Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-02 / 52. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. március 2. Nyikolaj Tyihonov választási kaszádé Patthelyzet Libanonban Csütörtök esti kommentárunk. Amin Dzsemajel libanoni államfő szíriai tárgyalásai még a külpolitikával keveset foglalkozó újságolvasó számára is feltűntek, a közel-keleti eseményekre élénken figyelő világsajtó pedig egyenesen döntő fordulatnak minősíti azokat. S ez nem látszik túlzásnak, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt majd másfél esztendőben jószerivel csak azt regisztrálhattuk a jobboldali keresztény csoportok vezető családjából kikerült libanoni elnökről, hogy kizárólag az amerikaiak és az izraeliek felé hajlik. Emlékezetes, hogy Dzsemajel eleinte egyértelműen az amerikaiak ihlette, az izraeliek által kikényszerített megoldási mód mellett állt. Egyezményt is kötött a Libanon felét megszálló Izraellel, ami dühös felzúdulást váltott ki, nemcsak a haladó arab államok és politikai erők, hanem a konzervatív arab rendszerek körében is. Ahogy telt-múlt az idő, mind jobban látszott, hogy ezen az alapon nem lehet rendet teremteni Libanonban. A jobboldali, keresztény erőknek a négy nyugati hatalom közvetlen katonai támogatásával és az izraeliek segítségével sem sikerült szilárd hatalmat teremteni az országban. Sőt! Idővel az ellenzéki erők, a szunnita és a síita mohamedánok, no meg a drúzok egyre veszedelmesebb katonai helyzetet teremtettek a keresztény elnök tábora számára. Ezen a ponton a nyugati „béke-ellenőrzőknek” rá kellett jönniük, hogy értelmetlen tovább Libanonban tartaniuk katonáikat. Ha hathatósan akartak volna segíteni Dzsema- jeléknek, ahhoz sokkal nagyobb katonai erőt kellett volna bevetniük: ez túlságosan kellemetlen következményekkel járt volna. Ha viszont változatlan erőkkel maradtak volna ott, akkor sorozatos katonai kudarcokra számíthattak, anélkül, hogy Dzsemajelék hatalmát megszilárdíthatták volna. A visszavonulás tehát szükségszerű volt, azzal a gondolattal, hogy a hadihajókról azért még kellően lehet befolyásolni a harci — rajtuk keresztül pedig a politikai — eseményeket. A csaknem magára maradt libanoni elnök azonban nem szállhatott hajóra. A körülmények kényszerítő hatására Dzsemajel és tábora, úgy tűnik, átáll az arab megoldás mellé: azaz szakít a libanoni—izraeli szerződéssel. S miközben Asszad és Dzsemajel Damaszkuszban tanácskozott, a Biztonsági Tanácsot arra kérték a nyugati rend- fenntartó erőket másfél éve Libanonban tartó, s immár mind kellemetlenebb helyzetbe kerülő országok, hogy küldjön ENSZ-erőket a francia—amerikai—olasz—brit katonaság helyére. A javaslatot azpnban a Szovjetunió megvétózta, mégpedig igen logikus indoklással. Ugyanis az ENSZ-csapa- tok valóban csak akkor lehetnének teljesen semleges, valódi békefenntartók, ha Libanon környékén nem állnának tekintélyes amerikai flottaegységek, brit és olasz erők, no meg persze a még szárazföldön állomásozó francia katonák. Ezek nem csupán beavatkozásra készek, hanem be is akarnak avatkozni. Az ENSZ-katonaság csak akkor teljesíthetné feladatát, az igazi libanoni megoldás ellenőrzését és elősegítését, ha ez a katonai felállás megváltozna. AVAR KAROLY Husszein és Arafat tárgyalásaikról (Folytatás az 1. oldalról.) tások óta eltelt öt év alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme csaknem 19 százalékkal, ipari termelése 18 százalékkal, az ipari munka termelékenysége pedig 14 százalékkal növekedett. A Szovjetuniót történelme során ért minden megpróbáltatás és súlyos veszteség ©Heinére az országban már régen megoldódtak olyan alapvető szociális problémák, amelyeket a kapitalizmus évszázadokon át sem volt képes és soha nem is lesz képes megoldani. A szovjet emberek számára már rég természetessé vált a teljes foglalkoztatottság, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás. Évről évre javul a szovjet nép életszínvonala. A szovjet emberek valóban az ország gazdái, övék annak minden anyagi és szellemi gazdagsága. A szocializmust a legn ehezebb körülmények között építve a szovjet nép arra is figyelmet fordított, hogy erősítse az ország védelmi képességét, , megvédje vívmányait és megteremtse a katonai-hadászati egyensúlyt az Egyesült Államokkal. Nyikolaj Tyihonov a továbbiakban kitért a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének időszerű kérdéseire. Kiemelte, hogy a mostani, belső és külső feltételek megkövetelik a termelés intenzívebbé tételének meggyorsítását, a termelőerők minőségileg új szintre emelését, a munka termelékenységének számottevő növelését. Hatékonyabban ki kell használni a Szovjetunió hatalmas termelői potenciálját. A termelés intenzívebbé tételének egyik legfontosabb feltétele a gazdasági tervezési és irányítási rendszer javítása. Külpolitikai kérdésekről szólva megállapította, hogy az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok vezető körei veszélyes útra tértek, megpróbálják kivívni a katonai fölényt a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival szemben, hogy uralkodó szerepet tölthessenek be a világban. A szovjet kormányfő szólt arról, hogy az SZKP és a szovjet állam változatlanul a béke védelmének és erősítésének, az összes állammal folytatott egyenjogú együttműködésnek kipróbált lenini politikáját folytatja. A Szovjetunió senkit sem fenyeget, ellenzi a fegyverkezési hajszát és a háborút. Minden konkrét javaslata azt szolgálja, hogy a nemzetközi események az enyhülés irányába fejlődjenek, a világ ne a háború felé haladjon. A Szovjetunió felszólítja a nyugati nukleáris hatalmakat, hogy kövessék példáját és vállalják, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert. A szocialista közösség más országaival együtt egy olyan szerződés megkötését javasolja, amelyben a NATO és a Varsói Szerződés lemondana mindenfajta erő egymás elleni alkalmazásáról. A Szovjetunió amellett ' van, hogy senki se terjessze ki a fegyverkezési hajszát a világűrre, hogy korlátozzák és csökkentsék a nukleáris fegyverzetet. Ezek, és más szovjet békekezdeményezések nem egyoldalú előnyök megszerzését szolgálják. Megfelelnek az egyetemes béke érdekeinek és megvalósításukhoz csupán arra van szükség, hogy az egyenlőség és az azonos biztonság, egymás törvényes érdekeinek figyelembevétele alapján mindenki számára elfogadható megállapodást kössenek. Ez igazságos és reális álláspont, s a Szovjetunió azt várja, hogy a másik fél építő szellemben közelítse meg javaslatainkat és pozitív választ adjon kezdeményezéseinkre. Egyelőre azonban még semmi jele sincs annak, hogy az Egyesült Államok és más NATO-országok erre hajlandóságot mutatnának — mondotta Nyikolaj Tyihonov. A béke erősítését megbízhatóan szolgálja a Szovjetunió gazdasági és védelmi ereie, az a képessége és szilárd elhatározása, hogy nem engedi megbontani a hadászati egyensúlyt. E célok elérése érdekében törekszik a Szovjetunió arra is, hogy erősödjön a szocialista világközösség, fejlődjön barátsága és együttműködése más országok népeivel — hangsúlyozta a kormányfő. A Szovjetunió külgazdasági kapcsolataiban továbbra is a szocialista közösség országaié a vezető szerep. A KGST-tagországok sokoldalú együttműködésének elmélyítése kétségtelenül elősegíti, hogy meggyorsuljon társadalmi-gazdasági haladásuk. Az egyenlő jogok és a kölcsönös előnyök alapján a Szovjetunió változatlanul kész fenntartani és fejleszteni kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait a társadalmi politikai rendszertől függetlenül minden olyan országgal, amely szintén erre törekszik. Annak híve, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálódjanak, s mentesüljenek mind a politikai, mind a gazdasági diktátum elemeitől. Az SZKP KB februári plénuma megerősítette, hogy a Szovjetunió külpolitikája akárcsak a múltban, úgy a jövőben is a béke megőrzését és megszilárdítását, a feszültség csökkentését, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételét szolgálja. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép alapvető érdekelnek, az egész emberiség vágyának. A kormányfő beszéde végén a népgazdaság jelenlegi legfontosabb feladatairól szólt. Egyebek között rámutatott, hogy meg kell gyorsítani a termelés intenzifiká- lását, minőségileg új szintre kell emelni a termelőerőket, lényegesen növelni kell a munkatermelékenységet. Megállapította, hogy még nem mindenhol sikerült rendet teremteni, s biztosítani a magas színvonalú munka- szervezést és a zavartalan munkaütemet. Tyihonov kiemelte, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés és a legkorszerűbb technológia bevezetésének meggyorsításában elsőrendű jelentőségű az elektronika alkalmazása. A szónok érintette a tervezési és az irányítási rendszer tökéletesítésének kérdéseit. Elmondta, a kormány határozatot hozott arról, hogy az iparban a munkatermelékenység növekedésének meg kell előznie a bérnövekedést. Hangoztatta, el kell érni a kereslet és a kínálat kiegyensúlyozottságát, s minél előbb fel kell számolni a hiánygazdálkodást, az üzletek előtti sor- banállást, a kultúrálatlan kiszolgálást. PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására február 27., március 1. között látogatást tett hazánkban Nádim Abdel Szarnád, a Libanoni Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A liba- notnd vendéget fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Abdel Szamaddal megbeszélést folytattak a KB külügyi osztályának képviselői is. * Budapesten tartja soron következő nagygyűlését a Lutheránus Világszövetség. A július 22. és augusztus 5. között sorra kerülő rendezvény előkészületeiről, a találkozó programjáról -Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke tájékoztatta csütörtökön a sajtó munkatársait a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. PRAGA A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés meghívására február 27. és március 1. között látogatást tett Prágában az Országgyűlés Ipari Bizottságának tanulmányi küldöttsége. A küldöttséget Gorjanc Ignác, az Ipari Bizottság elnöke vezette. MOSZKVA Vidoje Zsarkovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság AUiamalnök- ségének al elnöke csütörtökön hazautazott a Szovjetunióból. Elutazása előtt elégedetten szólt a Szovjetunióban tett látogatásáról. Megbeszélései — mondotta — ismét igazolták a két ország kapcsolatainak megerősítésében való kölcsönös érdekeltséget. AMMAN Jordánia és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet alapszerződést kötött a jövőbeni közös lépésekről, külön ‘tervet azonban nem dolgoztak ki a közel-keleti béke megteremtésére vonatkozóan.. A hírt a jordániai tájékoztatási miniszter közölte csütörtökön Ammanban, miután befejeződitek a többnapos tárgyalások Ja9szer Arafat, a PFSZ VB elnöke és Husszein Jordániái király között. Husszein jordániai király szerdán rendkívül hasznosnak és nagyon ígéretesnek minősítette ammani megbeszéléseit Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével. Arafat szerdán Ammanban lindítvínyozta hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegyen kísérletet a palesztin kérdés rendezésére. A BT, mint testület, megkísérelhetné össze, hívni az összes érintett felet a palesztin kérdés igazságos, átfogó megoldásának felkutatására — jelentette ki Arafat jordániai újságírók előtt. T rudeau-portré A szép napok alkalmasak a távozásra A parlament szónoki emelvényén. (Telefotó) A kanadai kormányfő hű maradt önmagához: ia régóta várit dolgokat a legváratlanabb időpontban teszi meg. Szerdán bejelentette, hogyha pártja kijelöli az utódját, ő lemond. Az „utód” ilyen módom rögtön a kormányfői szélkibe d:s beülhetne — egészen a következő választásokig. Lényegében tehát nem dőlt el semmi. A Liberális Párt június előtt aligha választ új vezért; és a három bekezdésnyi lemondólevél ellenére még az is előfordulhat, hogy Trudeau lesz a saját utódja. Hiszen — mondták róla találóan — ha valaki egyszer azt mondaná: most álltján fel a valódi Trudeau, ötvennyölcan emelkednének fel a helyükről. Joseph Philippe Pierre Yves Elliott Trudeau neve — persze rövidített változatban — és fényképe sűrűn szerepel a komoly, tartalmas kiadványok címlapján csakúgy, mint a bulvárlapokén. A mindig elegáns, zakóhaj- tókájába élő rózsát tűző, szívesen nyilatkozó, szellemes és jól idézhető Trudeau kedvence az újságíróknak; hazájában ő vezette be a televíziós politizálást. Személye kapcsán a nyugati lapok neves, elemző szakírói is olyan túlzásokra ragadtatták etl magúikat, mint „világklasszis kormányfő”, a „legtehetségesebb vezető”. Majdani lemondásának bejelentése után is valóságos show-műsort rendezett az újságíróknak: — A szívemre hallgattam — mondta — Kerestem ugyan sorsom jeleit az égen, de egyet sem találtam. Hogy miért ma? Mert ez egy szép nap, kiadósat sétáltam a hóban, egy jót csel- gáncsoztam — és most itt vagyok. Egy ilyen nap jó utolsó nap lehet. — Trudeau egy rűportemőhöz hajolt: — Ajánlatot akar tenni ? — kérdezte, és futó csókot lehelt az arcára. Ezzel a Trudeau-val, a szeretve gyűlölt vezetővel, igazából sohasem tudott mit kezdeni Kanada. „Trudeau- mánia” — született meg a szó, amikor 1968-ban diadalmasan először elfoglalta hivatalát. „Botrány” — mondták sokan, amikor 1971-ben 51 évesen elvette a 22 éves szépséges modellt, Margaret Sinolairt. Még gyakrabban emlegették botrányt, amikor a magánéletét szívesen takargató Trudeau — a Margaret által bőségesen feltárt részletek miatt sem mentegetőzve — hozzájárult a váláshoz. Azóta maga neveli három fiát. Példás családapa — született meg az újabb cím — pedig Trudeau elsősorban mindig politikus, mégpedig válóban jelentős politikus. A kétnyelvű montreali milliomos családból származó Trudeau 1965-ben, 46 éves korában került kapcsolatba a politikával. Addigi élete utazással, jogászi tevékenységgel és újságírással telt. A québeci fnanoianyelvűek szeparatista mozgalma révén került a liberális pártba, hamarosan Lester Pearson miniszterelnök személyi titkára let*. Két év múlva igazságügyminiszter, még egy év elmúltával pártja vezetője, egyszersmind kormányfő. 1979- ben veszített csak választáson az ismeretlennek számító konzervatív vezérrel, Joe Clarkkal szemben. Kilenc hónap múlva egy bizalmatlansági indítványt követően a kormány lemondott és a kiírt választásokon Trudeau ismét fölényesen diadalmaskodott. A bírálói által gyakran egyszemélyes kormánynak nevezett Trudeau 16 éve alatt Kanadában hivatalos nyelv lett a francia is, az angol nyelvű lakosság pedig üdvö- zölite a kormányfő arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizze az ország egységét és leszerelje a Quebec elszakadását szorgalmazó francáaajkúakait. Legnagyobb érdeme a kanadai alkotmány „honosítása” volt. 1982 óta már nem a brit, hanem a kanadai parlament jogosult az alkotmányt módosítani. Trudeau vezetése idején jött létre az állami nemzeti olajtársaság és az önálló kanadai energiapolitika. A 25 milliós Kanada gazdasági erejénél jóval nagyobb mértékben hallatta szavát a vezető ipari államok csúcsértekezletein, a fejlődő országokkal folytatott párbeszédben. A kormányfő az országnak a NA- TO-hoz való kötődését is lazította. Legnagyobb horderejű és időben is legutóbbi kezdeményezései a kelet— nyugati viszony megjavítására irányultak. Trudeau végiglátogatta a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmakat, hogy szerződést indítványozzon a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezésére. A genfi tárgyalások megszakadása után kelet-európai kőrútjával demonstrálta a kelet—nyugati párbeszéd jelentőségét. Jelenlegi ellenfele, Brian Mulroney nem örült a döntésnek. Könnyen legyőzhető ellenfélnek hitte Trudeaut, akinek népszerűsége jelenleg húsz százalékkal elmarad az övé mögött. Trudeau nem emiatt mondott le: — Addig csinálok valamit, amíg boldoggá tesz, utána valami másba kezdek. Sok könyvet nem olvastam még, el szeretnék utazni még nem látott országokba, esetleg könyvet írok — mondta egyszer. — Saját lépteihez maga dóbolja a ritmust — kommentálta lemondásának hírét titkára. LENGYEL LÁSZLÓ Marxisták és hívők konferenciája Csütörtökön befejezte munkáját Budapesten „Az ember felelőssége a mai világban” című nemzetközi tudományos konferencia. A tanácskozás zárónapján a jelenlévők megfogalmazták azokat az alapelveket, amelyek szerintük a jövőben a marxisták és a keresztények, illetve a marxisták és bármely más világnézet hívei közötti, párbeszédében útmutatásul szolgálhatnak. Különösen fontosnak tartották, hogy a dialógus őszinte legyen, mindenki kifejthesse világnézeti álláspontját, és a másikéról vallott véleményét a megértés, az egymást támogató találkozás érdekében. Leszögezték: senki sem tarthatja magát az igazság kizárólagos birtokosának, szükség van a másik fél iránti bizalomra. Az ilyen elveknek megfelelő dialógusok sorozata fontos hozzájárulás lehet a világbékéhez, és kedvezőbb légkört teremthet az emberiséget veszélyeztető konfliktusok megoldásához. A konferencián rögzített alapelveket az eszmecsere rendezői a világ minden olyan szervezetéhez eljuttatják, amely a békéért küzd, a marxisták és a hívők közti párbeszéddel foglalkozik. A tanácskozáson zárszót Lukács József akadémikus, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója mondott.
