Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

1984. március 11, f TOLH»\ _ A iRÉPClJSAG • • ON KERDEZ Nyugdíj T5bb olyan olvasónk ér­deklődött a nyugdíjtörvény­nyel kapcsolatban, aki né­hány évig nem dolgozott. Kérdésük: most a nyugdíj­korhatár betöltése után jár-e részükre nyugdíj? Az érdeklődőknek dr. Deák Konrád az alábbi tájékozta­tást adta: „A társadalombiztosítási törvény szerint öregségi nyugdíjra a hatvanadik élet­évét betöltött íérfi és az öt­venedik életévét betöltött nő jogosult, ha megfelelő szol­gálati időt szerzett. Kimondja azonban ugyan­ez a törvény azt is, hogy, akinek a szolgálati idejében egyhuzamban öt évnél hosz- szabb megszakítás van, a megszakítást megelőző szol­gálati időt abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után ötévi szol­gálati időt szerzett. A fentieken túlmenően is az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, va­lamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az' igény­lőre legkedvezőbb három naptári év alatt elért kere­set alapján kell megállapí­tani. összegezve — „ajánlatos” nyugdíjas kor elérése előtt Telefonszámunk: 16-211 Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 legalább öt évvel ismét mun­kába állni.” Jubileumi jutalom „24 éve egy oktatási intéz­ménynél dolgozom. Régebbi munkaviszonyomról kértem egy igazolást — 3 év 5 hó­napot igazolt vissza a zala­egerszegi Társadalombiztosí­tási Igazgatóság, ami 1949. január 15-től 1954. február 28-ig volt. Arra szeretnék választ kapni, hogy a jelen­legi munkáltatómtól kérhe­tem-e a fent említett mun­kaidőm beszámítását a ju­bileumhoz, mert így több mint 27 évem van” — írta levelében egy dombóvári ol­vasónk. A kérdésre dr. Deák Kon­rád válaszolt. „A Munka Törvényköny­ve 48. § (2) bekezdése sze­rint: .A huszonöt, a negy­ven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.’ Nem feltétele tehát a ju­bileumi jutalom kifizetésé­nek, hogy a dolgozó ugyan­annál a munkáltatónál áll­jon huszonöt, negyven, ille­tőleg ötven évig munkavi­szonyban, a különböző mun­káltatóknál munkaviszony­ban töltött Időt ilyen esetben össze kell adni, így kell meglegyen a huszonöt, negy­ven, illetőleg ötven év. A társadalomiztosítás szol­gálati időt vesz figyelembe, szolgálati időnek számít ter­mészetesen a munkaviszony­ban töltött idő is, de annak számít például a megbízás alapján rendszeresen és sze­mélyesen végzett munkában töltött idő is, ami pedig nem jelent egyúttal munkavi­szonyt is. Nem tudjuk, hogy a za­laegerszegi Társadalombizto­sítási Igazgatóság milyen 3 év, öt és fél hónapot iga­zolt vissza, nem tudjuk, hogy ez az idő munkaviszonyban töltött idő volt-e. Ha munkaviszonyban töl­tött idő volt — amit egyéb­ként a korrábi munkáltatói­tól beszerzett idevonatkozó iratokkal is igazolhat —, úgy ezek beszámítását megalapo­zottan kérheti a jelenlegi munkáltatójától, s a beszá­mítás megtörténte után á je­lenlegi munkáltatója folyó­sítani fogja a jubileumi ju­talmat.” Drága fuvar Egy budapesti lakos a kö­vetkezőket írta levelében: „Pesti lakos létemre nem voltam elég tájékozott, hogy úgymond vidéken a taxi ta­rifája majd háromszorosa a fővárosihoz képest. Régi ked­ves ismerősömet látogattam meg Dombóváron, ahol egy flancos magántaxiba voltam kénytelen beülni, mivel nem ismertem a várost és elvitet­tem magat a kertvárosba — potom 100 forintért. Még egy kioktatást is kaptam, hogy drága a pilóta kocsija, ne csapjam be az ajtaját. Kér­dezem, miért nem száll ki és nyitja ki az ajtót az utasnak, ha már ilyen drágán utaztat. Ha szabadáras is a magán­taxi, van-e joga csaknem 30 forintos kilométerpénzt kér­ni? Nem kell luxuskocsi, vagy ha abban ülünk, fizessünk?” Csillag László, a Dombó­vár városi Tanács V. B. mű­szaki osztályvezetője ezt a tájékoztatást adta: „Dombóvár városban jelen­leg két személy rendelkezik autótaxi-engedéllyel. Mind­két személyt a műszaki osz­tály meghallgatta, akik el­mondták, hogy ők nem szál­lították Dombóvár-Kertvá­rosba a vasútállomásról a pa­naszost. A kialakult tarifájuk Dom­bóvár—Kertváros—vasútállo­más vonatkozásában 30 fo­rint. Feltehetően iparengedély- lyel nem rendelkező kocsiját vette igénybe a panaszos. A panaszos leveléből közelebbi adat nem tűnik ki (rend­szám), mely szerint felkutat­ható lenne az engedély nél­küli taxizást vállaló szemé­lye.” Ml VÁLASZOLUNK Humorral könnyebb Beszélgetés Janikovszky Évával — A rövidség és a pon­tosság az újságíró szakmában elsőrangú követelmény — lenne. Naponta érzékelem, milyen nehéz... Engedje meg a kíváncsiskodást: mi a re­ceptje, hogy ilyen páratlanul és sajátságosán könnyedek, gyermekeknek, felnőtteknek élvezetesek, pedig elké­pesztően kevés szavúak, rö­videk a történetei, a meséi. — Nincs receiptem, és tit­kom sincs. Ahogy mondja, röviden írni nehéz. A segít­ségem és a hátráltatóm a szakmám, amit nagyon sze­retek. Huszonkilenc éve lek­torálok könyveket a Móra Kiadónál. És folyton lektorá­lom saját magamat is. Időn­ként észreveszem, hogy már­mér eltúlzott az önkontrollom. Számtalanszor újraírom, át­írom, javítom a munkáimat, a szövegeim így lesznek egy­re rövidebbek. Akárhány­szor elkészülök egy változat­tal, újraolvasom, mindig ta­lálok benne fölösleges sza­vakat. Lecsupaszított szöve­geim, mondják, gördülékeny­nek, könnyednek hatnak, csak én tudom, mennyi ön­fegyelem, önmegtartóztatás, szigor, gyötrődés az ára. A munkáimmal járó kontroli- reakció, ellenőrzéskényszer annyira belém rögződött, hogy képes vagyok kívülál­lóként olvasni a saját írásai­mat is. Ha így jó könyv szü­letik, akkor hasznos ez a ret­tenetes fegyelem. De íróként néha kifejezetten hátrányos­nak érzem a közel három év­tizedes lektoripraxist. Kép­zelheti a lelkiállapotomat, amikor eszembe jut egy tör­ténet, támad valami ötle­tem, megörülök neki, aztán hirtelen kételkedni kezdek, te jó isten, ez igazán neuem jutott eszembe vagy másnak? Valamikor olvas­tam, és most „áthallom”? — A meséi: mai ­napi életünkről szóló, mai gyerekeknek és mai felnői teknek való történetek. Oly­annyira valóságközpontúak, hogy némelyik kis olvasója azt hiszi, valaki biztosan el­mesélte „az Éva néninek”, ami vele történt meg. — Ahogy a stílusomat, a meséim valószerűségét is ál­landóan ellenőrzőm. Hogy miért? Mert engem az érde­kel. A mostani mindennapok. Az egyetemen szociológiát, pszichológiát, pedagógiát, fi­lozófiát tanultam, nem ma­gyar szakos voltam. Vala­hogy annak a képe vált vilá­gossá bennem, hogyan élünk ma, így együtt, családokban és család nélkül, s hogy eb­ben ’ miként lehetne, talán humorral — segíteni. Gyak­ran megkérdezik tőlem, hogy van az, hogy a könyveim­ben általában ép családok szerepelnek, holott az ifjú­sági irodalomban, mint az életben, rengeteg az elvált szülő, a félárva gyerek, az állami gondozott, az egye­dül nevelő. Ilyen könyvekre is szükség van, ez nyilvánva­ló. De talán nem kell pi­ronkodnom, hogy nálam apukája is, anyukája is van a gyereknek, bár az nem min­dig nyilvánvaló, hányadik papáról és mamáról van szó. Bízom benne, hogy az ép csa­ládok is a mai valósághoz tartoznak. Az írónő — Az író-olvasó találkozó elnevezést nem szereti, be­szélgetni jár az ország minden csücskébe, olvasóival, a gye­rekekkel. Vagyis nem azok­kal találkozik, akikről a sta­tisztikák elszomorító adatai szólnak, az alig olvasókkal, vagy a semmit sem olvasók­kal. Róluk hallva az iskolát, a családi életvitelt, a tévét szoktuk hibáztatni. Mi lehet az igazság? — Ha tudnám... Némely statisztika valóban elrémisz­tő, az is bosszantó, hogy ol­vasástechnikai nehézségekkel küzd sok gyerek. A tévével kilátástalan versenyre kény­szerül néha a könyv, még­sem hiszek abban, hogy ez vonja el a gyerekeket az ol­vasástól. Számos példát mondhatnék, amikor egy-egv sikeres sorozat épp hogy a könyvre irányította a figyel­münket. Talán céltudato­sabban kellene kihasználni a kép elementáris hatását a te­levíziós műsorválasztásban is, meg a könyvkiadásban is. Hiába, a képek vonzzák, le­nyűgözik a gyerekeket. Itt vannak például a képregé­nyek. Figyelje meg, a fel­nőtteket általában idegesítik. Az ember megnéz egy kockát, elolvassa a szöveget, újra a képre pillant, bambul, nem érti, hogyan kapcsolódik a következő az előzőhöz. A hat­éves gyereknek semmiféle megértési problémát nem okoz, ha egy képhez semmi­más szöveges támpontja nincs, csak egy hangutánzó betűsor. Rögtön ért mindent, villámgyorsan kapcsol, egyik képtől a másikig veszi a lé­nyeget. Vagyis a valódi kép­regény ellen kár berzenked­nünk. Van, kell. Más a hely­zet az irodalmi művek kép- regényesítésével, ezt egyálta­lán nem helyeslem. — Legutóbb az ünnepi könyvhétre felnőttek-: nek való könyve jelent meg, két kötet ,az egyik kék, a másik rózsaszín, az előbbi címe: örülj, hogy fiú! az utóbbié: örülj, hogy lány? Minthogy Réder László szel­lemes, remek grafikáival, mint minden Janikovszky- könyv, félő, hogy a gyerekek veszik ezt is. — Ha a nagyobbak, a tizen­évesek, az egyáltalán nem baj. Legalább megtudják, mit várt tőlük apuka vagy anyu­ka, még mielőtt megszület­tek. Ha a gyerekek megvásá­rolják, tán a szülők is meg­nézik, és remélem együtt ne­vetnek. Ki-ki szembesül a saját illúziójával, és mit te­hetne, ha egészséges, kika­cagja magát. így biztatjuk egymást: humorral könnyebb az életünk. SULYOK ERZSÉBET 4 fegyveres erők, a fegyveres testületek és az állami tűzol­tóság mezőgazdasági rendeltetésű föld- igénybevételével kapcsolatos feladatokról szól a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, a honvé­delmi miniszter, a belügymi­niszter és az igazságügymi­niszter 1/1984. (II. 21.) MÉM. HM-BM-IM számú együttes rendelete, amely kimondja, hogy a fegyveres szerv részé­re mezőgazdasági renddlteté- sű föld bármilyen célból tör­ténő tartós — 5 évet megha­ladó — igénybevétele terme­lésből való kivonásnak mi­nősül, ennek megfelelően a fegyveres szervnek a felada­tai ellátásához szükséges me­zőgazdasági rendeltetésű föl­dek termelésből való kivoná­sa iránt kérelmet kell be­nyújtania a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté'-i"m- hoz. Megjelöli a jogszabály, hogy a kérelemhez milyen okiratokat kell csatolni, meg­határozza a kérelem elbírálá­sának módját és rendelkezik a mezőgazdasági rendeltetésű föld termelésből való kivoná­sáért fizetendő térítésről is. Ha a fegyveres szerv mező- gazdasági földet tartósan en­gedély nélkül vesz igénybe, ezt a földhivatal köteles je­lenteni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nak. Az Állami Bér. és Munka­ügyi Hivatal elnökének 7/1984. (II. 21.) ÁBMH számú rendelkezése a részesedési alap felhasználásáról szóló korábbi szabályt módosítja, s az új rendelkezés szerint a részesedési alapból közvetlen anyagi ösztönzés címén a ko­rábbinál szélesebb körben — a jogszabályban részlete­sen felsorolt esetekben — teljesíthetők kifizetések. A fenti mindkét jogszabály a Magyar Közlöny idei 8. számában jelent meg és ki­hirdetése napján — 1984. február 21-én — hatályba lé­pett. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő f. évi 2. számában irányelv jelent meg a szocialista munkaver­senyről szóló 1054/1983. (XII. 20.) Mt.h.-SZOT-KISZ KB együttes határozat végre­hajtásához, s az irányelv ki­mondja — többi között —, hogy a termelési, gazdálko­dási célokra irányuló kötele­zettségvállalások csak konk­rét feladatokra és meghatá­rozott időszakokra vonatkoz­zanak, a munkaversenyben élen járó dolgozók személyét pl. az állami és közéleti fó­rumokra való delegálásánál, tanulmányutak szervezésénél vegyék figyelembe, továbbá, hogy a kollektív szerződések­nek a munkaverseny erköl­csi és anyagi elismerésével kapcsolatos szabályait évente szükséges felülvizsgálni és indokoltság esetén a munka­helyi programok, illetőleg ezek alapján tett vállalások figyelembevételével kell mó­dosítani. Ugyanebben az Értesítő­ben tájékoztató olvas­ható a kollektív szerződések 1983. évi végrehajtásáról szóló beszámolókról és az 1984. évi módosításokról. Elöljáróban is kihangsúlyo­zandó, hogy a módosításokat úgy kell elkészíteni, hogy azok április 30-ig kihirdetés­re kerüljenek. A tájékoztató felhívja a figyelmet, hogy az 1984. év gazdálkodási körül­ményei bonyolultabbak, ne­hezebbek lesznek s ezt a kol­lektív szerződések módosí­tásánál fokozottan kell fi­gyelembe venni, majd rész­letesen megjelöli azokat a kérdéseket, amelyeket a mó­dosítások során kiemelten kell kezelni, így kimondja — többi között —, hogy a kártérítési felelősség köré­ben indokoltnak tartja a fe­lelős beosztású dolgozók fel­sorolását tartalmazó rendel­kezés felülvizsgálatát és szükség esetén újraszabályo­zását, a fegyelmi felelősség­re vonás differenciáltabb és hatékonyabb alkalmazása indokolttá teszi, hogy a mun­káltatók áttekintsék azokat a kérdéseket, amelyek sza­bályozása a kollektív szerző­désre tartozik, törekedni kell a termeléshez igazodó mun­kaidőrendek kialakítására, továbbfejlesztésére, jelentős feladat a bérezéssel kapcso­latos helyi szabályozás, e té­ren át kell tekinteni a vál­lalat belső érdekeltségi rendszerét, s a bérezés el­veinek meghatározásánál a minőségi munkára ösztönző teljesítménybérezés elter­jesztésére kell törekedni. A tájékoztató pontosan feltünteti azokat a joesza- bálv-helveket is. amelyeket a felülvizsgálatok és módosí­tások során figyelembe kell venni. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Kaposvári kerámiák Mészárosné Békés Edit díszítő Jól megférnek egymással a népművészeti tárgyak és az idénytermékek a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetke­zetnél. A hazai és a külföldi piacokon keresettek az ere­deti habán motívumokkal dí­szített tálak, tányérok, boká- lyok, vázák és kályhacsem­pék. Ezek mellett azonban gyártanak kevésbé munka­igényes, de legalább annyira keresett és jól fizető kerá­miákat is. Így például páro­logtatókat, csibeitatókat, vi­rágcserepeket. Munkájukkal az esztétikai szépséget és a célszerűséget kapcsolják ösz- sze, valahogy úgy, mint ahogy azt annak idején faze­kas őseik tették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom