Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
1984. március 3. NÉPÚJSÁG 11 Bényi László festőművész az új Nemzeti Színházért Kiállítás a Katona József Színházban A Katona József Színházban rendhagyó kiállítás nyílt az idén hetvenöt éves Bényi László festőművész képeiből. A húsz festmény a helyszínen megvásárolható, a befolyó pénzösszeget az idős mester az új Nemzeti Színház javára ajánlotta fel. A kiállítást Gobbi Hilda, a magyar színházművészet fáradhatatlan propagátora nyitotta meg. A látvány ezúttal szűkre van szabva, de még így is jól tükrözi Bényi László művészi törekvéseit. Bényi László mindig az élet dinamizmusát, gazdagságát értékelte a legtöbbre: a mozgást, az örök változást, a színek kavargását, a táj örök lüktetését Egy Ízben így fogalmazta meg hitvallását: „ A festő kötelessége, hogy megmutassa, milyen színek éltetik a természeti világot. A képnek erős ritmikus szerkezete legyen, de legnagyobb izgalma mégis a szín, mert hát alighanem ezért lettem festő.” Örök témája a táj, a természet. Első legnagyobb élménye az Alföld világa volt, de mégsem nevezhető alföldi festőnek. Bejárta szinte egész Európát, s mindenütt otthonra talált. Posztimpresszionista festőként tartják számon, ám ez a legtágabb értelemben veendő: személyes karaktere, sajátos színvilága van. Mindez még ezen a kis kiállításon is ízről-ízre jelen van. TÖTH MARIA Juli néni birodalma Vasárnap délután Nonstop tárlat országos részvétellel Festmények a pályaudvaron Nem tévedés ez? Valóban képek, szobrok érkeztek volna egy pályaudvarra hazai és nemzetközi szerelvények társaságában? Igen azok. Mégpedig éppen a budapesti Keletire, amelybe az országnak szinte minden részéből érkeznek utasok. Így kicsit minden megye eseménye is ez az újszerű tárlat, amely az első képzőművészeti esemény ezen a környéken azóta, hogy Csontváry megfestette az éjszakai Keleti pályaudvart. Megszokott dolog már napjainkban, hogy ismert múzeumok, - kiállítőhe- lyiségek mellett például a váci, a kecskeméti kórházban, a ráckevei, a kiskunhalasi iskolákban, a kaposvári, a csepeli, a martfűi üzemekben, hódmezővásárhelyi tsz központokban, és ki tudja hány helyen, vendéglőkben, laktanyákban, munkásszállókban, községi tanácstermekben, népfront székházakban is rendeznek tárlatokat. Ma már egyre több helyet avatnak művekkel ideiglenes vagy folyamatos múzeummá. Évtizeddel ezelőtt a Nyugati pályaudvaron már nyílt a vasutas képzőművészek évi országos tárlata és az érdi MÁV állomáson is kísérleteztek képek bemutatásával. A Keleti pályaudvar azonban mind ez ideig érintetlen maradt. Most azonban friss újdonságot produkál. Nemcsak azért, mert a nemzetközi jegyváltó csarnokban fogadja a vándorgaléria zárótárlatát, hanem azért is, mert ez a kiállítás az első nonstop, éjjel-nappal, szünet nélkül megtekinthető képbemutató. Március 4-ig hazai és nemzetközi utasok egyaránt részesülhetnek a vonatindulás előtt váratlan képzőművészeti élményben. Minden bizonnyal életképes ötlet indul útjára, fokozva, árnyalva közművelődési lehetőségeinket. Az előzmény az, hogy a KSH Számítástechnikai és Ügyviteltervező Vállalat és szakszervezeti bizottsága 1981 nyarán 17 megyeszékhelyén vetélkedőt szervezett. Annak keretében a városban élő képző- és iparművészektől kértek kölcsön alkotásokat. Fantasztikus lelemény és jószándék jele, hogy a vetélkedő háromórányi időtartama alatt szinte minden vizuális műfajban sikerült alkotásokat gyűjteni Tatabányán, Kecskeméten, Miskolcon, Debrecenben, Salgótarjánban, Pécsett, Szombathelyen, Székesfehérvárott, Zalaegerszegen és Kaposvárott. Közművelődési indítékból szerkesztett országos tárlat ez a javából, melyet eddig 16 városban mutattak be. A Keüeti pályaudvar a vasutas-szakszervezet segítségével a zárókiállítást vállalta. Minden országrész, valahány műfaj jelenléte összegeződik tág stílushatár keretei között. A mértéket Bozsó János, Papp Albert, Cs. Uhrin Tibor, Kosz- ta Rozália, Réti Zoltán, Ivá- nyi Ödön festményei, Tápai Antal, Pálfy Gusztáv, Szabolcs Péter, Németh János szobrai, Honty Márta tűzzománca, Bokros László, SzaI MŰVÉSZET bados János, Joláthy Attila Seres János és mások művei biztosítják, Az esztétikai értéket társadalmi mozgalom fokozza a művelődés minőségévé, hiszen a már említett városokon kívül Egerből, Győrből, Békéscsabáról, Szegedről, Szekszárdról, Szolnokról is spontán gyűjtés keretében mintegy 65 művész 92 alkotása érkezett. A lényeg e bemutatkozás széles társadalmi, demokratizmusa. Az, hogy önkéntes gyűjtők órák alatt a képzőművészek önkéntes adakozásából szerveztek olyan vándorkiállítást, melynek záróakkordja a Keleti pályaudvar rendezvénye. Íme a közlekedési gócpont kulturális központtá is ámyaló- dott, és újabb honfitársainkat kapcsolja be a képzőművészet áramkörébe. Ebben rejlik e seregszemle jelentősége. A továbbiakban a szobrok, képek, grafikák, iparművészeti alkotások köztulajdonba kerülnek vagy visszatérnek a művészek termébe, de úgy, hogy sok tízezer ember élvezte a szépségüket. LOSONCI MIKLÓS Hazai tájakon Gyula A gyulai várfiirdő Üzbég akvarellek Vannak, akik eskü alatt vallják: Gyula az Alföld legszebb városa. Akit a múlt érdekel, az vára lévén ismeri; akit a kultúra vonz, az a színielőadásokat látogatja Gyulán; mások felüdülést keresnek a Várfürdő hús vizében. A városba érkezőt valószínűleg a nagy vár látványa nyűgözi le először, hiszen olyan kevés az épségben álló vár hazánkban. A külső erődítményeitől már régen megfosztott, pőrén álló épületkolosszus — amelyben 1964 óta tartanak szinielőadá- sokat — az európai várépítészet becses példánya. S nem csupán azért, mert téglából épült, hanem mert belsőtornyos, szabályos alaprajzú vártípus korai darabja. Csupán egyetlen tornya van, az 1387-ben épült öreg- vagy lakótorony, amely mellé később építették a palotarészt, majd a XV. század közepén az egészet fallal kerítették körül. Eredetisége mellett azért is értékes Gyula vára, mert bár minden században javították, mégsem tették tönkre harmonikus megjelenését. Csupasz téglafala, körös-körül egyforma védőpártázata egyedülállóan varázslatossá teszi. Ilyen korai arculatot mutató várat a számtalan külföldi példa közül is csak keveset találunk. Nálunk egyedülálló, különösen az Alföldön. Gyula ősi mágyar település. Neve is erre utal, amelyet Töhötöm (másként Tu- hutum), egyes források szerint Tétény vezér Gyula nevű és méltóságú unokájával — Szent István nagybátyjával — hoznak összefüggésbe. Okirat először 1214-ben említi. A 130 évig tartó török uralom alatt elpusztult várost és környékét Lipót császár a XVIII. században báró Har- ruckernnek adományozta. Az elmenekült és elpusztult magyarok helyére ekkor telepítenek be nagy számban németeket és románokat, s ekkor létesítik Németgyulát, később Németvárost, amelyet a vár egykori vizesárka választ el a vár mellett újraéledő Magyargyulától. Ekkor lesz a vármegye székhelye ismét — 1950-ig. Ide költözik a Harruckern- család, s ez a város lesz az uradalom központja. A vár öregtornyában „az uradalmi rabok nyögnek...”, mely töm- löc, más részében serfőzés gyakoroltatok.” A vár mellé épült a Harruckern-kas. tély. Ugyancsak a XVIII. században épült a megyeháza, s számos családi ház. Ennek köszönhetően írta 1832-ben a Tudományos Gyűjtemény, hogy Gyula „a csinosabb mezővárosok között is az elsőbb helyet megérdemli”. Fedett lovardája messze földön híres volt. Sajnos, a XV. században épült ferences templom és kolostor — amelynek kriptájába Frangepán Beatrixet temették — ma már csupán csekély rom. E szép alföldi városunk utcáit, tereit róva a magyar operairodalom legnagyobbjá- ra, Erkel Ferencre is gondolnunk kell, aki egy itteni földszintes lakóházban látta meg a napvilágot. S nem csupán itt született, hanem amint ez a kastélykert öreg juharfájára erősített tábla hirdeti: ....e fa lombjai alatt a lkotta Bánk bán című dalművét 1861-ben.” Szamarkand és Buhara (Bokhara) Üzbegisztán régi, legendás városai. Mecsetjeinek, minaretjeinek, mauzóleumainak, karavánszerájai- nak, palotáinak csodájára jártak. De nemcsak építészete, iparművészete, képzőműszikllarajzok. A modern és önálló üzbég képzőművészeti élet a XX. században bontakozott ki. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában most mai üzbég akvarelleket lláthatunk. Üzbég tájak, az üzbég építészet remekei, a mai Üzbegisztán jelenik meg rajtuk keleties színekkel, pompával. A gyulai vár Taldikin: Sahizinda, Szamarkand Afukszenidi: Borús nap CS. K.
