Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
1984. április 14. NÉPÚJSÁG 9 Szívátültetés Csehszlovákiában KGST energetika I. A nagy építkezések kora A prágai Klinikai és Kísérleti Orvostani Intézetben január végén hajtották végre az első sikeres szívátültetést. Ezzel új korszak kezdődött a szervátültetésekben Csehszlovákiában. Veseátültetést már 1966 óta végeznek, ebben a prágai intézetben vese és hasnyálmirigy együttes behelyezésével 1983. óta, a brnói II. sebészeti klinikán pedig májátültetéssel foglalkoznak eredményesen. Prágában egy harmincöt éves férfi szívét, aki agyvérRealizmus és forradalmi mozgalmak Latin-Ameriká- ban és a Karib-térségben a 60-as és 70-es években címmel készítenek közös tanulmánykötetet a szocialista or. szágok spanyol szakos irodalomtudósai. A kutatásokat és a szerkesztést a Kubai Tudományos Akadémia Irodalom- és Nyelvtudományi Intézete irányítja. A 20 bolgár, csehszlovák, kubai, magyar, NDK-be- li és szovjet irodalomtörténész három témakört dolgoz föl. Az első csoport a forradalmi folyamatok és az eszmei-esztétikai álláspont ösz- szefüggéseit vizsgálva elemzi a latin-amerikai regény újító jellegét és a tényirodalom jelentőségét. A második csoport a kubai forradalom zésben halt meg, egy 44 éves technikus mellkasába ültették át. A páciens előzőleg szívinfarktuson esett át, a bal szívkamrája felmondta a szolgálatot, erős fulladásban szenvedett és ágyhoz volt kötve. Rajta csakis a szívátültetés segíthetett. A technikus jól van, már tud járni és örül, hogy nemsokára visszatérhet családja körébe. Az intézet a sikeren felbuzdulva havi egy szívátültetést tervez. MARCELA ANDROLOVA győzelme után keletkezett irodalmi irányzatokat tárgyalja, különös tekintetei Nicolas Guillén és Alejo Car- pentier munkásságára. A harmadik csoport a többi spanyol nyelvterületű latinamerikai ország politikai, gazdasági és kulturális életének összetevőivel foglalkozik. Figyelmet fordítanak a Karib-térség irodalmában jelentkező néger motívumokra, a nicaraguai költészetre, a kolumbiai, a perui, a chilei az uruguayi és az argentin irodalom legújabb áramlataira. A felmérések és a módszertani összegzések már a befejező szakaszukhoz értek. A tanulmányokat Kubában adják ki, spanyol nyelvű kötetben. Talán nincs még egy olyan ága a szocialista országok együttműködésének, amelyben annyira korán nyilvánvalóvá és kézzelfoghatóvá vált, mennyire előnyös a közös munka, mint amilyen az energetika. S ez sok tekintetben érthető is, hiszen az energetikai beruházások sohasem tartoztak az olcsón megvalósítható építkezések közé. Egyrészt maguk a berendezések is drágák voltak, másrészt egy-egy építkezés lényegesen több időt vesz igénybe az ipar más ágainál. Mindezek a szempontok, amelyek ma számunkra szinte közhelyszámba mennek, kétségkívül közrejátszottak abban, hogy a KGST-országok immáron több mint három évtizede konkrét együttműködési formákba kezdtek. MEGTAKARÍTOTTUNK EGY ERŐMÜVET A közös munka lényegében a kölcsönös villamos- energia-szállításokkal kezdődött. Az első lépésben az egymással szomszédos országok ismerték fel, mennyire gazdaságos lehet, ha kisegítik egymást energiával. Az első ilyen üzleti szerződés hazánk és Csehszlovákia között jött létre, még 1953- ban, amikor Kisigmánd és Érsekújvár között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követték a lengyel és a csehszlovák, majd az NDK-beli energia- rendszert összekötő távvezetékek. Az így kialakult villamos energiai rendszerhez aztán hazánk is csatlakozott. A közös munka következő, nagy jelentőségű dátumai — amelyek a felsorolásban, s így utólag nyilvánvalóan egyszerűnek tűnnek, de amelyek mögött a KGST sok éves munkája, nemegyszer keserves vajúdása is megtalálható: — 1962 — a már meglévő rendszerhez csatlakozik a Szovjetunió nyugat-ukrajnai rendszere; 1963., Bulgária is tagja lesz a hálózat felhasználóinak; 1967., következik Románia. S alig telik el néhány év, s hat szocialista ország összefogásával 1979-ben megépül a Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték. Ma is tény, amit e nagy jelentőségű vezeték elkészültével szinte valamennyi keleti és nyugati lap egyaránt megírt: ilyen nagyfeszültségű vezetéket eddig a világon csak hármat, Európában pedig mindössze egyet építettek. Ez a távvezeték kapcsolja össze a Szovjetunió és a KGST-országok távvezeték-rendszerét, amellyel nem kisebb dolog született meg, mint hogy létrejött a világ legnagyobb együttműködő villamosener- gia-rendszere. Az egyesített villamos- energia-rendszer áramot szolgáltató erőműveinek összteljesítménye meghaladja a 300 ezer megawattot — ez a magyar erőművek teljesítményének több mint az ötvenszerese. Kérdés persze, hogy ezek a valóban impozáns számok milyen előnyöket rejtenek magukban az együttműködésben részt vevő országok számára. Nos, a számítások azt mutatják, hogy a KGST-országok a rendszer létrehozásával eddig összesen 1500 megawatt teljesítményű erőmű felépítését takaríthatták meg. KISEGÍTJÜK EGYMÁST Ha lehet ezt mondani, még nagyobb előny származik a biztonságból: az egyes rendszerek ugyanis egymás tartalékául is szolgálnak, s így egy esetleges üzemzavar esetén bármikor kisegíthetik egymást. Nem kevés előnyt jelent az sem, hogy minden országban más-más a csúcsfogyasztás időpontja — ezáltal jobban széthúzható az erőművek teljesítménye. S végül az sem elhanyagolható szempont, hogy az együttműködés révén a kisebb országok számára is lehetőség nyílt arra, hogy a legmodernebb technikát alkalmazzák. A hetvenes évek azonban nemcsak a villamos energetikában volt a nagy építkezések kora. Emlékezzünk csak rá — az utóbbi időben mintha kevesebb szó esnék erről, pedig annak idején szinte mindennapos téma volt — ekkoriban kezdtek el olajat szállítani a Barátság vezetékek, elkészült a Testvériség gázvezeték, s ebben az időszakban került sor a korszak egyik legnagyobb közös vállalkozására, az orenburgi gázvezeték megépítésére. Ezt a vállalkozást azóta a Szibériát Nyugat- Európával összekötő gázvezeték túlszárnyalta ugyan, ennek ellenére az orenburgi csaknem háromezer kilométeres hosszával a szocialista országok együttműködésében mérföldköves jelentőségű marad. A hetvenes évek persze nemcsak a nagy építkezések korszaka, hanem egyszersmind az olajválságé is. A nagy beruházások még többé-kevésbé azt a felfogást tükrözték, hogy enegia bőségesen, szinte korlátlan mennyiségben áll mindenki rendelkezésére — köszönhetően persze elsősorban az évről évre növekvő szovjet szállításoknak. Az 1973—74- ben kitört olajválság azonban ha nem is egy csapásra, de véget vetett ennek az illúziónak. (Nem egy csapásra, hiszen az olajár képzésénél megállapított ötéves csúszás — ennyi idővel követi a szovjet olajár a világpiacit — csak fokozatosan terhelte meg az olajimportra szoruló szocialista országok gazdaságát.) DRÁGULÓ BERUHÁZÁSOK Az olajválsággal egy időben növelte a gondokat az is, hogy a legnagyobb szállító, a Szovjetunió európai területén mindinkább kimerültek a készletek, s ennélfogva a kitermelés mindinkább keletre tevődött át. Ez a körülmény pedig nemcsak a szállítást tette a korábbinál sokkalta nehezebbé és drágábbá, hanem a keleti területek meglehetősen mostoha természeti viszonyai miatt maguk a beruházási költségek is lényegesen megnövekedtek. A hetvenes évekre tehát hosszú évtizedek munkájával létrejött a széles körű együttműködés a szocialista országok között az energetikában, ám ezzel együtt számos olyan új gond is felmerült, amelyeket — s ezt világosan látták a KGST- országok — meg kell vizsgálniuk, s amelyekre megoldást kell találniuk, annak érdekében, hogy a nyolcvanas években a hetveneséhez hasonló dinamikával folytatódjék az együttműködés a szocialista országok gazdaságának e fontos területén. k. nyíró József Jövő szombaton következik: 2. Az olajtól az atomkorszakig. Az első csehszlovák szívátültetést végző orvoscsoport vezetői A páciens 17 nappal a műtét után Kuba A latin-amerikai irodalom Lengyelország Eredményesebb nyersanyag-gazdálkodás Tavaly a lengyel ipari termelés — állandó árakon számítva — 7 százalékkal volt magasabb, mint 1982- ben. A villamosenergia-fel- használás viszont alig 2 százalékkal emelkedett. A gazdasági reform kezdi éreztetni hatását az energiaiparban is, ahol egy kilowattóra áram előállítására most kevesebb szenet használnak fel, mint egy évvel ezelőtt. A három évre szóló energiatakarékossági program az ipar energiaigényének 8—9 százalékos csökkenését irányozta elő, s e téren már az első esztendő is többet hozott a vártnál. Az energiagazdálkodásban viszonylag könnyen elérhető a megtakarítás, például az üzemek műszakváltási rendszerének módosításával. Rosszabb a helyzet a nyers- és alapanyag-felhasználás csökkentésében. A programban kitűzött feladatok itt is feszítettek — három év alatt az egységnyi termelésre számítva 6 százalékos csökkenés —, de az eredmények szerényebbek. A vajdaságok többségében új hulladékfelvásárló és -feldolgozó központokat szerveztek. Bielskóban, Piotrków- ban, Rzeszówban, Wroclaw- ban, Szczecinben és Varsóban a másodlagos nyersanyagok feldolgozására külön üzemeket, üzemrészeket rendeztek be. Pilában a bőrgyári hulladékokból exportálható, trágyának alkalmas lisztet állítanak elő. Több dél-lengyelországi üzemben építőanyaggyártáshoz használják fel az üveghulladékot. Lengyelországban tavaly mintegy 110 millió tonna hulladékanyagot hasznosítottak, amiből 1 millió tonna volt a másodlagos fémipari nyersanyag. A jövőben azonban még nagyobb gondot kell fordítaniuk a hulladékok felhasználására, mert az országban évente 250—300 millió tonna hulladékanyag keletkezik az ipari termelés folyamán. Egyes vajdaságokban megkezdték a helyben rendelkezésre álló nyersanyagok — agyag, mészkő, kavics, homok — lelőhelyeinek teljes felmérését. Az eddigi gyakorlattól eltérően, új módszereket is kidolgoznak a hulladékok újrahasznosítására. A takarékosság legnagyobb tartalékai a technológiai folyamatokban rejlenek. A gépjárműiparban új, üzemanyag-takarékos gépkocsimotorok bevezetését, a vegyiparban korszerű korróziógátló anyagok kidolgozását tervezik. Az energia- és anyagtakarékos gazdálkodást elősegíti, hogy újabban a termelőket is érdekeltté teszik az anyag- költségek csökkentésében. NDK Rostock megfiatalodik Gótikus homlokzatok, a hanza-városok hamisítatlan hangulata, csupa műemlék ház — ilyen a 700 esztendős Keleti-tenger parti város, Rostock központja. És ezt — „unokáink is látni fogják”! Az egykori polgárházak — amelyeknek majd felét a második világháború után helyre kellett állítani — ugyanis most ismét kozmetikázás, mindenekelőtt belső korsze. rűsítés előtt állnak. A 250 ezer lakosú város műemlék házai nemcsak turisztikai látványosságra szolgálnak, hanem ma is laknak bennük. A most megkezdett rekonstrukció körülbelül ötezer személyt érint: ennyien élnek a Warnow folyó partja és a Langerstrasse között, abban a, negyedben, amelynek helyreállítását hosszas előtanulmányok után kezdték meg. A régi és az új harmóniája olyan alapszabály, amelytől egyetlen tervező sem tekinthet el. A rostocki műemlékvédők mindenekelőtt greifs- waldd kollégáik tapasztalataira támaszkodnak: ott néhány évvél ezelőtt sikeresen oldot. ták meg a feladatot. A városnak, amely virágkorát a Hanza idején élte, felújítva is a történelmi múlt hangulatát (kell idéznie, s ehhez az is hozzátartozik, hogy minden egyes háznak más az arculata. A műemlékvédők különleges anyagú és formájú téglákat használnak, s olyan anyagokat, amelyek nagyüzemi módszerekkel teszik lehetővé az északnémet gótikus építészetre jellemző formák kialakítását. A történelmi negyed helyreállítási terveinek gondját a szakemberek megosztották a rositocfciakkal: a téma iránt érdeklődők a maketteket heteken át megtekinthették a városházán, ahol alkalom nyílt arra is, hogy a tervekről a polgármesterrel, illetve a többi városatyával véleményt cseréljenek. Az alkalmat sokan megragadták: több ezren mondták el véleményüket, ötleteiket, javaslataikat, s az illetékesek minden észrevételt alaposan megfontoltak. A kikötővárosban az ilyen nyilvános vitáknak hagyományai vannak: ugyanezt a módszert alkalmazták például amikor a közlekedési hálózat korszerűsítése volt napirenden. Az 1985-ig tartó, és összesen mintegy 600 házat érintő rekonstrukciónak még egy érdekessége van. Május közepén az NDK nyújt otthont a Nemzetközi Műemlékvédelmi Szervezet (ICOMOS) konferenciájának. A tanácskozás résztvevői számára a rostocki munkálatok mintegy „bemutatóként” is szolgálnak: az NDK műemlékvédelmi szakemberei a már megkezdett munkákon és a terveken szemléltetik, milyen konkrét eszközöket alkalmaznak a műit emlékeinek megóvására egy-egy város történelmi arculatának védelmére. mBBanaaoMM ■BBBBBB Az urengoji lelőhely komplex gázelőkészítő berendezése, amelynek készülék- és csőrendszerein évente 15 milliárd köbméter földgáz halad át
