Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-20 / 67. szám
A rtEPÜJSÁG 1984. március 20. Moziban Megtudtunk mindent a szexről? Jelenet a Megbízhatók-e a szexológusok című részből Csöppet sem volt meglepő, ahogy hömpölygött a tömeg a moziba, amikor az Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni) című amerikai filmvígjátékot vetítették. A nagy érdeklődésnek több oka is lehetett. Kezdjük a legegyszerűbbel, s talán a legkézenfekvőbbel, miszerint a blikfangos cím igen vonzó az érdeklődők számára, s valljuk meg, a szex iránt igen sokan érdeklődnek. A következőként már a moziban jártas, az úgynevezett nagy neveket ismerők táborát kell sorolni: a nagy név Woody Allen, aki írója, rendezője, egyben főszereplője is a filmnek. A még tájékozottabbak pedig arra tippeltek, hogy az amerikai szexológus, dr. David Rauben népszerű műve nyomán készült film a nálunk hiány- cikklistán levő kategóriába tartozhat, vagyis szexuális felvilágosító filmet láthatnak. És senkinek nem írható a rovására, ha mindezeken kívül, illetve mellett némi pajzánkodást is remélt a filmtől. De tévedtünk mindannyian, azaz megtévesztette a nézőt a pikántériára utaló cím, a korhatár, sőt az egyesek által már korábban ismert epizódok címei is. Ugyanis Woody Allen hét fejezetben — Használnak-e a szexuális serkentő-szerek. Mi a szodómia, Miért jutnak el a nők olyan nehezen az orgazmushoz?, Homoszexuálisak-e a travesztiták?, Mi az ön perverzitása? Megbízhatók-e a szexológusok?, Mi történik ejakuláció közben? — „vizsgálta” a szerelmi különcségeket. Bizonyos vagyok, hogy az olvasók közül is sokan tartoznak a Woody Allen filmek rajongóinak táborába, ami nem is csoda, hiszen jórészt igazi élményt jelentettek. Gondoljunk például a játszd újra Sam-re, az Annie Hall-ra, vagy a Manhat- tan-re, a sajátságosán sziporkázó alkotásokra, s Woody Allen szerep-megformálásaira. Ezért is csalódás e film, mely 1972-ben készült, mert az epizódok — a megszokottól és a várttól eltérően — csak egy-egy, néha meglehetősen közhelyszerű poénra épülnek. Általában elmondható, hogy tulajdonképpen paródia mind a hét rész — de igen-igen egyenetlen színvonalon. Parodizálja az amerikai tévéműsorokat, a hókusz-pókuszoló szexológusokat, és jeles eu- rpóai filmrendezőket. Az amit tudni akarsz a szexről című film három tételében szerepel a neves amerikai szórakoztató Egyikben a csábító udvari bolondot alakítja, a másikban, egy ifjú olasz férjet, az utolsó epizódban pedig ő a gondolkodó spermium Akik nem látták a filmet, nyilván meglepőnek találják a spermium-szerepet, melyhez némi magyarázat is kívánkozik, de megjegyezve, hogy a hét tétel közül ez a rész a legsikeresebb, legszellemesebb. A hatalmas laboratóriumi apparátus izgalmas kísérletre készül... A szervezet bonyolult rendszerei már a vacsora közben működésbe lépnek. Az agy mérlegeli a közösülés esélyeit, majd megindul az előkészület — sci-fi-filmek- hez hasonló látványban van része a nézőnek. S hogy végül is mit tudtunk meg a szexről? Újat semmi esetre sem. Viszont a mégis sikeres film iránti érdeklődés jelzésnek tekinthető, mégpedig a vonatkozásban, hogy könyvespolcainkról hiányoznak, — mert nincsenek is forgalomban — a szexuális felvilágosító művek, s ugyancsak hiánycikk az ilyen témájú film is. V. HORVÁTH MÁRIA Könyv * Politikuspályák A Társadalmi Szemle 1982. 11. számától folyamatosan közölte a magyar társadalmipolitikai élet ismert személyiségeinek életútját, így Balogh István, Barankovics István, Bán Antal, Csécsy Imre, Dálnoki Miklós Béla, Dinnyés Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Kéthly Anna, Kovács Imre, Mindszenty József, Nagy Ferenc, Rajk László, Rákosi Mátyás, Révai József, Rónai Sándor,. Szakasits Árpád, Schlachta Margit, Sulyok Dezső, Tildy Zoltán, Veres Péter elsősorban 1945. utáni politikai tevékenységét. Ez a politikusportré-gyűjtemény most egy kötetben lát napvilágot a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A válogatás egyben lehetőséget ad arra is, hogy ne csupán egy-egy életrajzzal hanem a népi demokratikus, illetve a két világháború közötti időszakkal is megismerkedjünk. A szerzők között neves publicistákat, történészeket, politikai harcostársakat (Korom Mihály, Nemes János, Danes József, Huszár Tibor, Paksi költők estje A paksi könyvtárban a város három ifjú költője mutatkozott be, Kuti-Horváth György. Oláh Zoltán és Szarka József. A bevezetőt Csá- nyi László mondta, méltatva a paksi irodalom- és művészetbarátok összefogásának jelentőségét, a három fiatal költő eddigi tevékenységét. Wolf Erzsébet, Szabó Tünde és Tóth Attila a három költő verseiből adott elő, Kern Ferenc és Wolf Attila pedig megzenésített verseiket énekelte, gitárkísérettel. Színházi esték C igánykerék Akár világsiker is lehetett volna a Pécsi Nemzeti Színház bemutatójából, Szakcsi-Lakatos Béla és Csemer Géza Cigánykerék című musical-jéből. Együtt van itt minden, ami egy világsikerhez manapság kell: váratlan karrier, elnyomott tehetség, gázolás, folklór, börtön, filmsiker, hogy bizonyos pikantériákat ne is említsünk. De éppen azért, mert annyi minden van a két szerző keze ügyében, a veszély is közeli, hogy elmerülnek az egyre kacskaringósabb történet útvesztőiben. Ahogy el is merülnek, s az egész a kapkodás, kidolgozatlanság benyomását teszi a nézőre. A rendező Szegvári Menyhért megpróbál a látvánnyal segíteni, de az eredendő hibákat nem tudja eltüntetni, nem is lehet. A szöveg sok helyen lompos, fésületlen, a dalszövegek kétségbeesve viaskodnak mértékkel és rímmel. Milyenek is ezek a musical-beli cigányok? Ilyenek: ritkán kapnak levelet és megszokták a legyeket. A dalszöveg-írók ötlettelenségéhez hozzászokhattunk, ez azért mégis sok, vagy pontosabban nagyon is kevés ahhoz, hogy valamit ki tudjon fejezni. Ez az elsietettség, megoldatlanság jellemző az egész darabra, a végén már jóvátehetetlenül, mert a két szerző egyszerűen nem tudja befejezni, de valamiképp mégis csak véget kell vetni az előadásnak, tehát a népes együttes dalárdává szerveződik, felsorakozik a színpadon, s arra kéri a cigányságot, hogy térjen jó útra, s végre álljon meg a cigánykerék. Kár ezért a darabért, mert annyi lehetőség lappang benne, hogy hatásos, eredeti musicalt lehetett volna csinálni belőle, több művészi fegyelemmel és türelemmel. S invenciózusabb zenével, tehetjük hozzá, mert itt sok az üresjárat, a fárasztó zenei sablon. A színészeken semmi nem múlik, a kitűnő Vári Éva most is remekel, nagyon jó Gergely Róbert, és Kulka János, az egész népes együttes nagyon jó ,de a darabbal ők sem tudnak csodát tenni. Almási Éva és Garas Dezső A két kitűnő művész a jobbik részt választotta, amikor Karinthy Frigyes nem avuló vidám jeleneteiből állította össze műsorát, természetesen a nő és a férfi kapcsolatát elemezve, amit Karinthy reménytelennek tartott, mert mindegyik mást akar, a férfi nőt, a‘nő férfit. Marad akor a humor, az olyan klasszikus jelenetek, mint az Énekóra, a Poligámia, vagy a Gyanús a feleségem, s akárhányszor olvastuk is ezeket, mindig jó kedvet ébresztenek, főleg, ha ilyen tolmácsolásban halljuk őket. Almási és Garas mindent tud, a néhány perces jelenetek is valódi színház hangulatát keltik, az egymást váltó vidámságok pedig újra csak azt bizonyítják, hogy Karinthy elnyűhetetlen. CSÁNYI LÁSZLÓ Rádió Munkáscsalád papucsban A Munkások 1984-ben című riportfélóra fontos kérdésekre kereste a választ két riporter közreműködésével. Antal Éva és Gácsi Sándor a televízióújságban munkásokat ígért, az adásban azonban csak egy munkáscsaláddal ismertettek meg bennün- let. Ezért kissé megcsalva érezhettük magunkat. Már- csak azért is, mert nem lettünk gazdagabbak, nem tudtunk általános érvényű képet alkotni arról, hogy miként élnek és gondolkodnak a munkások napjainkban. Mégsem volt hiábavaló az a félóra, melyet Gácsi Sándor a munkásasszony-fele- ség, míg Antal Éva a betanított munkás férj kikérdezésével töltött el. Itt a kikérdezés szó, nem melléfogás. Mert Gácsi Sándor ez utóbbit követte, míg riportertársa inkább csak érdeklődött. Ennek tudható be, hogy a megvágott diskurzusok közül e sorok írójának inkább Antal Éva óvotos-meghitt kérdezz-felelekje volt a szim- patikusabb. Gácsi Sándor az azonos színű és hangzású kérdései — a három műszakban kilencezret kereső — Csorba János b udapesti betanított munkás és családja életére inkább egy jegyzőkönyvi felolvasására emlékeztetett. A riport mindezek ellenére sem volt rossz. Információt kaptunk egy olyan családról. Csorbáék nem kivételek, de nem is átlagosak. A Munkások papucsban című riport elhangzását követően azon morfondíroztam, hogy miért foglalkozik az utóbbi időben a rádió kevesebbet azokkal a munkásokkal, kikek oly sok múlik? Mert amit szerdán a Kossuthon hallottunk, az csak egy munkáscsalád gondja- baja, célja, törekvése, boldogulásának lehetősége. Ez nem kevés? Igaz. De nem is sok. szűcs Hangverseny A Budapesti Filharmóniai Társaság Szekszárdon Viszonylag kevesen tudják, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság a legnagyobb múltú hazai szimfonikus együttes. Erkel Ferenc alapította a XIX. sz. derekán. Azóta vezető karnagyai voltak: Erkel Sándor, Richter János, Kerner István, Doh- nányi Ernő, Ferencsik János, majd a jelenben — 1966 óta — Kórodi András. Lassan már megszokhattuk, hogy az Országos Filharmóniai évadzáróul remekbe szabott műsorral és előadó-apparátussal rukkol ki... S bár ez a koncert voltaképpen csak a zárás előtti volt, ünnepi alkalomnak mégis ezt tekinthettük. Beethoven szimfóniái méltán tartoznak a zeneirodalom legkedveltebb, legnagyobb becsű művei közé. Betöltött szerepüket tekintve egyediek, páratlanok, megismételhetetlenek. Egyszerre, egyazon műsorban viszonylag ritkábban szerepel több (szimfónia) is a sorozatból, nem hogy egész műsort kitevőn !... így tehát most külön örömöt jelentett, hogy az Tévénapló Körösi Csorna Sándor emléke Április 4-én emlékezünk Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulójára, az „Utazz velünk" műsora feltehetően egy vagy több nagyobb műsort előzött meg, mintegy bevezetve azokat. Körösi Csornáról jobbára mindenki tudja, hogy ő készítette az első tibeti-angol szótárt, azt pedig az IBUSZ nyári prospektusából is meg lehet tudni, hogy Darjeelingben temették el, 1842-ben, ugyanis az évforduló alkalmából emléktúrát irdít az IBUSZ Indiába. Az utazás élég sokba kerül, így legtöbben csak a tv-ben láthatjuk Körösi Csorna tájait, mert feltehetően láthatjuk, köztük életének utolsó állomását, Dar- jeelinget is, a Himalája tövében, ahol — fájdalmas tévedés — közel érezte magát a dzsungar nevű nép lakhelyéhez, amelyben eleink kései leszármazottait remélte. Munkáit Duka Tivadar adta ki, még 1885-ben, de jelenleg csak a Kritérion kiadásában megjelent Buddha élete című munkája hozzáférhető: Körösi Csorna is könyvkiadásunk adósságai közé tartozik. De emberi nagysága. tudós kitartása, erkölcsi tisztasága is elhomályosult az idők folyamán. Pedig ez az ágrólszakadt, jobbára gyalogló tudós emberileg is a legnagyobbak közé tartozott, amit illusztráljon egyetlen példa. Nehéz irdiai évei alatt, midőn súlyos sélkülözést szenvedett, itthon segélyt gyűjtöttek számára, az Akadémia 200, a nagyenyediek 450 aranyat küldtek neki. A pénzt azonban visszaküldte a szűkölködő azzal, hogy 200 aranyat fordítsanak az Akadémia javára, a többit pedig a nagyenyedi kollégiumnak és a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetnek ajándékozta. A tudós, az ember alakját próbálta felidézni a „Körösi Csorna Sándor nyomában" című műsor, melyben róla esett a legkevesebb szó. A műsorvezető időnként magára ügyetlenkedett egy-egy egzotikus öltözéket, ezzel sejtetve, milyen álruhákban kellett vándorolnia a veszélyes vidékeken, azután láttunk lovasversenyt, hőerőművet, birkanyájat, népi táncokat, gyapotfeldolgozást, meg még sok egyebet, rend szerint nagyon rossz minőségű archív filmek részleteiből, Körösi Csorna azonban épp hogy jelen volt. Pedig az évforduló kitűnő alkalom arra, hogy egy „utazz velünk" műsor keretében is a maga valójában jelenjék meg előttünk Körösi Csorna, akit minden pátosz nélkül a tudomány hősének nevezhetünk. Helyesbítés Minden évben elhangzik, s minden évben elhangzik a helyesbítés is: Petőfi Sándor soha nem szavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt. A legenda makacsul tartja magát, azzal együtt, hogy a tények mindenben ellentmondanak neki. A legendáról és a valóságról ide írom a kérdés egyik jelentős kutatójának, Várí^onyi Nándornak sorait, lévén sokkal illetékesebb, mint én: „Az ártalmatlan, a szép, sőt termékeny legenda eloszlatása talán megengedett, s noha mindig kár az elveszett illúzióért, hasznos is lehet, ha helyébe szintoly termékeny valóságot tudunk illeszteni.” Nyugodjunk bele: a valóság épp oly termékeny lehet, mint a legenda, esetenként pedig sokkal termékenyebb. Ebben az esetben is. Cs. L. Egy ipari formatervező közérzete A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának riportműsorát láthatták pénteken délután az érdeklődők, ami egy ipari formatervező közérzetéről szólt. Egy somogyszili néző — aki büszke a község szülöttére, híres emberére — levele alapján jutottak el Kelemen Józsefhez, aki indíttatásáról, munkájáról vallott. A jól pergő riportból sok minden kiderült. Többek között megtudhattuk azt, hogy a formatervező egy termék elemeit rakja megfelelő rendbe, s ez a termék mindenütt ott van, de mégsem vesszük észre a jelenlétét. A hasznosság és szépség összekapcsolásával megalkotott tárgyak kialakítják, illetve kialakíthatják egy üzem arculatát, azontúl pedig az esztétikus környezet összetevőiként is jelentkeznek. Kelemen József hisz a formatervezés ügyében. Hisz azért, mert tervei, álmai hetven százalékban — itthon és külföldön — megvalósultak, és tudja azt is, hogy az emberek igénye az esztétikus környezet. Ez ad hitet a minden napi munkájához. A pécsiek riportfilmje az egyes ember szavaiból, munkájából jutott el az egészig, azért volt hasznos a pénteki 35 perc. — él — I. (C-dúr), majd a IV. (B- dúr) szimfóniák sorára az V. (c-moll, „Sors”) tette fel a koronát. (Jegyezzük meg, hogy ez a gála-értékű összeállítás egyszersmind a Budapesti Tavaszi Fesztivál szombat esti nyitókoncertjének egy nappal korábbi „bemelegítése” volt.) Az I. szimfóniát 1800-ban fejezte be alkotója: formailag még nagyjából Mozarthoz és Haydnhoz közelít, de bizonyos egyéni jellegzetességei már a bonni mester igazi hangját idézik. Hangvétele kiegyensúlqozott, derűs, amint a néhány esztendővel későbbi IV.-é is. Ám ezt az utóbbi művet két igen jelentős társa fogja közre az életműben: a III., kezdetben Napóleonra szignált „Eroica” (Esz-dúr) és a szekszárdi hangversenyen is elhangzó V. „Sors” (c-moll) szimfónia. A közelmúltban többször felhívtuk a figyelmet zenekari hangzásképekre, azoknak kulturált — esetleg ellenkező — voltára. De az a dolog, hogy az elmúlt fél évtized Babits művelődési házbeli koncertterme nem látott-hallott a péntek estihez fogható minőséget — teljesen bizonyos. A zsinórpadlás áldástalan „hangfelszívó hatása” most is működött, a hangzás ennek ellenére telt maradt, tömör, szonórus. Kórodi András Kossuth- díjas, érdemes művész vezető karnagy, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarával együtt, kivételesen szép perceket szerzett 1984. március 16-án a szekszárdi közönségnek. DOBAI TAMÁS
