Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1984. március 31. NÉPÚJSÁG 9 Vietnam Fordulat az élelmiszerlermelésben Az élelmiszertermelés Vietnam életében mindig fontos kérdés volt. Napja­inkban is az. Figyelembe vé­ve, hogy a szocialista Viet­nam Ázsia s egyben a világ leggyorsabban szaporodó or­szágai közé tartozik (évi csaknem 2,9 százalékos né­pességnövekedéssel), a ga­bonatermelés dinamikus bő­vülése több mint gazdasági probléma, az ellátás bizton­ságosságán keresztül min­dent maga mögé utasító po­litikai ügy. Habár az országépítés kül­ső körülményei nem javul­tak (nem is rosszabbodtak), a szembenállás Kínával, a nagy terhet jelentő- kam­bodzsai katonai jelenlét vál­tozatlanul ható tényező, mégis komoly változások történtek a VSZK gazdasá­gi helyzetében. Gyökerük azokra a határozatokra nyú­lik vissza, amelyeket 1979 nyarán hozott a legfelsőbb pártvezetés az anyagi érde­keltség ösztönzésére, a dön­tések decentralizálására. Az intézkedések középpontjába a legfontosabb ágazat, a me­zőgazdaság állt, a fő cél a parasztság termelőkedvének fellendítése volt. A jelek szerint jó időben, szerencsés kézzel nyúltak be­le a gazdaság működési fo­lyamataiba. Az országegye­sítés utáni évek rendkívüli ellátási gondjai után, az el­múlt két esztendőben ered­mények sora született, 1975. és 1981. között évente leg­kevesebb 2 millió tonna ga­bona behozatalára szorult az ország, ami súlyos devi­zagondot jelentett. (A hábo­rú alatt az északi ország­rész hiányzó rizsmennyisé­gét Kína, az egykori saigoni rendszerét az Egyesült Ál­lamok fedezte.) Amíg az 1978-as gabonatermelés nem érte el a 13 millió tonnát, négy esztendővel később, 1982-ben már 17 millió ton­na fölé emelkedett. Ez ugyan még messze van az erre az időre tervezett évi 21 millió tonnától, de az előrelépés így is hatalmas. Hosszú idő után Vietnam először nem szorult gabonabehozatalra, ami konkrét gazdasági-pénz­ügyi vetületén túl lélektani jelentőséggel bír. Tavaly az időjárás nem volt túlzottan kegyes Vietnamhoz, az ere­detileg tervezett mennyisé­get azonban sikerült elérni: ezúttal is mintegy 17 millió tonnányi gabonát arattak a délkelet-ázsiai országban. Noha az egy főre jutó élel­miszer-mennyiség változat­lanul alacsony, az ellátás kétségkívül a stabilizálódás jeleit mutatja. Az új irá­nyítási és ösztönzési mód­szerek meghozták gyümöl­csüket. Az ország legtermé­kenyebb vidékein, ígv pél­dául Minh Hai tartomány­ban és más déli körzetekben célul tűzték az egy főre ju­tó évi egytonnás rizsmeny- nyiség elérését évtizedünk végére. Az előrelépést leginkább gátló tényezők közé sorolha­tó továbbra is a súlyos ener­giahiány. Vietnam legfonto­sabb hazai energiahordozója a szén a Nyugatra irányuló kivitel fő terméke. Az 1970- es évek második felében megkezdett hő- és vízi erő­művek évtizedünk második felére kezdenek majd való­színűleg üzemelni. Szakér­tők borúlátóak a partmenti olaj mennyiségét illetően. Egy évtizeddel ezelőtt még nagy reményeket fűztek a dél-vietnami partok feltéte­lezett olajkészleteihez, mára a kutatásban érdekelt nyu­gati vállalatok jó része tá­vozott a helyszínről. Helyü­ket szovjet cégek vették át. Pillanatnyilag is a Szovjet­unió látja el Vietnamot a hiányzó kőolajjal. A kutató­munka tovább folyik, s a gazdaságvezetés továbbra sem mondott le arról a terv­ről, hogy Vietnam évtize­dünk közepére nagyobb mennyiségű saját olajjal enyhítsen az importtól füg­gő energiahelyzetén. Győri Sándor Románia Kisipar a hegyekben Konzerv, kapa, fonottbú­tor, szekér, irhabunda, pat­kó, veder, és cipő. Egymás­tól távoleső árucikkek: ahány termék, annyiféle mesterség. És a fölsoroltak csupán kis töredékét teszik ki a teljes gyártmánylistá- nak, mindannak, amit a ro­mániai Beszterce-Naszód megyei termelési, felvásár­lási és áruforgalmazási szö­vetkezetek kisipari tevé­kenységük során előállíta­nak. Kis műhelyekben, szét­szórtan a megye egész terü­letén, városban is, de főleg falun, több mint ezer em­bert foglalkoztatnak és lát­ják el a környéket fontos, a nagyipar által sokszor lené­zett; termékekkel, de bőven jut belőlük más megyékbe, még kivitelre is. A megye fogyasztási szö­vetkezeteinek kisipari ter­melése 1983-ban 21,8 száza­lékos növekedési ütemet ért el 1982-höz viszonyítva, és a tervek szerint, az idén újabb 13 százalékkal emel­kedik. A szolgáltatások ér­téke egyötöddel lesz nagyobb a tavalyinál. Eddig nem mű­velt ágazatok honosodnak meg, új műhelyeket — egye­sekre már az üzem jelző is egészen jól ráillik — adnak át. Nincs egyetlen olyan község, alig pár százas lélek­számú település sem a me­gyében. ahol ne volna szol­gáltató egység, ne gondos­Régiből újat A Berlin Pankow kerület­ben lévő hulladékgyűjtő kombinát a háztartások ál­tal feleslegesnek ítélt anya­gok begyűjtését szervezi, s munkájának nem elhanya­golható része a propaganda- munka. A lakosság készség­gel bekapcsolódik a kampá­nyokba. A szeméttárolókban nem hiába áll ott a mosoly­gó malacfejjel díszített ku­ka, a tányérokon maradt en­nivaló, a „túlvásárlás” miatt kidobásra ítélt élelmiszer, mindaz, ami állatok etetésé­re még felhasználható való­ban idekerül. Nem egy he­lyen külön gyűjtik a száraz kenyeret is. A háziasszonyok térítés nélkül is visszaviszik a boltokba a préselt papír- tojástartókat. És semmikép­pen nem kerül a kidobniva- lók közé papír, üvegféle, kodnának a helybeli nyers­anyagok feldolgozásáról. A főútvonalak mentén fekvő településektől a legeldugot­tabb kis havasi hegyvidéki faluig mindenütt jelen van­nak a szövetkezetiek, mun­kaalkalmat biztosítanak a helybelieknek, akik ugyan­akkor kitartanak hagyomá­nyos foglalkozási ágaik, a földművelés és állattenyész­tés mellett. Szerteágazó, napról napra a megoldandó kérdések so­kaságát fölvető munkájáról Besztercén Adrian Rusu, a megyei szövetség elnöke így beszél: — Kenteikével kezdhetném — mondja. Ottani konzerv­üzemünkben a lakosság zöldség- és gyümölcsfölösle­gét dolgozzuk fel, gyakorla­tilag olyan nyersanyagból, amelyet alig-alig volt kifize­tődő piacra vinni és amely­nek java része felhasználat­lanul maradt, kárba ment. A helyi erőforrások magas­fokú hasznosítására talán még plasztikusabb példa az alsóegresi fonottbútor. A fo­lyók és patakok partjáról összegyűjtött vesszőből ízlé­ses kerti bútorok készülnek, nem győzünk annyit termel­ni, amennyit külföldi meg­rendelőink kérnek tőlünk. A kereslet olyan nagy, hogy az idén még egy részleget léte­sítünk 150 munkahellyel Óradnán. A nyersanyag hely­fém, egyszóval olyasmi, amit az iparban ismét hasznosí­tani tudnak Kár is lenne ki­dobni ilyesmit, hiszen a la­kókörzetek kijelölt pontjain meghatározott napokon meg­áll a hulladékgyűjtő kocsi, és 24 órán át „fogadja” a környékbeli háztartásokban feleslegessé vált hulladékot. A gazdasági hasznosság mel­lett a gyűjtőknek — ha nagy bevételt nem is — de valami kis zsebpénzt hoz az akció. Statisztikai adatok szerint a népgazdaság számára fon­tos nyersanyagok 11 száza­léka származik másodlagos felhasználásból; ezzel 27 millió tonna nehezen besze­rezhető nyersanyag válik évente szükségtelenné, ami 5,6 milliárd márka megtaka­rítást jelent. 1982-ben a ház­tartásokból 264 ezer tonna ben van ott is, csak ügyes kezű férfiak és nők kellenek a feldolgozáshoz. De sokan vannak ilyenek, mert a vesz- szőfonás hagyományos fog­lalkozás a Nagy-Szamos kör­nyéki falvakban. Bethlenben szekereket és patkót gyártunk. Ugyanilyen részleget indítunk be Neme­gyén, ahol még mezőgazda­sági szerszámokat akarunk előállítani. Nagysajón 100 munkahelyes bútorüzemet adunk át az év. vége felé. Sok a famegmunkáláshoz értő szakember, számukra gondoskodunk helyi munka- alkalomról. A felmérések szerint külföldön is igen ke­resettek a népi fafaragású bútorok, ilyeneket fogunk gyártani, az egresi és órad- nai részlegekhez hasonlóan, ugyancsak exportra. A csicsógyörgyfalvaiak hí­res bádogosok. Vedrek, ön­tözők, mosófazekak sorozat- gyártására rendezkedtek be. Szeretfalván ruhaneműt köt­nek, szűcsök és cserzővar­gák dolgoznak a szövetke­zetben. g. papírt, 55 ezer tonna textí­liát, 1 milliárd üveget, 428 ezer tonna fémhulladékot gyűjtöttek be. A tényleges begyűjtést az országban 1600 felvásárlóhe­lyen végzik (1979-ben ez a szám 1200 volt); munkáju­kat 6500 magánfelvásárló se­gíti. Nagy szerep jut azok­nak is, akik a feladatot tár­sadalmi munkában vállalják, őket a kombinátok a meg­felelő eszközökkel — első­sorban szállítójárművekkel — látják el, s igyekeznek az akciókat összehangolni. Ha tehát egy-egy vidéken még nem létesítettek állami fel­vásárlóhelyet, oda irányítják a társadalmi gyűjtőket, akik házhoz mennek — igaz eb­ben az esetben a hulladékot leadok nem számíthatnak térítésre.- takarékoskodás az NDK-ban Kolbászáru az flutarktiszra A Föld hangjait hallgatják! Gerhard Roost schwerini hentesmester a szakmában szinte egyedülálló „szolgáltatást” nyújt: termékei egy részére egyéves garanciát biztosít. Hogy erre miért van szükség, arra választ adnak az üzlete falára kifüggesz­tett, a Déli-sark kutatóitól kapott oklevelek, fényképek, zászlók és táviratok. Roost 15 éve látja el az Antarktiszra induló szovjet expedíciók NDK-beli résztvevőit különféle ínycsiklando­zó húsféleséggel. A kutatók a nagy utazásra minden év­ben 500 kilogramm sonkával, szafaládéval, szalámival és sonkaszalámival indulnak el. A Roosttal dolgozó tízfős gárda a nem mindennapos felkérést a potsdami tudományos akadémia korábbi szol­gáltatási igazgatójától kapta, aki maga is schwerini szár­mazású, és Roost üzletének elégedett kuncsaftjai közé tartozott. A hentesmester a szokatlan feladattól fellel­kesülten azonnal kapcsolatba lépett a schwerini állat­egészségügyi intézettel és az ott dolgozó szakemberekkel együtt állította össze az ízletes, igen tápláló és rendkívül sokáig tárolható kolbász receptjét. Nem annyira az Antarktiszon — a hentesmester tréfás megfogalmazása szerint „a föld legnagyobb jégszekré­nyében” — való tárolás jelentett gondot, sokkal inkább az egyenlítő vidékének átsz elése, hiszen a kutatóhajók korlátozott hűtőtérrel rendelkeznek. A közös munka ered­ményeként létrejött az „Antarktisz-kolbász”. Egyedi füstölési eljárás következtében magasabb a fehérje-, ugyanakkor alacsonyabb a víz- és zsírtartalma, mint az üzletben árusított egyéb kolbászféléknek. Kü­lönleges dobozokba rakják, egyenként hullámpapírba cso­magolják és a szokásos módon a hajótérben szállítják. Az élelmiszerhigiénikusok szakvéleménye szerint a kolbász kimagasló tárolási tulajdonságokkal rendelke­zik, s a trópusok kétszeri keresztülhajózása után is ki­váló ízű. Gerhard Roost az „Antarktisz-kolbásszal” kap­csolatos tapasztalatokat felhasználva gazdagította hús­áruinak választékát, így schwerini vásárlóinak ötféle újabb, sóban és zsiradékokban szegény diétás kolbászt kínálhat eladásra. Szovjet Közép-Ázsiában, Tádzsikisztán garmi körze­tében dolgozik a Szovjet Tu­dományos Akadémia Föld­fizikai Intézetének komplex földrengéstani expedíciója, amelynek munkájában kü­lönböző szakterületek tudó­sai vesznek részt. Huszonöt földrengésjelző állomás őrködik éjjel-nap­pal, regisztrálják a Földnek a leggyengébb mozgásait is. A korszerű berendezések le­hetővé teszik, hogy koráb­ban megközelíthetetlen ma­gashegyi körzetekben is vé- kezzenek megfigyeléseket. Az automatikus működésű földrengésjelző állomások rádión továbbítják a föld­rengések adatait a központ­ba. A központban az expe­díció garmi bázisán a tu­dósok értékelik és elemzik a kapott információkat. A földrengések előrejelzé­sének problémáját csak a földkéregben lejátszódó fo­lyamatok sokoldalú és komp­lex vizsgálatainak alapján lehet megoldani. A hagyo­mányos szeizmikus kutatá­sok mellett magnetohidrodi- namikus (MHD) generáto­rokban előállított nagy telje­sítményű elektromos impul­zusokkal szondázzák a föld­kérget, lézeres mérésekkel ellenőrzik a földfelszín las­sú mozgásait, vizsgálják a föld mágneses terének vál­tozásait, a föld alatti vizek állapotát, geológiai és sok más kutatást végeznek. Ta­nulmányozzák egyes állat­fajok viselkedését a földren­gést közvetlenül megelőző időszakokban. A modern számítógépek nemcsak a kísérleti adatok gyors és hatékony feldolgo­zását teszik lehetővé, hanem azt is, hogy közelebb kerül­jenek az automatikus föld­rengés-előrejelző rendszerek kifejlesztéséhez. Húsz tanulmány és tema­tikus kiadvány, több mint ötszáz tudományos cikk, negyven disszertáció az ex­pedíció tudósainak „termé­se”. Az ország legtávolabbi vidékein — Moszkvában és Kamcsatkán, a Kaukázus­ban és Közép-Ázsiában dol­goznak ma azok a szakem­berek, akik Garmban járták ki a földrengéskutatás isko­láját. Gyakori vendégek Garmban a szocialista orszá­gok, az USA és Japán, Ang­lia és India, Olaszország és Finnország, és más országok tudósai. A Föld „lélegzése” IhnmmH ■Bi Még mindig kézi erővel árasztják el vízzel a rizsföldet a Vörös-folyó deltájában Kiskereskedők Hanoi egyik piacán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom