Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

, TOLNA \ _ 2 1RÉPÜJSAG 1081. április 13. Megkezdődött a országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Hiányosságának biztosításá­ban. Utólagos ellenőrzésről van szó. Az Alkotmányjogi Tanács tehát nem kapcsoló­dik a jogszabály-előkészítő tevékenységbe. Nem foglal­kozik majd a bíróságok, to­vábbá az államigazgatási szervek és egyéb más szer­vek által elbírált egyedi ügyekkel, s az ilyen ügyek­ben hozott esetleges törvény- sértő döntésekkel és határo­zatokkal sem. A jogalkalma­zás során felmerülő ilyen jel­legű problémák megoldására jól kiépített jogorvoslati rendszerünk van, amelynek keretében minden érdekelt a megfelelő felettes szervhez, illetve fellebbezési fórumhoz fordulhat sérelmével. Az Alkotmányjogi Tanács­nak a javaslat szerint fontos feladata lesz a közreműködés az alkotmány egyes rendel­kezéseinek értelmezésében. Az Alkotmányjogi Tanács 11—17 tagból áll, akikre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tesz javaslatot: el­nökét, titkárát és tagjainak többségét az országgyűlés a képviselők sorából, a többi tagot pedig más közéleti sze­mélyiségek közül választja meg. Az Alkotmányjogi Ta­nácsban végzett munkájuk tekintetében azonban ez utóbbiaknak — tehát az Al­kotmányjogi Tanács nem képviselő tagjainak — jog­állása azonos az országgyű­lési képviselőkével. Markója Imre befejezésül elmondta: ezek a rendelke­zések megfelelő kereteket adnak ahhoz, hogy a megvá­lasztandó Alkotmányjogi Ta­nács jól elláthassa fontos hivatását és az alkotmányos­ság mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazás irá­nyításában maradéktalanul érvényre jusson. * A miniszteri expozét köve­tően dr. Antalffy György (Csonigrád m. 9. vk.), a sze­gedi József Antilla Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi tanára a jogi. igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság titkára volt a törvényja­vaslat hizottsági előadója, s Borbándi János bevezető­ben elmondotta: szocialista társadalmi rendszerünkben az állami és a társadalmi ellenőrzés a munkásosztály és az egész dolgozó nép ér­dekeit szolgálja, céljaink va­lóra váltását segíti. Fontos szerepe van az ellenőrzésben a dolgozók személyes rész­vételének, a szocialista de­mokrácia különféle intézmé­nyeinek: a közéleti, az üze­mi és a lakóhelyi demokrá­cia számos fórumának. Az állami munkában az irányítás és az igazgatás va­lamennyi területének nélkü­lözhetetlen eszköze, a veze­tői tevékenység elválasztha­tatlan. szerves része az el­lenőrzés. A párt és a kormány min­dig megkülönböztetett fi­gyelmet fordított az ellenőr­zési rendszer különböző for­máinak erősítésére. Jól pél­dázza ezt, hogy a második — a ma is hatályos — népi ellenőrzési törvény megalko­tására a gazdaságirányítási reform megindulásával egy időben, 1968-ban került sor. A Minisztertanács elnök- helyettese megállapította: a népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felül­vizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégez­ni, amelyek a népi ellenőr­zés feladatainak hatéko­nyabb és magasabb színvo­nalon történő ellátásához szükségesek, illetve amelyek az időközben megjelent új jogszabályok folytán idősze­rűvé váltak. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács taeia lett; jogállására és fe­lelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az az országgyűlési ügyrend ki­egészítésének beterjesztője. Rámutatott: napjainkban — összefüggésben gazdasági életünk alakulásával — fel­gyorsult a jogszabályalkotás, mind több új és új paragra­fus születik, s ennék egyik hatása, hogy a szabályozásban növekszik a tévedés lehető­sége, időnként jogi. szakmai bizonytalanság tapasztalható. Kiemelte: szocializmust épí. tő országunkban az alkotmá. nyosság mindig kulcskérdés volt, és az is marad, megtar­tásának és magtartatásának politikai-állami mechaniz­musa folyamatosan működik. Ezután hozzászólások kö­vetkeztek. Dr. Mátay Pál (Fejér m. 3. vk.), nyugalmazott megyei főügyész felszólalásában hangsúlyozta: amennyiben az országgyűlés elfogadja az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot, nem csupán egy új parlamenti szervet hoz létre, ennél sok­kal többet tesz: tovább szi­lárdítja a törvényességet, ha­tékony garanciát teremt ar­ra, hogy az alkotmány való­ban a törvények törvénye legyen. Dr. Sándor Dezső (Bor­sod m. 15. vk.), az edelényi városi jogú nagyközségi ta­nács elnöke arról szólt, hogy a mai magyar valóság, a társadalmi viszonyokban be­következett változások igény­lik és szükségessé teszik ál­lami életünk fejlesztését, jog­rendünk gazdagítását. Több hozzászólás nem volt. Dr. Markója Imre igaz­ságügy-miniszter válaszában kifejezte egyetértését a kép­viselők által elmondottakkal és megköszönte azt a segít­séget, amelyet az országgyű­lés tagjai, bizottságai a tör­vényjavaslat előkészítéséhez nyújtottak. Az országgyűlés az Alkot­mányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kap­csolatos törvényjavaslatról. irányadók. Ennek megfelelő­en a javaslat szerint a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irá­nyítja a népi ellenőrzés szervezetét. Szükségessé vált a népi el­lenőrzés szervezeti rendsze­rének módosítása is, a helyi állami irányítás megválto­zott szerkezetének megfele­lően. A népi ellenőrzési bizott­ságok megválasztásával ösz- szefüggésben a törvényja­vaslat az eddiginél szélesebb körben juttatja érvényre azt az elvet, hogy a hatáskörök gyakorlását azokra a szerve­zetekre kell bízni, amelyek annak ellátásához a legtöbb ismerettel rendelkeznek. Végezetül kifejezte remé­nyét, hogy a tervezett új ren­delkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredményes, megbecsült munkájának to­vábbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társadalmi cél­jaink megvalósításához. Szokola Károlyné dr. (So­mogy m., 8. vk.), a Somogy megyei Tanács továbbképző intézetének igazgatója, a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a törvényja­vaslat bizottsági előadója el­mondotta: az országgyűlés terv- és költségvetési, vala­mint jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottsága együttes ülésen vitatta meg a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról előterjesztett tör vényj a vaslatot. Javaslatuk, hogy a törvény mondja ki. a nemzeti va­gyon megőrzése mellett an­nak gyaraoítási kötelezett­ségét is. Ezt pedig az ellen­őrzés kérje számon. Az országgyűlés a törvény- javaslatot általánosságban és a már megszavazott mó­dosítással egyhangúlag elfo­gadta. Ezután Köpeczi Béla mű­velődési miniszter terjesz­tette a képviselők elé a köz­A művelődési tárca veze­tője elöljáróban elmondotta: az új társadalom építésének történetében első alkalom­mal került sor arra, hogy az ország legfőbb népképvisele­ti szerve, a teljes, és nem­csak a közoktatási rendszer helyzetét és fejlesztési fel­adatait megvitatja. Ez egy­szerre bizonyítja a tárgy je­lentőségét és a társadalom érdeklődését. 1972-ben az állami oktatás helyzetéről és feladatairól hoztunk határozatot, amely a tartalmi korszerűsítés irá­nyának kijelölésében ma is érvényes. Rendszerünk de­mokratikus jellegéből adó­dóan az oktatásban érvé­nyesült a társadalmi igazsá­gosság azzal, hogy a mun­kások, a parasztok, s azok gyermekei előtt minden fo­kon nyitva vannak az okta­tási intézmények kapui, no­ha a teljesebb esélyegyenlő­ségért még nagyon sokat kell tenni. A korszerűsítés feladatai­nak meghatározásánál tekin­tetbe kell vennünk azt is, az oktatás és a nevelés ma mennyire tudja szolgálni, vagy éppen befolyásolni a nagy gazdasági-társadalmi szükségleteket és egyéni as­pirációkat. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kilépő fiatalok jelentős részének anyanyelvi kultúrája, szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége gyenge, kevesen ismernek alaposabban idegen nyelve­ket, sok tárgyban alacsony a tudásszint és nem kielégítő az önálló ismeretszerzés igé­nye és készsége, a szakkép­zés nem nyújt elég széles is­meretalapot ahhoz, hogy a munkába lépő fiatalok meg­felelően tudjanak alkalmaz­kodni a változó feladatok­hoz. Helytelen volna mindezért egyedül az iskolát felelőssé tenni — jelentette ki a mi­niszter. Ugyancsak felelős a család, a falnőttközösség és felelősek azok a tömegkom­munikációs és közművelődé­si intézmények, amelyek maguk is részt vesznek a fiatalok művelésében, közös­ségi életük alakításában. Az iskolai munka gyenge­ségeit magyarázzák azok az elégtelen anyagi feltételek is, amelyek között az okta­tás folyik. Az állandósuló tanteremhiány, a zsúfoltság, a felszerelés elmaradottsága gátolja a minőségi fejlesz­tést. Akadályozzák a felada­tok megfelelő teljesítését a kedvezőtlen személyi felté­telek is. A közoktatás és a felsőok­tatás további korszerűsíté­sét tehát részben az új tár­sadalmi feladatok, részben az iskolarendszeren belüli ellentmondások és gyengesé­gek teszik szükségessé. Irá­nyait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben hatá­rozták meg, és ezen útmuta­tások alapján indult meg a fejlesztési programok kidol­gozása, amelyeket széles kö­rű szakmai-társadalmi vitá­ra bocsátottunk, és amelyek­nek téziseit az országgyűlés megismerhette. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági-tár­sadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az okta­tás tartalmát továbbfejlesz- szük, illetve módosítsuk. En­nek értelmében arra törek­szünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; széles alapú, több foglalko­zási ágban is használható szakmai ismereteket, úgyne­vezett szakmai alapképzést is használó szakmai ismere­teket. úgynevezett szakmai alapképzést adjunk. Célunk, hogy a nivelláló jellegű ok­tató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és ké­pességek differenciált fej­lesztésére. a különböző jelle­gű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére tö­rekedjünk. Feladatunknak tekintjük, hogy a specializá­és felsőoktatás távlati fej­lesztési programjával kap­csolatos elgondolásokat. ciót jobban kössük a terme­lő-gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konkrét mun­kaiköri követelményekhez — hangoztatta Köpeczi Béla. A fejlesztésben az elsőbbségeit az általános iskolának Ikeil bizto­sítanunk, nemcsak azért, mert ez adja a mindenki számára kötelező és elérhe­tő alapműveltséget, hanem azért is, mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. A középfo­kon magát a szerkezetet be­látható ideig nem szüksé­ges átalakítani, tehát meg kell tartani a gimnázium, a szakközépiskola, a szakmun­kásképző intézetek rendsze­rét. de egyes iskolatípusokon belül lényeges változtatáso­kat kell Végrehajtanunk. A gimnáziumot képessé kell tennünk mind a felsőokta­tásra való felkészítésre, mind pedig arra, hogy a tovább nem tanuló fiatalok számára megfelelő lehetősé­get adjon a munkába való bekapcsolódásra. A szakközépiskolát al'kíal- masisá kell termi a széles alarm szakmai képzésre, de a továbbtanulást ösztönző fel­készítő tevékenységre is. Eh. hez alapvető társadalmi érde­keik fűződnek, hiszen a fizi­kai dolgozók gyermekéinek többsége a szakközépiskolá­ban tanul. A társadalmi mo­bilitás érdekében is biztosí­tani kell, hogy ez az iskola­típus a továbbtanulást az ed­diginél hatékonyabban segít­se. Ezt szolgálja a szakközép­iskola első két osztályában a köziismereti tárgyak oktatá­sának bővítése is. A közép­fokú oktatásnak szerepet kell vállalnia a gazdaság techni­kus-szükségletének kielégíté­sében is. Ennek megfelelően — a Minisztertanács határo­zata alapján — a következő években a szakközépiskola keretei között megvalósul a nappali, az esti és a levelező technikusképzés. A szakmunkásképző iskola az első két évben a közisme­reti oktatást és a szakmai alapképzést végezze, a befe­jező szakaszban a gyakorlati képzés kerüljön a vállalatok hatáskörébe. Javasoljuk, hogy a nagyvállalatok — ott. ahol erre a feltételek megértek — maguk is létesítsenek szak­munkásképző iskolát. A ta­pasztalat aZt mutatja, hogy magában az állami oktatási rendszerben nem valósítható meg a konkrét munkakörökre való képzés. Az iskola akkor járulhat hozzá válóban kor­szerű módon a gazdaság fej­lesztéséhez, ha a fiatalokat képessé teszi arra, hogy meg­felelő általános műveltség és széles körű szakmai képzett­ség birtokában az új feltéte­lekhez alkalmazkodjanak szakmaváltás, átképzés vagy továbbképzés formájában is. A gyakorlati képzést ered­ményesebben lehet végezni az üzemekben. A művelődési tárca veze­tője kiemelte: a fejlesztési proeram megvalósításának kulcskérdése. hogy lesz-e elegendő számú és megfele­lően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és el­látás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmé­nyek megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedasógus pályát ki kell emelnünk a legkevésbé java­dalmazott értelmiségi foglal­kozások kategóriájából. Ez a ’egfontosabb feltétele annak, hogv megszüntethető l°<*ven a kénesítés nélküliek foglal­koztatása. s hogv az évtized végén q rnognövekedett lét­számú korosztályok iskoláz- tatásának gondjait meg tud­juk oldani. a kormánv figvelemmei kíséri a no-lqffógusnk élet- és rminkaií-öríUménvninek ala­kulását. és a társadalom te­herbíróképességét mérle'"-'1- ve napirenden tartja a köz­oktatásban dolgozó pedagó­gusok anyagi helyzetének ja­vítását. Gondoskodni kívá­nunk arról is, hogy a peda­gógusok rendszeres tovább­képzésben részesülhessenek — iliyen továbbképzés jelen, leg nincs —, s ezt megfelelő ösztönzőikkel támogassuk — mondotta a miniszter. A demográfiai hullám to­vábbra is indokolja az álta­lános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor szük­ségessé teszi, hogy a közép­fokon is felkészüljünk a mos­taninál mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadására. A nagyobb létszámú korosztá­lyok 1988-tól érik el a kö­zépfokú intézményeket. Ez a középiskolai hálózat jelentős bővítését, mintegy 3500 tan­terem építését követeli meg. Célunk az iskolák önálló­ságának erősítése, belső tar­talmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közös­ségek kibontakoztatása — hangoztatta Köpeczi Béla. A felsőoktatásban fő felada­tunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának át­alakítását és színvonalának emelését. Célunk: olyan szak­emberek képzése, akik mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kultúrát alkotó és közvetítő, közvélemény­alakító funkcióikat. Szüksé­ges tehát a felsőoktatáson belül is több lehetőséget te­remteni a társadalom- és a természettudományi ismere­tek oktatására, elsajátításá­ra, az általános és szakmai tárgyak keretében egyaránt. A hallgatóknak a közműve­lődési és közösségi tevékeny­ségekben való aktív részvé­tele nemcsak a személyiséget formálja, de lehetővé teszi az értelmiség kultúraközvetí­tő közéleti szerepének gya­korlását is. A felsőoktatás­ban is előtérbe kívánjuk ál­lítani a szakmai alapozókép­zést, amely szélesebb tájéko­zódást tesz lehetővé, több szakmában felhasználható tudást ad, és amelyre sző­kébb szakosodás is épülhet. Az ismeretek felújítása és az újak elsajátítása az át- és továbbképzés szempont­jából meg kívánjuk szervez­ni az egyetemi tanulmányok után az úgynevezett poszt­graduális tanulmányi rend­szert. Sokoldalú felsőfokú képzést szorgalmazunk, amely nemcsak ismereteket ad, hanem világnézetet, ma­gatartást és életmódot for­mál, embert alakít, mégpe­dig a leghaladóbb eszme- rendszer alapján, a szocia­lista szellemiség jegyében. A magas színvonalú fel­sőoktatás nem lehet meg magas színvonalú kutatás nélkül. Ennek érdekében ja­vítanunk kell a felsőoktatási kutatások anyagi bázisát, technikai és szervezeti fel­tételeit. Ügy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla —, hogy a közoktatás és a fel­sőoktatás fejlesztésének elő­terjesztett programja olyan reális — vagy ha úgy tet­szik realista — folyamatos, a kor kívánalmainak megfe­lelő változtatásokat tesz le­hetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni .tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést és megfelelő gazdasági feltéte­lek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minő­ségi fejlődést. Medvetzky Antalné (Ba­ranya m., 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense, a kulturális bizott­ság tagja, a testület vélemé­nyét is tolmácsolva arról szólt: a közoktatás és a fel­sőoktatás fejlesztésekor olyan tartalmi korszerűsítés­re van szükség, amelynek eredményeként oktatási rendszerünk rugalmasan tud alkalmazkodni a változó tár­sadalmi igényekhez. Váczi Istvánná (Komárom m., 3. vk.), a BHG tatabá­nyai gyáregységének kábel- készítő csoportvezetője me­gyei példát is sorolva vetet­te fel. hogy a szakközépis­kolák tematikája nem köve­ti a gyorsan fejlődő techni­kákat és a folyamatosan megújuló technológiákat. Dr. Petri Gábor (Csongrád m. 6. vk.), a Szegedi Orvos­Borbándi János expozéja Köpeczi Béla beszéde tudományi Egyetem rektora szocialista társadalmunk jö­vőjét meghatározó tényező­nek nevezte a köz. és felső­oktatás ügyét. Fábryné Dohai Ilona (He­ves m. 3. vk.h a Heves me­gyei Tanács Építőipari Vál­lalatának üzemi párttitkára szerint a közvélemény jó, és követendő gyakorlatnak ítéli, hogy az ilyen nagy horderejű döntések széles körű társa­dalmi vita után szülessenek meg. Biszku Béla (Szabolcs- Szaitmár m. 2. vk.), az MSZMP KB nyugalmazott titkára, a SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke üdvö­zölte az oktatásfejlesztési té­zisekben megfogalmazott azon törekvést, hogy a nagy­üzemek még inkább érdem­ben részt vegyenek saját szakmunkás-gárdájuk képzé­sében, az utánpótlás megte­remtésében. Dr. Csendes Béláné (Buda­pest. 60. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti Általános Is­kola igazgatója a többi kö­zött a fővárosi közoktatás tálán legsúlyosab gondjáról, a nagyfokú pedagógushiány, ról szólt. Borsos János (Baranya m.. 9. vk.), az MSZMP mohácsi Városi Bizottságának első titkára sajátos Baranya me­gyei gondként vetette fel a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetét. Dr. Varga János (Győr m.. 9. vk.), a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem moson­magyaróvári mezőgazdaság- tudományi kara növényter­mesztési és takanmánygazdál- kodási intézetének vezetője óvatosabb megfogalmazást javasolt az alsófokú nevelési, oktatási intézmények fejlesz­tésével kapcsolatban, hiszen az előterjesztés szerint szük­séges építési, beruházási ösz- szeg valószínűleg meghaladja majd népgazdaságunk teher­bíró képességét. Karakas László (Hajdú m., 12. vk.), az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelé­si osztályának vezetője az oktatásfejlesztési terirről szól­va kifejtette, hogy a felsőok­tatási és más intézmények együttműködésének javításá­ban rendkívül sok tartalék van. Szurgyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), a rákóczifalvi ál­talános iskola igazgatója em­lékeztetett arra, hogy a ma­gas létszámú iskolai korosz­tályok fogadására fel kell készülni. Dr. Tóth János (Budapest, 35. vk.), a MTESZ főtitkára felszólalásában elmondotta: a pályaválasztáskor az élet­re szóló hivatás keresése he­lyett mindinkább tapasztal­ható az a szemlélet, hogy olyan munkát kell választa­ni, ahol a legtöbbet lehet keresni. Dr. Zsolnai Mária (Fejér m., 9. vk.), a dunaújvárosi kórház adjunktusa a szellemi fogyatékos, illetve mozgássé­rült gyermekek gyógypeda­gógiai, logopédiai, mozgás- rehabilitációs és pszichope. dagógiiai foglalkoztatásáról szólva rámutatott: a jelenle­ginél sokkal több nevelőott­honra lenne szükség. Tarjányi Béláné (Pest m., 17. vk.), a dunaharaszti 1. sz. Általános Iskola nyugal­mazott tanára szerint Pest megyében az általános isko­lák 25 százaléka rendelkezik a nevelő-oktató munka kor­szerű feltételeivel, és mint­egy fele részleges vagy teljes felújításra szorul. Bódis Gábor (Borsod m., 10. Vk.), a Borsodd Vegyi Kombi­nát technológusa adatokkal bizonyította, hogy a vállala­tok. intézmények vezetői kö­zött csökkent a diplomások aránya, s ugyancsak kevés a felsőfokú közgazdasági vég­zettségű szakember. Javasol­ta, hogy a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen ve­zessék be a közgazdászképzést. Ezzel az országgyűlés ta­vaszi időszakának első napja — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. Az országgyűlés pénteken délelőtt folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom