Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

1884. március 14, Képújság 3 Életszínvonal, 1984. (2.) A zavartalan ellátás ára Kisvejke, Tevel Kis tanácsok lehetőségei Barát és ellenfél egyaránt elismeri, hogy Magyarorszá­gon az emberek elég jól él­nek. Az ellátás biztonságos, választékos, a fogyasztás színvonala megfelel a gaz­daság fejlettségének, sőt va­lamelyest magasabb. Az élel­miszer-ellátás évek óta ki­egyensúlyozott, magas szin­tű, az emberek táplálkozása élettanilag, gasztronómiailag is megfelelő. Az egykoron hárommillió koldus országá­ban — nyugadtan állíthat­juk — nincs ,éhező ember, társadalmi méretekben in­kább a túltápláltság, a szük­ségesnél több kalória fo­gyasztása okoz gondot. (Ma­gas a zsiradék- és az alko­holfogyasztás.) A ruházko­dás megfelelő színvonalú, szerény mértékben képes a divatigények kielégítésére. VÁSÁRLÁSOK, KEDVÜNKRE A fejlődés legszembetű­nőbb a tartós fogyasztási cik­kek vásárlásában, ellátottsá­gában. A háztartások közt elvétve található már olyan, amelyben nincs mosógép, hűtőszekrény és televízió. S egyre több helyen a szük­ségletek magasabb szintű ki­elégítése van napirenden, a meglévő készülékek, auto­mata mosógéppel, fagyasztó- szekrénnyel, színes televízió­val való kicserélése, illetve kiegészítése. Évente jelenleg is több mint 90 ezerrel nö­vekszik a személygépkocsik száma, az év végéig megha­ladja az 1,3 milliót. így csak­nem minden második aktív kereső háztartásában lesz már autó... A lakosság ellátása néhány terméket — építőanyagot, színes televíziót — leszámít­va tavaly is zavartalan volt. Ez elfogadható eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a külgazdasági egyensúly javí­tásának kényszerű meggyor­sítása az export fokozásával, az import korlátozásával járt együtt, s ez óhatatlanul csök­kentette a belföldi árualapo­kat. A nehezebb helyzetben nőtt az árpolitika szerepe, a vásárlóerő korlátozásában, a piaci egyensúly folyamatos fenntartásában. A korábbi időszakhoz és a tervezetthez képest felgyorsult az árszín­vonal növekedési üteme. A VI. ötéves terv négy eszten­deje alatt — az 1984. évi 7— 8 százalékos növekedést is figyelembe véve — az átla­gos fogyasztói árszínt össze­sen 29 százalékkal emelke­dik. A magyar gazdaságpolitika eredménye, hogy az inflációs folyamatok nem lépték át az áralakulás irányíthatóságá­nak. kézbentarthatóságának kritikus határát. Az ár- és béremelések költségáthárítá- si gyakorlata u. i. könnyen láncreakciószerű hatásokat eredményezhet. Hazánkban a fogyasztási javaknak több mint a fele szabadáras ter­mék, de azért itt sem sza­bad a vásár. Az áremelés szabályokhoz kötött, bejelen­tési kötelezettséggel jár. Az alapvető fogyasztási cikkek változatlanul hatósági ára­sak, változtatásuk központi döntést igényel. AZ ÁREMELÉSEK ELTÉRŐ HATÁSA Nagyon sok fejlődő és kö­zepesen fejlett országban van — úgy mondják — vág­tató infláció, amikor az ár­emeléseket gerjesztő, felerő­sítő belső hatások már nem szabályozhatóak. Igaz, né­hány fejlett tőkés országban éppen a legutóbbi esztendők­ben sikerült viszont a gyak­ran kétszámjegyű inflációt 5 százalék alá leszorítani, de a növekvő munkanélküliség révén magas árat kellett ezért fizetni. A szabályozott keretek között tartott hazai áremel­kedések sem probléma- és fájdalommentesek. A termé­kek, a szolgáltatások drágu­lása általában mindenkit hát­rányosan érint, de az ala­csony jövedelmű rétegek ne­hezebben tudják azt kivé­deni, elviselni, mint a ma­gas jövedelműek. Mert nekik nincsenek megtakarításaik, s minden fillérnek megvan a helye. Kevesebbet költenek például zöldségre, gyümölcs­re, öltözködésre, kirándulás­ra, üdülésre. (A kávé-, a dohány-, az alkoholfogyasz­tás viszont ebben a körben is jelentős, de a családi költ­ségvetés gondjait — a ta­pasztalatok szerint — ezek rovására nem hajlandók eny­híteni.) Az alacsony jövedel­mű rétegeknél lehetőség van az alapvető fogyasztási cik­kek áremelésének részbeni ellensúlyozására. Az áremelések negatív ha­tása továbbá, hogy a pénz­beli társadalmi juttatások reálértékét, a természetbeni- ek (például a közétkeztetés) minőségét veszélyeztetik, csökkentik. Az alacsony nyugdíjak, a két- és több gyermek után fizetett csalá­di pótlék reálértékét sikerült megőrizni, sőt valamelyest (4—6, illetve 9 százalékkal) növelni is a VI. ötéves terv négy esztendejében. Az át­lag feletti nyugdíjak reálér­téke 8—10, illetve a maga­sabb kategóriákban 10—15 százalékkal csökkent. A gyermekgondozási segély re- álrétéke 18 százalékkal lesz kisebb 1984-ben az 1980. évi­nél. KÖLTEKEZÉS, VAGY TAKARÉKOSSÁG? Végül az áremelések nega­tív hatása, hogy nagyobb arányban csökken a lakos­ság megtakarítási készsége, mint amit a drágulások okozta többletkiadások indo­kolnának. Éveken át tapasz­talhattuk, hogy a megtakarí­tások elértéktelenedésétől való félelem felerősíti a köl­tekezést, a máról holnapra élést. Ez a fajta életvitel­váltás társadalmilag kétsze­resen káros. Egyrészt árfel­hajtó hatású, a piaci egyen­súly fenntartását veszélyez­teti. Másrészt távlatvesztést eredményez korlátozva a munkahelyi ambíciókat, az anyagi ösztönzők hatását. ■ E kedvezőtlen folyamat megállítása, visszafordítása nem egyszerű és nem is gyor­san megoldható feladat. De elkezdődött. A lakossági be­tétek kamatlábát — tartós lekötés esetén — tavaly is, az idén is emelte az Orszá­gos Takarékpénztár. A kerek összegű takaréklevél-beté­tekre két év után ma már 6,5 százalék, három év után 7 százalék, öt év után 8 szá­zalék, hét év után 9 száza­lék kamatot számol el a ta­karékpénztár. Vagyis a la­kosság tartós betétei a tava­lyi és az idei 7 százalékot meghaladó' inflációs ráta mellett is megőrzik, sőt va­lamelyest növelhetik is reál­értéküket. Nyilván ennek az intézkedésnek is része volt abban, hogy tavaly ismét élénkült a takarékba helye­zett összegek gyarapodása, így 1984 elején a lakosság betétállományának összege átlépte a 200 milliárd forin­tos határt. A felsorolt hátrányok elle­nére bizonyos esetekben nincs más választás, mint az áremelés. Pontosabban len­ne más megoldás is: válto­zatlan, stabil árak mellett vállalhatnánk az állandó áruhiányt. Csakhogy az áru­hiány még több és még na­gyobb hátrányok forrása. Ki­próbáltuk már, s tapasztalat­ból tudjuk, hogy az a leg­drágább, amit nem lehet kapni. Szó szerint is. Mert minden áru, amiből kevés van, legyen az tégla, cserép, vagy színes tv, a spekuláció tárgyává válik. A felár, ha már elkerülhetetlen, inkább legyen tehát hivatalos, elis­mert, mint illegális. Számol­jon vele a vásárló, az ár- statisztika, a gazdaságpoliti­ka, s ne a bolti eladó jöye- delmét gyarapítsa. A FORINT ÉRTÉKE Jó lenne persze elkerülni az áremeléseket. De hát ez óhaj, jókívánság mindaddig, amíg az árstabilitásnak nincs meg a gazdasági, mégponto- sabban ^ hatékonysági fede­zete. Szándokosan nem áru­fedezetet említünk. Hiszen többnyire vannak kihaszná­latlan kapacitások, lehetne több árut termelni. De az eh­hez szükséges nyersanyag- és energiaimport lehetőségei már korlátozottak. A külgaz­dasági egyensúly javítása — a korlátozott behozatal mel­lett a kivitel erőteljes ösz­tönzése — általában szűkí­ti, mérsékli a belföldi áru­alapokat. A belső egyensúly olyan, érték, vívmány, amely nehéz helyzetben is védelmet kíván, viszont nem javítható a külső egyensúly rovására. Ezért is kényszerülünk nem éppen kellemes és népszerű lépésekre. Mentségül legyen mondva, hogy a mostani zord idők­ben sem a lakosság fogyasz­tásának csökkentése, hanem az elért magas szint megőr­zése a feladat. Jellemző, hogy a népesség kevesebb mint egy tizede élt 2000 fo­rintnál kisebb összegű egy főre jutó személyes jövede­lemből az 1980-as évek ele­jén (főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok). Húsz évvel ezelőtt még az ország háromnegyed része, tíz esz­tendeje pedig a népességnek még mindig több mint egy­negyede élt ilyen szegényes szinten. A 2000 forint vá­sárlóértékének húsz éve 1100. tíz éve pedig 1200 forint fe­lelt meg. Sokat romlott a forint, avagy sokat javult az élet tíz-húsz esztendő alatt? Né­zőpont dolga is, hogy ki mit vesz észre. Emberi tulajdon­ság, hogy a jót megszokjuk, természetesnek tartjuk, az áldozatot, a negatív hatást, a vélt sérelmet pedig nehezen feledjük. (Folytatjuk) (Következik: 3. Az érde­keltség és ösztönzés lehető­ségei és korlátái). KOVÁCS JÓZSEF Paradicsomlé-gyártó gépsorok A korábbinál értékesebb termékek, paradicsomlé-gyár­tó gépsorok előállítását kezd­ték meg a Rákosmezeje Ter­melőszövetkezet gyömrői fémipari részlegében. A be­rendezéseken elvégezhető a paradicsomlé-gyártás teljes folyamata, egészen a palac­kozásig. Az elképzelések sze­rint az idén már összesen mintegy 110 gépsort adnak át, javarészt szovjet megrende­lőknek. A szövetkezet fémipari üzemében 1980 óta gyártot­ták a gépsorok különböző al­katrészeit bérmunkában. Közben saját erőből fejlesz­tették a termelést, korszerű­sítették az üzemet, megte­remtették a komplett gépso­rok gyártásának feltételeit. Azért is szükség volt a fej­lesztésre, mivel az üzem má­sik fő termékcsoportja, a vasúti biztosító berendezések — fénysorompó, előjelző táb­lák, híradó-oszlopok — iránt a jövőben kisebb kereslet várható. Gázvezeték Folytatják a gázvezeték ki­építését a Velencei-tónál: az idén az agárdi, gárdonyi és a velencei elosztóhálózatot bő­vítik, nagyrészt a gázépítő társulások segítségével. Az 1982-ben megkezdett program keretében Agárdoh, Gárdony­ban már több utcai gázveze­téket kiépítettek, s elkészült a hálózat Agárd nyugati üdü­lőterületén; több tanácsi in­tézményt, egyebek között óvo­dát, orvosi rendelőt is bekap­csoltak már a vezetékrend­szerbe. Egyetértünk abban a kis- vejkei Községi Közös Tanács V. B. két tisztségviselőjével, Hegyi Imre tanácselnökkel és Fazekas Márton vb-titkárral, hogy minden tennivalóhoz, feladathoz, elképzeléshez pénz kell. Még akkor is, ha annyi van belőle, amennyi. Abban sem különbözik a vélemé­nyünk, hogy a pénzügyi-gaz­dasági nehézségek ellenére sem állhat meg az élet egy- egy településen, még akkor sem, ha a közigazgatás közös fedele alatt történetesen négy település él együtt. Ekkor azonban — mint napjainkban á kis települések házatáján általában — többet kell vár­ni valami új megvalósulásá­ra, még akkor is, ha a lakos­ság a maga társadalmi mun­káját is adja a „nagykalap­ból” felhasználható pénzhez. — Azokat a feladatokat, amelyek fontosak voltak, si­került megvalósítanunk — mondja Hegyi Imre. — Nem sok ez, hiszen a lehetősé­geink is szerények. Abból tu­dunk főzni, amink van. Azért mégsem múlt el ezemény nél­kül az elmúlt év. Sikerült Lengyelen tizenhét telket ki­alakítanunk. Mucsfán kor­szerűsítettünk két utat, és ti­zenegy lakóházat érintett a kisfeszültségű hálózat bőví­tése. A Kakasdról nemrégiben Kisvejkére került vb-titkar, Fazekas Márton így folytat­ja: — Óvatosan kellett tervez­nünk. Kevés a közös t nács pénze. Annak ellenére, hogy jócskán voltak-vannak gond­jaink, amelyek a települések szerkezetéből adódnak, mégis kis sikerként könyvelhetjük el azt, hogy felújítottuk a zá- vodi tanácsi kirendeltséget, az ottani kultúrházat, és el­végeztettünk több apróbb felújítást. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ene a megyei felújítási alapból volt pénz, mert saját felújítási alapot mi nem tervezhetünk. Pedig lenne mire költeni a négy községben. A települések „közösségi házai” öregek. Nyolcvan- száz évesek. Szükség lenne állagmegóvásukra. Emellett, még azt is meg kell jegyezni, hogy Závod és Mucsfa nem is olyan régen még szerepkör nélküli község volt. A kisvej- kei tanács azt a pénzt fordít­hatja a „közösségi házak ’ rendbetételére, amit kap. Jó, mondhatná erre az olvasó. És mit végez a lakosság? Amit tud. Anngk ellenére, hogy a községek nagyrészt el­öregedtek, 1983-ban hatmillió forint értékű társadalmi munkát könyvelhetett el a tanács. A gazdasági helyzet elfogadása mellett, itt az egyik kihasznált lehetőség. És még valami, ami ugyancsak segíti a kis lépések politiká­ját. Mindegyik községben lá­togatottak a tanácstagi beszá­molók, a falugyűlések A székhely- és társközsé­geiben összesen 462-en vettek részt a falugyűléseken. A ta­nácstagi beszámolókon 101 közérdekű bejelentés, javaslat és panasz hangzott el. „Nem könnyű a helyzetünk” mond­ják a tisztségviselők. Tudja mindenki. Másé sem. Művelődési épületegyüttes Kisvejkén. Nyolcvanhét tagja van a községi könyvtárnak, a tanács tavaly több mint 20 ezer forintot fordított könyvvásárlásra. Tevelen az idén eddig öten szándékoznak építeni. Cza- nik Géza az újonnan ki­mért házhelyek egyikénél. — Persze, hogy szeretnénk többet csinálni — mondja Hegyi Imre. — Megértjük mi a nehézségeket, csak higgye el, nem jó dolog sokszor ne­met mondani. Amit nagyon kell, azt meg tudjuk csinálni Fazekas Márton vb-titkár sóhajt egyet. Ö és vezetőtársa némi bizakodással tekint az elöljáróságok elé. • Övöm attól az olvasót, hogy a teveli községi közös tanács „zárszámadását” kivételnek tekintse, mert nem az. Min­den tanács a saját közegében, saját lehetőségeinek felhasz­nálásával, saját környezeti adottságainak és település- szerkezetéből adódó eimara- dások-feladatok legyűrése ál­tal boldogul. Kiss Miklós, az itteni közös tanács elnöke minden bizony, nyal nagyon sokszor elmond­ta már a most következő mondatokat. És nemcsak a kereken két hete megválasz­tott vezetőtársának, Fazekas Mártonnénak, hanem minden helyi fórumon. — Az anyagi nehézségek ellenére is — mondja Kiss Miklós — kiemelkedő évet zárhattunk. A vízmű megva­lósulásával és a kilenctan- termes iskola „belépésével”. Mindkettőben a támogatós mellé a község lakói a nya- gük munkáját is odatettéik. — A tevel iektől megszok­tuk, hogy saját erőt is felípj*­■■ tassanak. Josid — Mindig így volt nálunk — mondja Kiss Miklós. — községeinkben valamihez, • is hozzákezdtünk, akkor föle pénznek együtt kellett len­nie. Emellett pedig ez a kö­vetelmény is. Folytatjuk a községeinkben az utak kor­szerűsítését, Nagy munkáról van 'szó, még akkor is, ha a lakosság önkéntes hozzájáru­lásával segíti ennek a kom­munális elmaradottságnak a felszámolását. Ügy látjuk, hogy az idei év sokkal nehe­zebb lesz, mint a tavalyi. Látványos sikerekkel nem rukkolunk ki. Az idén az utak mellett a Kisdorogot és Bony- ihádvarasdot érintő egészség- ügyi ellátásban szeretnénk előrelépni. Tevelen megkezd­jük az orvosi lakás építését. — Önöket hogyan érinti a közigazgatás átszervezése? Kiss Miklós: — Ügy tűnik, hogy nem nagyon. Mi 1977 óta városkörnyéki község va­gyunk. — Az új hatáskörök? — Ezek gyakorlása — mondja Fazekas Mártonná vb-titkár — azért okoz gon­dokat. Teljesen új feladato­kat is el kell látnunk. — Egyébként úgy érzem, hogy mindhárom községben __Tevelen, Bonyhádvarasdon é s Kisdorogon — jó a köz­hangulat. összefognak telepü­léseikért az emberek. Ez a javuló társadalmi munkavég_- zésben is nyomon követhető. Erre a lehetőségre pedig ép­pen most kell számítanunk. Keyés pénzünk mellett, segi. tőként ott van a téesz is. — Milyen más lehetőseget lát még a további feladatok­ra? . , LO — A lakosság jogos igenyel­vel meg kell ismertetnünk a felettes tanácsokat. Aláírom, hogy mostanában mindent nem lehet orvosolok De ha valamilyen cél elérésében anyagilag is segítenek ben­nünket a felettes szervgk, akkor a meghatározott időre fel kell használni a pénzt, és meg kell mutatni az ered­ményt. A hitel így marad hitel. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS ' _____•__________ I Tővel délidöben j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom