Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-11 / 109. szám
1984. május 11. 'iMÉPÜJSÁG 3 „Éljük a magunk csendes éleiét” Héczei Lászlóné neve a nagymányoki termelőszövetkezet irodájában került szó ba. A nőbizottság munkájáról beszélgettünk, a nők szakmai végzettségének elmaradásáról. A szövetkezet, a kétségkívül meglévő ellentmondásnak éppen az ellenpéldája, mert már a harmadik szakmunkásképző tanfolyamon is túljutottak, a lengyeli iskolával karöltve. A tanfo Iyamot többségében éppen nők látogatták, és tettek szakmunkásvizsgát. Akkor azt mondták Héczei Lászlóné két szakmával is rendelkezik, kint dolgozik a györei ser téstelepen. A beszélgetés nem ott folyt, hanem a szépen berendezett otthonában. — Azt mondták, két szakmája van... — Az van nekem még négy is. — Menjünk sorba. — A békési Október 6-a Termelőszövetkezetben voltam tanuló, 1965-ben végeztem. Szép évek voltak. Az elsőt Budapesten végeztük a Maglódi úton. Akkor „lány- kodtunk”, a tanulást is elvégeztük játék közben. Hamarosan férjhez mentem, akkor úgy döntöttünk a férjemmel, hogy keresünk egy olyan helyet, ahol állattenyésztőket keresnek és lakást is adnak, ő szarvasmarhákkal foglalkozott, én meg baromfikeltető szakmunkás voltam. Így kerültünk Tolna megyébe, először Gyönkre, majd az izmányi termelő- szövetkezetbe, ez még a téeszek egyesülése előtt volt. Aztán a magunk négy keze munkájából megvettük ezt a házat itt Győrén, most már itthon vagyunk. — Együtt tanultak a férjével? — Együtt, de nem akkor, hanem itt a téeszben végeztük el a szarvasmarha-tenyésztői tanfolyamot, majd pedig a sertéstenyésztést. Akkor én gyesen voltam az első, majd a második lányommal. Éppen 10 évvel az első után 1975-ben fejeztem be ezt a kettőt. A mostanival, a szőlész, gyümölcskertész szakmával egy évet előreszaladtam, mert már az idén vizsgáztunk. Tíz évenként egy szakma kell is az embernek. Ha már egyszer elindultam egy úton, nem szabad megállni. — Nem volt nehéz két gyerek mellett újra tanulni? — Most mondjam meg, mi a könnyű? Az állatokat al- molni, etetni sem könnyű, a háztartásban is van tennivaló, van 12 hízóbikánk, két anyakoca azokkal is dolgozni kell. Sok kedvezményt kaptunk a tanuláshoz, lányok, asszonyok együtt voltunk, nem nevettük ki egymást, ha nem tudtunk valamit. Jó volt újra felfrissíteni amit már tanultam azelőtt, meg az ember mindig kap valami újat is. , — Miért iratkozott be szőlészetre és gyümölcskertészetre, az nem állattenyésztés? — Adva volt a lehetőség, csak élni kellett vele. Azt mondják, mindenki annyi embert ér, ahány nyelvet tanult meg. Én nem tanultam nyelveket, a szakmaszerzésre volt lehetőségem, ezt végeztem. A lányaink már tanulnak németül, jól is haladnak. megint meghívták a nagyobbakat a német táborba. azt. mondja ott játékosan tanulnak, észre sem veszik. Én is így vagyok vele, kevés időm jutott a készülésre a vizsgákhoz, amit ott e-7 iskolában hallottam abból éltem. A vizsgán meg nemesek arra kell tudni válaszolni. amit. éno°n kérdeznek. Négves. ötösöm volt mindenhő1 csak a történelem nem ment annyira, mint szerettem volna. a matematikát mindig is szerettem, azzal sose volt gondom. — Van haszna a gyakorlatban annak amit megtanult? — „Malacbölcsődáben”, vagy inkább „óvodában” dolgozom, az elválasztott kismalacokat neveljük, amíg tovább nem kerülnek. Természetesen nem mindegy, hogy tudom, melyiknek milyen táp kell. A keverési arányokat persze szakma nélkül is megtanulhatnám, de így legalább tudom mit miért csinálok, mi az értelme, mi a haszna a dolognak. A többit eddig még nem tudtam hasznosítani, legfeljebb itthon a háztájiban. Amit megtanultam, azt senki nem veheti el tőlem, bármi történik tudok használni más területen is. A mai kor igényeinek meg* kell felelni, ez ma már szakma nélkül nem megy. A lányaimnál már az érettségi a követelmény, a kisebbik bölcsődében szeretne dolgozni, a nagyobbiknak, aki most hatodikos, nagy tervei vannak, jogász szeretne lenni. Rajtunk nem múlik, mi a férjemmel megadjuk neki a lehetőséget a tanuláshoz, igaz eddig tiszta kitűnő is volt. — Segít a férje itthon? — Mi mindent együtt csinálunk, egy ilyen paraszti háztartásban megvan minden munkának a gazdája, ő hainalhan jár dolgozni négyre, akkor én is felkelek, elvégzem az etetést meefő- 7öm a, ebédet, mi hétre járunk dolgozni. Ha véletlenül valami munka rmatt nem intők az eh^dh°7. megfőz a férjem, vprv hofpjezi. ha félig kész. Ér ötig dolgozom, akkorra a férjem már megint elmegy nyolcig van n^a a szarvasmarhákkal. Nan- Vözben van ítihon. miröie talál marénak munkát a. há■' körül. Ahhoz, hogy p mai kon ícránvnl pznríut AlHnesünk valamivel nőt nini ke1! a keresetet. — IWiirnr uíhennek. mi a Irikauesnlódás? — A kikapcsolódás nekünk az, ha a gyerekekkel lehetünk. Nyaralni nem járunk az állatok miatt, de nem is vágyunk rá. A gyerekek eljutnak táborba, a nagyszülőkhöz. nekik megvan a pihenésük. Egy valami szent nálunk, nyolc órakor takarodó van, valamikor valóban pihenni is kell. Ezért a tévét, általában csak a lányok nézik. ötféle újság jár. azokat olvassuk, mert azért tudni akarjuk mi történik a világban. ez ma már elengedhetetlen. A rádió is mindig szól, ha itthon vagyunk. É ver te eirnegyimk a nőbí- zottsással a kirándulásra, akikor iól kibeszáigetiiik. kí- szórakozzuk magunkat, azt a gyerekek is mindig vágják. mert ezeV családos programok, Éljük a masunk csendes életét, nem tudok semmi különöset mondani... THÄROSI IBOLYA Tízéves az árvízkapu Május 31-én lesz pontosan tíz esztendeje, hogy megyei vezetők, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőinek, valamint a kivitelezésben részt vett szakemberek jelenlétében, Fehér Lajos, akkor a párt Politikai Bizottságának tagja, átvágta a nemzetiszínű szalagot és ezzel átadta rendeltetésének Keselyűsben a több mint 300 miyió forintos költséggel felépült Sió-torkolati művet, közkeletű nevén az árvízkaput. A torkolati mű haszna többoldalú. Fő rendeltetése, hogy a Duna árvizeit kire- kessze a Sióból. Akik emlékeznek az 1956-os jeges árvízre, tudják, milyen felmérhetetlen ennek a jelentősége. Megjavultak a hajózási viszonyok a Sión. Jobb lett a torkolati mű üzembe helyezésével a Balaton vízkészlet-gazdálkodása és javult az ipari és mezőgazda-: sági vízellátás. Az üzembe helyezés tizedik évfordulója alkalmából, a Tolna megyei műszaki hetek keretében, a Magyar Hidrológiai Társaság Tolna megyei körzeti csoportja tegnap a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségén tanácskozást tartott, amelyen Vágvölgyi János, a szakaszmérnökség vezetője, Tóth István, az igazgatóság árvízvédelmi csoportvezetője és Szakái Imre, az ár- vízkapu üzemvezetője tartott előadást. A tíz évvel ezelőtt üzembe helyezett Sió-torkolati mű Vb-iilés Bonyhádon A lejárt határidejű vbhatározatok végrehajtásáról szóló tanácselnöki jelentéssel kezdődött a bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülése. Ezt követően dr. Bálint Júlia egészségügyi osztályvezető számolt be a testületnek a táppénzes fegyelem alakulásáról, valamint az alkoholizmus elleni küzdelem helyzetéről. A végrehajtó bizottság több más témáról is tárgyalt, valamint előkészítette a soron következő tanácsülést. Tisza löki Harminc esztendővel ezelőtt, 1954 májusában avatták a tiszalöki duzzasztóművet. Az első ötéves terv legjelentősebb beruházása — amelynek létrehozásához 3,5 millió köbméter földet mozgattak meg a kotró-, iszapszívó gépek — ma is Európa nagyméretű dúzzasztómű- veinek sorába tartozik. A 135 méter széles, háromnyílású, maximálisan nyolcméteres dúzzasztóké- pességű vízmű a három évtized alatt folyamatosan, jelentősebb meghibásodás nélévforduló •kül szolgálta a Tisza felső szakaszának hajózását és három megye áramellátását. A mellé épült erőműből Nyíregyháza, Debrecen, Szerencs irányába szétfutó kábelek több százezer család otthonába és jelentős üzemekbe viszik el a víz energiájából nyert villanyáramot. A duzzasztómű jóvoltából az ország keleti részén jelenleg mintegy 25 ezer hektárt öntöznek, de kétszer ekkora terület öntözésére kínálkozik lehetőség. (MTI) Nemzetiségek Keiet-Európában ~ Nyugat- és Kelet-Európa közötti történelmi fejlődés A különbözősége nagy eltérést okozott kontinensünk TV két fele között az államok és a nemzetek kialakulá- -------1 sában. Nyugat-Európában a 18. század második felére, a 19. századra lezajlottak a polgári forradalmak, kialakultak a nemzeti államok, s azokban látszatra eltűntek a nemzetiségek. Kelet-Európábán ezzel szemben késtek a polgári forradalmak. Itt még a 20. század elején is három nagy, soknemzetiségű birodalom — Törökország, a cári Oroszország és az osztrák-magyar Habsburg birodalom — keretei között élt egykorú számítások szerint mintegy 60 millió összlétszámú nemzetiség. Az első világháború végén ezen a területen a nemzetiségek, illetőleg — az abban az időben általánossá vált megnevezés szerint — a nemzeti kisebbségek száma mintegy 40 millióval csökkent. Kelet- Európában a háború és a lezajlott forradalmak, valamint a Párizs-környéki békeszerződések eredményeként nagyszámú idegen állam keretében élő ember került saját nemzeti államba: a Balti országokban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában, A Párizs- környéki békerendszer eredményeként azonban továbbra is mintegy 20 millió ember élt nemzetiségi sorban, idegen elnyomás alatt. M iután az így kialakított helyzet előreláthatóan nagy veszélyeket hordott magában, a Wilson amerikai elnök javaslatára megalakult Népszövetség keretében úgynevezett kisebbségvédelrrti garanciális rendszert hoztak létre, amely lehetővé tette, hogy a kisebbségek, vagy anyanemzetek panaszát nemzetközi döntőbíróság vizsgálja meg. Az egész kisebbségvédelmi rendszer kizárólag kelet-európai országokra vonatkozott. Nemzetiségek létezését Nyugat-Európában nem ismerték el. A kisebbségvédelmi garanciális rendszer a két világháború között teljesen működésképtelennek mutatkozott. A kisebbségekkel rendelkező államok ugyanis nem hagytak beleszólni abba, hogyan bánnak ők ezekkel az állampolgáraikkal, míg az érdekelt anyaállamok rendszerint revánsra, az első világháború után kialakított határok revíziójára törekedtek. A második világháború befejezése után, a párizsi béketárgyalásokon, s az Egyesült Nemzetek alapokmányainak megfogalmazásakor a hangadó államok képviselői nem voltak hajlandók nemzetiségi kérdéssel foglalkozni^ Így történt, hogy eltérően az első világháború utáni békeszerződésektől, a mostaniakba nem kerültek be rendelkezések a nemzetiségekről. A tárgyalásokon 'olyan elvet alakítottak ki, amely szerint a kisebbségek, nemzetiségek kérdésének kezelése az érdekelt államok belügye. Az elmondottak természetesen a kelet-európai országokra is vonatkoznak, noha itt is — mint világszerte — nagy változások történtek a nemzetiségi kérdésben. Az utóbbi évtizedeken kiderült, hogy nemcsak Kelet-, hanem Nyugat-Európa országainak is vannak nemzetiségi problémái. A gyarmati rendszer széthullásával, az új, független államokban is mind több nemzetiségi probléma jelentkezett, s ezzel a kérdés világméretűvé vált. Kelet-Európá- ban viszont nagy mértékben csökkent a nemzetiségi lakosság száma. Ez egyrészt a'határok módosításának, másrészt annak a következménye, hogy a háború alatt és után nagy embertömegek változtatták meg lakhelyüket. A nemzetiségi kérdésben érdekes képet mutatnak a kelet-európai szocialista országok. így például a Bolgár Népköztársaságban a legutóbbi népszámláláskor, 1965-ben, a lakosság 11,2 százaléka vallotta magát nem bolgár nemzetiségűnek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakosságának mintegy 93 százaléka két nemzet — a cseh és szlovák — nyelvet beszéli. Az 1968-ban a föderációról meghozott alkotmány törvénnyel egyidőben szavazták meg a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvényt. Ez kimondotta, hogy a köztársaság a cseh és a szlovák nemzet, valamint a területén élő nemzetiségek (magyarok, kárpátukránok, németek, lengyelek) közös állama. E törvény szerint tehát a csehszlovákiai nemzetiségek „államalkotó csoportok”. A Jugoszláv Szocialista Szövetséges Köztársaság többnemzetiségű állam. Hat nemzet (a crnagorai. a horvát. a macedón, a muzulmán, a szlovén és a szerb) mellett kilenc nemzetiséget (albán, bolgár, cseh, magyar, olasz, román, ruszin, szlovák, török), valamint két etnikai csoportot (roma cigány és vlah) tartanak számon. A jugoszláv szövetséges állam minden délszláv nemzet számára egy-egy. (összesen hat) köztársaságot hozott létre, ezenkívül a Szerb Köztársaságon belül két autonóm tartományt szervezett: Koszovót és a Vajdaságot. — Lengyelországban az első világháború utáni első nép- számlálás szerint a lakosságnak jóval több mint egyhar- mada (36,5 százaléka) tartozott a nemzeti kisebbséghez. A határmódosítások, a lakosság-áttelepítések következtében jelenleg Lengyelország lakosságának csak egy töredéke, nem egészen másfél százaléka nemzetiségi. — A Német Demokratikus Köztársaság délkeleti részén mintegy százezres lélekszámú szláv nemzetiség él: a szorbok, vagy lausitzi szerbek. Ez a nemzetiség igen magas fokú nemzetiségi kultúrájú. Az NDK 1948-ban hozott szorb nemzetiségi törvénye minden biztosítékot megad ennek megőrzéséhez és ápolásához. Bautzen (Budysin) központtal működik a szorbok Domowina nemzetiségi szövetsége; iskoláik, pedagógusképző főiskolájuk, színházi együttesük, múzeumuk, könyvkiadó vállalatuk, újságjuk van. Az NDK Tudományos Akadémiájának szorb részlege működik. A Román Szocialista Köztársaság mintegy 21 és félmillió lakosának az 1977-es adatok szerint 12,3 százaléka volt nemzetiségi, többségében (1 millió 707 ezer 810 állampolgár) magyarok. Az 1965-ben hozott alkotmány 17. cikkelye kimondja: „Románia Szocialista Köztársaság, állampolgárai nemzetiségi, faji, nemi vagy vallási különbség nélkül egyenlő jogokkal rendelkeznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi élet minden területén. Az állam garantálja az állampolgárok egyenjogúságát". — A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében az alkotmány szerint a lakosság összességét alkotó szovjet népet 109 nemzet és nemzetiség alkotja. E szocialista közösség kerete a szovjet föderatív államszövetség, amelyben minden nemzetnek és nemzetiségnek az Önrendelkezés elvén alapuló nemzeti államszervezete van. Eszerint az egyes etnikai csoportok elért fejlettségi szintje szerint a szocialista szovjet állam- szövetségben jelenleg 15 szövetségi köztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület, és 10 nemzetiségi körzet van. A Szovjetunióban élő 109 népcsoport tehát összesen 53 államszervezetben él, mivel egyes területeken a köztársaságok, autonóm területek és nemzetiségi körzetek a lakosság kevertsége miatt több nemzetiséget is egyesítenek. lazánkban ma a lakosság töredéke (mintegy 3 százu- AJj lóka) tartozik a kétnyelvű, kettős kultúrájú délszláv, n német, román és szlovák nemzetiség sorába. Ma- gyarok és nemzetiségiek teljes egyenjogú állampolgárokként, egyetértésben élnek. Az ország olyan lenini nemzetiségi politika kialakításán fáradozik, amelynek alapelve, hogy fontos szerepet töltsön be a szocialista társadalmak belső egységének erősödésében, és egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a szocialista országok népei összefonottan küzdjenek közös társadalmi céljaikért. KŐVÁGÓ LÁSZLÓ
