Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

2 NÉPÚJSÁG 1984. február 18. "5* Tanácskozások Rijad rendezési tervéről PANORÁMA A libanoni ellenzék erői elérték a Damur folyót Az előnyomni« drúz harcoso k Közép-I.ibanonban (Telefotó) Elie Szalem, a libanoni diplomácia vezetője Rijad- ban hivatalosan is közölte Szaud al-Fejszal külügymi­niszterrel, hogy Amin Dzse- majel elnök elfogadta Sza- úd-Arábia nyolcpontos ren­dezési tervét, amely egyebek között előirányozza a tavaly megkötött izraeli—libanoni megállapodás érvénytelení­tését, a négyhatalmi nyuga­ti haderő ENSZ-csapatokkal való felváltását, a tűzszünet megszilárdítását, a nemzeti megbékélési tárgyalások fel­újítását, a Libanonban tar­tózkodó izraeli megszálló csapatok, valamint a szíriai és palesztin katonai egysé­gek három hónapon belüli kivonását. Ugyancsak áldá­sát adta a javaslatra Pierre Dzsemajel, az államfő apja, a Falangista Párt elnöke az­zal a kikötéssel, hogy a töb­bi érdekelt fél is változtatás nélkül magáévá teszi az egy­séges egészet alkotó csomag­tervet. Szaud al-Fejszal vállalta magára azt a feladatot, hogy megkísérli rábírni Szíriát a csomagterv elfogadására, s latba veti hasonló jelleggel a befolyását a libanoni el­lenzék vezetőinél. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szo­cialista Párt elnöke elutasí­totta a kompromisszum le­hetőségét, rámutatva, hogy bíróság elé kell állítani Amin Dzsemajelt a libanoni néppel szemben elkövetett bűneiért. Nabih Berri, a síita Amal mozgalom vezetője szintén úgy nyilatkozott, hogy mindaddig nem tanú­sít érdeklődést a terv iránt, amíg nem állapítják meg, milyen felelősség terheli az államfőt a Bejrút déli kül­városa ellen indított leg­utóbbi támadásért. Ami Szíriát illeti, kormá­nya több ízben világossá tette: nem tűri, hogy libano­ni kátonai jelenlétét egy kalap alá vegyék az izraeli megszállással, következés­képpen nem egyezik bele egyidejű csapatkivonásba, a szíriai csapatkivonást meg kell előznie az izraeli meg­szállók, az amerikai és más nyugati csapatok távozásá­nak. Izrael kormánya a legha­tározottabban szembehelyez­kedik a Libanonnal kötött egyezmény érvénytelenítésé­vel és azzal fenyegetőzik, hogy ebben az esetben ál­landósítja Dél-Libanon meg­szállását. Közben a libanoni hazafi­as erők megerősítették po­zícióikat az ellenőrzésük alá vont Nyugat-Bejrútban és a dél felől hozzá kapcsolódó hegyvidéki, tengerparti kör­zetekben. Nagymértékben normalizálódott az élet, megkezdődött a romok elta­karítása, a háborús károk helyreállítása. A libanoni hadsereg egy­ségeit teljesen kivonták a Bejrút—Szidon közötti ten­gerparti útról, de a falangis- ták még mindig ellenőrzésük aatt tartják a Damur és az Avali folyó közötti tenger­parti sávot. Bejrúti értesülé­sek szerint az izraeli csapa­tok nem engedik meg, hogy a Damur folyónál megállt drúz-szocialista erők tovább nyomuljanak előre Szidon irányába. Az izraeli hadse­reg páncélosai naponta jár- őröznek a falangista zóná­ban. A megszállt Dél-Libanon- ban széles körű felháboro­dást keltett, hogy csütörtök este ismeretlen fegyveresek meggyilkolták Raheb Harb dzsibsiti imámot, aki koráb­ban hosszabb időt töltött iz­raeli fogságban, a megszál­lás elleni lázítás miatt. BUDAPEST Köpeczi Béla művelődési miniszter meghívására a magyarországi egyházak ve­zető személyiségei megtekin­tették a Különb út című fil­met, melyet Kis József, Kos- suith-díjas rendező és Bara­nyai László operatőr készí­tett. A film a Népszsrű-tu- dományosfiilm Stúdióban készült, s a magyarországi egyházak életéről, az állam és az egyházaik együttműkö­déséről szói. WASHINGTON Scoon főkormányzó nem tekinthető a törvényes hata­lom képviselőjének Grana­dán — ezt hangsúlyozta a imcaraguai küldöttség veze­tője az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) leg­utóbbi washingtoni tanács­kozásán. A közép-amerikai ország képviselője ezt annak kapcsán hangsúlyozta, hogy a grenadai „ideiglenes kor­mány” kinevezte új képvise­lőjét az AÁSZ-ba. Módosuló utazási kedvezmények A Minisztertanácstól ka­pott felhatalmazás alapján a közlekedési miniszter 1984. április 1-i hatállyal módosí­tásokat hajt végre a belföl­di távolsági személyszállí­tás kedvezményrendszeré­ben. Eszerint: A nyugdíjasok az eddigi évi 8 helyett 16 alkalommal kapnak 50 százalékos vasúti vagy távolsági autóbusz-uta­zási kedvezményt, folytatva az utazási kedvezmények korábban elhatározott foko­zatos szűkítését, a közalkal­mazottak családtagjainak 33 százalékos, valamint a Ganz- MÁVAG és jogutód vállala­tok dolgozói családtagjainak 50 százalékos vasúti utazási kedvezményét 1984. április 1-i hatállyal megszünteti. (MTI) Tárgyilagos sorok egy évfordulóról A mai, mind politikusabb világban, amikor százimiillick- niaik nyílik rá ia szeme eddig nem Isment összefüggésekre, és amikor az igazmondás meg a manipuláció, a kerek beszéd és a szózsanglőrködés a világméretű küzdelem ré­sze latit: ma, amikor könnyen inflálódhaitnaik a szép jelzők és a meg nem rágott felső­fokok — nos, ma okká'! vár­ják, hogy minden felelősen kimondott szónak valóság­fedezete legyen. Kiváltképp ünnepen, és ki­váltképp, ha art mondjuk valamire: történelmi jelentő­ségű. Akkor, igenis, a történe­lemmel tessék mérni az ál­lítás igazát. Belehelyezni, például, a magyar történelembe az 1948. február 18-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Három év sem telit el a min­den korábbinál gyilkosabb, rombolóbb világháború be­fejezése óba; mindössze há­rom év annak a nemzet- és lélek rongáló irányzatnak az eltakarodása óba, amely hol­mi ezeréves jusson a (tőkés- földesúri rend jogfolytonos­ságát hirdette, barátainknak a magyar nép eszeveszett el­lenségeit, ellenségnek népünk igaz barátait tette meg. Az ország már túl volt a föld­osztáson, az újjáépítés legel­ső időszakéin, de még nem annak végérvényes bizonyí­tásán, hogy ez a Magyaror­szág, a demokratikus, az 1919 or őszi íehérberrorbsnak, az 1941-es hadüzanőnek, az 1944-es mélyfasisztának a tagadásaként jött létre. A belső politikai harcok még javában tartottak: ki kit győz le ? És ekkor akadt egy ország, épp a megtámadott, amely nem egyszerűen „megbocsá­tott” — ment hisz’ a horthyk- nak és a szálasiknak nincs, nem lehetett megbocsátás —, hanem egyenlő alapon, a kölcsönösség alapján barát­jává fogadott. Voi!it-e már ilyen történelmünk folya­mán? Ne hamarkodjuk el a vá­llasat, manapság a törté­nelem, főiképp a legújabbko- ri történelmi ismeretek iránt szinte ikielégíibhetablm az éh­ség. Nincs az a könyv, írta bár marxista tudós vagy vi­tézi címmel felruházott, ila- vibézlatt vezérkari tiszt, ame­lyet ne kapkodnának szót, és ne falnának, majd tárgyal­nának meg az olvasók. Ahogy mind teljesebb lesz hát a kép, úgy erősödik a bizo­nyosság, hogy a barátnak ki­kiáltott nácizmus végső so­ron mé g a f öldesúri Magyar- országnak sam volt barátja, nemhogy a népnek; és épp ilyen világosan bizonyosodik be szakmunkákból és msimo- árkötetekből, hogy a Szov­jetunió egyetlen percig sem viseltetett ellenséges érzület­tel a magyar nép iránt: a forradalom megdöntésére in­dított intervenció elleni har­cokban részt vett ezer és ezer magyarban az osztáily- test véreit latba, akiknek sor­sa a 19-es Tanácsköztársa­sággal mindörökre összeköt­tetett az övékével. Vane- ennél szilárdabb alapi a barátságnak? „Áll a viharban maiga a magyar” — ínba Petőfi, épp egy évszázaddal a mi szerző­désünk aláírása előtt, nagy szabadságharcunkról. ßs tudiulk: az akkor példakép Nyugat mást, mint rofcom- szenvnyilvámitást, vállvene- getést ram adott, legföljebb menedéket emiieiránsaiinikniaik, kiket nem a harcban, csak a bukottsá.gban karaitok föL „Egyedül vagyunk” — eiz meg egy fasiszta hetilap cí­me volt a háború alatt, és még érdekesnek is lehetne tekinteni, amennyiben a né­met birodalom mellénkálilá- sánaik tagadása lett volna. Nem így volt. Hanem anniafc tanúsítása, hagy társtailQn nép a magyar, idegenek ten­gerében, és hogy önerőnk végső kiisajtalására — értsd: a dolgozók k'isaj:to:lására — kell támaszkodnunk a biz­ton remélt haidisikerekért. Válóban hihetetlennek tet­szett, hogy a ikétszáztízszer akikora területű, hússzor ak­kora népességű Szovjetunió­val egyáltalában lehetséges az egyenlőség és a kölcsö­nösség alapján barátság. Az­óta már szemléletesen tud­juk: a Szovjetunióval csakis az egyenlőség és a kölcsö­nösség alapján lehetséges a barátság, minthogy ez nem számtani művelet, hanem vi­lágnézeti, elvi-politik ai és — igen — érzelmi kérdés is. Ez az egyenlőség és kölcsö­nösség nem azt jelenti, hogy a szovjet emberek azért hajthatják nyugodtan álomra fejűiket, mert hű szö­vetségesük a magyar, de — mert elvi politikáról van szó — azt nagyon is jelenti, hogy a szovjet állam világ- pozíciója azért és akkor erős, amiért és amikor mind több nép tekint rá annak bizony­ságával, hogy a népek test­vériségének, a szabadságnak és a bébe megőrzéséneik leg­erősebb vára. A Szovjetunió akkor is létezett, amikor egyedül vo’t a győztes prole- tárfonradaiam országa. De, ha ma. ötss7ehasmiítih'rtrti,|a- nul felnőttebb, világpolitikai helyzete meghatározóan más. akkor ebben órlárt szerepe van annak is. hogy egész szövetségi rendszer iliesbaifal- maeaibb állama. eme'vrvak ténykedése a viliág nyilvá­nossága előtt zajlik. F.rt a szoviet emberek tud iák. s ezért nem formális bók, a,miikor a magvemk és más népek banátsáigánplk ielentő- sé®ét natgvna becsűtek. És a vazdasáiaii kapcsola­tok! FVek is sziiyorúain az egyenlőséget példázzák TV“ azért úgy. hogy az egyenlő értékű árumennyiség a ma­gyar behozatalinak röhh .mint ecryhairmadq (körtilibpiVil évi 250 mffiteárd forintnyi), míg az ugyanilyen értékű kivitel a szovjet mérlegben mind­össze néhány százalékát tesz ki. Két vezetéken buzog a szovjet kőolaj, távvezetéken száguld ide a villamos ener­gia, bonyolult gépek, beren­dezések, vegyi anyagok és fogyasztási cikkek százai so­rakoznak az importlistán. Nélkülük, a rájuk alapozha­tó biztonságos tervgazdálko­dás nélkül minduntalan ki volnánk szolgáltatva a pia­cok véletlenének és önké­nyének; fordítva pedig: áru­inknak nem volna1 olyan óriási, egy tételben kifejez­hető felvevő piaca, minit a Szovjetunió, hogy mindez a mai, válságokkal küzdő vi­lágiban mit jelent, azt mon­dani is fölösleges. Okkail állítható, hogy a maigyar kultúra, művészet is a Szovjetunión keresztül lé­pett ki széles körben a vi­liágba. Irodalmi művetek na­gyobb példán yszámban és olcsóbban jutnak el oroszul és más nyelveken a szovjet Olvasók tízmillióihoz, mint idehaza, s ugyanez a nép­szerűség kíséri filmjeinket, színművészetü rakat, képző- és zeneművész,'etünket. Tudo­mányos és műszaki kölcsö­nösségünk is úgv értendő, hoigv a nem lebecsülendő ha­zai 'kutatási ered mén vemként a sok tekintetben a világ él­vonalában iáró. ám a mien- kének tóbhsznnösát kitevő szoviét eredményeket kap­hatjuk cserébe. Bárcsak még többet merítenénk be­lőlük 1 A ma élő nemzedéknek már csiqik idősebb évjáratai őriznek személyes emléke­ket a feVszaihadvlás e’óféi időkből: a naev itcbbsé^tnek már természetes léhát'»pofa » m»icrvyr—tszvoviet barátság, fgv van jól TV harm'llv 'ól yan is. időmként nem áirt em-fékeztehm’ és emlékezni, biocTv f* v^iliáicr Ibiéin SZ4.NTÖ JENŐ Szűrös Mátyás kubai tárgyalásai A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására Szűrös Mátyásnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága titkárának vezetésével feb­ruár 13—16. között magyar pártküldöttség tett hivatalos, baráti látogatást Kubában. Szül ös Mátyás megbeszé­léseket folytatott Jorge Ris- quet-tel, a Kubai Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagjával, Julian Rizó- val és Jaime Crombettel, a Központi Bizottság titkárai­val, Manuel Pineiróval, a KB amerikai osztályának vezető­jével, Isidoro Malmierca kül­ügyminiszterrel, a KB tagjai­val, és a párt más vezetőivel. Találkozott Jósé Ramon Fer­nandez miniszterelnök-he­lyettessel, a Központi Bizott­ság tagjával. A tárgyalásokon részt vett Bognár István, ha­zánk havannai nagykövete is. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken kölcsö­nösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, párt­jaik tevékenységéről, a szo­cialista társadalom építésé­ben elért eredményekről. Ér­tékelték a pártok közötti együttműködés helyzetét, és megállapodtak a kapcsolatok továbbfejlesztésének időszerű feladatairól. Választásra készülnek a Szovjetunióban Szervezetten, a választási törvény előírásaival össz­hangban haladnak a Szovjet­unióban a március 4-re ki­tűzött legfelsőbb tanácsi vá­lasztások előkészületei. Ezt állapították meg pénteken Moszkvában, a központi vá­lasztási bizottság ülésén. Jegor Ligacsov, a központi választási bizottság titkára előadói beszédében rámuta­tott: valamennyi képviselő- jelölt bejegyzése időben meg­történt. Az erről szóló jelen­tések megjelentek a szovjet sajtóban. A körzeti választási bizottságok minden szüksé­ges intézkedést megtesznek a választások törvény szerinti lebonyolítása érdekében. Az ország valamennyi körzeté­ben folyamatosan találkoznak a képviselőjelöltek válasz­tóikkal. A képviselőjelöltek bejegy­zése után készített statisztika adatai szerint a jelöltek több mint fele a munkásság és parasztság soraiból került ki. A jelöltek 33 százaléka nő, s a harminc éven aluli fiatalok aránya eléri a 22 százalékot. Castro és González madridi eszmecseréje Néhány órával azután, hogy csütörtökön este Fidel Castro gépe elhagyta Madridot, a spanyol jobboldal heves tá­madást intézett a kormány ellen a González—Castro ta­lálkozó miatt. A kubai Államtanács elnö­ke, miniszterelnök — Moszk­vából úton hazafelé — a terv szerint két órára állt volna meg a spanyol fővá­rosban, de végül átfogó po­litikai eszmecserét folytatott Felipe González miniszterel­nökkel, aki egyébként talál­kozott a Castróval egy gépen utazó Daniel Ortegával, a ni- oaraguai Kormányzó Tanács koordinátorával is. Fidel Castro — aki most járt először Spanyolország­ban — a nem hivatalos esz­mecserét szívélyesnek, igen tartalmasnak és hasznosnak nevezte. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy csak egy reális út létezik, és­pedig a békés egymás mellett élés útja. Közép-Amerikát il­letően Castro, Ortega és Gon­zález egyaránt kifejtette, hogy a problémákat csak tár­gyalások útján lehet meg­oldani. A spanyol miniszter- elnök pozitívan értékelte Kubának a térség békéje és biztonsága érdekében tett lépéseit. Zárszámadások Tolna megyében (Folytatás az 1. oldalról) lőszövetkezieit női dolgozói, tagjai. A zárszámadó közgyűlés második részében K. Papp József, az MSZMP magyei bizottságainak első (titkára átadta a szövetkezet elnöké­nek a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésit. A megyei pártbizottság első biitkára méltatta az elnök, a tagok szorgos munkáját, s hogy sok évtizeden át az együttműködés a gazdasági és tömegszervezeit'i vezetők­kel hasznos, eredményes volt. A megyei pb első tit­kára a következő feladatok végrehajtásához is sok sikert kívánt a szövetkezet kollek­tívájának. Tamási Négy és fél milliós nyereség Pénteken délelőtt kilenc órakor került sor Tamásiban a Béke Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére. Kiss István elnök beszámo­lójában megemlítette, hogy az új jogszabályok még nem teljesen ismertek, mégis fon­tosnak érzik a dolgozók tájé­koztatását. Legfontosabbnak azt tart­ja a szövetkezet vezetősége, hogy a nehéz, 1982-es év után, tavaly sikerült megte­remteni a megfelelő techni­kai feltételeket. Üj gépek vá­sárlásával a betakarítást így időben tudják elvégezni. Elő­térbe került a hatékonyság. Hogy ez sikeres volt, azt az is bizonyítja, hogy az évet 4 és fél milliós nyereséggel tudták zárni. A tavalyi évben a céljuk a talponmaradás volt, s ez egyben megtérem- tette a lehetőséget az előre­lépésre. Sikerült „megóvni” a szövetkezetét a veszteséges gazdálkodástól. Ebben ko­moly szerepet játszott a nö­vénytermesztés ; a nyereség zömét ez biztosította. Az ex­porttervet úgy tudták tel­jesíteni, hogy a megfelelő piaci árfekvésű növényeket termelték. Az eredmények mellett szóltak arról is, hogy gyen­gült az állattenyésztés gazda­ságossága, ezért a tejtermelő tehenészetet megszüntetik, és átállnak a húsmarha nevelé­sére. Másodvetésekkel, a le­gelő és a melléktermékek hasznosítása révén 500 hek­tár termőterületet szabadíta­nak fel az árunövények szá­mára, ami várhatóan az ered­mények további javulását je­lenti majd. Sertéságazatuk­nál az is gondot okozott, hogy zsúfoltak voltak a telepeik, és a tápellátás színvonala és minősége is kedvezőtlenül alakult, összegezésképpen el­mondhatjuk a Béke termelő- szövetkezetről, hogyha a ne­héz, kedvezőtlen időszakban is nyereségesek tudtak ma­radni, jó úton haladnak afe­lé a cél felé, amely szerint az idei évben tovább javulnak eredményeik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom