Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
1984. május 20. tSéPOJSÁG 5 Létezik-e „autósbetegség?" Sajnos, — létezik! Ügy hívják, hogy mozgásszegénység. Kicsit gorombábban: ellustu- lás! Valaha a sokszor visszasírt „ régi szép időkben” — postakocsin, lovon, esetleg gyalog — még elég volt valahová egyáltalán odaérni. Hogy mikorra?! Kivételes alkalmaktól eltekintve — aligha érdekelt valakit. Mai, zaklatott, sietős élettempónk viszont a távolságok lerövidítésére kényszerít. E rövidítés közkedvelt eszköze: a gépkocsi. Ha sürgető követelménynek teszünk eleget általa, miért kárhoztatják mégis annyit az egészségügyiek ezt a közlekedési eszközt?! Tulajdonképpen nem is az autó a hibás, hanem mi magunk, akik a volán mögött ülünk. Mi, akik hagyjuk, hogy ránk erőszakolja az elkényelmesedést. Elvben ugyanis mindenki tudja, hogy mozgás nélkül; nincs élet. Testünknek mozognia keli, méghozzá — rendszeresen. Egyebek közt, épp a vezetés biztonságához is szükségünk van azokra a képességekre, amelyeket a rendszeres testmozgás biztosít. Lássuk, melyek ezek a képességek! A gyors reflexek, az izmok és ízületek működésének harmóniája, a figyelem összpontosítása. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a gépkocsivezetés — az „úrvezetők” számára is — munka. És fárasztó. Közismert jelenség, hogy a merev ülő helyzettől hátunk, vállunk, nyakunk előbb-utóbb megfájdul, volánra tapadó ujjaink elnehezülnek. Nos, mit tesz ilyenkor az autós? Tisztelet a kivételnek — megáll az első presszónál, és felhörpint egy méregerős kávét. Pedig közérzetünk zavarait ilyenkor általában nem a koffein hiánya okozza. Inkább a feszített koncentrálás és a tartós mozdulatlanság a vétkes. A valódi „gyógyszer” tehát: a kikapcsolódás, és merev tagjaink megmozgatása. Ha vezetés közben fáradtságot érzünk, ajánlatos megállni egy kicsit. Ne legyünk restek leengedni az ablakot, és lélegezzünk jó mélyeket! Merevült ujjainkat — zongorázó mozdulatokkal — a kocsi belsejében is megmozgathatjuk. Érdemes néhány több irányú csuklóhaj Irtást és -nyújtást végezni, de hasznos mozgás a csuklókörzés is. A kocsiban nyakhajílításokra, fejfordításokra, fejkörzésre is van lehetőség. Lábunk fáradtságérzetét a bokahajlítások és -nyújtások, valamint a lábfejkörzés enyhítik. Miután a szabadban a felsoroltaknál jóval többfajta tornagyakorlat Végezhető, szálljunk ki néhány percre a kocsibóL Hosszabb túra alkalmával érdemes felkeresni az útbaeső erdei tornapályákat is. Az üdítő, pihentető mozgásformákhoz a helyszínen található táblák adnak hasznos útmutatást. Jó, ha elfogadjuk: az ilyen lazításra szánt idő sohasem elfecsérelt. A pihent, nyugodt embert ugyanis kevésbé fenyegeti a közúti baleset veszélye. ALBRECHT GYULA A nagymama - nő Óriás lepényhal Nagy „érték” ma a nagymama a családban... Éppen ezért a családtagok hajlamosak arra, hogy idejével rendelkezzenek. Hiszen ő úgyis ráér, mert sok a szabad ideje, Nem ritkán annyi elvégzendő feladattal bízzák meg, hogy ki sem látszik a munkából. Ez különösen akkor van így, ha több unoka van. Hol az egyik beteg, hol a másik, nem mehetnek óvodába, iskolába, a legjobb megoldás: a nagymama. ö szívén viseli mindegyik apróság gondját-baját, szívesen főz. Ha szórakozni megy a szülő, segítőkészen vigyáz a kicsikre, segít bevásárolni, unokákat óvodába, iskolába kísérni, és még ki tudja mi mindenre „használható” a nagymami. Főleg akkor áll elő ez a helyzet, ha a nagymama egyedül van, nincsen társa. Szinte minden idejét kisajátítja a család magának. Ilyen esetekben derült égből villám- csapásként hat, ha a nagymama kijelenti, hogy talált megfelelő társat, akivel eljár kicsit szórakozni, és már nincs annyi szabad ideje, mint régebben. A bejelentésre a családtagok összenéznek, tekintetük elárulja a bennük megfogalmazódó kérdést: — Jé, a, nagymama is nő?! Igen. A nagymama is nő, aki figyelmességet, szeretetet, kedveskedést, gondoskodást igényel. Ez különösen vonatkozik a gyermeküket egyedül felnevelő nőkre, akik felett elfutottak az évek, és másodszor maradtak egyedül. Először a társuktól kellett megválni, azután a gyermeküket bocsátották útra az életbe. Ezeknek a nőknek az egyedüllét elviselése még nehezebb, ha a gyermek kikerül a családi fészekből, mert az első egyedül maradáshoz erőt adott minden ezzel járó rossz elviselésére — a gyermeke. Ez az űr akkor sem töltődik be, ha a gyermeke családot alapít, unokák veszik körül. Nem lehet csak a kötelességteljesítések sokaságában lepergetni a hátralévő éveket. Idősebb korban is kell, hogy új színt hozzon egy társ az életébe, mert a magány (a társas magányé is) szörnyű súlyával ránehezedik az idősödő nőre. Igen. A nagymama is nő. Vágyik a gyengédségre, a kedves szóra, a símogatásra. Bár az unokák sok mindenért kárpótolják a nagyit, de nem lehet elnyomni azt a felszínre törő életérzést, hogy no, társ legyen valaki szemében. Nő, aki keresi az öszetartozás örömét, amely ha nem is lángoló érzés már, de életkedvet, örömet, érzelmi biztonságot nyújt. A nagymama szívében nem szürkül el akkor sem a családja iránt érzett szeretet, ha társra talál. Az új tervek, célok, felfrissítik testileg-lelki. leg, s kihúnyni akaró életkedve erőre kap. Nyitott lesz az élet dolgai iránt, és nem tekinti mártírfeladatnak azt sem, ha időnként vigyáz az unokára. Vagy más módon segít családjának. Külön örömmé válik a saját társkapcsolata. Ez olyan természetes igény, mint az, hogy a fiatal házastársak összetartoznak, s ebbe a szoros ösz- szetartozásba nem léphet be a nagymama, bármennyire is tisztelik, becsülik, szeretik. A nagymamának is kell, hogy legyen külön öröme, így el tudja viselni az életerő gyengülésével együtt járó testilelki terheket. Idősebb korban a nagymama már ne várjon álomlovagot. Nézzen őszintén és kritikusan a tükörbe, és megállapíthatja, hogy ő sem az, aki régen volt. Ebben a korban az emberi értékek lépnek előtérbe, és nem a külső negatívumokkal kell valakit minősíteni. A boldogságot az jelenti, ha érzelmileg nincs egyedül, van társa. Tehát a nagymama is nő. Boldog akar lenni. Azt akarja, hogy ezt a jogát elismerje valaki, nemcsak a családban, hanem a családon kívül is. FÁSI KATALIN A készen kapható, nagyméretű gyermekjátékoknak meglehetősen borsos ára van. Akik varrni tudnak, bizonyára szívesen vállalkoznak ilyen házilag, maradékokból kivitelezhető meglepetés elkészítésére. A hal hossza fejétől-far- káig 170 cm, szélessége 90 cm. A szabásmintán egy kocka 10x10 cm. Az A-val jelzett részből két darabot szabunk ki, ez lesz a hasa és a háta. Színezése sokkal vidámabb, ha a hátát különböző színű és mintázatú darabokból gépeljük össze, így a rongyoszsáknak jó hasznát vehetjük. A B-vel jelzett darabból 4-et szabunk ki szemnek. Áz alsó és felső részt színével egymásra helyezzük, és a farkánál *-gal megjelölt résztől az orrán megjelölt csillagig összegépeljük, majd kifordítjuk. A minta szerint különböző szélességben lesteppeljük. A keletkezett üregeket habszivacs-törmelékkel kitöltjük, majd ezt az oldalrészt is kívülről összegépeljük. A 2—2 szemrészt is letűzzük, kifordítjuk, rávarrunk 1—1 nagy füles gombot, majd a kész szemeket a 0-jelnél felerősítjük. A farkánál lévő lyukat a minta szerint kivágjuk — ez fogóul szolgál —, s ha kitöltöttük, körülgépeljük. Ám ezt a lyukat el is hagyhatjuk, akkor viszont a körbe- varrást a C pontnál kezdjük, hogy ezt a részt is megtölthessük kívülről habszivacscsal. A kész lepényhal bizonyára kedves játék lesz, hiszen lehet rajta aludni, ülni, hancúrozni, játszani. Csipketunika - függönyből A műanyag kelmék korát éljük. Ennek ellenére azért majd minden háztartásban fellelhető még egy-két régi, természetes szálból szőtt,, kötött, horgolt anyag, például egy használaton kívüli pamut csipkefüggöny. A legegyszerűbb szabásvonalat választva, még az is csinos tunikát készíthet magának, aki nem jártas a szabás-varrásban. A függönyt kétfelé vágjuk, úgy, hogy a rojto- san szegett rész körülbelül huszonöt centivel hosszabb maradjon. A két felet egymáshoz illesztjük, pontosan a ketté- vágás oldalán. T-vonalban — a rajz szerint — kivágjuk a tunika formáját, majd vászoncsíkokkal együtt varrjuk össze a szabásvonal mentén a két darabot. Azért kellett hosszabbra hagyni a rojtos oldalt, hogy az visszahajtva elöl sűrűbb mintájánál fogva takarjon. A rojtos ál-kámzsa egyúttal dekoratív. Tunikánk különlegességét fokozhatjuk azzal, hogy befestjük, például méregzöldre. Ez különösen a szőkéknek áll jól. Az egész öltözéket azért ne vegyük nagyon komolyan: kordbársony egyenes vonalú nadrággal, lapos „balettcipővel” bohókás, egy picit a megszokottnál elegánsabb diszkó- ruha. Főleg a nagyon fiatalokhoz illik. Májkrémmel töltött palacsinta Készen kapható kenőmájassal kenjük meg gazdagon a palacsintákat, majd hagyományosan feltekerjük. Előzőleg készítsünk gombamártást: kevés olajban, vagy zsírban fonnyasszuk meg a fél fej apróra vágott hagymát, és tegyünk rá 20 dkg mosott, szeletelt gombát. Sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük. Mikor a gomba elveszítette víztartalmát, és zsírjára sült, hozzáadjuk a 2 dl tejfölből és 2 evőkanál lisztből készített habarást. A habarást az előző receptben leírt módon készítjük. A sütőben átmelegített palacsintákat adagonként tányérba rakjuk, és leöntjük a mártással, tejföllel meglocsoljuk és vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk. Juhtúróval töltött palacsinta 20 dkg juhtúrót 5 dkg vajjal, egy evőkanál tejföllel, sóval, borssal, 5—6 szem durvára tört köménymaggal, 1 csomó metélő hagymával jól elkeverjük és megkenjük vele a palacsintákat. A szokásos módon betekerjük. 2 dl tejfölt egy tojás sárgájával, sóval jól kikeverünk, leöntjük vele a tűzálló tálban sorba rakott palacsintákat, és sütőben pirosra sütjük, majd tálaljuk. Habart mandulával töltött palacsinta A palacsintákat a következő töltelékkel töltjük: 10 dkg mandulát megőrlünk, fél citrom reszelt héját és 10 dkg cukrot, 2 tojás sárgáját habosra keverünk. Ha elkészült, betöltjük a palacsintába, és tűzálló tálra rakjuk. 2 dl tejszínt felverünk habbá és 1 tojás sárgájával, 1 evőkanál porcukorral elkeverjük, majd bevonjuk vele a palacsintákat, sütőben, felső lángon pirosra sütjük. Otthon is mindenkit érhet baleset! Közismert tény, hogy hazánkban ma már az üzemen kívüli balesetek mintegy háromszor annyi kárt okoznak a népgazdaságnak, mint az üzemiek. A probléma súlyát jelzi, hogy nemrégiben az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága is foglalkozott vele. Nevezetesen: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának előterjesztését vitatta meg a nem üzemi balesetek visszaszorítására javasolt törvény megalkotásáról. A tárgyalt, kedvezőtlen jelenség egyébként azzal is magyarázható, hogy — míg a munkavédelemmel, a munkaegészségüggyel egész intézményrendszer foglalkozik — a szabad időben bekövetkező balesetek megelőzése jó ideig, úgyszólván „gazdátlan” téma volt. Nos, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége 1981-ben létrehozta a Balesetvédelmi Társadalmi Munkabizottságot, „amelyben képviselteti magát minden olyan országos hatóság és szervezet, amely a munkahelyeken kívül bekövetkezett balesetek csökkentéséért valamit tenni tud.” Feladatkörében kiemelt helyen szerepel a társadalmi méretű felvilágosító, nevelő munka. Mire oktatnak, nevelnek bennünket? Csupa olyan dologra, amely alkalmasint tragédiák egész sorát előzheti meg! Mert ki tudja, hány kisgyermek ablakból, erkélyről való lezuhanását, vízzel-étel- lel történt leforrázását, gyógyszer-tisztítószer okozta mérgezését, áramütését stb. előzhette volna meg az értő odafigyelés?! De rendkívül „veszélyes üzem” a háztartás is! A konyhában sürgő-forgó háziasszony bő ruhaujja például könnyen leránthatja a forró lábast, a sebtében lekapott fedő alól felcsapó gőz megégeti a kezét, a helytelenül használt elektromos háztartási gép áramütéssel fenyegeti ... Aztán itt van a szabad idő eltöltésének — egyébként dicséretes — módja: a barkácsolás. Kellő szakértelem és óvatosság híján ezer veszély forrása lehet ez is! A lejáró kalapácsfejtől a szakszerűtlenül földelt villamos gépig — itt is sok minden okozhat bajt. Hogy mégis miért fontos mindezzel ennyit törődni?! Mert általában otthon érezzük magunkat a legnagyobb biztonságban, önmagában ez még nem is volna baj. Ám épp ebből a biztonságérzetből következően gyakran még az elemi óvatosságot is feledve, tevékenykedünk a ház körül, vagy a lakásban. És a nem egyszer csonku- lással, sőt, halálesettel végződő baleseteket is elszenvedőik gyakran mindössze egy kis odafigyelés árán meg- úszhatták volna. Igaz: „csak egy pillanaton múlt”. De az a pillanat: visszahozhatatlan! Bélyeggyűjtőknek A bélyeget a bérmentesítési díjak elszámolásának egyszerűsítésére találta ki Rowland Hill. A posta bevételhez jut a bélyeg révén, a lebélyegzés megakadályozza az újra történő felhasználást. Ä gyűjtő kezdetben kizárólag a küldeményeken érkező példányokból gyarapította albumát. A filatelis- ták ekkor csak a postai utat megjárt, használt példányokat méltatták figyelemre. Változnak az idők és a gyűjtői szokások is. Ma többen keresik a használatlan példányokat, mint a pecsételteket. De a filatelisták tízezrei hazánkban, milliói a világban csak használt darabokat, vagy ezeket is gyűjtik. A körök beszámoló taggyűlésén, csakúgy mint a megyei, városi küldöttgyűléseken ismé_ telten felhozták, hogy használt gyűjteményhez nehéz az újdonságokat beszerezni. Ilyen téren a szövetség kizárólag az ifjúsági köröket segíti. Felnőttek részére ezt a szolgáltatást megszüntették. A filatélia valamennyi barátjának közös érdeke a használtak gyűjtésének népszerűsítése. Ez előiskola a kezdőknek, búvárkodási terület a szakértőnek, előnyös a postának is. Fürdik a gyerek Tisztának lenni kellemes dolog. Mosakodni, fürödni már nem annyira, mert az munka. Körülbelül így gondolkozik a gyerek, amikor este fáradtan, szutyko- san is bújna bele az ágyába. De a szülője levetkőzteti. Ráadásul ölbe kapja, hogy hamarabb beérjen vele a fürdőszobába, és zutty, bele a kádba! Majd kapja a szappanadagot. Ebből egy rész a szemébe kerül, a másik a fülébe, amely eldugul, de jut az orrába és a szájába is. A víz forró, és ráadásul jönnek az intelmek, hogy: „Hiába mosdatlak, füröszte- lek minden este!” „Ha én nem volnék, megenne a kosz!” És a többi, és a többi! A gyerek még így is szívesen elterül a kádban, és megpróbál tempózni, de ahogy beleveri a fejét a kád szélébe, rájön, hogy nem a sportuszodában van, és már kapja is az öblítő adagot. A törölközés sem öröm. A frottír érdes, tehát szúr. A gumibaba pedig még mindig ott úszkál a habok között, és annak senki se mond olyanokat, hogy: „Ha én nem volnék, megenne a kosz!”. Pedig a gumibaba is be tud piszkolódni, hisz olyan hosszú egy nap! De nem baj, anyuci kiemeli azt is a vízből! A kisgyerek testére pizsama kerül. A gumibaba szintén hálóruhát kap. S hogy ne legyen olyan undok dolog a fürdés, anyuval együtt eresztik le a kád vizét. Először az óceán ke?d apadni, majd a tenger, aztán a tó, s a kicsi elégedetten veszi tudomásul, hogy mire ő elálmosodik, addigra a fürdővízéből már nincs semmi. Másnap már nem bánja a szidást, a korholást sem, ha a fürdés után óceáno- dizhat az anyujával egy picit. S ez a kis játék sose maradjon el, sehol!
