Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
6 Képújság 1984. március 22. Iskolai sport A Tanácsköztársaság megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére rendezték meg Tolnán a megyei kisdobos és úttörő mezei futóbajnokságot. A tavaszias, szép időben lebonyolított verseny jól szolgálta az elkövetkezendő sportági idényre való erő gyűjtést. A két korosztály megyei bajnokságán 240 pajtás indult. Eredmények, lányok: kisdobosok, 1—2. osztály (400 m): 1. Vass Zsuzsanna (Szek- szárd Il-es isk.), 2. Somoskö- vi Katalin (Dombóvár Gárdonyi isk.). 3. Isgum Viktória (Tolna I-es isk.), 4. Korner Diána (Szekszárd V-ös isk.), 5. Egle Rita (Bonyhád Il-es isk.), 6. Rausch Erika (Nagydorog). 3—4. osztály (1000 m): 1. Baranyai Gabriella (Szekszárd Il-es isk.), 2. Csabi Éva (Dombóvári Gárdonyi isk.), 3. Pintér Katalin (Paks), 4. Tóth Erzsébet (Gyönk), 5. Szőke Erika (Nagydorog), 6. Balogh Beáta (Tolna I-es isk.), Üttörők: 5—6 osztály (1200 m): 1. Horányi Annamária (Paks), 2. Porkoláb Krisztina (Szedres), 3. Fábián Tünde (Kakasd), 4. Rostás Andrea (Dombóvár Gárdonyi isk.), 5. Lajtos Natália (Gyönk), 6. Nagy Csilla (Nagydorog). 7—8. osztály (1500 m): 1. Salamon Marianna (Paks lies isk.), 2. Németh Krisztina (Szekszárd Il-es isk.), 3. Soós Katalin (Fadd), 4. Egyed Viktória (Dombóvár Gárdonyi isk.), 5. Andi Ágnes (Szekszárd III-as isk.), 6. Angyal Edit (Dombóvár III-as isk.), Kisdobos fiúk: 1—2. osztály (600 m): 1. Magyar József (Paks Il-es isk.), 2. Pálinkás Csaba (Dombóvár Gárdonyi isk.), 3. Szaka Gyula (Gyönk), 4. Szabó Kornél (Fadd), 5. Bottyán Tibor (Szekszárd Il-es isk.), 6. Fehér Csaba (Szekszárd IV-es isk.) 3—4. osztály (1200 m): 1. Molnár Csaba (Szekszárd lies isk.), 2. Mittler Ferenc (Paks), 3. Horváth József (Nagydorog), 4. Kiss Árpád (Zomba), 5. Tornai Péter (Szedres), 6. Horváth Levente (Dombóvár, Gárdonyi isk.). Üttörők: 5—6 osztály (1500 m): 1. Urda Szilárd (Dombóvári Gárdonyi isk.), 2. Kőszegi József (Szekszárd Il-es isk.), 3. Rendes Róbert (Gyönk). 4. Fenyvesi József (Fadd), 5. Rózsa Péter (Zomba), 6. Tornai Tamás (Szedres). 7—8. osztály (2000 m): 1. Hadnagy Balázs (Szekszárd V-ös isk.), 2. Dávid Tibor (Zomba), 3. Füsti László (Dombóvári Gárdonyi isk.), 4. Bozsér György (Szekszárd Il-es isk.) 5. Orbán János (Szekszárd IV-es isk.), 6. Hilbert József (Gyönk). Az egyéni helyezések alapján megállapított csapatversenyben óriásii harcot vívott a Szekszárd Il-es és a Dombóvár Gárdonyi iskola. Az utolsó versenyszám döntött a szekszárdiak javára, így ők nyerték a csapatgyőztesnek felajánlott serleget. A csapatverseny végeredménye: 1. Szekszárd Il-es isk. 23, 2. Dombóvár Gárdonyi isk. 24, 3. Gyönk 50, 4. Fadd 62, 5. Nagydorog 63, 6. Paks Beze- rédj isk. 68 pont. Oldalhälö *8« A SZAKOSZTÁLYVEZETŐ MEG A GÓLOK Losonczi István kisdorogi edző hangja kissé fátyolosán, rekedten szólt: — Hasonló lelkesedést kérek, mint az elmúlt két mérkőzésen! Nagy szükségünk lenne erre a két pontra, mert azzal megerősítenénk helyünket a középmezőnyben. Ehhez viszont gólt, gólokat kellene lőni. Hát, rúgjon már gólt valaki közületek! Szakosztályvezetőnk, Gscheidt János fekvő beteg, így általam üzeni: nyitott ablaknál fekszik és a szurkolók morajából következtet majd a •mérkőzés alakulására. Csendet hallgatni nem akar, ezért hát úgy küzdjetek! Mintegy végszóra két kis- katona lépett a kisdorogiak öltözőjébe. Meksz és Szajkó. A két egykori dorogi focista ezúttal „civilben” feszített: Szajkónak gipszben van a lába, Meksz pedig „bepirosodott”, az elmúlt fordulóban kiállították. így aztán egyikük sem játszhatott volt csapatuk ellen a Kisdorog— Honvéd Táncsics találkozón a téglagyári salakos pályán. A szükségpálya kiváló állapotban volt, akárcsak egykoron az itt működő téglagyártó üzem, amit a kémény kivételével elsodort az ötvenes évek vihara. Hej, pedig a tégla ma nagy kincs, és hiányzik — akárcsak a góllövő csatár. Ez utóbbiért ,Jjerült újfent a hazai csapatba Hosnyánszki. Az egykori gólkirály a 13. percben hibázott, de a 60.-ban már az ő fejéről került a labda a vendégcsapat hálójába. Az első tavaszi kisdorogi gól. Hát, jó az öreg a háznál. Éppel szabadrúgásgólja aztán végleg megpecsételte a honvédcsapat sorsát, a ME- DOSZ 2-0-ra nyerte a mécsesét. Autóbuszok szállították a csapzott játékosokat a 800 méterre lévő öltözőbe, ahonnan a kaposváriak katonás gyorsasággal távoztak. A szakosztályvezető felesége a kapubán állva kérdezte: „Ugye 2-0-ra győztünk?”. Igen — válaszoltam. Üjra a feleség: „Tudja, két felkiáltást hallottam a férjem szobájából. Biztos a góloknál felugrott az ágyból. .. Derékfájással van itthon és deszkán fekszik. Ez utóbbit alighanem a góloknál elfelejtette ... Hiába no, a győzelemért még a szakosztályvezetőnek is meg kell szenvednie néha”. —Bittner— KOCSOLAN IS SZERETIK A FOCIT A várostól, Dombóvártól alig 15 km-re fekvő, mintegy másfél ezer lelket számláló Kocsola községben szeretik a labdarúgást. Erre legkézenfekvőbb bizonyíték, hogy a község tanácselnöke, Bárdosi Sándor vasárnap délután már az ifjúsági mérkőzésen „szorított” a falu fiataljaiért. — Nézd meg! Ezek a srácok elfoglaltságuk miatt szinte alig vesznek részt az edzéseken, de vasárnap, ha nehezen is, csak-csak összeáll a csapat. Lelkesedésükkel nincs is baj, de hát ez ma már kevés. Ezt bizonyítja a táblázaton elfoglalt sereghajtó helyezésük is. Nem hiányozhat a szurkolók közül Keller Ádám, a helyi termelőszövetkezet elnöke sem. A hazaiak kapuja közelében foglal helyet, lelkesít, aztán meg bosszankodik, ha kedvencei hibáznak. A pályaválasztó kocsolaiak a DVMSE elleni felnőttmérkőzésen felpaprikázva, keményen, de mindvégig sportszerűen küzdöttek. A nagyobb tudás előtt azonban fejet kellett hajtaniuk. — Ha itt játszottak volna a fiúk — jegyezte meg Rajna Józsefné elnökasszony, aki saját kocsijával robogott be a mérkőzésre — egy héttel korábban, akkor ... Nem fejezte be a mondandóját, mert alig kezdődött el a második félidő, elterjedt a hír: a Dombóvári Vasas szünetben 2-0-ra vezet a DVMSE riválisa, a listavezető Paksi SE ellen. A hírt kétkedve fogadtuk, de aztán amint megpillantottuk Völgyesi Mátyást, megnyugodtunk. Matyi „bá” fáradságot és időt nem kímélve a Vasas pályáról egyenesen Kocsolára hajtott, hogy a jó hírt közölje a fiúkkal. Ez további szárnyakat adott a DVMSE legénységének, de az egykori dombóvári, Bese- nyei kapus bravúrosan őrizte a kocsolaiak hálóját. Így a második 45 percben már nem változott az eredmény. —Gaál— A TAVASZ SIKERCSAPATA A megyei labdarúgó-bajnokságban a tavaszi harmadik forduló után már csak egyedül a Dombóvári Vasas dicsekedhet százszázalékos teljesítménnyel. Egy hete a szomszédvár, DVMSE, legutóbb pedig a listavezető Paks együttesét „ütötték el”. Edzők, szakvezetők egybehangzóan vallják: a Vasas legénysége a 16-os mezőny tavaszi sikercsapata. Ez utóbbi kitüntető cím összetevőiről kérdeztük Horváth Györgyöt, a piros-kékek vezető edzőjét. — Nem, nincs semmi csoda a tavaszi eredményeink mögött. A játékosok nagy akarásának, jó hozzállásá- nak köszönhetők az eddigi sikerek. Olyan a sorsolásunk, hogy a második, harmadik negyedik fordulóban a három legerősebb csapattal találkozunk. A téli felkészülést is ennek megfelelően alakítottuk. Alapozáskor nagyon nagy munkát végeztünk, melyet a játékosok kivétel nélkül lelkiismeretesen, nagy intenzitással végeztek. A for- mábahozáskor volt miből visszavenni az edzésadagot. A kemény felkészülés során a játékosok csapattá formálódtak és mind a helyi rangadón, mind a listavezető ellen remek csapatjátékkal diadalmaskodtak. — A játékosok egymásért is tudnak küzdeni, ezért a siker nem maradhat el. A védelem megbízhatóan rombol, a veterán Dobos kapus kitűnően véd. Jellemző, hogy a DVMSE és a Paks is csak egy-egy vitatható U-esből tudott gólt elérni ellenünk. A középpályások jól szervezik a játékot, csatárainknak pedig van ereje az akció befejezéséhez is. örvendetes Varga eredményessége, aki a három tavaszi meccsen öt gólt rúgott. — A nehéz sorozat még nem ért véget: a hét végén Tamásiban játszunk, ahol korábban nemigen termett babér a számunkra. A három győzelem nem tesz elbi- zakodottá bennünket, mert tisztában vagyunk azzal, hogy sikereink záloga egységünkben, lelkesedésünkben van. Ha ebből engedünk, bárki ellen könnyen meglepetés érhet bennünket. Szeretnénk a bajnokság végén a dobogón végezni, s ehhez az eddigi sikerek jó alapot biztosítanak — hallottuk Horváth György vezető edzőtől. —Fekete— Újabb megméretés Ma: országos Középiskolás Kupa A labdarúgó ÓIK tegnap délutáni találkozója után ismét érdekes mérkőzés színhelye lesz a Szekszárdi Dózsa sporttelepe. Ma délután újabb megméretés vár a megyeszékhely utánpótlás korosztályú labdarúgóira. Az országos Középiskolás Kupa keretében 14 órakor a Szekszárdi 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet együttese a Pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola csapatát fogadja. A Pécsi MSC NB I-es ifjúsági csapatának gerincét képező komarovisták ellen a továbbjutás a tét. Az 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanuló dózsás játékosok ezútal az iskolájuk sikereiért küzdenek — mondta Schäffer István utánpótlásvezető edző — és ez újabb lendületet, erőt kölcsönözhet a szekszárdi együttesnek. Kihagyta a 11-est - öngyilkos lett A 19 éves Aldo Durand, a perui alsóbb osztályú bajnokságban szereplő Deporti- vo Chau játékosa csapata legutóbbi bajnoki mérkőzésén büntetőt hibázott, s ez úgy megviselte, hogy öngyilkos lett. A fiatal labdarúgó hibája révén ^együttese elesett a győzelemtől, s ezt a közönség is Durand tudomására juttatta oly módon, hogy a hármas sípszó után kifütyülték a levonuló játékost. Durand túlságosan is a szívére vette a dolgot, hazament, megivott egy üveg rovarirtó mérget, s nemsokára meghalt. Készül a második szovjet expedíció A Himalája hősei — Az első szovjet Hima- lája-expedíció, amelynek tizenegy résztvevője meg- mászta a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet (8848 m), új célokat és reményeket keltett a szovjet alpinisták körében — mondta Vlagyimir Sata- jev, a Szovjetunió Sportbizottságának edzője az APN tudósítójával folytatott beszélgetés során. — Üjra hív bennünket a Himalája. A hegységbe vezetendő expedíciók közül hármat tartunk a legérdekesebbnek: a Kan- chendzönga (8585 m) meghódítását, a Lhodze (1845 m) déli falának megmászását és a Lhodze-Mount Everest expedíciót. A világon 14, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcs található. Ezek közül a szovjet hegymászók még csak egyet — igaz, a legfontosabbat, a Mount Everestet — hódították meg. Azonban nem ez a legnehezebb feladat. A szovjet hegymászók — véleményünk szerint — még nehezebben megközelíthető csúcsokat is meg tudnak hódítani. A második Himalája-ex- pedícióra vonatkozó hivatalos kérelmet még nem küldtük el, mivel még nem döntöttük el, melyik csúcsot választjuk. — Az első Himalája-expe- díció eredményei — mondta Satajev — bebizonyították, hogy a résztvevők kiválasztásának rendszere, a felkészítés módszerei, valamint az expedíció előkészítése és ellátása alapjában véve jó volt. A következő kísérletnél azonban, amelynek célja valamelyik Himalája-csúcs meghódítása lesz, valamivel A Mount Everestre elsőként Vlagyimir Baliberdin, le- ningrádi mérnök (balról) és Eduard Miszlovszkij, moszkvai egyetemi docens lépett fel. előbb ki kell választanunk a sportolókból álló résztvevőgárdát, és több figyelmet kell fordítanunk fizikai felkészítésükre. A Himalájában tapasztalatot szerzett hegymászók mellett a szakértők a fiatalokat is be akarják vonni a csoport munkájába. Legkedvezőbb ha a hegymászó-csoport létszáma 12—16 fő. Több figyelmet fogunk fordítani a résztvevők pszichológiai felkészítésére és a csoporton belüli kapcsolatok kiépítésére. Ami a specifikus követelményeket illeti, azt tervezzük, hogy 7000— 8000 méteres magasságtól kezdve kevesebb oxigént használnak fel a hegymászók. (1,5—2 litert percenként.) A szovjet alpinisták — a Himalája-expedíció eredményeivel a tarsolyukban — a Szovjetunió legnehezebben járható hegyein folytatják előkészületeiket a következő Himalája-expedícióhoz. Tavaly jelentősen megnőtt azoknak a szovjet alpinistáknak a száma, akik a Szovjetunióban található összes „hétezrest” meghódították. Az országban négy csúcs emelkedik 7000 méter fölé: a Lenin-csúcs (7134 m, Pamir, Zaalajszki gerinc), a Korzsenyeva-csúcs (7105 m Központi-Pamír), a Kommunizmus-csúcs (7495 m Központi-Pamír). a Győzelemcsúcs (7439 m Központi-Ti- ensan). A legutóbbi szezonban 21 sportoló kapta meg a „havaspárduc” kitüntető címet, amely azokat illeti meg, akik az összes szovjet ..hétezrest” megmászták. A Szovjetunióban 142 hegymászó viseli ezt a címet. — A Mount Everest meghódítására készülő úiabb szovjet expedícióban különböző szakosodású hegymászók vesznek részt, arra számítva. hogy a csúcsokhoz vezető nehéz úton különböző szerkezetű, az alpinisták specializálódását igénylő szakaszok lesznek — mondta befejezésül Vlagyimir Satajev állami edző. Valentyina Nyikiforova Labdarúgó ÓIK Kimaradtak a hazai helyzetek Ezt a helyzetet a zö Id-fehérek hagyták ki FTC—Szekszárdi Dózsa 3-1 (1-0). Szekszárd, 200 néző. V: Sör. FTC: Szeiler — Túrái, Radics, Krecska, Sándor — Molnár (Garas), Borbély, Duron (Szalai) — Fischer (Balogh), Répási, Zsi- vóczky. Edző: Horváth László. Szekszárd: Holler — Pó11 (Hampl), Sági, Vecsei, Nagy — Máté, Kiss, Boros (ősz) — Kvanduk J., Juhász, Petrovics (Pilisi). Edző: Tornyi Barnabás. A 10. percben Kiss húzott el, be adását Boros 14 méterről a léc mellé lőtte, majd öt perccel később Juhász beívelését Kvanduk J. fejelte kecsegtető helyzetben a léc fölé. A 21. percben Duron több csel után betört a 16- oson belülre, közeli lövése Hollerről szögletre vágódott. Négy perccel később Répási 12 méteres, léc alá tartó lövését Holler jó érzékkel szögletre tenyerelte. Ezután ismét a Dózsa kezdeményezett többet a mezőnyben, ám a vezetést mégis a fe- renvárosi fiatalok szerezték meg. A 38. percben Krecska tértölelő partdobása után a védők röviden fejelték ki a labdát, Duron rácsapott és nagy erővel, laposan a bal alsó sarokba lőtte. 1-0. Y Szünet után ismét harcosan kezdtek a szekszárdiak, az 52. percben egyenlítettek. Máté lövése kiperdült az egyébként jól védő Szeiler melléről, Kvanduk J. a lles pontról kapásból a hálóba vágta a labdát. 1-1. A 68. percben Kiss lövésénél az FTC kapusa már verve volt, de szerencséjére estében a gólvonalon még menteni tudott. A 75. percben Fischer iramodott meg a bal oldalon, ügyesen középre nyeste a labdát és Répási nyolc méterről a hosszúsarokba fejelte. 2-1. Nagy erővel rohamozott a Dózsa az egyenlítő gólért, védelme fellazult, s ezt a 88. percben a vendégek Borbély révén kihasználták. 3-1. Aki a végeredményből holmi ferencvárosi fölényre következtet látatlanban, az bizony nagyot téved. A dózsás ifisták végig egyenrangú ellenfélnek bizonyultak, s ha berúgják ordító helyzeteiket, akkor az FTC kiverésével ők jutottak volna tovább.
