Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

1984. február 9. ^ÉPÜJSÁG 5 Közoktatásunk kérdései Felsőfokú óvónőképzés Szekszárdon A .pedagógusképzés kor­szerűsítésével és részben át­szervezésével kapcsolatos in­tézkedések sorába tartozik, hogy a Művelődési Miniszté­rium egyetemi és főiskolai főosztályának engedélye alap­ján úgynevezett kétéves fel­sőfokú óvónőképzés is lesz majd szeptembertől a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la szekszárdi kihelyezett ta­gozatán. A tanítóképzéssel párhuza­mosan végzendő óvónőképzés indítékairól, hogyanjáról, a beiskolázás, felvételizés mi­kéntjéről dr. Deli István ta­gozatvezető adott tájékozta­tót. Az óvónőképzés beindítá­sának két oka van. Egyrészt a meglévő óvónőhiányt pótol­ják így, másrészt pedig az oktatás-korszerűsítési törek­vések realizálását jelenti. Vagyis közelítik egymáshoz az óvónő- és tanítóképzést. Szeptembertől — előzetes tervek szerint — 55 tanító je­lölt és 30 óvónő jelölt kezdi meg tanulmányait Szekszár­don, nappali tagozaton. Leve­lezőképzés is indul. Erre részben azok jelentkezhetnek a megyei művelődési osztá­lyon keresztül, akiknek két­éves gyakorlata van, részben pedig azok, akik képesítés nélkül dolgoznak. A keret­számokat a szükségleteknek megfelelően állapítják majd meg. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy 50 óvónőt fel tudnak venni levelezőre. Övónői tagozaton — nap­pali és levelező képzésre — Tolna, Baranya, Somogy, Pest, és Bács-Kiskun megyéből várják a hallgatókat. (So­mogy megye nem szerepel ugyan a felvételi tájékozta­tóban, de onnan is iskoláznak be fiatalokat.) A tanítóképzéssel ellentét­ben az óvónői pályára je­lentkezőknek pályaalkalmas­sági vizsgát kell tenniük — mindkét képzési formában. Ez testi alkalmasságból, látás és színérzék, zenei hallás és beszédkézség vizsgálatából áll, és előfeltétele a felvételi vizsgának. Ugyanis aki ezen nem felel meg, nem felvéte­lizhet. Költségkímélés miatt az alkalmassági vizsgákat a szóbeli és írásbeli felvételik előtt bonyolítják majd le. A szekszárdi tagozatom a pénzügyi és személyi előké­születi munkák most vannak folyamatban. Részben belső átcsoportosításokkal, részben pedig új státusok igénylésé­vel, illetőleg betöltésével olyan oktatókat állítanak be, akiknek az óvónőképzésben tapasztalata van. A Tolna megyei és a Szekszárd'városi Tanács illetékeseivel egyez­tetve a Wosinsky utcai óvo­dát „veszik át” egyelőre gya­korló óvodának. A jelenlegi tapasztalat az, hogy már most viszonylag nagy az érdeklődés az óvó­nőképzés iránit. Ezt bizonyít­ják a telefonon vagy szemé­lyesen történő megkeresések. Döntött a Legfelsőbb Bíróság PER A LAKÁSÉRT Egy 30 éves művezető öz­vegy apja újból megnősült. Több mint húszévi házasság után előbb a férj, majd rövi­desen az asszony is meghalt. A kerületi tanács a műveze­tőt a lakás bérletének hasz­nálatára feljogosította, de egy évvel később a városi tanács vb lakásügyi osztálya visszavonta a határozatot. Döntését azzal indokolta, hogy az elhunyt asszony és a művezető között sem névéit, sem mostohagyermeki kap­csolat nem volt. A bérleti jogviszony annál kevésbé il­leti meg, mert lakással ren­delkezik. A művezető e ha­tározat felülvizsgálatáért pert indított a városi tanács ellen. Egyebek között arra hivatko­zott, hogy egy külföldön élő ismerőse lakásában tartózko­dik, ami albérletnek minősül. Az első és másodfokú bíró­ság a városi tanács döntését hatályon kívül- helyezte, és új határozat hozatalára kö­telezte, megállapítva, hogy a művezető, mint az özvegy mostohagyermeke, jogosult a lakásra. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság más állás­pontra helyezkedett. — A szóban forgó lakás­ban a művezető sohasem la­kott, közte és édesapja, illet­ve mostohája között sem tar­tási, sem családi kapcsolat nem volt — hangzik a hatá­rozat. Saját kijelentése sze­rint, több __mint nyolcvan éves édesapja és mostoha­anyja lakása elhanyagolt, műszakilag teljesen leromlott állapotban volt. Éveken át nem fűtöttek, a vízvezetékek szétfagytak, a konyhában a lefolyó nem működött. Eb­ből nyilvánvaló, hogy az idős házaspárt halálukig nem tá­mogatta, különben nem hagy­ta volna őket ilyen körülmé­nyek között lakni. Tehát for­mális, minden tartalmat nél­külöző kapcsolat miatt a la­kásbérleti jogviszony folyta­tása iránti kérelmét a váro­si tanács jogosan utasította el. Mindezek alapján a Leg­felsőbb Bíróság mindkét alsó­fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást ren­delt el. Tekintettel azonban arra, hogy a kerületi tanács határozatát a városi tanács csak több mint egy évvel ké­sőbb vizsgálta felül, azt is meg kell állapítani, hogy a visszavonó határozat nem sérti-e a művezető jó hisze- műen szerzett jogait. Ameny- nyiben ez a helyzet, keresete megalapozott. Ellenkező eset­ben elutasítandó. HAJDÚ ENDRE Kiadvány a sikeres energia-pályázatokról A MTESZ az Energiataka­rékosságért címmel kiadvány jelent meg, amely a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének energiatakarékossági pályá­zataira 1980 és 1982 között beérkezett díjnyertes, illetve elfogadott pályaműveket is­merteti, rendszerezi. A csak­nem 200 pályamunka bemu­tatásával a MTESZ a hasz­nosítható ötletek szélesebb körű megismeréséhez, elter­jesztéséhez kíván segítséget nyújtani. A kiadvány a pá­lyamunkák rövid tartalmi is­mertetése mellett közli a szerzők nevét és a munka nyilvántartási számát is. Ez­zel a pályaművek teljes anyagát megismerhetővé, hozzáférhetővé tették. Száz­harminc pályamunka műsza­ki megoldásai az ipar csak­nem valamennyi területén felhasználhatók. Negyven módszert mezőgazdasági hasznosításra ajánlanak. A kiadványt a MTESZ-la- pok közönségszolgálatánál (Budapest, V., Kossuth La­jos tér 6—8.), és a közgazda- ságoi és jogi könyvkiadó (Budapest, V., Szent István tér 4. szám alatti) boltjában lehet megvásárolni. A zene szeretete, hallga­tása mellett az együttes ze­nélés egy más igényt, egy másfajta élményt is jelent. Ez megyénkben régóta je­lentkezett már és jelentkezik ma is. Számos példa akad(t) erre. A közös zenélésből most a fúvószenét választottuk ki. .Nem a nosztalgia miatt, 'ha­nem azért, mert — függetle­nül attól, hogy ez a fajta ze­ne a mémeit és szlovák terü­letéken dívott és dívik ma ds leginkább — Tolnia megyé­ben 'hagyományai vannak. Elég csak néhány évtizedet visszapörgetni az idő kere­kén. Kortársaim és az idő­sebbek biztosan emlékeznek arra, hogy megyénk minden jelentősebb településén volt egy-egy fúvószenekar, amely zenéjével hangulatossá tette az ünnepeket, néha a hétköz­napokat dis. Az utóbbi időben mintha megfogyatkozott vol­na ezeknek a fúvós zeneka­roknak a száma. Szerepüket, helyüket átvette a gépzene, így a különböző fúvóshang­szerek többségét a művelő- 'diési otthonok raktárai, illet­ve a családi házak egy-egy zuga rejti. A közművelődést, azon -belül a munkásművelő­dóst ds szolgáló fúvószene­kar ok mai helyzetét próbál­tuk vizsgálni megyei, illetve megyeszékhelyi szinten. A megyei tanács illetékese, Fertőszögi Bélámé — miután telefonon bejelentkeztem ná­la — 'közli, hogy a művelő­dési központban külön mun­katárs foglalkozik a fúvósok­kal, ott van egy kézben az egész, ott tudják, hogy hol, mi, hogyan van. Nemcsak megyei, de szekszárdi dol­gokról ils tőle kaphatok fel­világosítást. Mondja aat ás, hogy a „régi funkció ma már nem elégíti kli a fúvósokat —, önálló koncertek kellenének. Egyfajta átváltása van most a fúvószenének. Hiányoznak a megfelelő vezetők, kevés a jó szakember. Próbálkoztak a jó zenészek közül vezető­ket kiválasztani, de nem vál­lalják a képzést.” Aztán vé­gül — kérésemre — elárul­ja, hogy kivel kell a megyei művelődési központban kap­csolatot teremtenem és meg­ígéri, fogad, ha már minden­kivel beszéltem. Az újabb telefon sem si­keres. Az „illetékes” dr. Szabó Mária úgy véli, hogy nálunk nincs olyan ember, aki ezzel megyei szinten fog­lalkoznia. A múltat nem is­imen, csak a jelent, erről pe­dig kérdezzem a gazdasági 'igazgatóhelyettest, Pappné Hajnal Mártát. Kérdezem is, mert pillanatokon belül már nála van a telefon, Miután elmondja — és ez logikus —, hogy ö csak a gazdasági dol­gokról tud beszélni, megegye­zünk a találkozás időpontjá­ban. A hallottakon elgondólko- dom. Ügy látszik, nemcsak a megfelelő zenekarvezetők hiányoznak. Más is. Egy gaz­da, aki összefogná, segítené a munkát. De az is lehet, hogy a sok bába közt elvész a gyerek? Még januárban a beszélge­tésre érkezve a gazdasági igazgatóhelyettes udvariasan kiözili, hogy Kaczián János, a Babits Mihály Megyei Műve­lődési Központ igazgatója, áll a rendelkezésemre. Az igazgató miután hellyel kí­nál, statisztikát vesz elő és néhány jellemző adatot kö­zöl : — Megyénkben 1976-ban tizennégy, il979-ben tizeniket- itő és 1983. év végén 15 fú­vószenekar volt a mű velődési otthonok fenntartásában. Megoszlásuk a következőkép­pen alakult: Bonyhádon és környékén három, Dombóvá­ron és környékén három, Pakson és környékén négy, Tamásiban és környékén ket­tő, Szekszárdon és a volt já­rásban együttesen három ze­nekar működik. A 395 fúvós- zenekari tagból 288 a gyer­mek, tehát a többség. A megyében lévő fúvósze­nekarokról elmondta azt is Kaczián János, hogy a szín­vonaltól függően eljutnak a különböző találkozókra, 'de helyben is betöltik azt a sze­repet, amelyet elvárnak tő­lük. Jól illeszkednek be az adott település, igazdasági, társadalmi, politikai és kul­turális életébe. A beszélge­tésből kiderül az is, hogy a művelődési központban nincs külön munkatárs, aki a fú­vósokat „patronálná”. Kérés­inek viszont — régóta — egy olyan ének-zenepedagógust, aki a művelődési intézmény­hálózatban működő ének-ze­nei csoportokat speciális .szakemberek bevonásával in­tenzíven támogatná. Ez azon­ban hiányzik és a hátrányát érzik. Ennek ellenére támo­gatják a különböző „meg­mozdulásokat”. Az intézmé­nyieknek hangszert adtak, és a szekszárdi Liszt Ferenc Ze­neiskola .tanulóinak is bizto­sítottak. Szekszárdon — ahol szintén hagyományai vannak a fúvószenének — a Német Nemzetiségi Baráti Kör most pr&báiikozik „fúvós” alakítá­sával. A hangszereket és a Garay iskolában egy termet biztosítanak számukra. Ha össze tudnak szerveződni, ak­kor már „van hol, van mi­vé!, de nincs kivel”. Hiány­zik itt is — éppúgy, mint megyeszerte — a megfelelő­en képzett vezető. — Fontos­ságát, jelentőségét látva jó lenne előrelépni — mondja végül az igazgató, majd hoz­záteszi: — Ezért is támoga­tunk, segítünk minden kez­deményezést. Egy régi próba Szekszárdon Munkában a tamásiak-A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában Thész László igazgatóval beszélgetünk, aki közli, hogy megyei felügyelet „ezen a vonalon” nincs. Van­nak lelkes, hozzáértő veze­tővel jól működő zenekarok, többek között Dombóváron, Pakson, Tamásiban. Az elő­ző két helyen megvalósítot­ták az úgynevezett felmenő rendszert is. Aztán a megye- székhelyre terelődik a szó. — A fúvószenének Szek- iszárdon legalább annyi az ellensége, mint a barátja — mondja az igazgató, .majd így folytatja: — Sajnálatosnak tartom, hogy feloszlott az együttes. Az okát nem tu­dom. Véghelyi Miklós — aki­nek a fúvószene szívügye volt — visszavonulásával és a fiatal tanárak belépésével — érdeklődési körük miatt — profilváltás történt. A megalakult Big-band rövid idő alatt látványos sikereket ért el. Ennek ellenére a fú­vószenekar-kérdést nem vet­tük le a napirendről, hisz a város igényli ezt. A megol­dást egy növendékekre épü­lő úttörőzenekarban látom, melyet aztán folyamatosan fel lehetne fejleszteni. Aka­dálya ennek csak a karnagy hiánya. Valami előrelépés azért mégiscsak van. A tanárokból és növendékekből alakított zenekar már tavaly novem­ber 7-én szerepelt a közön­ség előtt. Szeretnék Szek- szárdon szerepeltetni a tol­nai és a faddi tagozat úttörő- zenekarát, amelyből „ütőké­pes” együttest kívánnak ko­vácsolni. A zeneiskola céljai között szerepel, hogy résziben a szekszárdi, részben az előbb említettekből olyan együttest hozzanak létre, hogy ki merjék őket „állí­tani”. Ezek mellett maximá­lis segítséget nyújtanak a Német Nemzetiségi Baráti Kör leendő zenekarának is. Némileg enyhíti a szakem­berhiányt, hogy egy fúvós.ta- nár végzi a felsőfokú fúvós­zenekar-vezetői tanfolyamod Budapesten. A beszélgetésekből ennyi derült ki. Ami még biztató, hogy Szekszárdon is lesz új­ra fúvószenekar — sokak, örömére. Jó lenne azonban, ha megyénk más települé­sein ds „ragadós” lenne a pak­si, tamási, dombóvári... pél­da, és megtalálnák a módját annak, hogy a hozzáértők újra beálljanak a sorba. Ma az országos fúvószenekari mozgalom igényes, új felada­tokat vállát, sok új darab jelenik meg a szerzőktől. Nem ártana ezeket me­gyénkben is ter jeszteni, meg­ismertetni. Egy jobb összefo­gással, támogatással ez sem elérhetetlen... —él — ka—

Next

/
Oldalképek
Tartalom