Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
2 "mÉPÜJSÁG 1984. március 3. Konszlantyin Csernyenko választási beszéde Bonni vendég Washingtonban Péntek esti kommentárunk. Alig néhány nappal azután, hogy Rudolf Kirchschläger osztrák államfő vendégeskedett a Fehér Házban, Ronald Reagan ismét nyugat-európai politikust fogad. Helmut Kohl kancellár ma indul az Egyesült Államok_ 'ba, s várhatóan hétfőn találkozik az elnökkel. Kohl, akiről közismert, mennyire kedveli a karneváli mulatságot, ezúttal lemondott a vidám farsangi hétvégéről, s inkább a nagypolitikai programot választotta. Személyében az USA egyik leghűbb szövetségesét köszöntheti majd Reagan, ám megfigyelők szerint eszmecseréjük mégsem ígérkezik felhőtlennek. Nyugatnémet részről ugyanis — még a Brandt nevével fémjelzett keleti politika hatására — nem értenek egyet Washingtonnal abban, hogy a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetúnióval lazítsák a kapcsolatokat. Ellenkezőleg, Bonn a kelet-nyugati párbeszéd fenntartása mellett áll, amihez fontos gazdasági, de nem kevésbé lényeges politikai érdekei is fűződnek. Noha a rakétatelepítés megkezdése árnyat vetett erre a kapcsolatrendszerre, a bonni politika sarkalatos törvénye maradt a dialógus fenntartása. Bizonyára az sem véletlen, hogy Jurij Andropov temetése után Kohl megragadta az alkalmat, s Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB újonnan megválasztott főtitkárát meghívta Bonnba. A Rajna partján nem titkolják: a kancellár Washingtont szeretné meggyőzni a szovjet—amerikai csúcs- találkozó fontosságáról. Törekvése aligha talál megértésre. Legalábbis Shultz külügyminiszter csütörtöki interjúja arra utal, hogy az Egyesült Államok — el-' lentétben bizonyos korábbi, közelmúltban elhangzott reménytkeltő megnyilatkozásokkal — ismét visszatér a merev, szovjetellenes irányvonalához. Kohl számára ez az álláspont aligha rokonszenves. Annál is inkább, mert Bonn például szeretné fölgyorsítani a több mint tíz éve eredménytelenül folytatott, s március közepén újból munkához látó bécsi közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalások menetét. A meddő létszámvita áthidalására az NSZK-nak nyilván megvan az elképzelése, amihez Reagan jóváhagyását szorgalmazza a kancellár. Washington és Bonn viszonyát egyebek is terhelik. Az óceánon túl bizalmatlanul szemlélik például a nyugatnémetek és a franciák egyre fokozódó gazdasági együttműködését, ami előbb-utóbb egész Nyugat-Európa számára kedvező gyümölcsöt hozhat, s hozzájárul a több okból szétzilált Közös Piac talpraállásához is. Ha ez bekövetkeznék, az amerikai áruk az eddiginél is komolyabb riválissal találnák szembe magukat, nem is szólva a világpiacon könnyen bekövetkező konkurrenciaharcról. Szóba kerülnek bizonyára a még mindig rendkívül magas amerikai kamatlábak, amelyek az NSZK gazdasága számára is rendkívül hátrányosak. Kár lenne persze túlbecsülni ezeket a súrlódásokat. Csupán azt jelzik, hogy a választási esélyeit tekintve roppant magabiztos Reagan elnök, és egyik leghűbb európai szövetségese között sem teljes a nézetazonosság. Megnyugtató lenne, bár csekély rá az esély, ha a kelet-nyugati párbeszéd ügyében Kohl meggyőzné partnerét. Európa javára, az enyhülési folyamat folytatása érdekében. GYAPAY DÉNES (Folytatás az 1. oldalról.) lelassult a gazdasági növekedés üteme. Különösen értékes az, hogy meggyorsult a munkatermelékenység növekedései javultok a minőségi mutatók a gazdasági élet számos .területén. Persze az eléírt eredmények csak a nagy munka kezdetét jelentik. Még igen sok a halaszthatatlan tennivalónk. A jövő terveiről beszélve, sohasem szabad elfelednünk azt az egyszerű igazságot, hogy ha jobban .alkarunk élni, jobban kel.1 dolgoznunk. Megkezdtük a rend, a szervezettség és a fegyelem erősítését. És ez máris észrevehető gazdasági hatákdnyság- gal járt. Tovább kell lépnünk: el kell jutnunk a mélyrehatóbb minőségi változáshoz a népgazdaságban. A párt teljes határozottsággal vati fel.azt a kérdést, hogy széles fronton meg kell indít ami a gazdaságirányítás tökéletesítését, a gazdasági mechanizmus átépítését. E munka fő irányait meghatároztuk. Ezek tökéletesen megfelelnek a demokratikus central izmus lenini elveinek. A gazdálkodás formái meg kell, hogy feleljenek a korszerű kövatelmáinyaknsk. Ezt kétségtelenül elősegíti számos, folyamatban lévő gazdasági kísérlet. Ezek lényege, hogy szélesebb jogkörrel ruházzák fal a vállalatokat, megnöveljék felelősségüket, és megszabadítsák azokat a központ fölösleges gyámkodásától. A .tapasztalatok összegzése majd lehetővé teszi, hogy az útkeresések szakaszából határozottan előre lehessen lépni. Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy mindig, mindenütt érvényre jusson az elvégzett munka szerinti elosztás szocialista elve. Azt, aki teljes erőbevetésssl dolgozik, feltétlenül előnyben kell .részesíteni a fizetés .terén. Napjainkban a társadalom pártiirányításának sikerei a korábbiaknál is nagyobb mértékben függnek attól, hogy milyen következetesen tartjuk be az ideológiai, a szervezői és a gazdasági munka egységéinek lenini elvét — mutatott rá Konsztan- .tyin Csernyenko — A szocializmus építése és tökéletesítése nemcsak azt jelenti, hogy modem üzemeket és villamos erőműveket építünk, feldíszítjük falvainikat és városainkat. Az emberek életkörülményeinek átalakításával egy időben mindent meg kell tenni eszm ei-erkölcsi nevelésük érdekében i:s. A nevelőm unka egyik legfontosabb feladata az, hogy a társadalomban olyan légkört alakítson ki és erősítsen meg, amelyben tisztelik a munkát, ugyanakkor a henyéléssel, a fegyelmezetlenséggel szemben türelmetlenséget és megvetést éreznek. A párt és az állam fokozta harcát az olyan szégyen- teljes jelenségekkel szemben, mint az állami eszközök elherdálása, a porhintés, a hivatali helyzettel való visszaélés, a sikkasztás és a mag- vesizitegetés. Ez nem ideiglenes kampány, hanem olyan irányvonal, amelyet állandóan és kötelességszerűen folytatunk. Ezen a téren senkin vei szemben sincs és nem is lesz elnézés. Ezért van szükség a vezetők még nagyobb felelősségére és igényességére, arra, hogy a pártszervezetek és a dolgozó kollektívák, az összes szovjet ember állandóan figyelemmel kísérje ezeket a kérdéseket. Ezért van szükség a népi ellenőrzési szervek, a jogrend és az igazságszolgáltatás hatékony munkájára. Azon vagyunk — mondotta ezután —, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik nem rendülnek meg és nem görnyednek össze az ország, a szocializmus és a világ sorsa iránti történelmi felelősség terhe alatt. Az SZKP KB főtitkára kiemelte: a szovjet állam demokratikus alapjainak továbbfejlesztése szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű az, hogy bővüljön az emberek tájékozottsága a dolgok igazi állásáról, s nyíltabb legyen a párt és a tanácsi intézmények munká- ja. A mi demokráciánk lényégét tekintve tevékeny, működő demokrácia. Ennek bővítése, az egész szovjet államiság tökéletesítése társadalmi fejlődésünk következetes mozgásának fontos iránya. A párt pedig a motorja, mozgató ereje ennek az előrehaladásnak. Konsztantyin Csernyenko beszédének második részében az időszerű nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. A szovjet választók egyik legfontosabb, legsürgetőbb elvárása volt és lesz a jövőben is, hogy mint a szemünk világát, úgy őrizzük a békét, szavatoljuk hazánk biztonságát. Jelenthetem, hogy a párt és a szovjet állam töretlenül eleget tett ennek — hangoztatta. Az elmúlt években erősen megélénkült az amerikai imperializmus legagresszí- vebb erőinek politikája. A világ e politika gyakorlati megvalósításának számos példáját látta. Ilyen volt a libanoni benyomulás, Grenada megszállása, a Nicaragua ellen folytatott hadüzenet nélküli háború. Szíria állandó fenyegetése és végezetül az, hogy Nyugat-Euró- pát a Szovjetunióra és szövetségeseire irányuló amerikai nukleáris rakéták indító területévé tették. Mindez arra kényszerít bennünket, hogy a legkomolyabb figyelmet szenteljük hazánk védelme szilárdításának. A szovjet emberek nem a fegyverek felhalmozását akarják, hanem azt, hogy mindkét fél csökkentse fegyverzetét — de kötelesek vagyunk gondoskodni országunk, barátaink és szövetségeseink megfelelő biztonságáról. Ezt meg is tesz- szük. Ugyanakkor éppen a helyzet bonyolultsága arra késztet, hogy megkétszerezzük, megháromszorozzuk a béke és a nemzetközi együttműködés politikája megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseinket. Nehéz lenne megnevezni akár esvetlen olyan, a béke megszilárdítása szempontjából fontos problémát, amellyel összefüggésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország ne állt volna élő az elmúlt években konkrét, realista javaslatokkal. Most különösen fontos az, hogy megőrizzük és erősítsük a testvéri szocialista országok szolidaritását. A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői nemrég megtartott moszkvai tanácskozásukon ismét egységesen kifejezésre juttatták ezt a meggyőződésüket. Ahhoz — folytatta —, hogy a nemzetközi életben növekedjék a szocializmus szerepe, természetesen az is hozzájárulhatna, ha rendeződnének a kapcsolatok a Kínai Népköztársasággal. Mi következtés hívei vagyunk az ilyen rendezésnek. A politikai konzultációk azonban azt mutatják, hogy számos elvi kérdésben továbbra is fennáll a nézeteltérés. így például, mi nem köthetünk semmiféle olyan megállapodást sem, amely kárt okoz egy harmadik országnak. De a véleménycsere folytatódik, és mi ezt hasznosnak tartjuk. A Szovjetunió azt akarja, hogy a kapcsolatok szintje olyan mértékben emelkedjék, amely mindkét fél számára elfogadható. Hasznos az is, hogy némiképpen újjászületnek a kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális, tudományos és egyéb kapcsolatok is. Ez nincs ínyére azoknak, akik hasznot szerettek volna húzni a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak kiéleződéséből. Ugyanakkor azonban egyaránt hasznára van a két országnak, s az általános világhelyzet javulásának is. Nyilvánvaló lett, hogy a feszültség szüntelen növelésének imperialista politikája veszélyes. Minél nagyobb fenyegetést jelent ez a politika az emberi civilizáció számára, annál inkább aktivizálódnak azok az erők, amelyek az emberiség fennmaradásáért küzdenek. Nyugat-Európában növekszik a felháborodás azoknak a tevékenysége miatt, akik e térség biztonságit feláldozzák Washigton világuralmi törekvéseiért. Távolról sem minden nyugati vezető, minden befolyásos nyugati politikus helyesli az amerikai kormányzat ka- landorságát. Ez nyugtalanítja az amerikai társadalom jelentős részét is. Mindez csak ahhoz vezet, hogy növekszik a világban Washington harcias politikájának bírálata. Az emberek békét és nyugalmat akarnak, nem pedig háborús hisztériát. Elmondhatom, hogy azok a megbeszélések, amiket a Jurij Vla- gyimirovics Andropov temetésére Moszkvába érkezett számos külföldi küldöttség vezetőjével folytattam, meggyőzően bizonyították ezt. A béke és a népek biztonsága szempontjából természetesen a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése a legfontosabb. Ellenezzük a nukleáris arzenál megnőve, lése terén folytatott versenyt. Annak hívei voltunk és vagyunk, hogy tiltsák meg, és semmisítsék meg az ilyen fegyverek minden fajtáját. Ami Európát illeti, továbbra is azt kívánjuk, hogy a kontinens szabaduljon meg mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a harcászati nukleáris fegyverektől. Azt kívánjuk, hogy mindkét fél időveszteség nélkül tegye meg ebbe az iránya az első nagy lépést. A Szovjetunió ennek során nem akarja mások rovására növelni saját biztonságát, hanem mindenki számára azonos biztonságot kíván. A nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak politikájának korunkban különleges jeilemtósége van. Az emberiség létérdekei, az állami vezetők felelőssége a mostani, az eljövendő nemzedékek előtt megkövetelik, hogy e magyhaitalmak kapcsolataikat meghatározott normáknak rendeljék alá. Elképzelésünk szeriint ezeknek a normáknak körülbelül a következőknek kell lenniük: A 'kiülipolitika legfontosabb céljának a nukleáris háború elkerülését kell tekinteni. Nem lehet megengedni a nukleáris konfliktussal fenyegető helyzetek kialakulását. Ilyen veszélyhelyzet létrejötte esetén pedig sürgős konzultációkat kell tortáim a nukleáris világégés megakadályozására. El kell utasítom a nukleáris háború minden változatának propagálását. Kötelezettségeket kell vállalni a nukleáris fegyver elsőként! bevetéséről való lemondásra. Semmilyen körülmények között sem lehet nukleáris fegyvert bevetni az ilyen fegyverekkel nem rendelkező ország ellleh, az alyain országok ellen, ahol nukleáris fegyver nincs. Tiszteletben kell tartani a már 'megteremtett atomfegy- vermentes övezetek státusát és ösztönözni kell az újabb, atomfegyvermentes övezetek létrehozását a világ különböző részein. Meg kell akadályozni a nukleáris fegyverek bármilyen formában történő terjesztését: nem szabad ilyen fegyvert — vagy annak ellenőrzését — átadni senkinek, akárki is legyen az. Nem szabad nukleáris fegyvert elhelyezni olyan országok területén, ahol ilyen fegyver nincs. Nem szabad kiterjeszteni a nukleáris fegyverkezési hajszát újabb területekre — ideértve a világűrt is. Lépésről-lépásre, az egyenlő biztonság elvének, alapján kell elérni a nukleáris fegyverzetek csökkentését, egészen addig, míg minden egyes fajtájuk meg nem szűnik. A Szovjetunió ezeket az elveket állítatta politikája középpontjába. Készek vagyunk bármikor megegyezni a többi nukleáris hatalommal az ilyen normák közös elismeréséről és a kötelez» jelleggel felruházni őket. Ügy gondolom, ez nemcsak az érintett országok alapvető érdekeinek, hanem a Föld összes népe érdekének megfelelne. — mondotta végül Konsztantyin Csernyenko. PANORÁMA BUDAPEST Vlagyimir Petrovszkij, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja február 29. és március 2. között konzultációt folytatott Budapesten, a magyar Külügyminisztérium illetékeseivel a nemzetközi szervezeteket és a multilaterális leszerelési fórumokat érintő kérdésekről. Vlagyimir Pet- rovszkijt fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. PÁRIZS Tpbb, mint 10 000 bányász érkezett pénteken Párizsba, az ország valamennyi bányavidékéről, hogy tüntető felvonulást rendezzen a széntermelés csökkentésére és a munkahelyek megszüntetésére irányuló terv ellen. STOCKHOLM Az európai bizalom- és biztonságerősítő Intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia pénteki plenáris ülésén felszólalt Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Kifejtette, hogy a konferencia feladatköre szerint a bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseknek összhangban kell lenniük a jelenlegi kelat-nyugaiti viszonyok követelményeivel és realitásaival. Magyarország és szövetségesei a konferencia feladatköre alapján szerződés megkötését javasolják a katonai erő alkalmazásáról történő lemondásról. Reménykeltő tanácskozás Budapest, SZOT-iskola, a marxisták és hivők nemzetközi konferenciája ... Kis beszélgető csoportok a tanácskozás szünetében. A társalgás nyelve hol angol, hol francia, vagy német, olykor egyikről a másikra váltanak át, ha újabb partner csatlakozik a csoporthoz. Sokféle ember — ennyi első pillantásra is látszik. Mégis mindig megtalálják — és nemcsak a szónak szótári értelmében — a közös nyelvet. Ha majd valaki a jegyzőkönyveket tanulmányozza, könnyen megálapíthatja, hogy a leggyakrabban szereplő szó: peace, paix, Friede, mir — azaz béke. Jóllehet, a tanácskozás ennél szélesebb témakörrel foglalkozik: az emberiség jövőjével, címe szerint: „Az ember felelőssége a mai világban”. S az emberek elsősorban és mindenekelőtt a békéért felelősek, hiszen ez az alapja minden további párbeszédnek és cselekvésnek. Tizenöt országból csaknem százan ültek három napon át a tanácskozóasztalok körül. Valamennyien komoly, megfontolt férfiak, a harmincasok éppúgy, mint a hetven éven is túl járók. Komolyak és megfontoltak a felszólalások is: más és más oldalról, de mindnyájan azt taglalják, mit lehet és kell tenni az emberiség fennmaradásáért, a békéért, a különböző felfogású, világnézetű emberek, marxisták és hivők közti hídépítésért. „Két világháború áll mögöttünk” — ez a mondat a legtöbb előadásban és felszólalásban elhangzott. Két olyan világégés, amely Európából indult el, s amelynek sok millió áldozata volt. Mindent el kell követnünk, hogy harmadik ne legyen. Ezért kell — mint egy világszerte ismert osztrák jezsuita, Karl Rahner mondta — megtárgyalni egymással az embernek és világának kérdéseit, a gondokat és a reményeket egyaránt. Nekünk, keresztényeknek és a marxistáknak együttesen kell válaszolnunk a mai világ konkrét és égető problémáira — hangsúlyozta egy német protestáns teológus. „Itt és most nem az a fontos, ami elválaszt bennünket, hanem az, ami összeköt” — ez a gondolat ugyancsak sokszor elhangzott a tanácskozás során, marxisták és hivők részéről egyaránt. Hiszen lehet és kell is vitatkozni, szembesíteni az álláspontokat, amelyek igen sok kérdésben különbözőek. A további vitáknak is az a feltétele, hogy megmaradjon a béke, fejlődjenek a békés kapcsolatok az országok és a népek között. „Az élet értelmét és célját illetően voltak, vannak és lesznek különbségek marxisták és hivők között — mondta egy szovjet tudós —, de arra kell törekedni, hogy a világnézeti ellentétek ne váljanak politikaivá.” A különböző felekezetű teológusok, akik fejhallgatón kísérték figyelemmel a felszólalást — rábólintottak. Pedig talán évekkel ezelőtt maga a szó is kellemetlenül érintette volna őket: az SZKP Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója volt a szónok. Az a mintegy száz ember, aki a budapesti tanácskozó teremben három napig együtt ült, önmagában kevés ahhoz, hogy megmentse a világot az évek, évtizedek óta fenyegető katasztrófától. A lényeg mindenképpen, mindenek fölött az, amiről most három napig tanácskoztak Budapesten marxisták és hivők: hogy az emberiség megérje az ezredfordulót, meg az azutáni időket is. Hogy béke legyen. S ehhez kétségtelenül hozzájárult ez a tanácskozás, amelyen különböző világnézetű emberek, más-más oldalról — lényegében ugyanazt az akaratot szólaltatták meg. VÁRKONYI ENDRE
