Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
XXXIV. évfolyam, 57. szám. ÄRA: 1,40 Ft 1984. március 8., csütörtök. Mai számunkból I RAJK LÁSZLÓ SZÜLETÉSÉNEK 75. ÉVFORDULÓJÁRA (2. old.) ATOMERÖMU- ÉPITKEZES ' (3. old.) BALOGH JANOS OLVASÖ (4. old.) OLDALHALO ’84 (6. old.) HM ISKOLAI TV-MUSOR DOMBÓVÁRON (3. old.) Munkásnők Talán nekik a legnehezebb. A muinkásnőfcnék, akik naponta gyárba járnak, ' akik szőnek, hegesztőnek, Vagy éppen kalapálnak, akik hosszú órákon át 'fűzős cipőbe préselik fonógépeik mellett feldagadt lábúikat, lákiket melegüzem • forrósága szikkaszt, Vagy a szalagmunka imiaimalima tikkaszt... nem, nem talán: bizonyos, hogy nekik a ' legnehezebb. Űj gépeket mutattak nékem egy ruhagyárban, büszke volt rájuk az igazgató. Egy ilyen gép, mond- , ta elégedetten három Lada ára, de amihez korábban három művelet kellett, ahhoz most egyetlen egy. Semmi mást nem kell csinálni az anyaggal, mint > megfogni, összecsípni a megjelölt helyen, s odail- leszteni a géphez. Azzal kész dis, látja? Láttam. Megfogni, összecsípni, odaiüleszteni. Megfogni, összecsípni, odailleszteni. Megfogni... Ez a fejlődés, mondta még ia ruhagyár férfiigazgatója, mire a párttitkárra néztem, laki nő volt, s tudtam róla, hogy korábban szalagon dolgozott. Megértést Láttam a szemében, amikor észrevette, hogy képtelen vagyok lelkesedni... A technikai fejlődés kétségkívül betört a jellegzetesen női munkahelyekre is, de 'ez az új technika a munkásnőkíől is többet követelj akár zakót varrnak, 'akár fonnak, akár hegesztőnek. A technika vívmányai csökkenthetik a műveletek számát, termékenyebbé tehetik a termelést, de korántsem változtatják édenkentté a munkahelyet, s önmagukban nem feltétlenül könnyítik meg az életünket, s különösképpen nem a munikásnők életét. Felerészben nőket foglalkoztat szocialista iparunk, s tudom, hogy azért is eredmény, ment munkájukkal a nők magúik teremthették meg az egyenjogúság gyakorlásához nélkülözhetetlen gazdasági függetlenségüket. A imunkásnőfcnek a legnehezebb. Igaz, nem függnek többé a férfiaktól. Szabadak. Am e szabadság elemed között a kény- szerűség is fellelhető. Miért ahogy a társadalmilag szervezett munka nem mondhat le a nőkről, a nők sem mondhatnak le arról, hogy a családfenntartás gondj ából részt vállaljanak. Megbecsülésükkel — ha közös életünket az ő társadalmi helyzetük alapján igyekszem megítélni — nem lehetek elégedett. Szerencse, hogy ők sem azok. Szerencse? Vívmány! Vívmány, hogy a munkásnők zöme azzal nem éri be, ha a munkahely csak mint munkaerőre, s nem rájuk magukra tart igényt, társadalmi vívmány, hogy akár szerel, akár sző a nő, nem pusztán a fizetéséért dolgozik. Felbecsülhetetlen eredménye ennek a társadalomnak, hogy munkásnők érzik sajátjuknak a munkahely, s az ország gondjait, hogy egyenértékű munkatársként jusst követelnek e gondok megoldásából is. De tudnunk kell, hogy nékik nehezebb. A munkásnők kettős hivatásúak, s bár szívük alltat t a jövő ígérete, s ezért szívükben jövöpárttiak; éppen a kettős hivatás teszi nehezebbé számukra, hogy 'történelmi céljainkkal azonosuljanak. Egyenjogúak, igen, de ami őket egyenrangú tárnákká emeli, céljaink része csaik. És ők bizony nem is igen gondolnák ezzel, hiszen rájuk — amint a fárasztó nap után munkaruhájukat a tükrös öltöző- szekrénybe zárták — nem a jövő ábrándja vár, hanem a zsúfolt villamos. S nékik a világpiac... a sarki bolt. Mérlegelve megrakott szatyraikban... világnyi gond. Háztartásukba betört a világgazdaság, otthonukban — amely már nem pusztán második munkahely, de még nem műhelye a nevelésnek — a politika is otthonra leit. Sorsuk, helyzetük... mérce. Mérnünk pedig azért is fontos, mert politikai elképzeléseink nőd erjesztők nélkül megvalósíthatatlanok, mert nélkülük mii — anyaméhben fogant emberek — soha nem érhetjük el történelmi céljainkat, csakis velük, csakis általuk. ACZÉL GÁBOR Kádár János Belgrádban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába utazott. Kíséretében van Horn Gyula, a Központi Bizottság osztályvezetője, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár és Karvalics László, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Kádár Jánost és kíséretét a Keleti pályaudvaron Aczél György, Korom Mihály, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, a KB titkárai, Szűrös Mátyás, a KB titkára, Horváth István belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedési miniszter, Yárkonyi Péter külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Jelen volt Novak Radjenovics, Jugoszlávia budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kádár János szerdán délután megérkezett Belgrádba. A magyar és jugoszláv zászlókkal díszített Belgrád- topcsideri pályaudvaron a vonatból kilépő magyar vendéget és kíséretét a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének képviseletében elsőként Dragoszláv Markovics elnök köszöntötte. A szeretettel várt vendégnek úttörők virágcsokrot nyújtottak át. Ezután a JKSZ KB Elnökségének elnöke bemutatta a fogadásra megjelenteket. Ott volt Dobrivoje Vidics, Szlav- ko Veszelinov, a Vajdasági Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának elnöke, a JKSZ KB Elnökségének tagjai, Vlado Janzsics, a JKSZ KB Elnökség végrehajtó titkára, Radisa Gacsics, a Szerb Kommunisták Szövetsége KB titkára és Ivan Sztambolics, a JKSZ belgrádi városi pártbizottságának titkára. Jelen volt Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti és Simon Pál, Magyarország belgrádi nagykövete, valamint a magyar nagykövetség és kereskedelmi képviselet több munkatársa. Az ünnepélyes fogadtatás után Kádár János Dragosz- lav Markovics társaságában a pályaudvarról a szálláshelyre hajtatott. Nem sokkal a megérkezést követően az MSZMP KB első titkára felkereste a Joszip Broz Tito emlékközpontot. A jugoszláv párt és állam egykori vezetőjének, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségének emlékét őrző épületegyüttes területén lévő virágházban Kádár János koszorút helyezett Tito elnök sírjára, majd bejegyzést tett a virágház emlékkönyvébe. A délutáni órákban a JKSZ KB új-belgrádi székházában megkezdődtek Kádár János és Dragoszlav Markovics hivatalos tárgyalásai. Kádár János és Dragoszlav Markovics hivatalos tárgyalásain magyar részről Horn Gyula, Nagy János, Karvalics László, valamint Simon Az MSZMP KB első titkára koszorút helyezett Tito elnök sírjára. (Telefotó) Pál, jugoszláv részről Vlado Janzsics, Milovan Veres, Bo- riszlav Milosevics, valamint Milovan Zidar vett részt. Kádár János és Dragoszlav Markovics kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista építőmunka helyzetéről, feladatairól, és véleményt cseréltek a kétoldalú kapcsolatokról. A találkozót szívélyes baráti légkör és kölcsönös megértés jellemezte. Dragoszlav Markovics szerdán este díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Dragoszlav Markovics: El kell érni a nemzetközi feszültség enyhülését Tisztelt Kádár elvtárs! Tisztelt elvtársak! Elsősorban szeretném még egyszer üdvözölni önt és a munkatársait és kellemes jugoszláviai tartózkodást kívánni. Úgyszintén engedjék meg, hogy megelégedésemet fejezzem ki látogatásával kapcsolatban, amellyel folytatódik a Jugoszlávia és Magyarország legmagasabb párt- és állami vezetői közötti véleménycsere hasznos gyakorlata. Kapcsolatainkban ezt a gyakorlatot Tito elvtárs és ön kezdték meg találkozóikkal, amelyekkel megalapozták a barátságot és együttműködést népeink és országaink között, őszintén örülök, hogy találkozhatunk önnel, mert önt, álláspontját és véleményét nagyra értékeljük és becsüljük. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás is tovább ösztönzi a JKSZ és az MSZMP és a két szomszédos szocialista ország közötti baráti kapcsolatok és kölcsönösen hasznos együttműködés fejlődését. Ez alkalommal is szeretném kiemelni, hogy Jugoszlávia nagy figyelemmel kíséri a szomszédos és baráti Magyarország fejlődését. Széles körben ismertek az MSZMP és Magyarország dolgozóinak erőfeszítései a jobb életért, országuk felvirágzásáért és a szocialista eszmékért folytatott harcban, őszintén örülünk azoknak az eredményeknek, amelyeket Magyarország dolgozói valósítanak meg a politika, a gazdaság, a kultúra terén, valamint a társadalmi fejlődés más területem. Kívánunk önöknek új munkasikereket és az előttük álló társadalmi feladatok eredményes megoldását. Kádár elvtárs! Elvtársak! Külön megelégedéssel ál(Folytatás a 2. oldalon) Kitüntetési ünnepség a Parlamentben A nemzetközi nőnap alkalmából szerdán kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlamentben. Részt vett az ünnepségen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly, az .MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai — Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében köszöntötte a kitüntetetteket, minden magyar asz- szonjrt és lányt: — Hazánkban már egy emberöltővel ezelőtt törvénybe foglaltuk a világ nőmozgalmának alapkövetelését: a nők egyenjogúságát, s e fontos törvény szelleme egyre elevenebben él társadalmunkban — mondotta beszédében. — Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, a mi épülő szocialista társadalmunk nagyon sokat tett már azért, hogy kiteljesedhessen a nők alkotmányban foglalt egyenjogúsága. Ma már sem a politikai, sem a gazdasági, sem a közélet nem képzelhető el a nők cselekvő közreműködése nélkül. Boldogulásunk, a világban kivívott r.angunk az ő munkájuk eredménye is. A továbbiakban rámutatott, hogy asszonyaink és lányaink nagyon szép örökségek, a nemesi emberi törekvések, a szabadság és a forradalom harcos eszméinek folytatói. Történelmünk sok olyan asszony és lány emlékét őrzi, akik a férfiakkal együtt példamutatóan küzdöttek népünk szabadságáért, a nők egyenjogúságáért. Rájuk, az elődökre is emlékezünk ma a nemzetközi nőnap alkalmából, amikor az Elnöki Tanács az egész társadalom megbecsülését és elismerését kifejezve kitünteti a sok százezer asszony és lány közül azokat, akik kiemelkedően dolgoztak és dolgoznak a közös boldogulásért — mondotta Losonczi Pál, majd átadta a kitüntetéseket. A Szocialista Magyarországért Érdemrendet kapta Iván Istvánné, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának nyugalmazott osztályvezetője és özvegy Krizsanyik Jánosné nyugalmazott tsz- tag. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést vehette át dr. Benke Istvánné, az MSZMP Politikai Főiskolájának nyugalmazott docense, Jánoki Lászlóné, a Tisza - földvár és Vidéke ÁFÉSZ elnöke, Kovács Dezsőné Kos- suth-díjas, nyugalmazott pedagógus, az Országos Béketanács alelnöke és Lénárt Istvánné, a Magyar Nők Országos Tanácsának főmunkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben huszonnyolcán, bronz fokozata kitüntetésben ötvenhármán részesültek, néhányan pedig a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet kapták meg. * Első Ízben tüntettek ki nőnapon népművelőket, pedagógusokat és oktatási intézmények technikai dolgozóit. A rftegyei tanácson tegnap megtartott ünnepségen hatan Kiváló Munkáért, heten pedig Miniszteri Dicséret kitüntetést kaptak. Csernyenko átvette képviselői megbízólevelét Szerdán Moszkvában átadták Konsztantyin Cser- nyenkónak, az SZKP KB főtitkárának parlamenti képviselői megbízólevelét. A szovjet legfelsőbb tanácsi választások, mint ismeretes, március 4-én voltak. Csernyenko, aki választó- körzetében, Moszkva Kujbi- sev kerületében vette át megbízólevelét, megköszönte választóinak és valamennyi moszkvainak a bizalmat és megtiszteltetést, hogy a legfelsőbb államhatalmi szerv képviselőjévé választották. Kijelentette, hogy mint képviselő, minden erejével választói érdekeit, a párt és a nép ügyét, a kommunizmus eszményeit szolgálja. Rámutatott, hogy a szovjet emberek, amikor a kommunisták és pártonkívüliek tömbjére szavaztak, egyöntetűen támogatták a kommunista párt bel- és külpolitikáját, amelynek célja a kommunista építés diadalra juttatása.
