Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

1984. május 3. "népújság 3 Vidám, lelkes, erőt és tenni akarást sugárzó májusi seregszemle (Folytatás az 1. oldalról.) Tamási A reggeli eső már elállt, de cseppjei még ott csillog­tak a tamási lovaspálya fü­vén, amikor megérkeztünk megyénk ifjú városába. A majális helyszíne meglehe­tősen néptelen volt akkor, csak a pavilonok körül szor­goskodtak néhányan. Meg­tudtuk, hogy hét munkahely főz a dolgozóknak. Hogy mi főtt a lábasokba'n, kondé- rokban? Virsli, halászlé és különféle pörköltek. Valaki tréfásan meg is jegyezte, a fornádiak annyi ennivalót hoztak, hogy egy hétig elég lenne a városnak. De kipakoltak a pecsenyesütők, és természetesen a helyi „Kop-Ka” Áfész is gondos­kodott ételről, italról. A pálya bejáratánál Grill Ferenccel, a városi tanács elnökével és Fiáth Attilá­val, a városi pártbizottság titkárával találkoztunk, akik épp arról beszélgettek — kémlelve a szürke eget —, hogy a délelőtti kulturális programot „beviszik” a művelődési központba. — Nem kell megijedni az eső­től — mondta a tanácselnök — hisz minden évben volt egy kis „csöpörgő” május elsején. Végül — az idő­járással „kiegyezve” — a szervezők a lovaspálya mel­lett döntöttek. Ügy fél tíz körül kezdtek gyülekezni az emberek, és Fiáth Attila megnyitó sza­vait már tarka sokaság hallgatta. Ezután maratoni program következett, amely­nek felnőtt és gyermek egy­aránt részese lehetett. Az úttörő fúvószenekart, a pá- ri népi együttes gyermek és felnőtt táncosait, az I. és II. számú Általános Iskolák tánccsoportját tapsolta meg a közönség, majd a buda­pesti Latin Combo politikai dalait hallgatták élvezettel. Potyogtak a gólok a kispá­lyás labdarúgó-mérkőzése­ken. Résztvevők és nézők egyaránt jól szórakoztak a különböző ügyességi verse­nyeken. — Van itt minden, mint a búcsúban — közölte vicce­sen egy idős bácsi fiatal is­merősével, miközben igye­kezett meggyőzni arról, hogy leányvásárt is tartanak a majálison. Ez azonban ki­maradt a programból, így az ismerkedésre „csak” az esti Hangár-bál biztosított lehe­tőséget. A tamási májusünnepen a munkát, a munkást ün­nepelték úgy, hogy közben erősödtek az emberek közti munkatársi, baráti kapcsola­tok. Hogy mindez közös szó­rakozás, kikapcsolódás köz­ben történt, az természetes. A gazdag kulturális programot a pári gyermektáncosok is színesítették Dombóvár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az ünnep reggelén Dom­bóváron 6 órára tervezték a zenés ébresztőt, amelyet azonban a kedvezőtlen idő­járás megakadályozott. 8 óra után megállt az eső, és volt remény arra, hogy a hagyományos ünnepi felvo­nulást nem zavarja meg. A városi pártbizottság előtt felállított dísztribünön pontban 10 órakor megszó­laltak a harsonák és meg­kezdődött a mintegy 8 ezer iskolás és üzemi dolgozó színpompás felvonulása. Eb­ben az évben a sportszá­zad nyitotta a sort, őket kö­vette Dombóvár tanulóifjú­sága. A kitüntetett üzemek élén a városi tanács költségveté­si üzemének dolgozói halad­tak, akik fennállásuk óta el­ső ízben nyerték el a Kiváló Vállalat kitüntető címet. Őket 8 másik munkahely kitüntetett kollektívája kö­vette. A mindvégig jó hangulatú seregszemlét a magyaróvári Kötöttárugyár, a Csavar­ipari Vállalat és a Láng Gépgyár dolgozói zárták. A felvonulókat a Katona József utcában vendéglátó és szórakoztató egységek fo­gadták, ahol a város apraja- nagyja késő délutánig szó­rakozott vidáman. Az idei május elsejét a művelődési otthon előtti utcabál zárta, ahol a zenét két dombóvári amatőr együttes: a Wik, és a Black Blues zenekarok szolgáltatták. Magyarszéki Endre Fotó: Bállá Sándor Dombóváron a Kiváló Vállalat címmel kitüntetett költségvetési üzem dolgozói haladtak a felvonuló mun­káskollektívák élén. Paks Délelőtt tízkor kezdődött - a mindössze pár éves ha­gyománynak megfelelően az Atomerőmű lakótelepen — a paksiak felvonulása, melyen több mint tízezren vettek részt. A város vezetői nyi­tották meg a menetet, majd elfoglalták helyüket a dísz­tribünön. őket az MHSZ és a két sportegyesület színes, látványos felvonulása követ­te, majd az iskolák, óvodák következtek. Utánuk jöttek 9 vállalatok, szövetkezetek dolgozói, tagjai. Az Atom­erőmű dolgozóinak mintegy háromezres menetét a Paksi Atomerőmű Vállalat kollek­tívája nyitotta meg, tíz vál­lalat mintegy háromezer dolgozója vonult fel, sokan hozták el gyermekeiket is. Felcsendült az éljenzés és a taps, amikor a hangosbe­mondó az erőmű tervtúltel­jesítéséről szólt, köszöntöt­ték a beruházáson dolgozó szovjet és a lengyel szakem­berek csoportját. Egymás után vonultak el a dísztri­bün előtt a város ipari, me­zőgazdasági üzemeinek, in­tézményeinek kollektívái, a pár száz méternyire lévő új szabadidő-központhoz, ahol vidám, műsoros majálissal, sportrendezvényekkel foly­tatódott az ünnepi program. A Paksi Atomerőmű Vállalat dolgozói nyitják meg az erőmű építőinek, üzemeltetőinek menetét Bonyhád Május első napja, a mun­ka ünnepe és a munka ün­neplése világszerte. Az idei ünnepnapot reggeli zenés ébresztő, pattogó indulók hangja vezette be Bonyhá- don. A Vörösmarty Mihály Általános Iskola úttörőfú­vósai ébresztették a város lakóit. Az sem vette el az ünneplőbe öltözött, felvonu­lásra igyekvő munkások, ve­zetők, kisdobosok és úttörők kedvét, hogy a reggel még esőfelhőkkel volt terhes, és időnként rövid zápor is ijesztgetett bennünket. Kilenc óra körül már sű­rű sorokban igyekeztek az emberek az ünnepre. A szí­nes forgatag tíz órakor indult el a Wesselényi utca végében felállított dísztribün felé. A menet élén a város tár­sadalmi és tömegszerveze­teinek képviselői vonultak, két úttörő egy-egy vörös zászlót vitt elöl. A dísztri­bünön hetvenhat fős díszel­nökség foglalta el a helyét, közöttük a párt-, állami és társadalmi szervezetek, üze­mek és intézmények dolgo­zói, úttörők és középiskolá­sok. Harminc vállalat és in­tézmény vonult el a dísztri­bün előtt, és minden kollek­tívát köszöntöttek, kiemelték a legjobb munkát végzett dolgozók és szocialista bri­gádok nevét. A felvonulók munkásmoz­galmi indulók hangjaira, transzparenseket, léggömbö­ket és zászlókat tartva kö­szöntötték a város és város- környék ünnepére összegyűl­teket. A felvonulás az Ifjú­sági Parkban fejeződött be, ahol már víg hangulat, javuló idő, sátrak, kör­hinta és vattacukor, ba­zársor és céllövölde, virsli és üdítő várt mindenkire. Igazi tarka ünnepi kép, forgatag és zsongás volt az Ifjúsági Parkban. A bonyhádi ünne­pen egész napos kulturális és sportprogram jelentett szórakozási lehetőségeket. Simontornya Több éves hagyománynak megfelelően rendezték meg most is Simontornyán a Sió menti fiatalok háromnapos találkozóját. Vasárnap ifjú­munkás nap keretében tar­tották meg a pártbizottság épületében a „Szakma Ifjú Mestere” versenyt, a Bőr­gyárban a targoncavezetők, a SIMOVILL-nél a villanysze­relők, a költségvetési üzem­ben a kőműves fiatalok ve­télkedőjét, a művelődési ház­ban megnyitották Dulity Ti­bor amatőr festőművész ki­állítását. A másik kiállítás Patay László Munkácsy-díjas érdemes és kiváló művészé — kedd délután a Vármúze­umban nyílt meg. Vasárnap délután gálaműsor, este bál volt. Hétfőn rendezték meg a három nemzedék találkozóját különböző ügyességi és sport versenyekkel, este popkon­certtel. Mintegy háromezren vettek részt a hagyományos találkozó különböző rendez­vényein, ugyancsak három­ezer simontornyai dolgozó és tanuló vett részt a keddi ün­nepi felvonuláson. Utána a sportpályán néptánccsoport­bemutatót, aerobic-show-t, úttörő „Ki mit tud”-ot, divat- bemutatót, tűzoltási bemuta­tót rendeztek, majd a fúvós- zenekar adott térzenét, a dél­előtti program barátságos labdarúgó-mérkőzéssel zárult. A bőrgyár — mint MSZBT tagcsoport — szovjet katoná­kat látott vendégül. Délután az általános isko­la udvarán kisdobosokat és úttörőket avattak, este fák­lyás felvonulással, fáklya- úsztatással, tábortűzzel zá­rult a munka ünnepének ren- d ezvény - sorozata. Tolna (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Huszonkilenc üzem, szö­vetkezet, intézmény, iskola több mint négyezer dolgo­zója, tanulója volt részese az elmúlt évek legszínpom- pásabb tolnai felvonulásá­nak. öt kitüntetett üzemet, százhét szocialista brigádot, hetven kiváló dolgozót kö­szönthetett a dísztribün han­gosbemondója. A felvonulást egész napos majális követte: sport- és kulturális rendez­vényekkel. E napon volt el­sőként látható a tolnai szár­mazású Derkovits-díjas fes­tőművész Strissowszky Szi­lárd tárlata a Fonógalériá­ban, a gyermekeket délelőtt a Magyar Cirkusz és Vari­eté, délután pedig a Holló együttes szórakoztatta. A két tolnai és a mözsi általános iskola közös gimnasztikái gyakorlatot mutatott be, a művelődési központ fúvós­zenekara térzenét adott. Dunaföldvár A nagy ünnep előtti na­pokban tartották az üzemek­ben az ünnepségeket, ked­den délelőtt rendezték meg az Oxigén- és Dissous Gáz­gyár üzemében az ünnepsé­get. A Duna-parton rajzver­senyt rendeztek, délután a Vár szabadtéri színpadán néptáncműsor volt. Méhes Lajos május l-i beszéde A világ dolgozói hagyo­mányos, nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Kormánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntőm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntőm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg és az unokákat, akik talán holnap találkoznak elő­ször a munka, a dolgozó em­ber ünnepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgá­latban vannak, az otthonuk­tól távollévőket, az útra in­dulókat, és köszöntőm az otthonmaradókat — mondot­ta bevezetőjében Méhes La­jos, majd így folytatta: Május elseje az értéket te­remtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a mun­kának, és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, akiknek tu­dásából, erejéből, képességé­ből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. En­nek az ünnepnek már csak­nem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepét sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta ma­gának. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szer­vezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb élet követelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyver­zettel készült május elsejé­re. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyi­ket cselédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a munkásosztálynak a leg­nagyobb fegyvere, a szerve­zettsége, az öntudata jelen­tett. A dolgozók élete, a mun­kássors sohasem volt köny- nyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közös­ségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kife­jezve az egész osztály küz­delmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát. Tisz­telettel gondolunk ma azok­ra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küz­delemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymás­utánjából ünneppé. így vált a munkásszolidaritás, a nem­zetközi összefogás, a mun­kásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé, az egész világon. E napon üdvözle­tünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akik­kel szoros egységben küz­dünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról biztosít­juk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizony­talanság. a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabad­ságukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született vala­hol itt Közép-Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejezte a jobb éle­tért, a szocializmusért harc­ba indulók programját: „Azt kívánjuk, te jövendő távol, Asztalunkon kenyér mindig álljon, S legyen munkánk, gyermekünknek iskola, öregjeink ne kolduljanak már soha.” Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohász­nak, mint harci program­nak. Pedig, ha jól meggon­doljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordu­lón, de még az 1930-as évek­ben is munkát-kenyeret kö­vetelnek a tüntető budapes­ti munkások. Május elsejék fő jelszava ez. És mi min­den történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük milyen mély­ségből kellett 1945-ben el­indulni. Milyen távoli jövő­nek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el a mához. Jó érzésekkel vehetjük ezen az ünnepi na­pon is számba életünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék vagyunk: annak természetességét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztességes munkával keres­heti meg a kenyerét, iskoláz­tathatja gyermekét és öreg­jeink nyugdíjban részesül­nek; hogy emberi módon élhe­tünk, és ha nagy erőfeszíté­sek és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak la­káskörülményeink, üzleteink­ben egyenletesen kielégíthe­tő az árukínálat; hogy anyagi gondjaink, nö­vekvő terheink ellenére meg­őriztük a szociális gondos­kodást, az egész társadalom­ra kiterjedő egészségügyi el­látást. Ezért érdemes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szor­galmával, tudásával, munká­jával, tehetségével érte el. Nagy támaszt jelentett eb­ben az, hogy a szocialista országok családjába tarto­zunk. De az ünnep sem feledteti el velünk a gondokat. Tud­juk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és csa­ládalapító fiatalok, nagy­családok tagjai. De egész né­pünk igényei is előre mu­tatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket. A világ­gazdaság mozgásai sem en­gednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Köz­ponti Bizottságának leg­utóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatásá­ra szólít fel, de arra is, hogy nagyobb következetességgel haladjunk a magunk válasz­totta úton. Csak a munka, a jól vég­zett, a fegyelmezett, a szor­galmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Mi itt Magyarországon bé­kében és szabadon ünnepel­hetjük május elsejét. A vi­lágon azonban nincs minde­nütt béke. Szinte egyfolytá­ban dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában. De föl­dünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgat­nak az ágyúk, a géppuskák. Az emberiséget ma foglal­koztató sorskérdések közül legfontosabb a nukleáris há­ború fenyegetésének elhárí­tása, a világ békéjének meg­őrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmaradás és a felemel­kedés lehetősége. Ezért lesz­nek az idei május elsejei de­monstrációk fő jelszavai a világ minden részén: Békét a világnak! Csökkenjen a feygverkezé- si hajsza! Háborús félelmektől men­tes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a mun­kás nemzetköziség vörös zász­lója alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk, s a felvonulás él­ménye adjon mindannyiunk­nak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élet­hez — mondotta befejezésül Méhes Lajos. (Méhes Lajosnak, a Politi­kai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának beszéde április 30-án hangzott el a rádióban és a televízióban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom