Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
1984. február 25. A kockázat vállalása A gazdasági vezetőknek nem kell bizonygatni, hogy manapság — a különböző okok közbejötté miatt — megnehezedett gazdasági helyzetben milyen bonyolult eligazodni és olyan döntéseket hozni, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek. Lehet, lesz aki fölkapja a fejét, és eretneknek tart a következő mondatért: azért minden rosszban van valamennyi jó is. Mi a maiban a jó? Semmiképpen sem a helyzet, hanem az, hogy rákényszerülnek vezetők és vezetettek arra, hogy keressék a nehéz helyzetből való kilábalás módjait, magyarán jobban, hatékonyabban gondolkozzanak, mint eddig. Aki ma a sémáktól nem tud megszabadulni, aki megnyugszik az únos-untig megszokottban, aki a sült galambot várja, az elkészülhet a legrosszabbra. Ha kell, az eddigi gyakorlat alkalmazására van szükség, persze, magasabb szinten, ha kell, tudni és merni kell váltani. Vállalni kell a kockázatot, ha az új megoldás sikerrel kecsegtet. Általában súlyos bűn félni az újtól, amennyiben az új hasznosnak Ígérkezik. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint bárkit meggondolatlan kalandorkodásra biztatni. Amikor kockázatvállalásról beszélünk, az ésszerű kockázat vállalását értjük rajta. Az pedig, hogy garancia legyen az ésszerűségre, föltételezi a hozzáértést, a megfelelő tájékozódást, különböző vélemények ütköztetését a döntés előtt. S amikor mindez adott, akkor elkerülhetetlen a minél gyorsabb cselekvés. Mert azt se felejtsük, gazdasági életünk egyik súlyos hibája a lassúság. Gazdasági egységeink között a rosszra is találhatunk példát, de örvendetes, hogy mind többet a jóra. Természetesen a teljesség igénye nélkül, megemlítünk néhányat. A vállalkozókedvre, a kockázat ésszerű vállalása mellett példát szolgáltat a szekszárdi szabószövetkezet, a simontor. nyai bőr- és szőrmefeldolgozó, a Tolna megyei lakáskarbantartó szövetkezet — hogy csak ezt a hármat emeljük ki a sorból. Persze, hogy ezt a vállalkozókedvet kényszer csikarta ki a gazdasági egységek vezetőiből, de ez a kényszer egyformán nehezedik mindenkire. És aki nem tud időben újítani, az menthetetlenül lemarad. Óhatatlanul kialakul az üzemek között a differenciálódás, ami nem is baj. Már csak azért sem, mert a lemara- dottakra nemcsak „fölülről” nehezedik majd nyomás, hanem „alulról” is. És ez mindenképpen hasznos. Ha már a kockázatvállalásra buzdítunk, azért azt is el kell mondani — éppen az ésszerűség érzékeltetésére —, hogy megtörténhet: valamely vállalkozás „nem jön be”. Tehát a kockázat ténylegesen kockázat lesz és kárral jár a gazdasági egység számára. Ez nem kellemes dolog, de... Üzeme, vállalata, szövetkezete stb. válogatja, hogy ki mekkora veszteséget bír el, ha már éppen veszteségről van szó. Mert mondom, ilyesmi is előfordulhat. Előfordulhat viszont, hogy beüt egy üzlet — és ha ésszerű kockázatvállalásról van szó, ez a valószínűbb. Aztán egyáltalán nem mindegy, hogy valaki húsz esetből egyszer fog mellé — vagy pontosabban, nem jól számítja ki az esélyeket —, vagy mind a húsz vállalkozása kudarcba fullad. Ilyenkor le kell vonni, sőt, már jóval előbb le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat, még ha személyiek is azok. Nos hát, befejezni is csak azzal lehet, amivel kezdődött ez az írás: vállalkozni, kockáztatni tudni kell, merni kell — az ésszerűség határain belül. L. GY. Tudományos vállalkozás A biotechnika viszonylag fiatal tudomány. Ezt a nevet viseli a biokémia, a mikrobiológia és a műszaki tudományok olyan integrált gyakorlata, ami a tenyésztett szöveti sejtek vagy azok valamelyik részének technológiai alkalmazását célozza. A fiatal tudománynak egyik jelentős ága a növények szövettenyésztéses szaporításával foglalkozik. A tudósokat már egy évszázaddal ezelőtt is foglalkoztatta a gondolat, hogy biológiailag nagy értékű, egészséges növények egyes részecskéiből — például a hajtáscsúcsból, a levélből, az inda vagy a virág egy-egy parányi darabkájából — miként lehetne laboratóriumi, steril módszerekkel, az eredeti növény jó tulajdonságait továbhordozó új egyedeket létrehozni. Az elmélet már évtizedekkel ezelőtt megszületett, de a gyakorlati alkalmazás lehetőségéhez alig egy évtizede jutottak el. A gyakorlati megoldás nemesek az új egyedek minőségi garanciáját biztosítja, hanem arra is lehetőséget nyújt, hogy ezek megszületését meggyorsítsák. A laboratóriumokban ugyanis néhány nap vagy néhány hét alatt teremtenek olyan feltételeket a továbbszaporításra, ami a természetben olykor évek alatt zajlik le. Az agrártudományok magyar kutatói már évekkel ezelőtt a kísérletek élvonalában haladtak, Eredményeik olyan meggyőzőek voltak, hogy ezekre a nemzetközi szakkörök is felfigyelitek. A mezőgazdasági kormányzat is felismerte, hogy a növények szövettenyésztéses szaporításának gyakorlati alkal- mazásávall világméretekben is az élvonalba kerülhetünk. Ennek az előrelátó felismerésnek az eredménye volt, hogy 1981-ben kilenc mezőgazdasági tudományos intézet és mező- gazdasági üzem társulásával — Meriklon néven — a növények szövettenyésztéses szaporításával foglalkozó laboratóriumot hoztak létre. A virágkertészetéről híres Rozmaring Tsz pesthidegkúti telepén létrehozott modern laboratórium ma a világ szakmai köreinek érdeklődésétől kísérve végzi tevékenységét. A kisszámú, de nagyon lelkes és jó képzettségű kutatógárda elismert rangját jelzik — egyebek közt — sokoldalú nemzetközi kapcsolataik. / A laboratórium szoros kapcsolatot tart fenn a Magyar Tudományos Akadémiával. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia szövettenyésztéses kutatásokat végző tudományos intézetével 1985-ig terjedő együttműködési kapcsolatot teremtsenek. A megállapodás értelmében a pesthidegkúti laboratóriumban tíz különböző — a Szovjetunióban honos — gerberafajtával folytatnak olyan kísérleteket, hogy miként lehetne ezeket hazánkban is meghonosítani. Ugyanakkor a szovjet partner tíz — a Rozmaring téeszben termelt — gerberafajtával végez hasonló kísérleteket, azoknak a Szovjetunióban történő meghonosítására. A Meriklon kutatási együttműködést alakított ki ezenfelül az Erfurt melletti Vörös Október nevét viselő nagy virágtermelő gazdasággal. A Meriklon nemzetközi híre a közelmúltban kínai delegációt késztetett laboratóriumi tevékenységek tanulmányozására. K. Z. IKIozdonyjauítok Dombóvár, vasúti csomópont. Sínek, váltók, vagonok, egyenruhás vasutasak, és egyetlen 424-es gőzös füstje. A vontatási telepet valaha fűtőháznak hívták. Az a dolguk, hogy karbantartsák a mozdonyokat, kiszolgálják és felkészítsék az üzemelésre. Dombóváron mostanában Pécsről, Nagykanizsáról, és Bátaszékről hozzák javítani a szovjet, magyar és román dízelmozdonyokat, s összesen száz mozdony a gondjuk. De ha a szép új üzemcsarnokot átadja az építőipar, a MÁV Pécsi Igazgatóság valamennyi mozdonyának a nagyjavítását itt végzik. A 900 dolgozó közül 200-an foglalkoznak mozdonykarbantartással. Szakmunkásképzés négy szakmában történik: dízelmozdony-szerelők, villanymozdony- szerelök, általános villanyszerelők, és járműszerelők lesznek az itt tanulók. Dombóvár az ország egyik legjelentősebb vasúti csomópontja. A tervek szerint december végére ideér a vil- lany-felsővezeték, s ha minden igaz, idén szilveszterkor begördül az első villanymozdony Dombóvárra. Fotó: Bakó Jenő Az utolsó gőzös Dombóváron Egy kiszerelt motor főtengelye : Az első villanymozdony 1 oktatási célra került Dom- j bóvárra Fontos a kenőanyagok ellenőrzése. Lakos Józsefné laboráns munka közben. Az új javítócsarnok Darabokban a kétezer lóerős motor
