárnőjével, aki oly hosszú éveket levelezett a csendrendelet betart- tatása ügyében — ami még véletlenül se nevezhető magánérdeknek —, hogy végül is elköltözött nyugodni- masabb tájra. A hatóságok ugyanis képtelenek voltak érvényt szerezni a tulajdon határozataiknak, viszont tagadhatatlanul szép levelezési képességről tettek tanú- bizonyságot. Ez utóbbit korántse tessék pejoratív értelemben felfogni. Évtizedekig visszatérő téma volt lapjainkban a hivatali levelezések császári és királyi stílusa, a ható- ságosdi oly esetekben is, amikor a szolgáltatás lett volna kötelesség. Mely szó sejthetőleg nincs távolabbi rokonságban a „szolgálat”-tál. Jó ismerősöm T., aki szintén jót akar. Tavaly május óta, amikor először jelentette be a lakása mennyezetén azóta is minden éjszaka, kisebb-nagyobb mértékben felbukkanó vízszivárgást. Nyugdíjas gépkocsivezető lévén, sejt valamit a fizikáról. Így tudja, hogy a víz mindig lefelé folyik, továbbá, ha már a konnektorból is csöpög, akkor az áramütés veszélye — legyünk szakszerűek — „permanensen fennforog”. Az említett május óta az erre hivatottak több kiszállás árán elismerték T. igazát, aki jót akart magának, az alatta lakónak (a víz folyási irányából következően) és a Magyar Államnak, melynek tulajdonában van a napról napra romló állagú ház. A legkisebb éleselméjűség nélkül is el lehet képzelni, hogy 19 év múlva (a ház éppen 11 éves) lesz majd itt mit javítani... A címben feltett kérdésre természetesen sosem példákkal kell válaszolni, hanem a választ emberek tetteivel kellene megadni. Ugyanis jót akarni valóban nehéz. Nemcsak lakásépségi, vagy csendrendeleti, hanem gyakorta magánügyekben is. Konok gyermekünket meggyőzni arról az antik igazságról, melyben néhány tanmenet ismeretében már-már magunk is kételkedünk. Miszerint „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!”. Még konokabb kollégáinkat, ismerőseinket rábaszélni arra, hogy ne csak a saját fejük után menjenek, hanem — bár vessék el, de legalább vitassák meg mások javaslatait is. Sokáig lehetne folytatni, de minek? Ne legyünk azonban pesszimisták. Csakugyan minek? Hiszen, ha elhallgatjuk a dolgokat, azok attól még nem szűnnek meg létezni. Csak akkor, ha teszünk értük-ellenük valamit. ORDAS IVÁN Számítógépes alkatrészellátás Mintegy 400 termelőszövetkezet mezőgazdasági gépalkatrész-ellátását teszi gyorsabbá, pontosabbá az a számítógépes rendszer, amit a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SZTAKI) szakemberei nemrég állítottak üzembe a KITE (Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés) nádurvari központjában. A rendszerközpont egyes feladatai mellett a folyamatos alkatrészellátásra is vállalkozott. Számos raktárépület és csaknem 100 — részben raktárul is szolgáló — szerelőkocsi áll a szervezet rendelkezésére. Az utóbbi években a megnövekedett raktárkészlet kezelése, áttekintése egyre nehezebb volt — több mint 30 ezer féle alkatrészt tárolnak —, ezért a központ megbízásából a SZTAKI szakemberei olyan — központi gépből és több terminálból álló — számítógép-rendszert hoztak létre, amely napra készen számon tartja az alkatrész- készletet, és jelzi, ha újabb beszerzésre van szükség. Figyelemmel kíséri azt is, hogy a rendelkezésre álló készlettel mekkora gépparkot lehet ellátni, és hogy a géppark átlagos életkora hogyan változott. (Ez azért lényeges, mert a gépek elöregedésével arányosan nő az alkatrészigény.) Emellett folyamatosan könyveli a napi állo- mányváitozást, számlázza az értékesítést,' és statisztikai összesítést készít a raktár- készlet hosszabb idő átlagában történő változásairól, ami a raktárak feltöltése szempontjából fontos.
