Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1984. március 3. ^rtffePÜJSÁG G Sajátos kézfogás A KGST keretében Ember és robot Tízéves az Interelektro A kézi erejű munkafolya­matok megszüntetése robotok alkalmazásával ma az egyik legfontosabb szociális-gazda­sági feladatunk — mondta Anatolij Szemjonov, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsa munkavédelmi osz­tályának a vezetője —. Ezért a Szovjetunióban a robotok alkalmazása sem a dolgozók, sem a szakszervezetek részé­ről nem ütközik ellenállásba. A robotépítés ma az egyik legdinamikusabban _ fejlődő szovjet népgazdasági* ágazat 1970-ben elkészült a prog­ramvezérlésű manipulátorok első három modellje, öt év múlva már 250 robot és automata manipulátor műkö­dött a szovjet vállalatoknál és üzemeknél ma pedig szá­muk meghaladja a 7000-et. A tervek szerint 1985-ben 40 ezer ipari robotot kell gyár­tani. Az egyre növekvő igé­nyeket azonban még ez sem elégíti ki és már újabb 60 ezerre van rendelés. És ez még távolról sem jelenti a felső határt. Szovjet közgaz­dászok számításai szerint a szovjet ipar 120 ezer ipari robot hatékony üzemeltetésé­re alkalmas. A jövőt tekintve a robotok megközelítőleg egymillió szovjet dolgozót szabadítanak fel, akik közül azonban sen­ki sem veszti el a munkahe­lyét és fizetése sem csökken. A termelés robotizációjának folyamatában erről a vállala­tok vezetősége gondoskodik. A felszabaduló dolgozók egy része — elsősorban a fia­talok — új szakmákat sajátí­tanak el. Az átképzés ingye­nes, és ez alatt az időszak alatt a dolgozó a korábbi munkahelyének megfelelő át­lagkeresetet kapja. Mások megtartják eredeti szakmá­jukat. Számukra a vállalat más üzemrészeiben vagy más vállalatoknál keresnek meg­felelő munkahelyet. A szovjet üzemek műhe­lyeiben mindenütt látható az a plakát, amely egy munkás és egy robot kézfogását ábrá­zolja. A Szovjetunióban meg­győződéssé vált, hogy erre a „baráti kézfogásra” minden lehetőség adott. Egy évtizede működik a szocialista országok Inter- eletkro nemzetközi szerve­zete. Tagja Magyarország­gal együtt Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, az NDK, Lengyelország, Ro­mánia és a Szovjetunió, — Az Interelektro létreho­zását megelőzően minden or­szág a saját számítási mód­szereit alkalmazta — emlék­szik Jozef Londin, a brnói villamos gépgyártási tudomá­nyos kutatóintézet igazgatója —. Ezért szinte mindennapos esetnek számított, hogy a kü­lönböző országokban gyártott berendezések nem illeszked­tek egymáshoz. A KGST tag­országok éppen ezért az egy­ségesítés útját választották. Az első lépéseket ezen a té­ren a kétoldalú megállapodá­sok jelentették. Így például szovjet és csehszlovák szak­emberek bevonásával közös tervezői irodát állítottunk fel De ez csak az első lépés volt. Ahhoz, hogy a több ország­ban gyártott berendezések teljesen csereszabatosak és egymáshoz illeszthetők legye­nek, szükség volt a sokolda­lú kooperáció kidolgozására. Így született meg az Inter­elektro. NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS — Az elektrotecnikai együttműködési szervezet alapvető feladata, hogy a tagországokat magas műszaki színvonalú termékekkel lás­sa el — mondta Vlagyimir Klescsev, az Interelektro tit­kárságának vezetője—. Ennek érdekében olyan nemzetközi kollektíva dolgozik, amely­nek tagjai között a tagorszá­gok legkiválóbb tudósait, ter­vezőit és mérnökeit találhat­juk. Ez a kollektíva a legbo­nyolultabb műszaki felada­tok megoldására is képes. A közelmúltban Moszkvá­ban megrendezett közös kiál­lításon a látogató figyelmét nem kerülhették el az erős­áramú, háromfázisú transz­formátor gigászi méretei. A nagytávolságú vil'lamosveze- ték-rendszerekben alkalma­zott berendezés melletti táb­lán Bulgária, az NDK és a Szovjetunió nemzeti zászlaját jelölték. Mindez a követke­zőket jelenti: a Szovjetunió­ban gyártott transzformáto­rokhoz a feszültség-szabályo­zókat Bulgária, a gázvezeté­keket pedig az NDK gyártja. Az Interelektro keretein be­lüli kooperáció átfogja a kutatás-fejlesztés-értékesí- tés ciklus minden mozzana­tát. Ennek gyakorlati megva­lósítására jelenleg 11 sokol­dalú egyezmény érvényes. Ezeknek az alapján az In­terelektro tagországai a nem­zetközi munkamegosztás mel­lett döntöttek mind a végter­mékek. mint a részegységek gyártásában. Ide tartoznak a turbó- és hidrogenerátorok, nagyfeszültségű szigetelők, villamosmotorok. Az egyez­ményben foglaltak végrehaj. tásán a tagországok több mint 150 tudományos-kutatói intézménye és termelőválla­lata dolgozik. A nemzetközi együttműkö­dési szervezet tevékenységé­nek hatákonyságáról tanús­kodik az is, hogy napjaink­ban a szakosított termékek gyártásának 85 százaléka egy-két országban összponto­sul. VILÁGSZÍNVONALON Vlagyimir Ragyin, az egye. sített tervezői-technológiai iroda szovjet főkonstruktőre az aszinkron motorokkal kap­csolatban a következőket mondta: — Az egységes gépcsalád bevezetése évente megköze­lítőleg 30 ezer tonna elektro­tecnikai acél, kétezer tonna tekercselő réz, több mint 60 ezer tonna nyersvas és több mint egymiUiárd kilowattóra villamos energia megtakarítá­sát teszi lehetővé. Az Inter­elektro tagországaiban előál­lított minden egymillió villa­mosmotorra vonatkozva ez összességében 23 millió rubel megtakarítását jelenti. A KGST tagországok kom­munista és munkáspártjai­nak legutóbbi kongresszusain is hangsúlyt kapott, hogy a gazdaság intenzifikálásának egyik legfontosabb útja a tu­dományos-műszaki forrada­lom legújabb eredményeinek maximális mértékű gyakorla­ti hasznosítása. A KGST ke­retében ennek érdekében két kiemelt együttműködési terü­letet — köztük a szerszám- gépgyártást és a robottechni­kát — határozták meg. Milyen szerepet kap az In­terelektro ezekben a felada­tokban? A válasz egyértelmű. A nemzetközi szervezet közvet­lenül is részt vesz ezeknek a feladatoknak a realizálásá­ban. Az Interelektro kerete­in belül sikerült megvalósí­tani a számjegyvezénlésű szerszámgépek meghajtómű­veinek gyártását. KÖZÖS ÉPÍTKEZÉSEK Az Interelektro keretein belül gyártott termékeket széleskörűen alkalmazzák a KGST- tagországok együtt­működésével épülő közös be­ruházásoknál. így az uszty- ilimszki cellulózkombinátnál, a kiembajevi ércdúsító kom­binátnál, a vasércfeldolgozó vállalatoknál. Számtalan gé­pet és berendezést, kábeleket, elektrotechnikai műszereket használtak fel, amelyek gyár­tását az Interelektro együtt­működés tette lehetővé. Az együttműködés legújabb példái a szovjet Hmelnyicka- ja, a lengyel Chorzow, a szov­jet Juzsnoukrainszkaja, a ro­mán Iszacsko és a bolgár Dobrudzsa közötti villamos- vezeték-rendszerek számára gyártott nagy teljesítményű berendezések. Ezek a 750 ki­lovoltos nagyfeszültségű ve­zetékrendszerek további biz­tonságot nyújtanak a KGST tagországok egyesített ener­getikai rendszerének meg­bízható működéséhez. MIHAIL MELKONYJAN Robotmanipulátor kockákat rak egy leningrádl kísérleti intézetben' Vietnam Praga télen Talajjavítás a Yörös-folyó deltájában Thai Bimh megye Észak- Vietnamban, a Vörös-foiyó deltájánál terül el. Ez volt a hatvanas években az első vi­etnami megye, amelyik elérte a hektáronkénti 50 mázsás rizstermésit. Az átlag azóta már 60—70 mázsára növeke­dett. De e jelentős átlag mö­gött nagy különbségek ta­pasztalhatók, mert van olyan szövetkezet, ahol 100 mázsa rizsit is betakarítanak egy hektárról, de akad olyan is, ahol éppen hogy elérik az 50-et. Az egyenetlenség fő oka a kedvezőtlen talajviszonyok­ban rejlik. A megye műve­lésbe vont földjeinek mint­egy 35 százaléka szikes ta­laj. Két esztendeje 12 folyó­parti község földjein rtailajja- vításd kísérleteket folytatnak. Elsősorban az öntözés kiter­jesztésével próbálkoznak. így állandóan friss víz jut a rizs- földekre, s ez elmossa a szi­kes fedőréteget, s ezáltal ke­vesebb káros vegyi hatás éri az ültetvényeket. Emellett meghonosították a gyengébb taiajadottságakat jobban tű­rő nizsfajitákat, változtattak a műtrágya adagolásán és több szerves trágyát alkal­maztak. A kísérlet eredményt ho­zott. A 12 folyóparti falu ter­mőföldjein 65 mázsás ter­mésátlagot értek el. A csehszlovák főváros té­len is gyönyörű. Ilyenkor fe­hér ruhát öltenek a műemlé­kek. A parkokban a gyere­kek lépten-nyomon hóembert építenek. A stadionokban, a korcsolyapályákon a fiúk jég- korongoznak, a lányok kor­csolyáznak. Síelők sokasága tolong az autóbusz-állomáso­kon, hogy a hegyekbe utaz­zanak. A Moldva ma már nem fagy be, sima víztükrén hattyúk és vadkacsák százai úszkálnak, egy kis élelem re­ményében bővülik a járóke­lőket. A Moldva folyó és a Károly-híd télen Munkáskultúra - Lengyelországban Lódzban országos tanács­kozást rendezett A munkás- osztály kultúrája Lengyelor­szágban címmel a LEMP lódzi és katowicei megyei bizottsága. E kétnapos vitá­nak mindenekelőtt arra a kérdésre kellett választ ad­nia: mi a helyzet a munká­sok jelenlegi kultúrájával, milyenek fejlődésének pers­pektívái. Nem véletlen, hogy a szeminárium megszervezé­sét éppen Lódz és Katowice szorgalmazta. Ezek Lengyel- ország legnagyobb ipari köz­pontjai. amelyeknek nagy ha­gyományaik vannak az or­szág társadalmi és kulturális mozgalmaiban. A téma tu­lajdonképpen a népi Len­gyelországban mindig is na­pirenden szerepelt. Az utób­bi időben azonban rengeteg kérdés merült fel. öt munka- csoportban próbáltak választ adni e kérdésekre. Az első az elméleti irányzatokkal, vala­mint az elmélet gyakorlati hasznosításával foglalkozott. A második a munkások rész­vételét elemezte a kulturális életben. A harmadik munka- csoport a kulturális intézmé­nyek lehetőségeit, a kultúra finanszírozásának rendszerét, valamint a szakemberhelyze­tet vizsgálta. A negyedik munkacsoport a hivatásos művészek és a munkások együttműködésének lehetősé­geit igyekezett meghatározni. Végül az ötödik a párt poli­tikájának irányelveit vitatta meg a munkásosztálynak a kulturális életben való rész­vételéről. Jellemzőek voltak a vitá­ban felszólalók véleményei. A kultúra terén tevékenyke­dő pártmunkások elmondták, hogy a válság idején az üze­mekben a munkások kör­nyezetében sokan felléptek a kultúra ellen. Lódz területén például az elmúlt két évben mintegy 50 klubot és kul­túrtermet szüntettek meg. E jelenség az egész országra jellemző. Rámutattak a vitában arra is, hogy ma már a munkás- kultúra fogalma nem olyan élesen elkülöníthető, mint ré­gebben. Mindemellett meg­határozó szerepet tölt be az össznemzeti kultúrában. Az elvi kérdések megtár­gyalása közben más terüle­tekről is szó esett. így ^példá­ul a hivatásos és amatőr mű­vésze^ kapcsolatáról. Némely felszólalásban az a félelem fejeződött ki, hogy túlságo­san nagy jelentőséget tulaj­donítanak az amatőr művé­szeti mozgalomnak. Elismer­ték ugyanakkor, hogy az amatőr művészeti mozgalom­nak természetesen nagy a jelentősége a kulturális ne­velés folyamatában, Lehetetlen egy cikkben fel­sorolni e kétnapos tanácsko­zás valamennyi problémakö­rét. A téma egyébként is nvitva maradt, hiszen nem könnyű mindenben egyértel­mű megoldásokat találni. E fontos országos tanácskozás nem tekinthető egvszeri ak­ciónak. hanem ólvan folya­matnak. amelynek kereté­ben tavasszal Poznanban, ősszel nedig Katowicében rendeznek hasonló konferen­ciát. Annvi bizonyos: a tudó­sok. hivatásos és amatőr al­kotók népművelők eszme- és tapasztalatcseréje hasznos dolog sok kérdés vár még megválaszolásra. CEZAPY JVSZYNSKl A Károly-hídon át a Kis oldal (Malá Strana) felé A hattyúk mindig éhesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom