Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
1984. március 8. NÉPÚJSÁG 3 Szivattyúk Szerencsről Küldöttgyűlés a pincehelyi takarékszövetkezetnél (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Megtartotta mérlégismer- tető küldöttgyűlését a Pin- cehely-Ozora és Vidéke Takarékszövetkezet. Áz igazgatóság tömör, lényegre mutató beszámolóját Németh Ferenc elnök ismertette. Elmondta, hogy a betétállomány az 1982. évinél szerényebb mértékben mintegy 4,2 millió forinttal nőtt. Számottevő növekedés csak a negyedik negyedévben következett be az új ösztönző módszerek alkalmazásának hatására. A jól bevált egyéni érdekeltségi rendszert ez évben már január 1-től érvényesítik, s további javulásra számítanak. Szép eredmények születtek az ifjúsági- és átutalási betét növelése terén. Kölcsöntevékenységüket dinamikus fejlődés jellemezte. Közel másfél millió forinttal gyarapodott a szövetkezet kölcsönállománya. Nagy gondot fordítottak a termelési, építési, áruvásárlási- és személyi kölcsönigények kielégítésére. Jó dolog, hogy több mint 50 százalékkal csökkentették a hátralékos állományt. Ez arra mutat, hogy fokozottabb figyelmet fordítottak a megbízhatóságra, hitelképességre. örvendetesen fejlődött a szövetkezet egyéb pénzügyi szolgáltató tevékenysége is. A gondosabb gazdálkodás következtében javultak a hatékonysági mutatók, nőtt az egy főre jutó forgalom és nyereség. Felvázolta az elnök az ez évi célkitűzéseket is. Továbbra is elsődleges feladatnak tartják, hogy kifogástalanul ellássanak minden — a lakosság által igényelt — pénzügyi szolgáltatást. Növelni kívánják a célrészjegyállományt, nagyobb betét -és köl- csönforgalmat szeretnének lebonyolítani. Fontosnak tart ják az egyéb pénzügyi tevékenység bővítését, a hatékonyság javítását, az eredmény növelését. Az igazgatóság beszámolója után Molnár Ferenc, a felügyelő bizottság elnöke terjesztette elő jelentését, majd .számos értékes hozzászólás következett. A felszólalók közül többen megemlékeztek a takarékszövetkezet 25 éves fennállásának jubileumáról. Végül a konstruktív szellemű küldöttgyűlés elfogadta a határozati javaslatot. LEMLE ZOLTÁN Korszerű szivattyúgyárrá fejlesztette szerencsi üzemét az utóbbi években a Diósgyőri Gépgyár. Jelenleg már ebben a több -mint 400 embert foglalkoztató gyárban készítik a diósgyőri nagyüzem valamennyi szivattyú-típusát. Ezekben a hetekben nagy jelentőségű újdonság bevezetésére készülnek: az NSZK-be- li KSB cégtől vásárolt licenc alapján, világszínvonalon álló vegyipari, valamint többlépcsős hideg- és melegvizes szivattyúk gyártását készítik elő. A licencvásárlás, illetve az új típusú, korszerű szivattyúk hazai gyártásának megoldása lehetővé teszi a hazai igények magasabb fokú kielégítését, jelentős importot tesz feleslegessé, s még exportlehetőséget is kínál. A gyár fejlesztőmérnökei által megalkotott újabb egyfokozatú centrifugál-szi- vattyúkkal együtt az NSZK- ból vásárolt licenc módot ad a jelenleg gyártott szivattyú- típusok számának csökkentésére. A jövőben gyárfásra kerülő kevesebb típus ugyanis valamennyi eddigi funkciót és piaci igényt kielégíti. A DIGÉP már az idei tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatja az új KSB licenc alapján készült szivattyúkat, illetve az alaptípus 2—2 változatát. Suli-Vidi 32 képernyőn Iskolai tv-műsor Dombóváron Felvétel indul! Ma jelentkezik először önálló képes híradóműsorral a dombóvári Molnár György Általános Iskola „Suli-Vidi” stúdiója, melyet valamennyi tanteremben nézhetnek a tanulók, a zártláncú videorendszer jóvoltából. Az általános iskolában működő tv-stúdió ma még ritkaságnak számít. De egy modern új iskolában nem elképzelhetetlen. Különösen akkor nem az, ha már a tervezők az építkezés megindulása előtt gondoltak rá. A zártláncú televíziós hálózat korszerű lehetőséget nyújt az ismeretek alapos elsajátítására. Ebben az iskolában az oktatás szaktantermekben folyik és valamennyiben működik tv-készülék is. A szaktanárok munkáját tehát nagyban segítik az „Iskolatelevízió” adásai. Sokhelyütt azonban azokat az órarendi nehézségek miatt nem alkalmazhatják. Ezt a gondot oldja meg az iskola videó-stúdiója, amelyben a szaktanárok kérésére videoszalagra rögzítik a műsorokat, és így azok bármikor „bejátszhatók” bármelyik tanterembe. A tanár, tanmenetében előre megtervezheti és óráján felhasználhatja a technika által nyújtott hatásos segítséget. , Az iskola vezetői azonban ennél többet is akartak. Az üzemek és a szülők segítségével a meglévő stúdiót alkalmassá tették arra is, hogy időnként önálló műsort sugározzanak tanulóiknak. Ez év elejétől, hetente egy alkalommal délután, a napköziotthonos gyerekek részére meseműsor van, elsősorban a Pannónia filmstúdió által készített rajzfilmekből. Ezután határoztak úgy, hogy az iskolában működő amatőrfilm-klub és a riporterszakkör legügyesebb tagjaiból létrehozzák a „Suli- Vidi” szerkesztőséget. Már vannak szerkesztő, riporterek, operatőrök -és technikusok. Közös munkájuk eredménye az, hogy ma, első alkalommal jelentkezik a Suli- Vidi híradó. A 20 perces adást a nap folyamán kétszer is megnézhetik a tanulók. Az adásban először a szerkesztőség mutatkozik be, majd felvillantják a nyári táborozás emlékeit, és azokat a fontosabb eseményeket, amelyek az első félév folyamán az iskolában történtek. A gyermekriporterek ebben az adásban kérdezik meg Vidóczy László tanácselnököt arról, hogy milyennek látja a mai dombóvári iskolásokat? Azt tervezik, hogy a Suli- Vidi havonta egyszer jelentkezik — egyelőre — önálló műsorral, amely színesben és fekete-fehérben egyaránt látható. MAGYARSZÉKI ENDRE A technika is „adásban” van Atomerőmű-építkezés Szándékos rongálás vagy hiánypótlás? Felhívjuk a beruházás dolgozóinak figyelmét, hogy a II. blokk építészeti helyreállítása kapcsán megállapítást nyert; a bevonatok jelentős része a technológiai szerelőmunkák és a szándékos rongálások, firkálások következtében tönkrement. A helyreállítási munkák mintegy 40 millió forint pótlólagos ráfordítást igényelnek. Megállapítást nyert az is, hogy a III. blokkban, a már elkészült bevonatoknál hasonló jellegű rongálások tapasztalhatók. A beruházás gazdasági, politikai vezetése felhívja a dolgozók figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a bevonatok, az elhelyezett berendezések megvédésére, egymás munkájának becsülésére. A saját területükön akadályozzák meg a rongálásokat, biztosítsák, hogy minél kevesebb legyen a pótlólagos ráfordítás,” Ez a felírás csak egy „bodegán” van Segítsenek emberek! Minden második napon a fentieket beolvassa az atomerőmű rádió bemondója. Az építkezés gazdasági és pártvezetése állította össze a szöveget. Megdöbbenteni akarnak vele és felelősségérzetet kelteni. Negyvenmillió forintról van szó. Ennyi megy veszendőbe. Ha meggondoljuk és elképzeljük, hogy ebből a pénzből mennyi óvodai, vagy iskolai férőhelyet létesíthetnénk, akkor megborzadunk. Az üzemi rádióhang azt jelenti: segítsetek, emberek! Mert ebben az esetben nem lehet csak felső parancsra megoldani a gondokat. Hegedűs György, az építkezés pártbizottságának titkára: — Közös vállalatvezetői és párttitkári értekezletet tartottunk a közelmúltban, ahol az Országos Szakipari Vállalat és a Hőtechnika Vállalat vezetői elmondták, hogy a kettes blokkon 40 millió forint felett kellett olyan pótmunkákat elvégezniök, amely elkerülhető lett volna. Az értekezlet végén megegyeztünk abban, hogy az itt dolgozó vállalatok nem fogadhatják el ezt a helyzetet. Minden ember felelős a károkért. — Miből adódnak a károk? — Először: a technológiai kivitelezők nem vigyáznak és munka közben megrongálják, vagy megbontják a szigeteléseket, átfestéseket. Másodszor: szándékos rongálások miatt — falra írás, festés — keletkeznek károk. — Mit tehetnek? — A magunk részéről a párttagok felelősségét firtatjuk. Szeretnénk ha megértetnék: minden ember kötelessége más munkáját becsülni. Varga Tibor, az Erőmű Beruházási Vállalat helyszíni főmérnöke a következőket mondja: — Nemcsak abból adódnak a pótmunkák, hogy az emberek felelőtlenek. Számtalan esetben elkerülhetetlen — még ha pénzbe kerül is — egy-egy felület megrongálása. — Lehet-e felelősségre vonást kezdeményezni? — Nagyon nehéz. Kiadtam a rendészetnek, hogy két hétig különös figyelmet szenteljen az ügynek. Meggyőződésem, hogy senkit sem érnek tetten, mert nem is lehet: aki a falra festi a Jucika nevét, az egyedül teszi és nem hív tanút. — Tehetetlenek vagyunk? — Azt nem mondhatnám. Azt kell erősítenünk az emberekben, hogy mindenki védje meg a kész munkát. — A munkaterület átadásának és átvételének ellenőrzésével nem lehetne boldogulni? — Amikor olyan a helyzet, alkalmazzuk is azt. De legtöbbször egy-egy területen több vállalat végez munkát, sőt néha egymás keze alá kell dolgozni, így a terület bizonyos fokig ellenőrizhetetlenné válik. Százezer négyzetméter... Milyen kára keletkezik az Országos Szakipari Vállalatnak, ezt kérdezem Szabó Fe- renctől, a paksi kirendeltség vezetőhelyettesétől: — A vállalat nem károsodik, mert az ERBE számunkra kifizeti a pótmunkát. De az a 40 millió mégis nagy pénz, s így bennünket is komolyan érdekel. Nem beszélve arról, hogy mi sem rendelkezünk korlátlanul munkaerővel. — A legtöbb kár abból keletkezik, hogy a különleges dekontaminálható festék, vagyis a fal- és padlóbevonat tönkre megy. — így van. — Hány négyzetméter bevonatot és milyen áron készítenek Pakson? — Blokkonként 100 ezer négyzetméter dekontaminálható bevonatot készítünk. Egy négyzetméter ára acélon 900 forint, betonon 2000 forint. Természetesen a javítás már nem kerül ennyibe, de a négyzetméterenkénti 400 és a 700 forint javítási költség is sok. — A festékanyagot honnan szerzik be? — Importból. A hármas és a négyes blokknál már hazai anyagot használunk, amelynek az ára alacsonyabb, de az is magas. — Nem lehetne úgy szervezni a munkát, hogy önök később kerülnének a munka- területre ? — A jelenlegi technológia kizárja ezt. A festés előtt mi homokszórással végezzük el a felület tisztítását. A technológiai szerelés után ezt már lehetetlen elvégezni, mert mint tudjuk, a homok szennyezheti a berendezéseket, és akkor a kár nagyobb. Ki a fogó? Most könnyű helyzetben lennék, ha nem állna azonnal és gyorsan a rendelkezésemre Vámos Alfréd, az egyik legnagyobb kivitelező vállalat, a Gyár- és Gépszerelő primerköri főmérnöke. Vámos Alfréd elmondja véleményét, márcsak azért is, mert nem olyan egyszerű az ügy. — Attól függ, kit kérdez meg. Mindenki mást mond. Én is sorolhatnám, hogy tervezők és szakértők rajzszögeztek az elkészített falra tervrajzot. Az is rongálás. De ezzel akkor azt mondanám, hogy a mi embereink nem csinálnak semmi rosszat. Ez sem igaz. Egy biztos, szervezéssel és tervezéssel lehetne csökkenteni a károkat. Mert, ha a Gyár- és Gépszerelő ma kap egy rajzot, hogy ide és ide szereljen fel egy dísztárcsát, vagy különleges kérésnek tesz eleget, akkor kénytelen megbontani a bevonatot. — Mi lenne a javaslata? — Az egyik legfontosabb lenne — ha a technológia engedi —, hogy a bevonat utolsó rétegét már csak a szerelés után vinnék fel a falra, A másik: ellenőrizni kell és a szándékos rongálókat szigorúan felelősségre vonni. — Önök mit tesznek? — Minden alkalommal felhívjuk dolgozóink figyelmét arra, hogy milyen károkat okozhatnak. De azt hiszem, ez nem elég. Az emberi tisztességre kell több hangsúlyt fektetni, de mint tudja, ez a legnehezebb. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a bevonatok elkészítése után a területen több tonnás berendezéseket kell mozgatni, hegesztéseket végezni, szerelvényeket a helyükre rakni, amelyek mindmind a legnagyobb óvatosság mellett is rongálódást okozhatnak a finom bevonaton. Több esetben kell áthelyezni — tervváltozás miatt — berendezéseket, csőrendszereket, ami azt is jelenti, hogy meg kell bontani a kész munkát is. De, mint mondták, ezek az objektív akadályok a károk mintegy 30 százalékát teszik ki. A másik 70 százalék általában az emberi hanyagságból adódik. Mert drága mulatság az, amikor a kiskatona felírja a falra vörös festékkel, hogy még hány napja van vissza, vagy az, hogy egy szerelő közli a barátnőjével: szeretlek, vagy a Fradi-drukker közhírré teszi, mennyi volt a legutóbbi meccs eredménye. De a szórakozott hegesztő is kárt okoz, amikor élvezi a meg- pörkölődött festék szagát... Bűnbakot keresni botorság. Nem is az újság feladata. Varga Tibor külön is hangsúlyozza: az építkezésen dolgozóknak kell lépni ez ügyben, s csak akkor tudnak, ha ehhez minden ember csatlakozik. Segítségül hívják azokat, akik amúgy is távol tartják magukat minden felesleges rombolástól, segítsenek meggyőzni másokat, azokat, akik egy-egy pillanat alatt, felelőtlenül szinte felmérhetetlen károkat okoznak. Az emberi jóérzésre apellálnak abban a felhívásban is, amelyik elhangzik a rádióban, minden adásnapon, ebéd közben ... HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly.
