Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10. "NÉPÚJSÁG 9 „Egymás földijei vagyunk...” Grigorij a békéről és a háborúról Grigorij Csuhraj, az ismert Lenin-díjas szovjet filmrendező alkotóművészetének egyik sajátossága az, hogy a minden embert érzékenyen érintő kérdéseket a személyes sors tükrében nagy meggyőző erővel ábrázolja. Emlékezetes filmje, a Ballada a katonáról művészi válasz is: az ifjúkort megrabló háború elítélése. Ismeretes az a filmje is, amelyben nyugati fővárosokban kérdezte meg az utca emberét, mit jelentett számára a második világháború. A magyar televízió is bemutatta ezt a dokumentumfilmet Emlékezet címen. Az APN munkatársának, Nonna Zvjaginának adott interjújából közlünk részleteket. — Grigorij Naumovics az ön Emlékezet című filmjében hallhattuk, hogy nyugaton az emberek szemléletében szinte csak epizódszerű eseményként él a második világháború. Nálunk a Szovjetunióban és a szocialista világban ugyanakkor nemzedékek nőnek fel annak tudatában, hogy a világon a legszörnyűbb dolog a háború. Mit gondol, miből adódik ez a nagy különbség? — Az embereknek általában rövid az emlékezetük. De azt mégsem gondoltam, hogy ilyen nagyon rövid. A stábbal Párizs és London ut. cáin meg-megállítottunk embereket. Sztálingrádról kérdeztük őket. Párizsban van egy tér, a Sztálingrád tér. A legtöbb ember semmit nem tudott Sztálingrádról,, csak azt, hogy van egy ilyen tér, és most éppen azon járnak. Pedig ez a film akkor készült, amikor még nem gyógyultak be teljesen a hitleri fasizmus ütötte sebek, s a háború résztvevői is viszonylag fiatalok voltak még. De nemcsak az emberi emlékezet sajátosságairól van itt szó. A nevelésről is. Hogyan, mire nevelték ezek az országok a könyvekkel, a töGrigorij Csuhraj megtájékoztató eszközökkel az állampolgáraikat? Hamburgban egy iskolában megkértem az igazgatót, engedné meg, hogy egy, csak egy kérdést feltegyek az iskola tanulóinak. Szívesen megengedte. Bementünk az egyik osztályterembe. Olyan tíz-tizenegyéves fiúcskák ültek benne. Megkérdeztük tőlük: — Gyerekek, szerintetek ki kezdte a második világháborút? Kedvesen felelték: — „Az oroszok!” Nem bűnösök ezek a gyerekek. A felnőttek vezetik félre őket, akik nagyon is jól tudják az igazságot. A világon sok olyan erő létezik, amelyik saját céljai érdekében a történelmet is meghamisítja. Ha egy ember emlékezik hamisan, magát fosztja meg a hasonló veszedelem elkerülésének lehetőségétől, ám ha egy egész nép Emlékezetéből esik ki az igazság, ez az egész népet megfosztja attól, hogy helyesen ítélhesse meg saját vezetőinek tevékenységét. Amikor a Ballada a katonáról című filmemmel Can^. nesban voltam, még a hatvanas években, láthattam svéd filmes kollégáim munkáját, a Hitler élete című dokumentumfilmet. A filmen, többek között, tehetségesen és lelkesítő erővel mutatták meg, a Szovjet Hadseregnek a fasiszta hordákkal vívott küzdelmeit. Nem sokkal később aztán az Egyesült Államokban, San-Franciscóban újra találkoztam ezzel a filmmel. Türelmetlenül vártam, mikoí következnek már a számomra ismerős részek, mert szerettem volna, ha látják az amerikaiak. De az általam ismert és várt részletek egyszerűen nem szerepeltek a filmben! Fogták... és kivágták azokat a részeket, amelyek a szovjet harcosokról, a Szovjetunió erőfeszítéseiről szólnak. Viszonylag nem régi dolog, hogy az Egyesült Államokban a televízió egy sokrészes sorozatot adott a második világháborúról. Ez volt a címe: Ismeretlen háború. Arról szólt, hogy milyen harcot folytatott népünk a fasiszta hódító ellen. Ismeretlen háború? Nos, valóban nem ismerik ezt a háborút. Nyugaton negyven esztendőn át elhallgatták az igazságot rólunk, mivel ez számukra nem volt kívánatos. — Grigorij Naumovics ön már öt esztendeje tagja a Szovjet Védelmi Bizottságnak. Mivel foglalkozik ott? — A békéért való erőfeszítés, tevékenység nem kötelesség, nem foglalkozás, de azt mondanám, hogy állampolgári tisztesség kérdése mindenki számára. Mert mindnyájan egymás földijei vagyunk. Nem véletlenül fogalmazok így. Egy kis bolygón élünk, egy élethez tartozunk. S ezt fenyegeti a háború. Mint művész, ezt szeretném tudatosítani, megéreztetni mindenkivel. A hugenották nyomdokain A telefonkönyvek, a maguk szűkszavúsága ellenére, sok mindent elárulnak egy város lakosainak származásáról, számarányukról, a közösség életében elfoglalt helyzetükről. így a berlini telefon- . könyv tallózásakor szembeötlő, hogy milyen sok a francia név — akár eredeti formájában, akár német fonetika szerinti átírásban. A műemlékek, történelmi épületek is arról árulkodnak, milyen erős volt a francia befolyás a mai NDK fővárosában az elmúlt évszázadok folyamán. A Friedrichstadtban — pár száz méternyire a brandenburgi kaputól — 1977ben kezdték meg a második világháború idején erősen megrongált francia dóm helyreállítását, amelynek a neve az egykori letelepülők emlékét őrzi. Valaha Berlinben a lakosság jelentős hányadát alkották a franciák. Az ezerhatszázas évek legvégén a vallásüldözések elől menekülve kétszázezer kálvinista — hagyományos nevükön hugenotta — hagyta el Franciaországot. Zömük Hollandiában, Svájcban és Angliában telepedett le, de igen sokan kerestek maguknak új hazát német földön. Frigyes Vilmos brandenburgi fejedelem hívására húszezer hugenotta talált otthonra Berlinben és a város környékén: iparosok, kézművesek és kereskedők. Porosz- ország gazdasági felvirágoztatásában jelentős szerepük volt. Több képviselőjük a német szellemi élet nagyjai között foglalt helyet, például a világszerte ismert regényíró, Theodor Fontane, vagy Anton Philipp Reclam, az ismert könyvkiadó vállalat megalapítója. A berlini francia közösség kórházat, iskolát, gyermek- otthonokat létesített és 1701 és 1705 között az odahaza elpusztult charentoni református templom mintájára felépítette vallása új hajlékát, ahol még a század elején is minden második vasárnap francia nyelvű istentiszteleteket és prédikációkat tartottak. A történelmi múlt emlékeit idézi fel a hugenotta múzeum, amelynek értékes könyvtárában csaknem 12 ezer kötetet őriznek. A múltból jelenbe ívelő folytonosságot jelképezi a Friedrichstrasse és az Unter den Linden sarkán néhány hete megnyílt francia kulturális központ, amelynek látogatói között ott vannak az egykori hugenották leszármazottai is. Az új intézmény — a decemberben Párizsban, a Boulevard Saint Germainen megnyílt NDK kulturális központtal együtt — egyúttal szimbóluma a különböző társadalmi rendszerű államoK békés egymás mellett élésének. Claude Cheysson francia külügyminiszter január 27-én adta át rendeltetésének az új kulturális központot. Azóta sok ezer ember — zömükben fiatalok — fordultak meg az épületben, ahol jól felszerelt könyvtár és olvasóterem áll a rendelkezésükre. A könyvtárba nyolcszázan iratkoztak be, és több, mint négyszáz hallgatót vettek fel a február elején indult nyelv- tanfolyamokra. A tanfolyam részvételi díja egy szemeszterre 130 márka (heti négy órában), három pedagógus vezeti az oktatást. Négyszáz jelentkezőnek már nem jutott hely, őket szeptemberre jegyezték elő. A kulturális központ — letéti díj ellenében — könyveket és hanglemezeket is kikölcsönöz a tagaknak. Tervbe vették, hogy rendszeresen kiállításokat rendeznek (februárban könyvkiállítás nyílt — ennek az anyagát márciusban bemutatják a lipcsei nemzetközi könyvvásáron is —), tudományos előadásokat, sőt a fiatalok számára vetítéssel egybekötött rockzene-estéket tartanak. Az év második felére elkészül a kétszáz fő befogadására alkalmas mozi- és színházterem is; költészeti estek, kamaraelőadások és hangversenyek szerepelnek majd a programban. A szocialista országok — közöttük Magyaroszág is — már régóta megnyitották kulturális központjaikat az NDK fővárosában. A nyugati országok közül Francaorszár. az első, de úgy hírlik, hogy példáját előbb vagy utóba más is követi. Lengyelország Sikeres év a szénbányászatban A szén a lengyel népgazdaságban alapvető energetikai nyersanyag és komoly devizaforrás. A kormány éppen ezért a nehéz 1982. évben főként a szénbányászat fellendítésére fordított figyelmet. Emlékeztetőül: 1981- ben mindössze 163 millió tonna volt az éves széntermelés, 30 millió tonnával kevesebb, mint a megelőző esztendőben. A körültekintő intézkedések hatására 1982 végén már 190 millió tonna volt a kibányászott szén mennyisége. Jutott ebből exportra is, elsősorban a szocialista országokba. A nyugati kivitel gondokat okozott, mivel az Egyesült Államok kiszorította a lengyel szenet a piacról. Két évig tartott a hagyományos piaci pozíció visszaszerzéséért folytatott küzdelem. Tavaly már 35,2 millió tonna lengyel szenet vásároltak külföldön, jóllehet ez az eredmény még mindig elmarad az 1979. évi — rekordnak számító — 41,4 millió tonna exporttól. Egyébként 1983-ban a szénkitermelés teljes mennyisége elérte a 191 millió tonnát. A szénexportnak óriási jelentősége van Lengyelország számára. Tavaly a szénexportból származó bevételek tették ki az ország összes devizabevételének 17 százalékát. A lengyel „fekete arany” eljut mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokba. 1983-ban a kivitel fele a KGST-országokba irányult, s ebből a legtöbbet — 11,5 millió tonnát — a Szovjetunió vásárolta. A nyugati tőkés országok közül a legfontosabb vásárlók: Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, az NSZK, Olaszország és Spanyolország. Brazíliába 1,7 millió tonna kőszenet exportáltak. Úszó sátor Érdekes mentőkészüléket dolgoztak ki hajótöröttek számára az NDK-beli Neu- gersdorf mérnökei. A felfújható tutajt elég a vízre dobni, máris automatikusan feltöltődik gázzal, s egy úszó sátor alakját ölti fel. Oldalfalai nemcsak a hullámoktól védenek meg, de a hideg széltől is. A tutajban 10 ember fér el. Külön rekeszben van a víztartalék, az élelmiszerek, gyógyszerek, sőt van rajta egy jelzőlámpa, egy világítópisztoly és egy rádiójelek leadására alkalmas készülék is. Bulgária Nyugdíjasok otthona Az északkelet-bulgáriai Szilisztrában másfél éve nyílt meg az öregek szociális otthona. Az egész országból kérhetik ide a felvételüket az idős emberek, de a megyében lakók előnyt élveznek. A 200 ágyas otthon lakóinak egészségéről három orvos, egy fogorvos, tizenkét nővér és öt gondozónő gondoskodik. A Duna-parti város melr letti dombon elhelyezkedő othon egy kis üdülőtelephez hasonlít. Ugyanez a benyomás marad az emberben, ha belülről is megtekinti. Az előcsarnokok, a termek és szobák kialakítása az önállóságot és a kényelmet szolgálja. A tágas mozi terem, a gaz. dag könyvtár, az orvosi és fogorvosi rendelők, a fizikoterápiái helyiség, a víz- és fénykúrafülkék korszerű berendezéssel vannak felszerelve. A nagy napfényes teraszokon és később szobájukban fogadtak az idős emberek, őszinték voltak: egyikük sem igyekezett titkolni a belépés előtti izgalmát. Végül is a józan ész kerekedett felül: jobb a megosztott öregség, mint a magány, jobb a kortársak körében, ahol megoszthatják egymással öröme, iket, gondjaikat. Az egyágyas szobáért 72 levát (körülbelül 1300 forintot), a kétágyasért pedig személyenként 66 levát kell fizetni. A többletköltséget azA- állam vállalja. A szobák összkomfortosak, beépített szekrényekkel, kényelmes bútorral vannak berendezve. A lakók kirakták hozzátartoA klubban zóik fényképeit, kedvenc tárgyaikat. Az ablakokban virágcserepek állnak. Többen elmondták élettörténetüket. Egy 82 éves szófiai építész a csenddel és a tiszta levegővel cserélte fel a főváros zaját és feszült életét. Otthagyta a 19. emeleten lévő lakását és élupzi az otthon gondoskodását. Eleinte többször jött a lánya, hogy visszavigye magához, de hamarosan meggyőződött arról, hogy az apja választása sikeres. A Vannak hallgatag lakók is, akik órákig elüldögélnek a padokon, nézik a tovaúszó hajókat és uszályokat a Dunán, miközben gondolataikba merülnek. Egyikük tovaszállt ifjúsága miatt bánkódik, a másikuk sajnálja otthon hagyott kiskertjét, a harmadikat a közte és a gyerekei között lévő távolság gyötri. Va. lóban, vannak olyan gyerekek, akik már nem törődnek a saját szüleik iránti kötelezettségükkel, vagy egyszerűen a „sok elfoglaltságuk” miatt nem tudnak időt szakítani rájuk... Mindenkinek megvan a saját egyéni oka, amiért az otthont választotta, ahol újabb támasztékokat találhat az élethez, ahol emberi melegség és gondoskodás veszi körül, ami segíti legyőzni a múlt iránti sóvárgást. Mint egy üdülő... í 1