Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

1984. május 20. tSéPOJSÁG 5 Létezik-e „autósbetegség?" Sajnos, — létezik! Ügy hív­ják, hogy mozgásszegénység. Kicsit gorombábban: ellustu- lás! Valaha a sokszor visszasírt „ régi szép időkben” — posta­kocsin, lovon, esetleg gyalog — még elég volt valahová egyáltalán odaérni. Hogy mi­korra?! Kivételes alkalmak­tól eltekintve — aligha érde­kelt valakit. Mai, zaklatott, sietős élet­tempónk viszont a távolságok lerövidítésére kényszerít. E rövidítés közkedvelt eszköze: a gépkocsi. Ha sürgető követelménynek teszünk eleget általa, miért kárhoztatják mégis annyit az egészségügyiek ezt a közle­kedési eszközt?! Tulajdonképpen nem is az autó a hibás, hanem mi ma­gunk, akik a volán mögött ülünk. Mi, akik hagyjuk, hogy ránk erőszakolja az el­kényelmesedést. Elvben ugyanis mindenki tudja, hogy mozgás nélkül; nincs élet. Testünknek mo­zognia keli, méghozzá — rendszeresen. Egyebek közt, épp a veze­tés biztonságához is szüksé­günk van azokra a képessé­gekre, amelyeket a rendsze­res testmozgás biztosít. Lássuk, melyek ezek a ké­pességek! A gyors reflexek, az izmok és ízületek műkö­désének harmóniája, a figye­lem összpontosítása. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a gépkocsivezetés — az „úrvezetők” számára is — munka. És fárasztó. Közismert jelenség, hogy a merev ülő helyzettől hátunk, vállunk, nyakunk előbb-utóbb megfájdul, volánra tapadó ujjaink elnehezülnek. Nos, mit tesz ilyenkor az autós? Tisztelet a kivételnek — megáll az első presszónál, és felhörpint egy méregerős ká­vét. Pedig közérzetünk zavara­it ilyenkor általában nem a koffein hiánya okozza. In­kább a feszített koncentrálás és a tartós mozdulatlanság a vétkes. A valódi „gyógyszer” tehát: a kikapcsolódás, és merev tagjaink megmozgatá­sa. Ha vezetés közben fáradt­ságot érzünk, ajánlatos meg­állni egy kicsit. Ne legyünk restek leengedni az ablakot, és lélegezzünk jó mélyeket! Merevült ujjainkat — zongo­rázó mozdulatokkal — a ko­csi belsejében is megmozgat­hatjuk. Érdemes néhány több irányú csuklóhaj Irtást és -nyújtást végezni, de hasz­nos mozgás a csuklókörzés is. A kocsiban nyakhajílításokra, fejfordításokra, fejkörzésre is van lehetőség. Lábunk fáradtságérzetét a bokahajlítások és -nyújtások, valamint a lábfejkörzés eny­hítik. Miután a szabadban a fel­soroltaknál jóval többfajta tornagyakorlat Végezhető, szálljunk ki néhány percre a kocsibóL Hosszabb túra alkalmával érdemes felkeresni az útba­eső erdei tornapályákat is. Az üdítő, pihentető mozgásfor­mákhoz a helyszínen találha­tó táblák adnak hasznos út­mutatást. Jó, ha elfogadjuk: az ilyen lazításra szánt idő sohasem elfecsérelt. A pihent, nyugodt embert ugyanis ke­vésbé fenyegeti a közúti bal­eset veszélye. ALBRECHT GYULA A nagymama - nő Óriás lepényhal Nagy „érték” ma a nagy­mama a családban... Éppen ezért a családtagok hajlamo­sak arra, hogy idejével ren­delkezzenek. Hiszen ő úgyis ráér, mert sok a szabad ideje, Nem ritkán annyi elvégzendő feladattal bízzák meg, hogy ki sem látszik a munkából. Ez különösen akkor van így, ha több unoka van. Hol az egyik beteg, hol a másik, nem me­hetnek óvodába, iskolába, a legjobb megoldás: a nagyma­ma. ö szívén viseli minde­gyik apróság gondját-baját, szívesen főz. Ha szórakozni megy a szü­lő, segítőkészen vigyáz a ki­csikre, segít bevásárolni, uno­kákat óvodába, iskolába kí­sérni, és még ki tudja mi mindenre „használható” a nagymami. Főleg akkor áll elő ez a helyzet, ha a nagymama egye­dül van, nincsen társa. Szin­te minden idejét kisajátítja a család magának. Ilyen ese­tekben derült égből villám- csapásként hat, ha a nagyma­ma kijelenti, hogy talált megfelelő társat, akivel eljár kicsit szórakozni, és már nincs annyi szabad ideje, mint régebben. A bejelentés­re a családtagok összenéznek, tekintetük elárulja a bennük megfogalmazódó kérdést: — Jé, a, nagymama is nő?! Igen. A nagymama is nő, aki figyelmességet, szeretetet, kedveskedést, gondoskodást igényel. Ez különösen vonat­kozik a gyermeküket egyedül felnevelő nőkre, akik felett elfutottak az évek, és másod­szor maradtak egyedül. Elő­ször a társuktól kellett meg­válni, azután a gyermeküket bocsátották útra az életbe. Ezeknek a nőknek az egye­düllét elviselése még nehe­zebb, ha a gyermek kikerül a családi fészekből, mert az első egyedül maradáshoz erőt adott minden ezzel járó rossz elviselésére — a gyermeke. Ez az űr akkor sem töltődik be, ha a gyermeke családot alapít, unokák veszik körül. Nem lehet csak a köteles­ségteljesítések sokaságában lepergetni a hátralévő éve­ket. Idősebb korban is kell, hogy új színt hozzon egy társ az életébe, mert a magány (a társas magányé is) szörnyű súlyával ránehezedik az idő­södő nőre. Igen. A nagymama is nő. Vágyik a gyengédségre, a kedves szóra, a símogatásra. Bár az unokák sok mindenért kárpótolják a nagyit, de nem lehet elnyomni azt a felszín­re törő életérzést, hogy no, társ legyen valaki szemében. Nő, aki keresi az öszetartozás örömét, amely ha nem is lán­goló érzés már, de életkedvet, örömet, érzelmi biztonságot nyújt. A nagymama szívében nem szürkül el akkor sem a csa­ládja iránt érzett szeretet, ha társra talál. Az új tervek, cé­lok, felfrissítik testileg-lelki. leg, s kihúnyni akaró élet­kedve erőre kap. Nyitott lesz az élet dolgai iránt, és nem tekinti mártírfeladatnak azt sem, ha időnként vigyáz az unokára. Vagy más módon segít családjának. Külön örömmé válik a saját társ­kapcsolata. Ez olyan termé­szetes igény, mint az, hogy a fiatal házastársak összetar­toznak, s ebbe a szoros ösz- szetartozásba nem léphet be a nagymama, bármennyire is tisztelik, becsülik, szeretik. A nagymamának is kell, hogy legyen külön öröme, így el tudja viselni az életerő gyen­gülésével együtt járó testi­lelki terheket. Idősebb korban a nagyma­ma már ne várjon álomlova­got. Nézzen őszintén és kri­tikusan a tükörbe, és megál­lapíthatja, hogy ő sem az, aki régen volt. Ebben a korban az emberi értékek lépnek elő­térbe, és nem a külső negatí­vumokkal kell valakit minő­síteni. A boldogságot az jelenti, ha érzelmileg nincs egyedül, van társa. Tehát a nagymama is nő. Boldog akar lenni. Azt akar­ja, hogy ezt a jogát elismer­je valaki, nemcsak a család­ban, hanem a családon kívül is. FÁSI KATALIN A készen kapható, nagy­méretű gyermekjátékoknak meglehetősen borsos ára van. Akik varrni tudnak, bi­zonyára szívesen vállalkoz­nak ilyen házilag, maradé­kokból kivitelezhető megle­petés elkészítésére. A hal hossza fejétől-far- káig 170 cm, szélessége 90 cm. A szabásmintán egy kocka 10x10 cm. Az A-val jelzett részből két darabot szabunk ki, ez lesz a hasa és a háta. Színezése sokkal vi­dámabb, ha a hátát külön­böző színű és mintázatú da­rabokból gépeljük össze, így a rongyoszsáknak jó hasz­nát vehetjük. A B-vel jel­zett darabból 4-et szabunk ki szemnek. Áz alsó és felső részt színével egymásra he­lyezzük, és a farkánál *-gal megjelölt résztől az orrán megjelölt csillagig összegé­peljük, majd kifordítjuk. A minta szerint különböző szé­lességben lesteppeljük. A keletkezett üregeket habszi­vacs-törmelékkel kitöltjük, majd ezt az oldalrészt is kí­vülről összegépeljük. A 2—2 szemrészt is letűzzük, kifor­dítjuk, rávarrunk 1—1 nagy füles gombot, majd a kész szemeket a 0-jelnél felerő­sítjük. A farkánál lévő lyukat a minta szerint kivágjuk — ez fogóul szolgál —, s ha ki­töltöttük, körülgépeljük. Ám ezt a lyukat el is hagyhat­juk, akkor viszont a körbe- varrást a C pontnál kezdjük, hogy ezt a részt is megtölt­hessük kívülről habszivacs­csal. A kész lepényhal bizo­nyára kedves játék lesz, hi­szen lehet rajta aludni, ül­ni, hancúrozni, játszani. Csipketunika - függönyből A műanyag kelmék korát éljük. Ennek ellenére azért majd minden háztartásban fellelhető még egy-két régi, természetes szálból szőtt,, kö­tött, horgolt anyag, például egy használaton kívüli pa­mut csipkefüggöny. A leg­egyszerűbb szabásvonalat választva, még az is csinos tunikát készíthet magának, aki nem jártas a szabás-var­rásban. A függönyt kétfelé vágjuk, úgy, hogy a rojto- san szegett rész körülbelül huszonöt centivel hosszabb maradjon. A két felet egymáshoz il­lesztjük, pontosan a ketté- vágás oldalán. T-vonalban — a rajz szerint — kivág­juk a tunika formáját, majd vászoncsíkokkal együtt varr­juk össze a szabásvonal mentén a két darabot. Azért kellett hosszabbra hagyni a rojtos oldalt, hogy az vissza­hajtva elöl sűrűbb mintájá­nál fogva takarjon. A roj­tos ál-kámzsa egyúttal de­koratív. Tunikánk különle­gességét fokozhatjuk azzal, hogy befestjük, például mé­regzöldre. Ez különösen a szőkéknek áll jól. Az egész öltözéket azért ne vegyük nagyon komolyan: kordbár­sony egyenes vonalú nadrág­gal, lapos „balettcipővel” bohókás, egy picit a megszo­kottnál elegánsabb diszkó- ruha. Főleg a nagyon fia­talokhoz illik. Májkrémmel töltött palacsinta Készen kapható kenőmá­jassal kenjük meg gazdagon a palacsintákat, majd hagyo­mányosan feltekerjük. Előzőleg készítsünk gom­bamártást: kevés olajban, vagy zsírban fonnyasszuk meg a fél fej apróra vágott hagymát, és tegyünk rá 20 dkg mosott, szeletelt gombát. Sóval, borssal, petrezselyem­mel ízesítjük. Mikor a gom­ba elveszítette víztartalmát, és zsírjára sült, hozzáadjuk a 2 dl tejfölből és 2 evőka­nál lisztből készített haba­rást. A habarást az előző re­ceptben leírt módon készít­jük. A sütőben átmelegített palacsintákat adagonként tá­nyérba rakjuk, és leöntjük a mártással, tejföllel meglo­csoljuk és vágott petrezse­lyemmel meghintve tálaljuk. Juhtúróval töltött palacsinta 20 dkg juhtúrót 5 dkg vaj­jal, egy evőkanál tejföllel, sóval, borssal, 5—6 szem durvára tört köménymaggal, 1 csomó metélő hagymával jól elkeverjük és megkenjük vele a palacsintákat. A szo­kásos módon betekerjük. 2 dl tejfölt egy tojás sárgájá­val, sóval jól kikeverünk, le­öntjük vele a tűzálló tálban sorba rakott palacsintákat, és sütőben pirosra sütjük, majd tálaljuk. Habart mandulával töltött palacsinta A palacsintákat a követ­kező töltelékkel töltjük: 10 dkg mandulát megőrlünk, fél citrom reszelt héját és 10 dkg cukrot, 2 tojás sárgáját habosra keverünk. Ha elké­szült, betöltjük a palacsin­tába, és tűzálló tálra rakjuk. 2 dl tejszínt felverünk hab­bá és 1 tojás sárgájával, 1 evőkanál porcukorral elke­verjük, majd bevonjuk vele a palacsintákat, sütőben, fel­ső lángon pirosra sütjük. Otthon is mindenkit érhet baleset! Közismert tény, hogy ha­zánkban ma már az üzemen kívüli balesetek mintegy há­romszor annyi kárt okoznak a népgazdaságnak, mint az üzemiek. A probléma súlyát jelzi, hogy nemrégiben az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága is foglalko­zott vele. Nevezetesen: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának előterjesztését vi­tatta meg a nem üzemi bale­setek visszaszorítására java­solt törvény megalkotásáról. A tárgyalt, kedvezőtlen je­lenség egyébként azzal is ma­gyarázható, hogy — míg a munkavédelemmel, a mun­kaegészségüggyel egész intéz­ményrendszer foglalkozik — a szabad időben bekövetkező balesetek megelőzése jó ideig, úgyszólván „gazdátlan” téma volt. Nos, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége 1981-ben létrehozta a Balesetvédelmi Társadalmi Munkabizottsá­got, „amelyben képviselteti magát minden olyan országos hatóság és szervezet, amely a munkahelyeken kívül be­következett balesetek csök­kentéséért valamit tenni tud.” Feladatkörében ki­emelt helyen szerepel a tár­sadalmi méretű felvilágo­sító, nevelő munka. Mire oktatnak, nevelnek bennünket? Csupa olyan do­logra, amely alkalmasint tra­gédiák egész sorát előzheti meg! Mert ki tudja, hány kis­gyermek ablakból, erkélyről való lezuhanását, vízzel-étel- lel történt leforrázását, gyógyszer-tisztítószer okozta mérgezését, áramütését stb. előzhette volna meg az értő odafigyelés?! De rendkívül „veszélyes üzem” a háztartás is! A konyhában sürgő-forgó háziasszony bő ruhaujja pél­dául könnyen leránthatja a forró lábast, a sebtében le­kapott fedő alól felcsapó gőz megégeti a kezét, a helytele­nül használt elektromos ház­tartási gép áramütéssel fe­nyegeti ... Aztán itt van a szabad idő eltöltésének — egyébként di­cséretes — módja: a barká­csolás. Kellő szakértelem és óvatosság híján ezer veszély forrása lehet ez is! A lejáró kalapácsfejtől a szakszerűt­lenül földelt villamos gépig — itt is sok minden okozhat bajt. Hogy mégis miért fontos mindezzel ennyit törődni?! Mert általában otthon érez­zük magunkat a legnagyobb biztonságban, önmagában ez még nem is volna baj. Ám épp ebből a biztonságérzetből következően gyakran még az elemi óvatosságot is feledve, tevékenykedünk a ház körül, vagy a lakásban. És a nem egyszer csonku- lással, sőt, halálesettel vég­ződő baleseteket is elszenve­dőik gyakran mindössze egy kis odafigyelés árán meg- úszhatták volna. Igaz: „csak egy pillanaton múlt”. De az a pillanat: visszahozhatatlan! Bélyeggyűjtőknek A bélyeget a bérmentesí­tési díjak elszámolásának egyszerűsítésére találta ki Rowland Hill. A posta be­vételhez jut a bélyeg révén, a lebélyegzés megakadályoz­za az újra történő felhasz­nálást. Ä gyűjtő kezdetben kizárólag a küldeményeken érkező példányokból gyara­pította albumát. A filatelis- ták ekkor csak a postai utat megjárt, használt példányo­kat méltatták figyelemre. Változnak az idők és a gyűj­tői szokások is. Ma többen keresik a használatlan példá­nyokat, mint a pecsételteket. De a filatelisták tízezrei ha­zánkban, milliói a világban csak használt darabokat, vagy ezeket is gyűjtik. A kö­rök beszámoló taggyűlésén, csakúgy mint a megyei, vá­rosi küldöttgyűléseken ismé_ telten felhozták, hogy hasz­nált gyűjteményhez nehéz az újdonságokat beszerezni. Ilyen téren a szövetség ki­zárólag az ifjúsági köröket segíti. Felnőttek részére ezt a szolgáltatást megszüntet­ték. A filatélia valamennyi barátjának közös érdeke a használtak gyűjtésének nép­szerűsítése. Ez előiskola a kezdőknek, búvárkodási te­rület a szakértőnek, előnyös a postának is. Fürdik a gyerek Tisztának lenni kellemes dolog. Mosakodni, fürödni már nem annyira, mert az munka. Körülbelül így gondolkozik a gyerek, ami­kor este fáradtan, szutyko- san is bújna bele az ágyába. De a szülője levetkőzteti. Ráadásul ölbe kapja, hogy hamarabb beérjen vele a fürdőszobába, és zutty, bele a kádba! Majd kapja a szappan­adagot. Ebből egy rész a szemébe kerül, a másik a fülébe, amely eldugul, de jut az orrába és a szájába is. A víz forró, és ráadásul jönnek az intelmek, hogy: „Hiába mosdatlak, füröszte- lek minden este!” „Ha én nem volnék, megenne a kosz!” És a többi, és a többi! A gyerek még így is szí­vesen elterül a kádban, és megpróbál tempózni, de ahogy beleveri a fejét a kád szélébe, rájön, hogy nem a sportuszodában van, és már kapja is az öblítő adagot. A törölközés sem öröm. A frottír érdes, tehát szúr. A gumibaba pedig még mindig ott úszkál a habok között, és annak senki se mond olyanokat, hogy: „Ha én nem volnék, megenne a kosz!”. Pedig a gumibaba is be tud piszkolódni, hisz olyan hosszú egy nap! De nem baj, anyuci kiemeli azt is a vízből! A kisgyerek testére pi­zsama kerül. A gumibaba szintén hálóruhát kap. S hogy ne legyen olyan undok dolog a fürdés, anyuval együtt eresztik le a kád vizét. Először az óceán ke?d apadni, majd a tenger, az­tán a tó, s a kicsi elégedet­ten veszi tudomásul, hogy mire ő elálmosodik, addig­ra a fürdővízéből már nincs semmi. Másnap már nem bánja a szidást, a korholást sem, ha a fürdés után óceáno- dizhat az anyujával egy picit. S ez a kis játék sose maradjon el, sehol!

Next

/
Oldalképek
Tartalom