Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-29 / 75. szám

1984. március 29. C TOLNA \ 2^irsfEPÜJSÁG Chilei jelentés Országos tiltakozás A chilei tiltakozási nap egyik epizódja: ülősztrájk és tüntetés Santiago belvárosában. (Telefotó) Politikai tavasz Lengyelországban A tavasz beköszöntével felgyorsultak a politikai esemé­nyek Lengyelországban: a LEMP országos értekezlete után (március 16—18) a hónap végén került sor a Lengyel Egyesült Néppárt (parasztpárt) országos kongresszusára. Még márciusban megkezdődtek a hivatalos előkészületek a jú­niusi tanácsi választásokra, megalakult az országos válasz­tási bizottság. Ismét tárgyalóasztalhoz ültek a kormány és az új szakszervezetek képviselői, hogy egyenlő partnerként vé­leményt cseréljenek az árpolitika időszerű kérdéseiről. A sajtóban közben élénk vita folyik a vállalatok szerepéről, feladatairól és felelősségéről az új gazdaságirányítási rend­szer sikerre vitelében. Az országos jelentőségű események közül a legnagyobb érdeklődést a LEMP országos értekezletét kísérte. A meg­különböztetett figyelem teljesen indokolt volt és nem csa­lódtak azok, akik az ország további társadalmi-gazdasági fejlődését meghatározó, történelmi állásfoglalásokat vártak a mintegy 400 küldöttől, a párt vezetőitől. Az országos párt­értekezlet egyértelműen jóváhagyta a LEMP Központi Bi­zottsága, a politikai bizottság és személy szerint Wojciech Jaruzelski első titkár egész tevékenységét, megerősítette a társadalmi megegyezés 1981-ben elfogadott politikai vonalát. A pártértekezlet némely megfigyelő számára talán a várt­nál kevésbé látványosnak tűnt, hiányoztak a meglepetések, a fordulatok és egyes nyugati „szakértők” által megjósolt összecsapások a különböző állítólagos irányzatok között. Ehelyett szakértők bevonásával érdemi, elmélyült munkát végzett a 15 bizottság, őszinte, kritikus a helyzetet objekti­ven feltáró felszólalások hangzottak el a plenáris üléseken. Egyetlen fontos politikai kérdést sem kerültek meg a kül­döttek, senkibe se fojtották bele a szót. A két és fél évvel ezelőtti pártkongresszust jellemző feszült légkör mára már a múltté, a LEMP vezető szerepének és felelősségének tu­datában, létszámában ugyan megcsappanva, de ideológiailag és szervezetileg megerősödve készíthetett számvetést. A föld­rengésszerű események, a kényszerűen szigorú döntések nyomán — Wojciech Jaruzelski szavaival — a LEMP má­ig „ugyanaz a párt tudott maradni, de nem ugyanolyan, mint amilyen volt”. Egészen pontosan: továbbra is a Lengyel Egyesült Munkáspárt a lengyel munkások és dolgozók él­csapata, de mint vezető erő minden eddiginél inkább osz­tályát, az egész lengyel társadalmat kívánja szolgálnia. Nincs visszatérés — erősítette meg a párt első titkára — sem a fennhéjázó, voluntarista irányítási módszerekhez, sem meghunyászkodás a tetszetős demagógia előtt. ZSEBESI ZSOLT Kubai megemlékezés az angolai győzelemről Chilében kedden, a Pino- chet-rendszerrel szemben meghirdetett nyolcadik or­szágos tiltakozási napon megbénult az élet. A ható­ságok fenyegetései, a külön­leges rendőri és katonai osz­tagok felvonultatása ellenére Santiagóban és más nagyvá­rosokban az üzletek többsé­ge nem nyitott ki, szünetelt a tanítás, a dolgozók nem vették fel a munkát. A ren­dőrök brutálisan léptek fel a békés tüntetők ellen: öt embert megöltek, és csupán Santiago de Chilében 300 volt a letartóztatottak szá­ma. A fővárosban cirkáló ka­tonai alakulatok tűz alávet­ték az egyik munkáskerület házait. Egy kisgyermeket megöltek. Concepcion váro­sában az esti órákban diákok tüntettek a katonai uralom ellen, amikor a kivezényelt Tegnap a MÉSZÖV szék­házában tartotta március havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége. Az ülést Csapó Jenő elnökhe­lyettes vezette. Első napirendként a veze­tő testület elfogadta a lejárt határidejű határozatokról, valamint az elmúlt havi el­nökségi ülés óta tett fonto­sabb intézkedésekről szóló jelentést, majd az általános szövetségi titkárság előter­jesztése alapján megtárgyal­ta „Az ifjúságpolitika érvé­nyesülése a fogyasztási szö­vetkezetekben dolgozó fiata­lok helyzete” című előter­jesztést. Mint az előterjesztés is megállapítja, a Tolna megyei fogyasztási szövetkezetekben jelentős feladatok hárulnak a fiatalokra. A fiatal szövet­kezeti tagok száma megköze­líti a 30 ezret, de a dolgozók 32 százaléka is fiatal az áfész-eknél. rendőrök lövöldözni kezdtek. Egy diák meghalt. Az AP amerikai hírügy­nökség tudósítója helyszíni jelentésében azt hangsúlyoz­Megyénkben a szövetkeze­ti fiataloknak a munkához való viszonya jó, ami nem­csak a napi munkájuk be­csületes végrehajtásában, ha­nem kezdeményező készsé­gében, vállalásaik végrehaj­tásában is kibontakozik. Élen járnak a szocialista munkaverseny szervezésében. Az áfész-ekben dolgozó 217 szocialista brigád 50 százalé­ka fiatal, de emellett 14 if­júsági brigád is működik 151 fővel. Élen járnak az újítási munkában is. Sokoldalú, színvonalas mű­vészeti munka folyik a szö­vetkezetek közös fenntartá­sában működő amatőr együt­tesekben. A 23 együttes tag­jainak jelentős százaléka fia­tal. Kialakultak az ifjúság közügyekben, az állami, tár­sadalmi és szövetkezeti élet­ben való részvételének új formái. A legutóbbi szövet­kezeti vezetőségválasztás al­ta, hogy a keddi tiltakozási nap volt a legsikeresebb az eddigi ellenzéki megmozdu­lások sorában. kalmával 274 fiatalt válasz­tottak be az áfész-ek, taka­rék- és lakásszövetkezetek irányító, ellenőrző testületéi­be, ami az összes tisztségvi­selők 12 százaléka. Javult a fiatalok aránya a vezető be­osztásokban is, de ez még elmarad a szükségestől és le­hetségestől egyaránt. Az elnökség megállapítot­ta, hogy az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása eredményes és folyamatos. Szerves része a vezetés mun­kájának. A gondok között a fiatalok önálló otthonterem­tésének gondjai váltak a fia­talok központi problémájá­vá. Ezen a szövetkezetek la­kásépítési alapok képzésével és kölcsönök nyújtásával igyekeztek segítséget nyújta­ni. A vita alapján az elnök­ség az előterjesztést az el­hangzott kiegészítésekkel és beterjesztett javaslatokkal együtt elfogadta. SZOBOSZLAIJENŐ PANORÁMA BUDAPEST Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt meghívására szerdán Varsóba utazott. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Timmer József, a SZOT titkára és Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. , * Csu Zsung-Csinek, a Kí­nai Népköztársaság Állami Gazdasági Bizottsága elnök- helyettesének vezetésével március 22—28. között kínai gazdasági küldöttség tartóz­kodott hazánkban. A kétol­dalú tárgyalások eredménye­it tartalmazó jegyzőkönyvet a Parlamentben Csu Zsung- Csi és Bartha Ferenc mi­niszterhelyettes, a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője írta alá. SZEGED Szerdán Csongrád megyé­be látogatott Gyenes András, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának elnöke. Megbeszélést folytatott a me­gyei vezetőkkel, majd aktí­vaülésen időszerű politikai kérdésekről tájékoztatta a megyei pártszervek tisztség- viselőit. MOSZKVA Andrej Gromiko, a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese, kül­ügyminiszter szerdán Moszk­vában megbeszélést folyta­tott Mangalin Dügerszüren- nel, a Mongol Népköztársa­ság külügyminiszterével. HAVANNA Folytatódik a szovjet ha­dihajó-kötelék baráti láto­gatása Kubában. Raul Castro Ruz első miniszterelnök-he­lyettes, az államtanács első elnökhelyettese, a forradalmi fegyveres erők minisztere, hadseregtábornok fogadta Sztarozsilov altengernagyot és a kötelék parancsnoksá­gának tisztjeit. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy Namí­bia függetlenségének kérdé­sét összekapcsolja a kubai csapatok Angolából történő kivonulásával, semmilyen hatással nincs Kuba és An­gola szuverén döntéseire — hangsúlyozta Jaime Crombet Hernandez-Vaquero, a Ku­bai Kommunista Párt KB Titkárságának tagja. Jaime Crombet azon az ünnepségen mondott beszé­det, amelyen megemlékeztek az Angolába betört dél-afri­kai csapatok felett aratott győzelem 8. évfordulójáról. A kedden Havannában rendezett ünnepségen hang­súlyozták, hogy Kuba az el­múlt nyolc év során mint­egy 150 ezer embert, kato­nát és polgári tanácsadót küldött Angolába. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Illúziók fogságában Magyarország külpolitikája a második világháború alatt Hazánk történetében 40 esztendővel ezelőtt számos jelentős esemény zajlott le: a német megszállástól az ország felszabadulásának megkezdődéséig. Milyen volt mindezek politikai előzménye — erre tekint vissza az évforduló alkalmából az alábbi írás. Alig néhány héttel a má­sodik világháború kitörése előtt, 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök levelet írt Hitlernek, amelyben ki­fejtette, hogy egy általános háború esetén Magyarország a maga politikáját a ten­gelyhatalmak politikájával fogja összhangba hozni. Eh­hez hozzátette: „Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodá­sunk semmi esetre sem ejt­het csorbát szuverenitásun­kon, amely alkotmányunk­ban van megtestesítve és nem emelhet akadályokat nemzeti céljaink megvalósí­tása elé.” * Külpolitikai program volt ez, elég világos megfogal­mazásban. Ez érvényesülni tudott mindaddig, amíg a háború Délkelet-Európát el nem érte, de csak úgy, hogy egyre nagyobb engedménye­ket kellett tenni. A második bécsi döntés után már a ma­gyar kormány azt is megtet­te, amit Lengyelország ese­tében még megtagadott: át­engedte területén az ún. német tankcsapatokat Ro­mániába. Ugyanakkor csat­lakozott a tengely szövetsé­gi rendszeréhez: 1940. no­vember 20-án aláírta a há­romhatalmi egyezményt. Mindez arra késztette a brit kormányt, hogy kije­lentse: amennyiben a ma­gyar kormány más szövet­séges vagy baráti ország el­len német csapatokat áten­ged területén, akkor meg­szakítja a diplomáciai kap­csolatokat Magyarországgal; ha pedig maga is részt vesz katonai akcióban a németek oldalán, akkor Nagy-Britan- nia hadat üzen. * Amikor ez a kijelentés elhangzott, Mussolini már megkezdte nem sok sikert hozó háborúját Görögország ellen. A német beavatkozás várható volt, s ebben kulcs­szerepe lett volna Jugoszlá­viának: annak az országnak, amelyre a brit üzenet első­sorban vonatkozhatott. A Teleki-kormány megpróbál­ta kivédeni a veszélyeket a jugoszláv—magyar örök ba­rátsági szerződés megköté­sével. Amikor azonban 1941 márciusában Belgrádban megdöntötték a németbarát kormány uralmát és Hitler a balkáni hadjáratot Jugo­szláviára is kiterjesztette, a magyar politikai és katonai vezetés már nem volt ké­pes — illetve nagy része nem is akart — ellenállni annak a német kérésnek, hogy magyar területekről is támadás induljon. Az a csá­bítás is benne rejlett ebben, hogy a magyar hadsereg be­vonuljon az egykor Magyar- országhoz tartozó területek­re. Teleki látta mindennek katasztrofális következmé­nyeit, és 1941. április 3-ára virradó éjjel öngyilkos lett. A Wehrmacht 6-án meg­kezdte támadását Jugoszlá­via ellen, magyar területről is. Ugyanaznap a brit kor­mány megszakította a diplo­máciai kapcsolatokat Ma­gyarországgal. Április 11-én a magyar hadsereg bevonult Jugoszláviába. Alig két hónappal később, június 22-én a hitleri Né­metország megtámadta a Szovjetuniót. Néhány napig úgy tűnt, sikerül kívül ma­radni a háborún. Az előké­születek idején ugyanis Hit­ler nem tervezte Magyaror­szág katonai részvételét a szovjetellenes háborúban, s Bárdossy, az új miniszterel­nök egy ideig szem előtt tartotta Teleki örökségeként azt a katonai doktrínát, hogy a magyar hadsereg ép­ségét meg kell őrizni a há­ború végéig. így nem aján­lotta fel azonnal az önkén­tes csatlakozást a hadjárat­hoz. A fokozódó német nyo­más, a félelem, hogy Romá­nia és Szlovákia előnyösebb pozícióba kerül Berlinben, s ez esetleg a bécsi döntések revízióját eredményezheti, azoknak a katonai és politi­kai erőknek a pozícióját erősítette, amelyek a hábo­rút akarták. így aztán a jú­nius 26-i kassai provokatív bombázás elegendő ürügy­nek látszott arra, hogy a Bárdossy-kormány hadba lépjen a Szovjetunió ellen. Ez a háború — mint ahogy a kormány asztalára került több jelentés is le­szögezte — nem váltott ki lelkesedést a magyar lakos­ság körében. A nemzetközi erőviszonyok alakulása pe­dig — a kezdeti nagy német sikerek ellenére — hamar arra késztette a kormányt és Horthyt is, hogy megpró­bálják a harcoló magyar hadtestet kihozni a szovjet frontról. Ettől kezdve a né­met—magyar kapcsolatok egyik jellegzetes vonása lett, hogy a németek mind több katonát kértek, a magyar kormány pedig mind keve­sebbet kívánt adni. A vita mindig a németek javára dőlt el. Minden szempontból ka­tasztrofális következmények­kel járt Magyarország be­lépése a szovjetellenes há­borúba. Megbukott a ma­gyar katonai doktrína: 1942- ben már a kétszázezres má­sodik magyar hadsereg frontra küldéséről született döntés. Ez erősítette a félel­met a szomszédos németba­rát országok formálódó új, kisantant törekvéseivel szemben. A Szovjetunió megtámadásával Magyaror­szág szembekerült azzal a nagyhatalommal, amely ko­rábban elismerte bizonyos magyar területi követelések jogosságát. 1941. december 6-án Naey-Britannia hadat üzent Magyarországnak, s hat nappal később a Bár­dossy-kormány hadiállapot­ban lévőnek nyilvánította az országot az Egyesült Ál­lamokkal. A kör bezárult és ez masával hozta Bárdossy László bukását is, 1942 már­ciusában. Az új miniszterelnök, Kál- lay Miklós, azzal a megbí­zatással kezdte működését, hogy újabb kötelezettségeket nem vállal, s ha a háború­ban az antifasiszta hatalmak erőfölénye sikerekben is megmutatkozik, megkezdi a nyugati hatalmakkal való fegyverszünet titkos diplo­máciai előkészítését abban a reményben, hogy Magyaror­szág földjét majd az angol —amerikai hadsereg szaba­dítja fel. A nyugati szövetséges haderő észak-afrikai partra­szállása után meg is kez­dődtek a béketapogatózások. A magyar megbízottak azonban minden alkalom­mal azt a választ kapták, hogy „amíg Magyarország szövetségeseink ellen harcol és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokon- szenvre, sem kíméletre”. Ennek a formulának a megváltoztatását csak ak­kor vették fontolóra, ami­kor Szent-Györgyi Albert személyében a demokrati­kus ellenzék képviselője je­lentkezett Isztambulban, a szövetségeseknél, s amíg Londonban élt olyan elkép­zelés, hogy Magyarországon a demokratikus erők. az adott körülmények között, kormányképes alternatíváját jelentik a horthysta hata­lomnak. A Kállay-kormány ugyan­akkor szárnyaszegett pró­bálkozásokat tett, hogy ki­vonja hadseregét a keleti frontról. A hitlerista vezetés gyanakvása és ellenkezése miatt azonban a legcseké­lyebb siker nélkül. • Az aneol—amerikai had­sereg szicíliai partraszállása után, az olasz kapituláció előkészítésének időszakában Kállay felajánlotta Magyar- ország feltétel nélküli kapi­tulációját a szövetségesek­nek. Az USA és a Szovjet­unió tudtával titkos megál­lapodás jött létre Nagy- Britannia és Magyarország között arról, hogy megfelelő időben a magyar kormány nyilvánosan is bejelenti ka­pitulációját, s addig is meg­tesz mindent, ami szükséges a lépés előkészítésére. Kállay miniszterelnök úgy vélte, hogy ezzel a leg­fontosabbat elérte: Magyar- országot kihúzzák az ellen­séges országok listájáról és kellő óvatossággal elkerül­hető a német megszállás is. Vagyis kivárható a szövet­séges haderő megérkezése anélkül, hogy az ellenforra­dalmi rendszer összeomlana. Ha pedig a keleti fronton harcoló haderő kivonása is sikerülne, akkor a politika fő célja, a rendszer átmen­tése még inkább lehetséges volna, hiszen megszűnne az ok, amiért a szovjet hadse­reg Magyarország területére lépne. Az illúziók oly mér­tékű eluralkodása volt ez a külpolitikában, hogy más eredménye, mint a kudarc nem is lehetett. Ezek után 1944. március 19-én bekö­vetkezett a német megszál­lás. A Kállay-kormány he­lyébe lépő Sztójay-kormány pedig már mindent megtett, hogy kielégítse Hitler kato­nai, gazdasági és politikai igényeit. JUHASZ GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom