Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. június 16. "KÉPÚJSÁG ii Ferenc Jóskától nem lehet szabadulni Képeslevelezölap-kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban é Képeslapok a kiállításról „Csak az emberről tudok szólni...M Csapó György: Bencze László Ferenc Jóska óriás méretű arcmása — nyolc képes levelezőlapból összerakva. Bájos figura, kezében valódi tükörrel, dombornyomású képes levelezőlapon. Ingerlőén csinos hölgy álomra hajtja a fejét — ugyanő pajkosabb szituációban, ha átvilágítják. Iróasztallap méretű behe- mót — és körömnyi levelezőlap: a világ legkisebbje és legnagyobbja. A legszélesebb — 111 centis — nem fért el a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett tárlaton. A május 19-i Múzeumi Világnapon rendszerint megnyitnak — a reprezentatív, nagy tárlatok mellett — néhány kuriózum-kiállítást is. Ilyen az a bemutató is, amelyet Gyökér István gépészmérnök százezres gyűjteményéből állítottak össze, s címe: Fejezetek a képes levelezőlap történetéből. A kezdettől 1904-ig. 1869-ben jelent meg a világ első postai levelezőlapja, az Osztrák—Magyar Monarchiában. Egy évvel később fura ötlet pattant ki egy északnémet könyvkereskedő, August Schwarz fejéből: a levelezőlap bal felső sarkába képecskét nyomtatott, így adta postára. Érdekes módon, nem keltett feltűnést. öt év múlva megismételte a próbálkozást, majd sorozatot adott ki képpel tetézett levelezőlapokból. Sikere lett. A kereslet fokozódott, nemsokára elárasztotta termékeivel Németországot, majd Európát. A képes levelezőlap megtalálta funkcióját — rö- videbb, de érzelmesebb üzenetek hordozója lett —, és mind többféle témát dolgozott fel, előbb grafikus-rajzos, majd a korlátlan sokszorosításra alkalmasabb fotós megoldásban. A feltatáló egyik ösztönzője alighanem a XVIII. században létrejött, s a múlt század végéig hódító alkalmi — ünnepi, név_ és születésnapi — borítékos-kis- képes köszöntőkártyák divatja is. De mi ad apropót és indokot az olyan előkelő helyen való kiállításnak, mint a Budapesti Történeti Múzeum? Egyrészt emlékeztetni arra, hogy a napjaink mindennap, jához hozzátartozó képes levelezőlap milyen módon és formában jelent meg annak idején. Másrészt már tudjuk, hogy a nemrég még giccsnek titulált képes levelezőlap pó. tolhatatlan feladatkört tölt be: akaratán kívül kortörténeti dokumentummá vált. Ha nincs képes levelezőlap — nincs megörökítve oly sok minden, aminek mozaikszerű összerakása útján egy- egy múltbeli korszak sokféle jellemzője megvilágít, ható. Íme, néhány témakör, amely szerint csoportosították az anyagot a tárlaton : utcaképek, városképek, tájképek, fürdőépületek és belsők, színészarcmások, divatképek, lebontott városrészek, azóta áthelyezett intézmények > képei, vendéglátás, szórakozás. Aztán az ext. A szovjet gyermekújság, a Pionyerszkaja Pravda ismét nemzetközi képzőművészeti pályázatra invitálja a világ gyermekeit. Minden 5 és 16 év közötti kisfiú és kislány a földgolyó bármely pontjáról résztvevője lehet a seregszemlének. Az ifjú tehetségek alkotópályázatát már ötödik alkalommal rendezik meg. A megelőzőek igen rangos szemlék voltak. Így például az 1980-as moszkvai olimpiát közvetlenül megelőző felhívásra 75 országból 350 ra kiadványok: szerelmesek, tréfásak, nyomdai-rajzolói leleményt és technikai felkészültséget tükrözők. Ferenc Jóska arcmásától nem lehet szabadulni! Közvetlen közelből nézve a hatalmas fejet, s fejebúbjára fordítva: egy-egy részlete az uralkodó életéből vett egy-egy momentum. Po- faszakálla-bajusza környéke: picike állampolgárok egy nagy vízesésnél. A császár és király egyik szeme: alattvalók által tolt ágyútalp egyik kereke; a másik szeme pedig hintó. Parolinján is, ha jól megnézik, csupa-csupa icike- picike alattvaló képezi a legmagasabb rangjelzést. Az egész, kábulatosan kitalált és megcsinált levelezőlap-komplexum fő mondandója az, hogy tehet bármit a kis alattvaló — ő császári és királyi felsége nélkül semmi sincs. Elárulja egy korszak ízlését, szellemiségét, atmoszféráját. A kiállítás egésze pedig azt ezer rajz érkezett. „A nemzetközi pályázat szervezésével azt szeretnénk elérni, hogy a Föld gyermekei jobban megismerjék egymást, és szoros barátságot kössenek” — mondja a Pionyerszkaja Pravda fő szerkesztője, Olga Grekova. A pályázat feltételei egyszerűek. Minden résztvevő 10 munkát küldhet be. Ha a résztvevők iskolai vagy más gyermekintézménybeli közösségek, akkor 60 munkát küldhetnek be. Ezek lehetnek rajzok, szobrok, vagy az szemlélteti: kitalálása óta mennyire, és milyen irányba tendált s sajátos műfaj alakulása. Épületeket, szokásokat, hangulatokat, óhajokat, életeket — a múltat, egészében és részleteiben — ezt őrzi és teszi közszemlére a soksok képes levelezőlap. Tanulságos és élvezetes kiállítás. A gyűjtő tízemeletnyi anyagot tudhat a magáénak. Negyedszázada kezdte, s ma százezres a gyűjteménye. Légmentesen egymás mellé téve harmincharminchárom méternyi. De belefér egy szekrénybe. Ezt a szekrénybe zárt régi életet — ezt az elismerten a nemzetközi élvonalba sorolható gyűjteményt — Gyökér István már sokszor bocsátotta hazai és külföldi kiállítási intézmények és művelődési házak rendelkezésére. Szívesen vándoroltatja — kérésre — bármikor. alkalmazott művészet alkotásai. A pályázat jelmondata — „Így látom a világot”. Így tehát a művek témája sincs megszabva. A beküldés utolsó határideje — 1984. november elseje. Ezt követően a tekintélyes zsűri kiválasztja a legjobb műveket, melyekből 1985 tavaszán Moszkvában kiállítást rendeznek. Kétszáz ifjú alkotó között osztanak ki érmeket és a kiállítás minden résztvevője kap oklevelet, katalógust és emlékjelvényt. (APN—KS) A közeli múltban új köntöst kapott az „mmm” emblémával jelentkező Mai Magyar Művészet sorozat. A Képzőművészeti Kiadó változatlan feladatot tűz formás füzetei elé: honi kortárs művészetünk értékes teljesítményeit propagálja kép és szó segítségével. Erőfeszítései nyomán további fehér foltok tünedeznek el, kevéssé méltatott vagy méltányolt életművek kerülhetnek felszínre. A legújabb kötet Csapó György kismonográfiája Bencze László festőművészről. Furcsa ellentmondást sejtet, hogy csak alkonyi híradásként láthatott napvilágot a korán Kossuth-díj- jal kitüntetett, nemzedékeket nevelő főiskolai tanár következetesen megjárt életútját összefoglaló munka. Pályája, művészete valahogy a művészeti élet, a műpártolás árnyékos oldalára szorult. Elkötelezettsége, „csak az emberről tudok szólni” hitvallása,, műtörténeti jelentőségű alkotásai ellenére hosszú ideje érzi a mellőzöttség bélyegét. A finoman álcázott vesszőcsapások „konok festővé” tették, de meg nem törhették. Talán e kis könyv törleszt valamit a szakírás adósságaiból. Bencze László 1979-ben rendezett nagy kiállítást a Műcsarnokban. Azóta Csapó György könyve (s egy riportja!) az egyetlen híradás a fővárosban és Csopakon élő festőről. Sajátos felépítésű, tömör címekkel fejezetekre tagolt írása korszakokra, irányváltásokra, kudarcokra vagy eredményekre utalva fogja át pályáját. Az életrajzi tények lánca alig sejthetően húzódik a háttérben, csak a legfőbbeket éleA Magyar Néphadsereg évtizedek óta állandó pályázatokat ír ki, hogy képzőművészeink bemutassák a honvédség mindennapi életét. Az idők során maradandó értékű alkotások is születtek, Konecsni György, Szentgyörgyi Kornél, Imre István és mások révén. Blas- ki János nagyszabású üvegablakot tervezett a Honvédelmi Minisztérium aulájába, Bükkösi Gábor, többszáz festményt alkotott a katonaéletről, murális munkáját Szentendrén avatták fel a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A Hadtörténeti Múzeum tekintélyes képző- művészeti kiállításokat rendez, ezzel is serkenti a ma élő festőket, szobrászokat. Évente művésztelepet is szervez a honvédség a sorállomány azon fiataljai számára, akik kitűnnek vizuális képzettségükkel. Üj lehetőséget jelent a Magyar Néphadsereg Művelődési Háza Budapesten, ahol mindig új tárlat fogadja az Teli táj siti meg a szerző. Sűrűn „kölcsönöz” a közismerten jó tollforgató művész testes jegyzeteiből, kritikákból, tanulmányokból. A „hitvalló kényszer” szülte önjellemzés indítja a gondolatsort. „Halálos komolyság”, a divatok mellőzése, s mindenekfelett „tárgyként és tartalomként az ember” — bomlanak ki az ars poetica alapvonásai. A vallomás mellé törvényszerűen simul a minden megnyilvánulásán áthuHámzó közösségi tudat, az elkötelezettség. A pályakép mégsem derűs, lomha történelmi mozgások homálya „színezi” foltossá. A harmincas évek vidéki élete a felkészülést szolgálta. A „Fáradt katona” — sajátos rekviem a doni elesettekért! — útjelzőként mutatja, merre indult. Hittel vállalta az „új idők” szolgálatát. Tartásából nem engedve tanított, a minőség iránti tiszteletre nevelt saját példájával. A korszak és a maga tévedéseiért súlyos árat fizetett. Gyérülő kiállításainak tartózkodó hivatalosság, kritikai visszhangta- lanság szegődött nyomába. Mentsvára a munka maradt. Az 1967-es fordulatig regénybe illő történések alakították sorsát. Gondtalan gyermekkora állította döntés elé: zene vagy rajzolás? — Tudjuk, miként választott. Tanulmányaiban Berlin megelőzte Budapestet. Itthon Rudnay mellé szegődött, a biztonságos hajlékot — a főiskolát — mégis feladta, s a Bakonyban telepedett le. Dudar, a „festői szépségű kis falu” örökre beivódott sejtjeibe, a paraszti sors ábrázolása „magától értetődően természetes” céllá nemesedett a számára. A már-már klasszikus csúcs érkezőket. Legutóbb Szabó Iván szobrait és Gy. Vad Erzsébet festményeit láthatta a közönség, most dr. Schank László képeit, portréit szemlélhetik az érdeklődők. Dr. Schank László egy személyben alezredes, katonaorvos, a pécsi kórház belgyógyász főorvosa — és festő. Egyik fáradalmát a másik tevékenységével piheni és szerzi meg három közegben ön1948-ban festett Könyöklő asszonya. A „hamis idill” korában kapja meg divatos rajzsorozatáért a Kossuth- díjat. A produktum nem jobb s nem rosszabb „sorstársainál”, mégsem akadályozza meg kiűzetését a főiskoláról. „Keszonba” kerül, 1960-ban mégis kiállít. „Nem behízelgő”, „pőre kardját villogtató” képeit Nagy László, az értő földi vállalja s ajánlja közfigyelembe. Kis képek és rajzok világába húzódik vissza a festő, „konokul az emberről rajzolt és festett”. A nagyváros „hömpölygő emberfo- lyóiról” készít sorozatot, Emberek címmel. Vonalvezetése a felkészülés lázgörbéje. Kérdező tekintetű önarcképen vall a világ és a maga viszonyáról, portré igényű kompozíciót fest, Egy présház arcképét. S újra korszakot indító, a monumentalitás felé nyitó művet, a Megszerkesztett magányt. Csak a megrendelőre vár hiába. Csapó György okos, szenvedélyesen érvelő, a felelősség kérdését is megpendítő írása pontos látlelet egy tanulságos élet- és művészsorsról. Jellemző művekkel illusztrált kis kötete — színes reprodukciókkal gazdagítva — élvezetes olvasmány, elgondolkodtató vitairat. Tiszteletet érdemlő vállalkozás minden közreműködő részéről. magának, környezetének a harmóniát. 1922-ben született Szek- szárdon, sok ezer embert gyógyított meg eddig, s készített nyolcszáz olajfestményt, kétezer grafikát. Tájat és portrét. Arcmásai korrektek, festői és pszichikai tartalommal — tájai harmóniát rögzítik, bővítik a festői szépség törvényeivel. Losonci Miklós Péreli Gabriella ■Olf latom a «világot Nemzetközi pályázat ifjú képzőművészeknek SALAMON NÁNDOR Katonaélet a képzőművészetben Schank László tárlata Női portré
