Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
1984. április 7. 8 "rvíÉPÜJSÁG A filológus I kígyólány Az akrobatika a mongol cirkuszművészet régi, hagyományos ága. Kiváló művelői fantasztikus attrakciókkal ejtik ámulatba öt világrész közönségét. Egy-egy számra évek megfeszített munkájával készülnék föl, s közben sok-sok türelemmel, szigorú fegyelemmel, ám gondos szeretettel nevelik a művészpalántákat. Az új artistanemzedék egyik legtehetségesebb tagja az alig 18 éves Enkceceg. A bájos és kecses kislány plasztikus akrobata. Kelléke mindössze egy tenyérnyi asztal. Amit produkál, az ( már-már ellentmond az eleven emberi test törvényeinek. Hajlékonysága minden képzeletet felülmúl. Tökéletesen ura izmainak, s úgy mozog a néhány centiméternyi asztallapon, mint akinek nincsenek csontjai A kígyólánynak nemcsak hazájában tapsolnak. Járt már Európa, Ázsia, Afrika és Amerika legnagyobb városaiban is. Eddig 16 országban fordult meg, s 150 előadáson bűvölte el a nagyérdeműt. Legutóbb meghódította Párizst is. A francia lapok dicsérő kritikák özönével halmozták el. Bár még nagyon távoli, de egyszer eljön a nap, amikor Enkceceg is lelép a porondról, s átadja a jelképes stafétabotot az utódnak, a manézs új csillagának. Valószínűleg erre a percre gondolt, amikor az idén beiratkozott a Mongol Állami Egyetem filológiai karára. Hogy irodalomtudós vagy nyelvész lesz-e, még nem döntötte el. Egyelőre a cirkusz az élete, de amilyen céltudatos, a jövő egészen biztosan sikereket tartogat neki a tanári pályán is. Napkollektoros juhásztanya A vízmelegítő — elég, ha egyszer-egyszer letörlik a portól A juhtenyésztés fénykorát éli Csehszlovákiában. A juhok teje, húsa és gyapjúja iránt az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Ezt látva, a szövetkezetek bővítik a juhállományukat és korszerűsítik a tenyésztést. Tavaly az ország keleti részén működő mezőgazdasági szövetkezetek majdnem 225 ezer juhot neveltek, s számukat az idén és jövőre 320 ezerre akarják növelni. Az állat- tenyésztésnek ezzel az ágazatával főként Kelet-Szlová- kiában foglalkoznak. E hegyvidéken például a sze- pescsütörtöki mezőgazdasági szövetkezet nagy figyelmet fordít a juhtartásra. A szövetkezet 530 dolgozójával 2400 hektárnyi területen tevékenykedik, s az állattenyésztésen kívül növénytermesztéssel is foglalkozik. Mivel földterületének több mint egyharmadát rétek és legelők teszik ki, az állat- tenyésztésé a vezető szerep. A szövetkezet dolgozói a szarvasmarhákon kívül 1100 juhot is nevelnek. E rendkívül hasznos állat tartásában nagy jövőt látnak, s máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. A sajt- termelés itt például túlhaladja az országos átlagot, s az egy fejősállatra eső évi sajtmennyiség 26 kilogramm körül mozog. A sajt, hús és gyapjú árusításából befolyó nagy jövedelem a szövetkezetei juhállománya bővítésére ösztönzi, 1985-ben már 1600 juhot akarnak tenyészteni. A nagyüzemi juhtartásnak azonban vannak némi problémái is, elsősorban a melegvíz-hiány. A tanyákon amelyek gyakran 5—7 kilométernyi távolságban vannak a falvaktól, eddig csak nagy erőfeszítések árán tudták biztosítani a szükséges meleg vizet. A probléma megoldására a szepescsütör- tökiek a napenergiát fogták be. Csehszlovákiában ma már több olyan mezőgazda- sági szövetkezet van, ahol a nap melegét hasznosítják. Ez segít a villanyáram megtakarításában, elsősorban szénaszárításnál. Juhásztanyákon eddig azonban nem hasznosították. A szepes- csütörtökiek az elsők e téren, úttörő vállalkozásukban az érsekújvári Elektrosvit Vállalat volt segítségükre. A szövetkezetnek megfelelő berendezést szállított és közreműködött annak felszerelésében is. A napkollektoros vízmelegítésben szerzett tapasztalatok 1983 nyarán már biztatóak voltak. A juhásztanyán felszerelt kollektor natett ponta 300—400 liter vizet melegített fel 50—60 Cel- sius-fokra. Ez a melegvízmennyiség bőségesen elég volt. A napkollektor, amely a vizet akkor is 35—40 Cel- sius-fokra tudta felmelegíteni, ha az időjárás nem volt a legkellemesebb, sokkal barátságosabbá tette az április elsejétől október közepéig itt dolgozók életét. A juhászok dicsérik is a berendezést. A szövetkezeti vezetőség ezután úgy döntött, hogy a nap energiáját, ahol csak lehet és szükséges mindenütt ki kell használni. Ilyen vízmelegítő berendezést kapnak az üszőket gondozó dolgozók, de napkollektorokat szerelnek fel mindenhol, ahol ez idáig jóval drágább villanyáramot használtak. JOZEF MÚLIK A bolgár • A bolgárok szeretik a könyveket. Mindenhol olvasnak — vonaton, villamoson, parkban, tengerparton... Az olvasási kedvet nem kevesebb, mint 10 500 nyilvános könyvtár, mintegy százmillió kötet szolgálja. Ezeknek évente csaknem egyharmadát adják ki olvasásra. A szocialista forradalom győzelme (1944) óta Bulgáriában a könyvtárak száma megnégyszereződött, a kölcsönzésre váró könyvek száma pedig 40-szeresére nőtt. A leglátogatottabbak az olvasókörök könyvtárai. A olvasó nép könyvtáraknak Bulgáriában történelmi hagyományai vannak. Az évszázados oszmán rabság legsötétebb éveiben, nehéz feltételek között a bolgár nép megszervezte „csitaliste”-it, olvasóköreit — a művelődés és az olvasás első központjait. És ez a szép hagyomány a bolgár emberek könyvhöz való viszonyát is feltárja. A könyvek a szellemi felemelkedés okmányaivá válnak, amikor kézről kézre járnak. Erről tanúskodik ma is- a nyilvános társadalmi könyvtárak könyvállományának állandó forgása. Ugyanez a jelenség tapasztalható a nagyszámú, jó összeállítású magánkönyvtárakban is, amelyekben főleg szépirodalmi műveket találunk. Az országban évente körülbelül 4000 könyvet adnak ki. A bolgár szocialista könyvkiadás szakemberei állandó kapcsolatban állnak a könyvtárakkal, és az olvasókörökkel, amelyek az olvasók igényeiről tájékoztatják a kiadókat. A könyvtárakban az olvasók kartonjai értékes információkat adnak. Milyen könyveket keresnek a bolgárok? A szép, tartalmas könyveket részesítik előnyben, olyanokat, amelyek reálisan tükrözik a valóságot, elképzelést nyújtanak a jövőről, a bonyolult társadalmi-történelmi folyamatokról. A bolgár olvasó nemcsak a szórakoztató, könnyű olvasmányt keresi, értékeli az igazi, tartalmas könyvet. Az állam minden segítséget megad, hogy kielégítse az olvasók igényét, kezdve a legkisebbek könyvtáraitól, az iskolai könyvtárakon keresztül (amelyeknek száma megegyezik az országban lévő iskolák számával) a közős magánkönyvtárak támogatásáig. A bolgár ember munkahelyén kézikönyveket és segédeszközöket használ, amelyek az adott területen elősegítik munkáját. Könyvekkel rendelkezik otthon is — saját vagy kölcsönzött könyvekkel. Érdekességek a sportvilágból A 72 éves Vu Uc — egykori kerékpárosbajnok — 5 hónap alatt végigkerekezett Vietnamon. Ho Si Minh-vá- rosból 26 nap alatt ért Hanoiba, ennyi idő alatt tette meg az 1800 kilométeres távolságot. A túrára alaposan felkészült: 2 ezer kilométert edzett a Mekong-deltavidé- ken. Vu Uc ma is aktív tagja Ho Si Minh-város egyik sportklubjának. Erejének megőrzésére különleges edzéstervet állított össze, amelyben fontos szerepet játszik a jóga és a maga összeállította különleges étrend. * Hai Hung tartomány színeiben versenyzett az országos lövészbajnokságon a Nguyen család négy tagja. A legidősebb, a moszkvai olimpiát is megjárt Nguyen Duc Uynh második helyen végzett, Húga, Nguyen Thi Hong 589 pontjával ugyancsak a második helyet szerezte meg a 22 fős női mezőnyben. Bár helyezést még nem szerzett, tehetséges pisztolylövőnek ígérkezik öccsük, Nguyen Dac Na is. S hogy a családban egyensúlyban legyen a versenyző nők és férfiak aránya, az országos bajnokságon indult Nguyen Thi Phuong is, aki 564 pontos teljesítményével jó helyezést ért el a junior lányok sorában. Több mint tízezer nyilvános könyvtár A jugoszláv mezőgazdaság és a DTD-csatorna A jugoszláv mezőgazdaság a hatvanas évek közepe óta látványos sikereket ért el. Búzatermelése például az elmúlt két évtizedben megkétszereződött, s bőven fedezi a lakosság szükségletét. Az élelmiszerkivitel értéke évi hét-nyolcszázmillió dollár körül mozog — de még az is előfordul, hogy kedvezőtlenebb időjárású esztendőben néhány terményből behozatalra szorulnak. Mindez olyan viszonyok között történik, amikor a művelt földterület termőképességét — a szakemberek szerint — csak 35 százalékban használják ki, s elég lassan halad az állat- állomány fajösszetételének korszerűsítése, hozamának emelése — a fejlesztési lehetőségek tehát nagyok. A számítások szerint Jugoszlávia mezőgazdasága a mostani vetésszerkezettel és állattenyésztéssel, öntözés nélkül 100 000 hektáronként kb. egymillió tonna növényi és állati eredetű terméket állít elő. Öntözéses termelés révén — aminek kötelező velejárója a kétszeri vetés, a fejlett állattenyésztés és a megfelelő színvonalú feldolgozóipar — ugyanekkora területen 2,6-szer több élelmiszercikk termelését biztosíthatnák! Déli szomszédunknál jelenleg mindössze 150 000 hektáron, vagyis az összes termőterület alig két százalékán folyik öntözéses gazdálkodás. (Számos európai országban tíz-hússzor nagyobb területet öntöznék). Márpedig a jugoszláv adottságok szinte egyedülállók. így például a Duna—Tisza—Duna csatornarendszer (DTD), amit a Vajdaságban a felszabadulás után, hatalmas beruházással, három évtized alatt, összesen közel 950 kilométer hosszan építettek ki, egymagában 510 000 hektár művelt földterület öntözését tenné lehetővé. A gondokat (mint a fejlődő országokban általában) az anyagi eszközök hiánya okozza. 100 000 hektáronként az öntözőrendszer létrehozása, a szükséges mezőgazda- sági gépek beszerzése és az állattenyésztési létesítmények felépítése mai árakon számítva legkevesebb 250 milliárd dinárba (100 dinár = 35 forint) kerülne... Ha valamilyen vállalat egyedül szánná rá magát ekkora befektetésre, akkor próbálkozásába beletörne a bicskája, hiszen 12—26 százalékos kamat mellett vég nélkül törleszt- hetné a felvett hiteleket. A Vajdaság Autonom Tartomány gazdasága sem képes ekkora befektetésre; ezt érzékelteti az a tény, hogy a mostani ötéves tervidőszakra kezdetben előirányzott 100 000 hektárnyi új öntöző- rendszer kiépítését később 60 000, majd pedig 40 000 hektárra csökkentették. A legismertebb tudósok és szakemberek közreműködésével a múlt év végére elkészült a jugoszláv élelmiszer-gazdaság hosszú távú fejlesztési programja. Ez a dokumentum az utóbbi esztendők meggyőző érvét, azt megismételve, hogy „az élelmiszer a mi kőolajunk!” egyebek között leszögezi: az élelmiszer-termelés lényeges növelését leggyorsabban a Duna—Tisza—Duna vízrendszer lehetőségeinek kihasználása biztosítja. A program rámutat, hogy ennek a csatornának — amelyet elsősorban a bánáti és bácskai termőföldek talajvizének lecsa- polására építettek ki, amelybe csaknem egymillió hektárról folyik a víz és amely 644 kilométeres hajóúttal rendelkezik (ez a szuezi csatornánál is hosszabb) — új szerepet kell kapnia, vizének jövedelmet kell létrehoznia. E dokumentum szerint egyedüli megoldás az, hogy az élelmiszer-termelés növeléséhez az egész jugoszláv gazdaság közös erővel, ön- igazgatási úton, jövedelmi kapcsolatok alapján teremti elő a szükséges anyagi eszközöket. A DTD-vízrendszer a legkedvezőbb feltételekkel rendelkezik ahhoz, hogy olyan termelési modell legyen, amelyben a bel- és külföldi piacra történő élelmiszer-termelés további gyors fellendítése érdekében minden erőt összpontosítani lehetne. Az elgondolások szerint a tervek végrehajtásához olyan külföldi kölcsönöket is igénybe vesznek, amelyeket aztán élelmiszer-exporttal fizetnek vissza. (A Duna—Tisza—Duna csatornahálózat építéséhez ilyen feltételek mellett Magyarország annak idején 30 millió dollár hitelt nyújtott). A bánáti és bácskai vízrendszer adta lehetőségek kihasználása újabb fejlődési távlatokat tár fel az egész jugoszláv mezőgazdaság előtt. Vidám szobrocskák Igazi őstehetség Nyikolaj Puskarj, a belorusz kisváros, Mozirj lakója. A mester agyaggal dolgozik, amelyből jellegzetes népi figurákat ábrázoló szobrocskákat mintáz. Témája a belorusz nép mindennapi élete, történelme, népművészete — mindez egyéni, szinte utánozhatatlan groteszk-vidám stílusban. Az élettelen anyag a mester kezében életre kel. Humorosan megmintázott figurái különböző jellemű falusi embereket ábrázolnak, vagy a népmesék, népdalok, legendák, hősköltemények alakjait elevenítik meg. A mozirj i mester szobrocskái olyannyira népszerűek, hogy sokfelé használják nyilvános szórakozóhelyek — mozi,* presszó, vagy például üzlethelyiség — belső díszítésére is. Nyikolaj Puskarj most azt tervezi, hogy a belorusz mesevilág alakjaival népesíti be a városi park egyik sétányát. „Öregecskék”
