Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
1984. február 25. lO^PÜJSÁG IRODALOM Kalenláriim FEBRUÁR. Barátságos és szelíd hónap ... Jön a nyár? A természet pihen, a szerelem ébred. Nyulat már nem szabad lőni; az öreg vadászok a rókát síppal próbálják becsalni. Ha a medve kijön a barlangjából és az árnyékát meglátja a napon, a néphit szerint visszabújik a téli álomba, mert még hosszú lesz a tél. Ha a nap nem süt, ilyen időben mint a mostani, akkor is visszamegy. Jó ösztönével biztosan érzi, hogy az enyhe, ködös időjárás mögött, még a hideg kemény napjai következnek. Szitál az eső, a kásás hó olvad. A hó olvad, de „a farkas azért még nem ette meg a telet”. így mondták leg- ' alább gyerekkoromban egyes öreg vadászok és más erdei emberek. Nem ette meg a farkas ... Máig sem értem szó szerint, de az intést megéreztem benne, hogy lesz még hideg és hó! Meg is sokalljuk. — Apám azt jósolta valamikor, hogy a vadgalamb Bálint-napra jön meg az erdőn. Kimentem várni, de sose láttam. „Kifelé megyünk, fiam — mondta biztatásul. — Jön a tavasz!” — Fogynak a tél esélyei. Hát igen. — Itt virul mindjárt a szép Zsuzsanna február 19-én. Elviszi a havat és zöld füvet varázsol a folyók partjaira. Szeretnélek látni mielőbb, pirospozsgás, szépséges asz- szony, amint fürdés után elringasz tovább a vizek fölött. Ennyit talán még nekünk is meg lehet bocsátani századunkbeli öregeknek, ha a tavaszt várjuk, ami bizony, még messze van. Az Írás szerint különben a bibliai „vének” is meglestek egykor fürdés közben a szépségedért, óh, Zsuzsánna, ám az egészen más volt, s nem is olyan ártatlan dolog. — Hol vannak már azok az idők? Hideg jön-e ugyan, vagy szép idő? Ki tudja? A farkas ugyan megette-e már a telet — morfondírozok magamban. Kutyámmal megyünk a madáretető felé. A tél igazi ínséges terhét talán ezek a kis jámbor állatok viselik. Amelyik köztük megéri a havas február végét, márciusban már megmarad- Közeledünk, a madarak is egyre közelednek. Szelíd zsibongás kezdődik. A Pikus prüszkölve forog, j Nem félnek. — Gyertyaszentelő elmúlt. A Nap a Vízöntő jegyéből a Halak csillagképének jegyébe lép. Bőjtelő hava. Jön a jég - törő Mátyás. A régi, ismeretlen magyar költő sorait idézem: „mint vizeknek surranása játszi elmúlása.” Múlik az idő. Hófel- hők gyülekeznek. Aztán kitört a hóvihar. Volt, ahol autókaravánokat temetett be. Nálunk a szél négy napig tombolt. Ügy látszott, már semmi nem érvényes, minden megváltozott. — Lassan helyreállt az idő. A február az február maradt. CSÁK GÉZA Mihail Solohow : A köztársaság forradalmi katonai tanácsának elnöke A mi köztársaságunk nem valami óriási, mindössze tán száz porta, és a sztanyicától vagy negyven versztára, a To- csogós-völgyben terül el. Köztársasággá a következőképpen lépett elő: tavaszra kelve hazamentem Bugyonnij elvtárs hadseregéből a szülőfalumba, és a polgártársak megválasztottak községi el- . nőknek azért, mert két Vörös Zászlórendet kaptam a vitézségemért, hogy bátran harcoltam Vrangel ellen. Mind a kettőt személyesen tűzte fel Bugyonnij elvtárs, és nagyon tisztességesen megszorította a kezemet. Én elfoglaltam azt a hivatalt, és a falu békés állapotban élt volna, akárcsak az egész nép, de nemsoká banda jelent meg a környékünkön, és folyton zaklatta, teljesen tönkretette a falut. A mi falunk környékén gálád egy népség lakik — hajbókol a banda előtt, kenyér- rel-sóval fogadja. Amikor láttam, hogyan viselkednek a szomszéd falvak a bandával, falugyűlést híttam össze, oszt azt mondtam a polgártársaknak: — Ti tettetek meg elnöknek? — Mi. — Na, akkor a falu egész proletárjátusa nevéven kérlek benneteket, hogy őrizzétek meg az autonómiátokat, ne járjatok a szomszéd falvakba, mert azok ellenforradalmárok, úgyhogy minékünk szégyen akár egy ösvényt taposni is vélek... A falunkat pedig mostantól nem falunak hijják, hanem köztársaságnak, én pedig, mivelhogy ti választottatok, kinevezem magamat a köztársaság forradalmi katonai tanácsa elnökének, és ostromállapotot rendelek el körös-körül. — Sok szerencsét hozzá!... Nem is kell szavazni!... Erre beszédet tartottam nekik: — Rajta, elvtársak, segítsünk a mi szovjethatalmunknak, harcoljunk a banda ellen az utolsó csepp vérünkig, mert az szörnyeteg, és a bitangok az egész szocializmus gyökerét el akarják rágni! A gyűlés kérelmet írt a sztanyica végrehajtó bizottságának, hogy küldjön puskákat meg töltényt, és úgy határozott, hogy én menjek a sztanyicába Nyikonnal, a titkárral. Jókor, még hajnalban befogtam a kis kancámat, és elindultunk. Megtettünk vagy tíz versztét, leértünk egy széles völgybe, egyszer csak azt látom, hogy a szél port kerget az úton, a por megett öt lovas nyargal szembe. Elszorult erre az én szívem. Kitaláltam, hogy abból a bandából való halálos ellenségeink vágtatnak felénk. Semmilyen kezdeményezést nem gondoltunk ki a titkárral, meg hát nem is lehetett kigondolni, mert sztyepp terült el körös-körül, szinte már szemérmetlenül pucér: sehun egy bokor vagy árok vagy horhos, így hát megállítottam a kancát az út közepén. Fegyver nem volt nálunk, hát olyan ártatlanok voltunk, mint a pólyás gyermek, a lovasok elől elnyargalni meg nagyon buta dolog lett volna. Hanem a titkárom nagyon begazolt ezektől a szilaj ellenségektől, egészen rosszul lett. Látom, le akar ugrani a szekérről, hogy elszaladjon! De hogy hová szaladjon, maga se tudja. Mondom neki: — Ne ugrálj, Nyákon, maradj nyugton! Én a forradalmi tanács elnöke vagyok, te meg a titkárom vagy, hát a halált is együtt keli vállalnunk! De őbelőle annyira hiányzott az öntudat, hogy leugrott a szekérről, és felkötötte a nyulak bocskorát, vagyis hát olyan sebesen szaladt a pusztán, hogy azt hitte volna az ember, kopók sem érik utol. A lovasok bezzeg, amikor meglátták azt a gyanús pó- gárt, ahogy a sztyeppen nyargal, utánavágtattak, és mindjárt be is érték egy kis őrhalómnál. Én szép nyugodtan leszálltam a szekérről, lenyeltem minden árulkodó papirost, és vártam, hogy s mint lesz tovább. Csak azt láttam, hogy nagyon keveset beszéltek vele, aztán mind szorosan körülvették, oszt keresztbe- hosszába vagdosni kezdték a kardjukkal, ő a földre rogyott, azok meg végigkutatták a zsebeit, egy darabig ott téb. láboltak körülötte, aztán megint lóra ültek, és — nyargal- vást vissza énhozzám. Látom, ennek fele se tréfa, ideje volna kereket oldani, de nincs mit tenni — hát várok. Odavágtatnak. Elöl a bandavezér, Fomin nevezetű. Az a veres szakálla csupa gubanc, a fizimiskája poros, az egész ember akár a vadállat, csak úgy meregeti a szemét. — Te vagy az a Bogatirjov, az elnök? — Én. — Izentem én neked, hogy hagyd ott az elnökséget? — Hallottam róla... — Akkor mér nem hagyod ott?! Ilyen gyalázatos kérdésekkel faggatott, de nem mutatta, hogy haragszik. Kétségbeestem, mert láttam, hogy ettől a kompániától sehogy se menekülök ép bőrrel. — Azért nem — feleltem nyíltan —, mert én szilárdan állok a szovjethatalom platformján, minden programot hajszálpontosan végrehajtok, és engem erről a platformról semmiképp se löktök le!... Ocsmány szavakkal böcs- mölt, egy nagy korbáccsal szilajul ráhúzott a fejemre. Jókora hurka támadt, kérészbe az egész homlokomon, akkora, mint egy érett ugorka, améket magnak hagynak meg a fehércselédek. Nagyon fájt... Ezt a hurkát nyomkodtam az ujjaimmal, és azt mondtam nekik: — Nagyon csúnyán viselkedtek. akár a vadállatok, mert hiányzik belőletek az öntudat, de én végigharcoltam a polgárháborút, és kíméletlenül pusztítottam a magatokfajta vrangeleket. két érdemrendet is kaptam a szovjethatalomtól, ti meg rusnya kis férgek vagytok a szememben, a színeteket sem akarom látni! Erre háromszor is nekem nyargalt, agyon akart tapos- tatni a lovával, korbáccsal is ütött-vert. de én rendíthetetlenül álltam a talpamon, akár a mi egész proletárhatalmunk. csak hát a ló csúnyán megrúgta a térgyemet, a fülem meg cudarul zúgott, ahogy így többször is nekem jött. — Indulj előre! Odahajtottak a kis őrhalomhoz, amék mellett vérbe fagyva feküdt az én Nyiko- nom. Egy lovas leszállt a nyeregből, és hassal felfelé fordította. — Nézd meg jól — mondja nekem —, téged is mingyán így kikészítünk, mint a titkárodat, ha nem tagadod meg a szovjethatalmat! Nyikon nadrágja meg a lábravalója le volt húzva, és az egész nemi szervezete karddal istentelenül összevissza kaszabolva. Borzasztó volt nekem nézni ezt a gyalázatot, elfordultam hát, Fomin meg rám acsarkodóit: — Csak ne fintorogj! Téged pontosan így elintézünk, és mind a négy sarkán felgyújtjuk azt a megátalkodott kommunista faludat, hogy fényes lánggal égjen! — Nem bánom, ha én magam elpusztulok is, de ami a falunkat illeti, az nem az egyetlen, rajta kívül még ezernél is több van egész Oroszországban! Elővettem a dohányzacskót, tüzet csiholtam, rágyujOLÁH ZOLTÁN: Mintha a nevemet PILLÁNAK Szempillámra ereszkedik lassan az este, csillagtalan az égbolt. Gondolataim most is veled sétálnak valahol a gesztenyés parton. Minden levél, minden kő őrzi emlékünk a nyár szemhéja alatt. Magányos az eső is álomhoz lapuló cseppek pihennek a földben. Tanúk nélkül egy helyben zuhanunk egyszerre mind a négy égtáj felé ... Kezemben, mint árva pacsirta szorong egy földdarab. Szétporlad, s elszáll ő is a mosolygó széllel... Szempillámra ereszkedik lassan az este csillagtalan az égbolt. Meghalni jár belém a hold is, mégis a szememből kihulló árnyékokon túl, mintha a nevemet kiáltaná valaki ráterítve haját a dunai fákra. DÚSA LAJOS: flrnyjöték 1. (PÁLYAUDVAR) Éjfél lesz és a sínek között a ma most döccen ki magából. Indul az itt. Kintről süvöltve ide igyekezik a távol, s nézd: ilyen összevisszaságból újul meg minden szakadatlan; ahogy az antilopok szülnek: össze-, s szétrebbenő csapatban. 2. (DEBRECEN) Mi ül az Űrhajósok terén? Hisz ez egy nagy asszonymedence! Két könyöke a park füvén van, s lábát az úton túl vetette. Rólunk álmodik, mintha lenne — összeszőve a nemlehetből — a nagy boldogság. S combja között közömbösen vág át a rendőr. 3. (SZATMÁRI UTCA) Ráncossá érett szilvaszemek szorosan, szorgos rothadásban. Az éj nagy, sötét muslicaraj, s a falu hátsó udvarában haszon fortyog, a cefre böffent, s szél motoz kutyásán morogva. — Felleg jön. Sokcsillagú egünk szürke bakává lefokozza. .. cifrán káromkodva agitáltam őket.. tottam. Fomin pedig megrántotta a kantárszárat, felém indította a lovát, és azt mondta: Adj egy kis dohányt, pajtás! Neked van miből rágyújtani, de mi már második hete csak lóganét szívunk nyomorúságunkban. Cserébe nem kaszabolunk összevissza, hanem csak agyonvágunk, mint valami becsületes csatában, oszt megizenjük a családodnak, hogy vigyenek, temessenek el. . . De add szaporán, mert az idő sürget! Én meg, ahogy tartom a zacskót a kezemben, egészen elkeseredtem: roppant bántott, hogy azt a dohányt, ami az én kertemben termett, meg a jó szagú som- kórót, amit szovjet föld dédelgetett, ilyen gonosz élősködők fogják szívni. Rájok néztem, azok meg mind rettentően megijedtek, hogy szétszórom a dohányt a szélbe. Fomin lenyúlt a nyeregből a zacskóért; mindjárt remegni kezdett a keze. — öljetek meg, ha egymás közt így határoztok. Akkor én kozák kardtól halok meg, ti pedig, jómadarak, okvetlenül kútgémen fogtok lógni — egykutya! Erre teljes hidegvérrel üt- ni-vágni kezdtek, úgyhogy lerogytam az anyaföldre. Fomin pisztollyal kétszer belém durrantott, keresztüllőtte a mejjemet meg az egyik lábomat, de akkor hirtelen azt hallottam az országút felől: zijju, zijju!... Körülöttünk úgy zúgtak a golyók, mintha zörgött volna valaki a dudva közt. Az én gilkosaim kapták magukat, és elszeleltek. Látom, jön a sztanyicabeli rendőrség — csak úgy porzik az országút! Örömömben hirtelen felugrottam, szaladtam vagy tizenöt ölet, de a szemem elborította a vér, és a lábom alól kigurult a föld. .Emlékszek, azt kiáltottam: — Testvérek, elvtársak, ne haggyatok elpusztulni! És elsetétült előttem a világ .. . Két hónapig úgy feküdtem, mint egy tuskó, az eszméletemet elvesztettem, a nyelvem megbénult. Amikor magamhoz tértem — püff neki! —, hiányzott a bal lábom, levágták, mert elüsz- kösödött... Ahogy hazamegyek a körzeti kórházból, és mankóval ott sántikálok a ház külső padkájánál, belovagol az udvarba a sztanyica katonai biztosa, és köszönés nélkül vallatóra fog: — Miért nevezted ki magad a forradalmi katonai tanács elnökének, és mért kiáltottad ki a köztársaságot a faluban? Hisz tudod, hogy nekünk egy köztársaságunk van! Hát mi okból vezettél itt be autonómiát?!... Hát én erre csak azt feleltem, de nagyon komolyan: — Kérem, elvtárs, ne fontoskodjon itt. Ami pedig a köztársaságot illeti, meg tudom magyarázni: a banda miatt volt rá szükség, de most, békés körülmények közt, már csak Topcsanszk falu a neve. De ne felejtse el: ha azok a fehér szörnyetegek meg egyéb bitangok megint támadást indítanak a szovjethatalom ellen, akkor mi minden faluból erős várat meg köztársaságot tudunk ám csinálni, az öregeket meg a sihedereket lóra ültetjük, és én, ha elvesztettem is a fél lábomat, kategorikusan elsőnek indulok, hogy a véremet ontsam! Makai Imre fordítása SARANDI JÓZSEF: Közhelyek a szerelemről Nincs szerelem mely ellenáll az Időnek Távollétnek A szenvedély is rozsdásodik Szakad a szívemre a hó Betakar bizsergő ifjúságod Oly elfogódott vagyok hogy szinte szikráznak ceruzám alatt a közhelyek: Te gyönyörű! Te gyönyörű! Kétféleképp is az vagy — És itt csap le rám a nemtudomság Titkok erdejében a szavak Némán visszhangzanak Mint gyertyaláng a szélfúvásban imbolygunk védtelen Imára nyújtott kezekkel óvom karácsony-tiszta arcod Ki ne hunyjon a lobogás a fény a csoda! Hogy föloldhasd remegésem a belső hóesésben
