Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21. NÉPÚJSÁG 5 Jogsegélyt a rászorulóknak A felcTahaHulá« előtt az a mondás járta, hogy jogász- a leiszapaauias nemzet vagyunk Ez annyiban igaz is volt, hogy pereskedtünk széltében-hosszában, fölfújtuk azt is, amit rövid úton tisztába lehetett volna tenni, de hát az ügyvédek üzlete a hosszan tartó pereskedéseket kívánta, így aztán a perek hosszan is tartottak. Különösen a birtokperek, meg a válóperek. Hogy ez utóbbiból mennyien gazdagodtak meg, megmondhatója nincs, legfeljebb az emlékezet villant fel belőlük néhányat. Ha még a bevezető mondatnál tartunk, azt is hadd említ­sem, akkoriban a politikai hatalom birtoklása — illetve a gyakorlati végrehajtása — szempontjából is illett ránk a jo­gásznemzet elenevezés. A tényleges hatalom, persze, nem azoké a jogászoké volt, akik ilyen, vagy amolyan hivatali stallummal felvértezve fa- lusi-városi-országos politikát csinálni hittek, de a látszat az volt. És a látszat, ugyebár, még ma is nagyon fontos, amikor bizonyos helyzeteket megítélni vállalkozunk. Nos, ebben az értelemben szó sincs róla, mintha jogásznem­zet lennénk, inkább arról érdemes meditálni, mennyire kevés a jogi ismerete népünknek, mennyire tájékozatlanok jogi kérdésekben, mennyi felvilágosításra van szükség, hogy az emberek a legalapvetőbb ismeretekkel tisztában legyenek, vagy legalábbis annyit tudjanak, hol kereshetik igazukat. Rengeteg a tennivaló e téren. S ha akarjuk, varrhatjuk a rég- és a közelmúlt nyakába a mulasztásokat, de ha jót akarunk tenni, azt most kell megtennünk a kiegyensúlyo­zottság, a megnyugtatás érdekében. Ezt ismerte föl a szakszervezeti mozgalom, amikor létre­hozta a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot. Ennek az igen je­lentős intézménynek elsőrendű hivatása a dolgozók felvilágo­sítása jogi ügyekben, s ezen túl — ha szükséges — a jogi képviselet ellátása is. Az ide vonatkozó rendelkezések, határozatok értelmében 1976-ban nyolc Tolna megyei vállalat és hét termelőszövet­kezet hozott létre szakszervezeti jogsegélyszolgálatot. Jelen­leg a mi megyénkben 42 helyen működik ilyen szolgáltató szerv. A vállalatok a jogsegélyszolgálati feladatok ellátására öt­tíz főből álló bizottságokat hoztak létre. Vezetőjük általában jogi végzettséggel rendelkezik. Egyetlen üzemünk van, ahol nem, de az ottani vezetőnek felsőfokú munkaügy képesítése van, gazdag mozgalmi tapasztalata és rátermettsége alkal­massá teszi a megbízatás maradéktalan ellátására. Három vállalat szakszervezeti bizottsága főállásban alkal­mazza a jogsegélyszolgálati vezetőt. A működés anyagi és technikai teltételei biztosítottak, megfelelő pénzügyi keret áll rendelkezésre és a szakkönyvekkel, szaklapokkal, hivatalos lapokkal való ellátottság is kielégítő. Ma már elértünk oda, hogy a jogsegélyszolgálat iránti bi­zalom erős. Az emberek nyugodt lélekkel fordulnak e szerv­hez, nem szaladgálnak fűhöz-fához, hanem megfelelő ismere­tek birtokában — amelyeket a jogsegélyszolgálattól szerez­tek be — kezdenek ügyeik intézéséhez. Hogy mennyire fon­tos kellő ismeretek birtokában lennünk mielőtt a „hivatal­hoz” fordulnánk, mindannyiónk előtt jól ismert. Számos fö­lösleges kilincseléstől szabadítjuk meg magunkat és bizonyos esetekben hozzá se kezdünk olyasmit elérni, amire a törvé­nyes rendelkezések nem adnak módot. Amikor pedig bizo­nyosak lehetünk ügyünk igazában, a jogsegélyszolgálat köz­bejöttével felgyorsul az ügyintézés, kiküszöbölődik sok bü­rokratikus huzavona. Tavaly 3 42 j°6segélyszolgálatot 2575 dolgozó vette igénybe.-----------— Leggyakrabban polgári jogi és családjogi ügyekben k értek segítséget és csak ezeket követi az államigazgatási és munkajogi ügyek száma. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a munkajogi kérdésekben és az állampolgári jogok és kötelességek területén tájékozottak az emberek, addig a pol­gári peres ügyekben szinte teljes a tájékozatlanság. Ennek, minden bizonnyal, az is oka, hogy e téren a leghiányosabb a tájékoztatás, de meg merem kockáztatni azt a megállapítást is, miszerint még mindig ezen a területen találkozunk legin­kább a misztifikálással — természetesen mindkét oldalról. Meg aztán azt se hallgassuk el, hogy felvilágosítás ide, fel­világosítás oda, nyitottság ide... (oda már nem nagyon), még mindig számosán akadnak, akik perre viszik az ügyet akkor is, ha mérsékelten bíznak a sikerben. A jogsegélyszolgálatok legfontosabb feladatuknak a jogi tájékoztatást, a felvilágosítást, a tanácsadást tekintették és tekintik. Jogi képviseletet, éppen a SZOT-irányelveknek megfelelően, főleg munkajogi ügyekben, illetve olyan ese­tekben láttak el amelyekben ez feltétlenül indokolt volt. És ez vonatkozik a jövőre is. Tavaly a munkaügyi bíróság előtt 14 perben, a különböző járásbíróságok (ma már városi bíróságok) előtt pedig össze­sen 99 perben jártak el jogi képviselőként a jogsegélyszolgá­latok vezetői, illetve ügyintézői. Ezeknek a pereknek a több­sége családjogi, főleg gyermektartás iránti per volt. De elő­fordult birtokháborítás megszüntetése iránti, örökösödési, lakásbérleti per is. Ez utóbbiak igen kis mennyiségben sze­repeltek. Ami a gyermektartási díj megfizetése iránt indí­tott pert illeti, ez már túlmegy a jog területén, legalább any- nyira erkölcsi kérdés, de ezt tárgyalni egy más írás hivatott. A felsoroltakon kívül — a perbeli képviselet keretében, de azon kívül is —, számszerűleg pontosan fel nem mérhető mennyiségű beadványt nyújtottak be a jogsegélyszolgálatok a bíróságokhoz. Ilyenek voltak például: biztosítási indítvány, letéti kérelem, végrehajtási lap kiállítása — hogy csak néhá­nyat emeljünk ki a sorból. Munkajogi témákban a jogsegélyszolgálatok elsődlegesen megkísérlik a jogvita peren kívüli rendezését. Ha a dolgozó igénye megalapozott, úgy azt érvényesítik, míg a megalapo­zatlan igényekről a dolgozókat felvilágosítják. Egy igen fontos dolog: büntetőjogi vonatkozásban a SZOT- irányelv, szándékos büntetőügybe való képviseletet nem en­gedélyez. A jogsegélyszolgálatok csak felvilágosítással szol­gáltak, és fognak a jövőben is. képviseletet el^tó ügyintézők általában-------------------------ügyvédek, nyugdíjas bírák é s jogtanácsosok voltak, akik kellő szakmai felkészültséggel rendelkeznek. A bírósági vezetők és bírák a jogsegélyszolgá­latok tevékenységéről jó véleménnyel vannak. A jogsegély- szolgálatok vállalaton belüli kapcsolatai rendezettek, a gaz­dasági vezetők megítélése szerint működésük érdemben se­gíti a gazdasági vezetés munkáját. A perbeli Tamásiban minden hét csütörtökén — két helyen — tartják meg a heti piacot. A város Szekszárd jelé eső rác­völgyi részén cserélnek gazdát a visongó malacok, ezeket kézi-, ló-, illetve gépi vontatású járművekkel és személy- gépkocsikkal szállítják a helyszínre. A város központjá. ban a művelődési központ mögött van az úgynevezett asszonypiac, amely nevét a látogatóiról kapta. Ugyanis csütörtökönként a városkörnyéki településekről főleg a gyengébb nem özönlik be a piacra, hogy vásároljon a kí­nált portékákból, vagy éppen áruljon valamit. Akik isme­rik, tudják, hogy a tamási piac már kinőtte a forgalom tér. jedelmét. Nem piacra, hanem heti vásárra hasonlít inkább. A kistermelők mellett többségükben a kisiparosok — kár. pitosok, kötőhurkolók, kalaposok, cipészek, bádogosok, fa­zekasok — és kiskereskedők kínálják termékeiket. A helyi KÖP—KA áfész gondoskodik a zöldségről, gyümölcsről, valamint a különböző élelmiszerekről. A tamási piac — az igények miatt — terjeszkedik. A kisajátítások után megkezdték egy 60x80 méteres terület feltöltését, valamint a Garay utcai bejáró mellett egy kis­iparos sor kialakítását. — él—gk — „Hogy a csibe, hogy...” Talicskavásár L. GY. Tetszik a cifra tutyi? Szandálkínálat Mindig akad megbeszélnivaló Gazdát cserélnek a malacok Tízórai Nézelődők a disznópiacon

Next

/
Oldalképek
Tartalom