Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

2ClfepÜJSÄG 1984. május 23. PANORÁMA Csernyenko fogadta Genschert A szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés egyik látványos példája a Szovjetuniót Nyugat-Európával ösz- szekötő gázvezeték építése. A MEGAL II. nevű szakasz az NSZK-beli Vilseck város közelében épül tovább és még az idén eléri Nürnberget. (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) ták nyugat-európai telepíté­séről vallott ismert NATO- álláspontot, amely a genfi tárgyalások megszakításához vezetett. Válaszul Konsztantyin Csernyenko megállapította, hogy az amerikai rakéták telepítése megakadályozta a további tárgyalásokat és nem tekinthetők komolynak azok a felszólítások, ame­lyek a tárgyalások folytatá­sát sürgetik, anélkül, hogy szólnának az említett akadá­lyok felszámolásáról. Politi­kai rövidlátásra vall, ha va­laki úgy véli, hogy az ame­rikai rakéták kivonása vala­miféle ajándék lenne a Szovjetuniónak. Ez a lépés mindenkinek, így az Egye­sült Államoknak és termé­szetesen Nvugat-Európának a biztonságát is szolgálná. A rakéták kivonása esetén ugyanis a Szovjetunió is megszüntetné válaszintézke­déseit és megnyílna az út a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatott tár­gyalások előtt. A Szovjetunió — hangoz­tatta Csernyenko — a nem­zetköz' helyzet javulását, a nukleáris veszély kiküszö­bölését szolgáló, messze elő­remutató javaslatokat tett. Washingtonban azonban úgy tesznek, mintha ezek a ja­vaslatok nem is léteznének. Arról akarják meggyőzni a közvéleményt, hogy az Egye­sült Államok híve a párbe­szédnek, ez azonban a Szov­jetunió ellenállása miatt nem valósulhat meg. Valójá­ban éppen fordított a hely­zet. A Szovjetunió az. aki tar­talmas párbeszédet sürget és olyan konkrét javaslatokat tesz, amelyek a gyakorlati megállapodások létrejöttét célozzák. Az Egyesült Álla­mok kormánya ismeri a Szovjetunió javaslatait. Sze­repel közöttük az az indít­vány. hogy kezdjenek tár­gyalásokat a világűr milita- rizálásának megakadályozá­sáról, s az a javaslat, hogy újítsák fel a Nagy-Britannia részvételével folytatott tár­gyalásokat a nukleáris fegy­verkísérletek teljes és álta­lános eltiltásáról. Szovjet részről felszólították az Egyesült Államokat arra is. hogy ratifikálja Végre a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról 1974-ben és 1976-ban aláírt szovjet— amerikai szerződéseket. A Szovjetunió következetesen felveti a nukleáris fegyver­zetek kölcsönös befagyasztá­sának kérdését is. Mindezekre a javaslatok­ra az Egyesült Államok el­utasító választ ad, ami azt mutatja, hogy Washington­ban egyszerűen nem kíván­ják a megállapodást. Csupán arra hajlandók, hogy általá­nosságban nyilatkozzanak a párbeszéd hasznosságáról, de semmi többre. Konsztantyin Csernyenko felhívta beszélgetőpartnere figyelmét a Szovjetuniónak arra a javaslatára is, hogy a nukleáris hatalmak egy­más közötti kapcsolataikban tartsanak be bizonyos közö­sen egyeztetett magatartási normákat, elősegítve ezzel a nukleáris háború elhárítá­sát. Felidézte a Szovjetunió­nak és szövetségeseinek több más jelentős kezdemé­nyezését is, amelyek célja az európai és az általános nem­zetközi helyzet számottevő javítása, az államok közötti bizalom erősítése. Válaszában Hans-Dietrich Genscher általánosságban szólt arról, hogy kevesebb fegyver megléte mellett kell fenntartani a katonai egyen­súlyt. Kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya érdekelt a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésében különböző terü­leteken a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Végezetül Konsztantyin Csernyenko megállapította, hogy a moszkvai szerződés megkötése és a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok és együttműködés azt követő aktív fejlődése megmutatta: a Szovjetunió és az NSZK népeinek kölcsönös és ter­mészetes igénye a béke és az enyhülés. Ezt óvni kell. A Szovjetunió abból indul ki, hogy a két ország közötti — és általa óhajtott — normá­lis és jó kapcsolatok fenn­tartásához mindkét részről jó akaratra van szükség. Tiszteletben kell tartani egymás biztonsági érdekeit, kölcsönös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megszűnjön az európai nuk­leáris szembenállás jelenleg tapasztalható veszélyes fo­kozódása — hangoztatta a szovjet vezető. Kedden Moszkvában véget értek Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese, kül­ügyminiszter és Hans-Diet­rich Genscher, az NSZK al- kancellárja, külügyminiszter megbeszélései. A két miniszter a tárgya­lásokon megelégedéssel szólt a kétoldalú gazdasági, tudo­mányos-műszaki és kulturá­lis kapcsolatok általános helyzetéről, s mindketten hangsúlyozták, hogy orszá­guk kész a kölcsönös kap­csolatok továbbfejlesztésére az 1970-es moszkvai szerző­dés. illetve a többi szovjet— NSZK egyezmény alapján. Hans-Dietrich Genscher kedden hazautazott Moszk­vából. A bonni politikus a szovjet kormány meghívásá­ra tartózkodott a szovjet fő­városban. A nyugatnémet külügyminisztert a repülőté­ren Andrej Gromiko búcsúz­tatta. BUDAPEST Kedden délben Budapest­re érkezett M. V. Rana, a Nemnzeti Olimpiai Bizottsá­gok Világszervezetének mexikói elnöke. * Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására május 23-án, ma hivatalos látoga­tásra Magyarországra érke­zik Bill Hayden, Ausztrália külügyminisztere. MOSZKVA Szolgálati feladatainak tel­jesítése közben. 63 éves ko­rában, váratlanul elhunyt Szem jón Romanov vezérez­redes, a Szovjetunió hőse. A gyászjelentés megállapítja, hogy Szem jón Romanov a II. világháborút a frontokon küzdötte végig. A háború utáni időszakban több fele­lősségteljes tisztséget töltött be. Érdemeinek elismerése­ként megkapta a Szovjet­unió Hőse címet, többször Lenin-renddel tüntették ki. BONN A nyugatnémet fémipari tőkések — válaszul a több, mint egy hete tartó sztrájk­ra — kedden Észak-Würt- temberg. Észak-Baden terü­letén kizártak a munkából 65 ezer munkavállalót. A fémipari munkaadók szövetsége és az IG Metall várhatóan csütörtökön kezd tárgyalást a sztrájkhelyzet- ről és a kizárásokról. BEJRUT Kizárólag a tűzszünet meg­szilárdításától függ. hoev a libanoni nemzeti egységkor- mány mikor terjesztheti a parlament elé a múlt szom­baton véglegesített politikai nyilatkozatát. Rasid Karami kormányfő és Kárnál el-Asz- szad, a nemzetgyűlés elnöke keden széles körű tár­gyalásokat folytatott a biz­tonsági feltételek megterem­téséről. a bejrúti zöld vo­nalon lévő parlamenti épület körzetének semlegesítéséről. ANKARA Egy izmiri katonai bíró­ság tizenhárom terroristának minősített személyt halálra, tizennégyet pedig életfogy­tiglani szabadságvesztésre ítélt. További nyolcvan vád­lottat hosszabb-rövidebb ide­ig tartó börtönbüntetéssel sújtott. Vizsgálatot indítot­tak 1256 értelmiségi ellen is, mert egy múlt heti kiáltvá­nyukban tiltakoztak a poli­tikai foglyok kínzása ellen. Atomerőművek a szocialista országokban 7. Jugoszlávia: viták és tanulságok A jugoszláviai áramellá­tásban ősszel-télen immár huzamosabb ideje jelentke­ző fennakadások, kivált­képp a múlt év végi „elekt- ro-sokk” erős adu volt azok­nak a szakértőknek a kezé­ben. akik szerint a termé­szeti és más tényezőktől ke­vésbé függő atomenergia a tartós megoldás az energia- termelés jelentős növelésé­re. Az ország energetikai ter­veiben a fizetési nehézségek miatt is a külföldtől való függés csökkentése a fő cél. Ez a hazai forrásokra törté­nő fokozottabb támaszkodást irányozza elő — elsősorban a széntermelés felfuttatását és a vízi energia erőtelie- sebb hasznosítását —. más­részt a magenergia térhódí­tását. A képviselőházban a múlt év közepén elfogadott hosz- szú távú gazdaságszilárdítá- si program az energetika fejlesztésére vonatkozó ré­szében 1990-ig 3600 mega­watt nukleáris kapacitás ki­építését írja elő, 2000-ig pe­dig további 9000 megawattot — vagyis az ezredfordulóig összesen 12 600 megawattot. A hőerőművi kapacitás erre az időszakra javasolt bőví­tése 10—13 000 megawatt. A terv megvalósításához 2000- ig hat atomerőművet kellene építeni, ami a korábbiakhoz képest jóval szerényebb ter­veket jelent — Jugoszlávia 6—7 évvel ezelőtt még 17 erőmű vásárlási szándékát jelezte a nemzetközi atom­erőmű-kereskedelemnek. A program országos szintű át- és összehangolása már 1981- ben megkezdődött, amikor megállapodást írtak alá az atomerőműtípusok megvá­lasztásának egységes eljárá­sáról, valamint a radioaktív hulladékok és a sugárzás ál­tal fertőzött üzemanyagok tárolásáról. Jugoszláviában most még csak egy atomerőmű termel áramot, a Zágrábtól mintegy 60 kilométerre lévő 664 me­gawattos krskói központ, amely Horvátország és Szlo­vénia, a két legfejlettebb tagköztársaság közös vállal­kozásában épült fel 1981-re. Horvátország és Szlovénia azonban már javában dol­gozik az ország második atomerőműve ugyancsak kö­zös építésének előkészítésén. Az ugyancsak horvát terü­leten, Zágrábtól 30 kilomé­terre, szintén a Száva folyó mellett fekvő Prevlaka hely­ség közelébe telepítendő má­sodik erőmű építését a ter­vek szerint 1986-ban kezdik meg és üzembe helyezése 1993-ra várható. Nagyjából a prevlakaival egy időben kellene megkezdeni a ha­sonló kapacitású szerbiai atomerőmű építését, amely­nek költségeiből valószínű­leg Crna Gora és Macedo­nia is kiveszi a részét, s az eszköztársítás arányában ré­szesülnek majd a megter­melt áramból. Az építkezé­sek sorát minden bizonnyal Vajdaság tartomány folytat­ja majd, amely ettől függet­lenül érdeklődik mind a horvátországi, mind a szer­biai atomerőmű építésében való részvétel iránt is. Az atomerőművek ellen­zőinek fő kifogása az, hogy az atomerőműben termelt ol­csó áramig csak drága beru­házás árán lehet eljutni. A Nin című belgrádi hetilap „Atomerőművekkel avagy nélkülük?” című cikkében azt írta, hogy 1980. évi árak­kal számolva a tervezett szerbiai atomerőmű építésé­nek már csak az előkészíté­sére több mint nyolcmilliárd dinár kellene, az üzembe he­lyezésig pedig további 46 milliárd emésztődne fel. Ilyen összeg előteremtése roppant feladatnak tűnik a mostani helyzetben, amikor Jugoszlávia mind a dollár­nak, mind a dinárnak szű­kében van. Az ellentábor másik érve, hogy az atomenergia sem csökkenti a külföldről való függést. A még nem eléggé előrehaladott kutatások sze­rint Jugoszlávia uránium­készlete elenyésző. Ám az ellenérv ellenérve: a kőolaj- behozatal máris legalább ek­kora függőséget jelent az or­szág számára. Ezenkívül Ju­goszlávia az atomerőművek gyártásában nem lesz telje­sen a külföldre utalva. Az ország 1979 óta tagja a KGST kormányközi bizottságának, amely az atomerőművi fel­szerelések gyártási együtt­működésével foglalkozik. A jugoszláviai gép- és villa­mosgépipari üzemek azóta már több mint 400 millió dollár értékben szállítottak atomerőművi felszereléseket — a reaktorok úgynevezett primér köreihez — KGST- beli partnereiknek. Az érin­tett cégek arra készülnek, hogy részt vegyenek a 2000- ig épülő jugoszláv atomerő­művek felszerelésében. S végül az ellenvélemé­nyek . sorában Jugoszláviá­ban is megtalálható az ag­godalom az atomerőművek esetleges környezeti ártal­mai, a működési zavarokból adódható veszélyek miatt. Ezzel összefüggésben prob­lémák tanulságaira. 1981. ok­tóberében a Meroalli-skála szerint 4—5 fokos földren­gés epicentruma éppen Krsko tájékán volt. Az atomerőmű ezt kiválóan el­viselte. Három üzemzavart is regisztráltak, és négy al­kalommal összesen hat mun­kás került érintkezésbe ala­csony sugárzású radioaktív vízzel, de a hivatalos közlés szerint egészségük nem ká­rosodott. KOPREDA DEZSŐ (Belgrád) Forró nyár Itáliában Kedd esti kommentárunk. A forró tavasz után a nyár is forrónak ígérkezik Itáliában. Nem annyira a hőmérő higanyszála mutatja a felhevült álla­potot, inkább a belpolitikai helyzet: élesedik a vita a kommu­nisták és a szocialisták között, tüntetések és sztrájkok követik egymást szerte az országban. A polémia oka: elégedetlenség az olasz kormány gazdaság- politikájával szemben. Bettino Craxi koalíciója még tavaly szigorú takarékossági programot hirdetett meg annak remé­nyében, hogy a 14—15 százalékos inflációt, az árak emelkedé­sét és a termékekre fordított költségeket sikerül csökkenteni. A kormány ezt elsősorban azzal kívánja elérni, hogy meg­nyirbálja a mozgóbérskálát, a . bérből és fizetésből élők több mint tízéves vívmányát, amely jelentős mértékben enyhí­tette a dolgozók inflációból eredő veszteségét. Ám a baloldali ellenzék — élén az OKP-val — a törvénytervezet vitájának első fordulójában győzelmet aratott, s a mozgóbérskála ügyét visszautalták a kormány elé. Most a második fordulónál tar­tanak, de a kommunisták álláspontja változatlan: igyekeznek kivédeni a dolgozók jogai elleni újabb támadást. Hétfőn este Rómában tízezer tüntető vonult föl a trópusi esőben, hangot adva a kommunisták és a szakszervezetek követelésének. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a felvonulást követő nagygyűlésen minden eddiginél élesebben fogalmazott, bírál­va a kormányt és az Olasz Szocialista Párt (OSZP) magatar­tását. Craxi pártja, a szocialisták kétségtelenül alaposan elve­tették a sülykot. Bizony régen elmúltak azok az idők, amikor a két munkáspárt között az alapvető kérdésekben egyetértés volt. A helyi tanácsokban sokfelé az országban, kommunis­ták és szocialisták közösen kormányoznak, de ezt az együtt­működést újabban az OSZP egyre sűrűbben gátolja. Nyilván­való: a kormányban szoros együttműködés bontakozott ki Craxi és a kereszténydemokraták között, s ezt a kedvező lehetőséget a szocialisták nem szeretnék tartósan kockára tenni a kommunistákkal folytatott — olykor a kormányzattal érdekütközésbe kerülő — helyi kooperációval. Nem kevésbé szembetűnő Craxiéknak az a törekvése, hogy a pártjuk be­folyását elsősorban az OKP rovására növeljék. Már a leg­utóbbi választásokon megmutatkozott az az eltökélt szándé­kuk, hogy az OKP-t támogatók nagy táborából — elvégre a kommunisták 30 százalékkal kerültek ki a választási erő­próbából, szemben a szocialisták tíz százalékával — a maguk javára lefaragjanak. Kísérletük egyelőre nem járt sikerrel, de Craxi aligha mondott le erről a tervéről. A forró nyár tehát Olaszországban várhatóan a kommunis­ta—szocialista vita jegyében telik majd. Az OKP keményen védelmezi álláspontját, amely ezúttal szorosan egybeesik a bérből és fizetésből élők érdekeivel. Éppen ezért széles körű támogatásra számíthat Itáliában. GYAPAY DENES A BT folytatja a vitát az izraeli támadásról Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa hétfőn megkezdte a vitát a Dél-Libanont meg­szállva tartó izraeli hadsereg katonáinak a Ain el-Helue palesztin menekülttábor el­len végrehajtott barbár tá­madásról. A tanácskozás összehívását az arab orszá­gok kérték, miután izraeli katonák május 15-én rajta­ütöttek a dél-libanoni Szi- don mellett lévő palesztin menekülttáboron. Az akció­nak több tucat halálos áldo­zata volt, mintegy száz tá­borlakót elhurcoltak. Az arab országok és az el nem kötelezett államok kép­viselői felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy Izrael Ö|él-Libanonban újabb ször­nyű bűncselekményt követett el a palesztin lakosság ellen. Zehdi Terazi, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kül­dötte rámutatott az izraeli akció embertelen voltára. Mohamed Abulhasszán ku­vaiti delegátus az arab or­szágok csoportja nevében Tel Avivot tette felelőssé a dél-libanoni feszültség újbó­li kiéleződéséért és felszólí­totta a Biztonsági Tanácsot, hogy szerezzen érvényt a pa­lesztin kérdésben hozott ko­rábbi határozatainak. A Biztonsági Tanács szer­dán folytatja a megszállt te­rületeken elkövetett izraeli bűncselekmények megvita­tását. Felrobbantott lakóház az Ain el-Helue palesztin mene­külttáborban. Az akciónak több tucat halálos áldozata is volt, s mintegy száz táborlakót elhurcoltak. (Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom