Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
1984. február 11. 'NÉPÚJSÁG 7 A közösségi élet lehetőségei Pörbölyön A több mint hatszáz lelket számláló település nem mostohagyerek a bátaszéki tanácsnál. A társközségek önállósága jellemzi. A kialakított házhelyeken új épületek nőnek fel, s a lakosság összefogásával is szép eredmények születtek. Nagy-nagy gondja a közös tanácsnak, és főleg a helyieknek, hogy nincs egészséges ivóvizük. A közösségi élet lehetőségeit kívántuk kutatni, amikor Pörbölyt választottuk úticélnak. Azt akartuk megtudni, mennyire érzik szükségét a napi — munka utáni — összejöveteleknek, mit tesznek azért, hogy hasznosan, kulturáltan tölthessék el a szabad idejüket a fiatalok és idősek. Foglalkoztatott bennünket az is — tudván, a székhelyközségben, Bátaszéken nem megoldott még a művelődési ház irányítása —, hogy ez menynyire hat ki az említett társközség kulturális életére. Első utunk Bátaszékre, a közös tanácshoz vezetett, ahol Bognár Jenő tanácselnökkel beszélgettünk: — Tulajdonképpen azon is múlik a közösségi élet hogy van-e, aki összefogja az embereket — kezdte a beszélgetést Bognár Jenő, majd így folytatta: — Pörböly ebből a szempontból szerencsés. A hozzánk tartozó települések közül ez az egy az, ahol mozgás van, mert a Szalai házaspár összefogja a munkát. Aztán sorolja az eredményeket. Megtudjuk, hogy a hagyományőrző csoport, kevés támogatás ellenére is szép sikereket ért el. Nem csodát csinálnak, de feltétlenül megérdemelnék a szakmai segítséget. A tervek szerint a tanács is támogatja őket azzal, Megtudtuk tőle, hogy 1982- ben vették át a „kulturális témát”, rossz technikai eszközökkel, eléggé „lerongyolódott” 'felszereléssel együtt. Szükséges volt a lemezjátszó, televízió megjavítása. Vásároltak egy nagy teljesítményű rádiós magnetofont is. Aztán a hagyományőrző csoportra tereli a szót Szalai János, miközben egy borítékból színes fényképeket „varázsol” elő, melyen az augusztus 20-i aratófelvonulás szereplői vannak. Régebben is bontogatta szárnyát egy csoport — mondja —, de nem volt aki továbbvigye. Hiányzott a szereplési lehetőség és sok egyéb. Most már a tanács is odafigyel ránk, támogat bennünket. Megtudjuk azt is, hogy az esetenkénti lemorzsolódások ellenére is növekszik a csoportban tevékenykedő asz- szonyok száma, és foglalkoznak az utánpótlással is. Némi gondot jelent, hogy fiúkat kis számban tudnak bevonni a közös munkába. A kó- nyi verbunk változatát járják a fiúk, az asszonyok pedig a summásélet dalai mellett sárközi népdalokat énekelnek. Szalai János elmondta még, hogy „nincs külön folklórja” Pörbölynek. Az okát abban látja, hogy az 500 holdas Mária Terézia- alapítványt először tizenkét család művelte, de ez kevésnek bizonyult, ezért letelepedtek máshonnan is emberek. Most ebből a közös hagyatékból kívánnak megmenteni és bemutatni dolgokat. A hagyományápolásban nagy szerepe van Élő Istvánnak. Pörböly központjában már messziről szembetűnt a „MOZI” felirat. A lapos tetejű épületben mindenütt rend. Az előcsarnok pénztárablakában a februári filmprogram és a heti két előadás időpontja vonja magára a figyelmet. A helyiek szeretnek moziba járni, de csak akkor nagy a látogatottság, ha jó filmet vetítenek. Ez pedig nem mindig van így. A nagyteremben, amelyet nemcsak hogy megfelelő összeget biztosít a csoport ruhatárának bővítésére. A tanácselnök is úgy vélekedik, hogy a társközségek, így Pörböly kulturális életére kihat az is, hogy Bátaszéken nem megoldott még a művelődési ház vezetése. „Nincs egy központi ember, aki rájuk nézne.” Áprilistól azonban ez a helyzet megváltozik, az új igazgató munkába állásával. Neki lesz a feladata, hogy összefogja, segítse a társközségek kulturális munkáját. A lelkes Szalai házaspár egyik tagját Szalai Jánost munkahelyén, a bátaszéki könyvtárban találtuk meg. Pörböly kis település, a Bátaszéktöl Bajára vezető út mellett. A szomszédos Alsónyékkel együtt mintegy 1734 lelket számlál. Elöljáróban ezt azért jegyeztük meg, mert annak ellenére, hogy ismerősen hangzik e település neve, nincs. A két települést — papíron — csak az utcanevek különböztetik meg egymástól, vagy éppen az utcanevek okoznak bonyodalmat. Ugyanis a pörbölyieknek érkező szállítmányokkal — éppen az alsónyéki címzés miatt — gyakran keresik Pörbölyt Alsónyéken. A pörbölyiek közösségi életének színtere Szalai János heti 16 órát tölt el a művelődési házban filmvetítésre, hanem egyéb műsoros rendezvényekre is használnak a nemrégiben felállított színpadon dobfelszerelés árválkodik. Megtudjuk, hogy az „intézménynek” önálló zenekara van, és hangulatos zenével szórakoztatja a mulatozást kedvelő pör- bölyieket. Évente hat bált szerveznek a községben, amelyeken általában vacsorát is adnak a vendégeknek, mert így többen eljönnek, mint egy „sima” bálra. Most is éppen erre, pontosabban a hagyományos asszonybálra készülődnek, ahova férfiaknak belépni tilos. Szalai János arról beszél, hogy szerda és vasárnap kivételével minden nap van program, táncpróba, könyvtári kölcsönzés, klubfoglalkozás vagy egyéb alkalmi rendezvény. Az idei terveikben szerepel nóta- vagy népdalest és a lakosságot érdeklő ismeretterjesztő előadások szervezése. A nagyterem mellett még egy helyisége van az épületnek. Ott helyezték el az 11181 kötetes letéti könyvtárat, melynek alapállományát a megyei könyvtár biztosította. Az állománynövekedés — melyet a bátaszéki könyvtár biztosít — évi 150—200 darab. A látogatottság „lehetne jobb Is”, an/nak ellenére, hogy tavaly 21 személlyel bővült az olvasók tábora. Érdekes dolgot említett meg Szalai János. Az olvasócsalogatás mellett azok is beiratkoznak a könyvtárba, akik csak kíváncsiskodók, vagy éppen szereplői a klubban próbáló csoportnak. Meglátják a könyveket, talán olvasó lesz belőlük. — Hogyan, milyen eszközökkel sikerül mozgósítaniuk a rendezvényekre? — érdeklődöm. — Attól függ, hogy mire — mondja kísérőnk, majd így folytatja: — Társadalmi munkára elég egy-egy szó. Ha pedig olyan műsor van, ami érdekli az embereket, akkor egy plakát is csalogat. A közösségeket érintő egyéb rendezvényekre pedig — mert most csak a művelődést, szórakozást szolgáló lehetőségekről szóltunk — tanácstag (társaimmal együtt mozgósítunk — eredményesen. Szalai János heti 16 órát tölt el szabad idejéből a művelődési házban. Ugybuzgal- mával, ügyszeretetével, hozzáértésével és hasonlóan lelkes segítőivel szervezi, irányítja a pörböly! emberek közösségi életét. A meglévő eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes kilincselni, érdemes tenni, mert azon a megkezdett úton, amelyen elindultak, végig akarnak menni. Megéri. —él—ez. s.— Évtizede éneklők Lányok, asszonyok Mözsön Schmidt Józsefné vezényli az énekkart Mözs hétfőn esténként ugyanolyan csendes, mint más hasonló nagyságrendű község, de a tanácsháza „bezzeg hangos”. Félreértés ne essék, nem a községi hivatalnokok zajonganak, hanem ebben az épületben próbál hétről hétre a mözsi Bartók Béla ne» kar. A kórus gyakorta hallat magáról. Évtizede énekelnek együtt, a kóruséneklés gyökereit azonban mesz- szebb lehet keresni és találni. Akad a jelenlegi tagok között olyan is, aki már 1955-ben is énekelt. A tagok a természet rendje szerint cserélődnek, hiszen tanuló- és eladósorban lévő lányokról, kisgyermekes anyákról, háziasszonyokról lévén szó, akiknek heti élet- és munkarendjébe a hétfői próbakötelezettséget is illeszteni kell. Kötelezettség. E mögött dalos kedvű vállalkozás húzódik, ami ritkán jelent terhet, fáradtságot. Inkább feloldó örömöt, valahova tartozást. A kórusszoba- mérete — ahol hetente összegyűlnek — éppen megfelel a jelenlegi létszámnak. A székek szólamok szerint sorakoznak. A bejárat mellett vitrinek őrzik az elmúlt tíz év fellépéseinek tárgyi emlékeit. Valójában tizenkét évről van szó, mert a kórus az 1972-es évet jelöli az újjászületés idejének. Ez a két év fiatalítás azonban nők esetében bocsánatos bűnnek tekinthető. Az elmúlt év decemberében megtartott jubileumi hangversenyüknek az egész falu örült. Számadás, és mint ilyen visszatekintés is volt ez. Elimerő, méltató, értékelő szavak helyett magukról az éneklő asszonyokról kellene írni. Külön-külön személy és név szerint azonban a harmincnyolc tagról, az adott terjedelemben, szinte lehetetlen. Ki szólaljon meg tehát? Válasszunk? A sikerhez minden tag hozzájárul. Egyetlen hang hiányát is megérzi az értő fül. — Miért járnak minden hétfőn ide, hiszen valamit otthon kell hagyniuk, félbemaradt munkát, férjet, gyereket. .. ? (Elhatározom, aki elsőként megszólal a kérdésre, őt faggatom tovább.) Pillanatra döbbent csend. Értetlenül egymásra néznek, aztán kórusban, mérsékelt hangerővel jön a válasz: — Mert szeretünk énekelni. .. És mert... Itt aztán az udvariasság biztosít zöld utat a szavaknak. Nézzük tehát az „ésmerte- ket”! „Mert jó itt”... „Mert valakivel jó együtt nevetni”... „Valaki egy kötésmintát, egy ételreceptet adott”... „Mert megtanultam alkalmazkodni másokhoz” ....... Mert olyan jó i zgulni egy-egy fellépés előtt”.........Mert jó közösség v agyunk”... „Mert megbecsülnek, és én is becsülöm a másikat”... „Mert jó otthon krumplipucolás közben is egy-egy madrigált dúdolni”... Ezekért a mértékért az egykori mözsi lakosok most hétfőnként Bogyiszlóról, Tolnáról és Szekszárdról is visszajárnak. A közösséggé válást mi sem példázza jobban mint, hogy néhány éve a kórus tagjai szabadságukat is azonos időpontban veszik ki, és együtt utaznak családtagjaikkal a szomszédos országok népszerű kirándulóhelyeire. Szólhatunk-e az életkorról? Szólunk. A tizenhárom éves tanulólánytól, az ötvenhat éves nyugdíjasig találunk kórustagot minden korosztályból. Anya a lányával jön, unokatestvér az unokatestvérrel, sógornő a sógornővel, szomszéd utcabeli a szomszéd utcabelivel énekel együtt. Egyszer egy évben aztán az otthonmaradottaknak, a férjeknek is megköszönik, hogy a hétfői terheket vállalva is osztoznak életükben. Ezen az egy estén az asztalokra fehér terítő kerül, természetesen enni- és innivalóval. Köszönettel elsősorban — és ezt szintén kórusban mondják — Thész Lászlóhoz fordulnak, aki nélkül félkarú óriásnak érzik magukat. Hasonló köszönet illeti a fenntartóikat is. A próbakezdésig van még néhány perc, és a szülői értekezletről jövőket is meg kell várni. Addig a legutóbbi fesztiválon — a kilencedik országos dalostalálkozón — Szolnokon készült fényképek járnak körbe. Ezekből közlünk mi is kettőt. — Jövő hétfőn lesz egy új tagunk is — súgja Schmidt József né karnagynak egy éppen érkező kórustag. Aztán ugyanazzal a mozdulattal szintén súgva be is mutatja a majdani tagot... DECSI KISS JÁNOS FOTÓ: SIMAY ISTVÁN A kórus a szolnoki Tisza-ligetben
