Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
/ ^NÉPÚJSÁG / 1984. január 13. #■ W POLGÁRI VEDELEM Elsősegélynyújtási tanácsadó Ha törik a csont HÁROMFÉLE SÉRÜLÉS Mindennapos balesetek a csonttöréssel járó sérülések, ellátásukban a képzett elsősegélynyújtó igen jó szolgálatot tehet. A legősibb korokban is megtaláljuk már az ilyen balesetek segélynyújtásának nyomait. Az őskori embertannal foglalkozó kutatóknak feltűnt, hogy az ásatásak során előkerült emberi, hosszú csövescsontok egykori törésein feltűnően nagy számban — több', mimt a felénél — igen jó gyógyulási eredmény látható. Ók ezt nem .tudták mással, mint sínezés- sel magyarázni. A törött végtag besínézésé valóban egyike e legrégebbi segélynyújtási eljárásoknak. A csonttörés elsősegélynyújtása az ilyen irányú oktatókönyvekben, füzetekben közismert sémaként szerepel: a törött végtagot be kell sí- nezni és nyugalomba kell helyezni. Lássuk: imát is jelent valójában az idézett séma’ Mi ndenekelőtt: honnan tudja az elsősegélynyújtó, hogy csonttörést kell ellátnia? Talán meglepő a válasz: nem kell tudnia, hogy töréssel áll-e szemben, vagy sem! Minden esetben úgy kell eljárnia, mintha biztosan törést kellene ellátnia. Az elmondottak könnyebb megértéséhez hasonlítsunk össze három különféle sérülést: a rándulást, a ficamot és a törést. RÁNDULÁSNAK nevezzük két ízületi felszínnel egymásnak fekvő csont erőszakos behatásra létrejövő, rövid ideig tartó elmozdulását, amikor a kiváltó ok megszűntével az ízületet alkotó csontok eredeti helyükre térnek vissza. A helytelen irányba történő, pillanatos behatás következményeként az ízületi tok, ízületi szalag elszakadhat, vérzés léphet fel, melynek következtében az ízület megduzzad, fájdalmas lesz, emiatt pedig a sérült végtag működésképtelenné válik. (1. ábra) Ez a tünetegyüttes: az alakváltozás, a fájdalom és a működéskiesés nemcsak a rándulásra jellemző. Hasonló képet ad a FICAM is, melynek történése megegyezik a ránduláséval, csak a végeredménye más: az ízületi felszínek nem 'térnek vissza eredeti helyzetükbe, hanem alttól eltérő helyzetben maradinak. Magátó 1 éntető dák, hogy az ilyen kóros helyzetiben rögzült csontok szemmel láthatóan megváltoztatják az ízűiét alakiját, az ízületi felszínek nem fekszenek össze. Míg a rándulás és a ficam az ízületekben játszódik le, a csonttörés az eseték 'többségében az ízületeken kívül (történik és csak viszonylag kis számban terjed rá az ízületekre is. Ficamnál és rándulásnál tehát sohasem lehetünk biztosak abban, hogy mincs-e ugyanekkor törés is az ízületben. Ezt csak szak- vizsgálat döntheti el. A VÉGTAGOK hosszú csöves csontjainak itö résekor a végtag alakváltozása nem mindig szembetűnő. Annál nagyobb viszont a fájdalom, amely nemcsak működésképtelenné teszi a végtagot, hanem úgyszólván megmozdít- hatatlanná is. Nem ritkán egyértelműen nyilatkozik meg a csont törése: ilyenkor a törtvég közvetlenül a bőr alatt tapintható, vagy éppen átszakítva azt, nyílt törés képét láthatjuk. (2. ábra) Hirtelen behatás következtében fellépő alakváltozás, fájdalom és működéskiesés egyaránt lehet rándulásnak, ficamnak, vagy csonttörésnek a jele, az elsősegélynyújtónak nem lehet feladata ezeket egymástól elkülöníteni, hanem azt kell tennie, amit teendői a törések eLlátására előírnak. Ez pedig: a nyílt sérülés steril bekötése, a törés rögzítése és a sérült rész nyugalomba helyezése. (3. ábra) Ha szükséges (például nyílt törésnél) és ha lehetséges — kedvező időjárásnál a szabadban lévő sérültnek — megfelelő mértékben eltávolítjuk a ruházatát. Ehhez tudnunk keli, hogy a nyílt töréseknél inkább vágjuk fel a ruházatot — ha lehet a varrásoknál —, semmint megpróbáljuk a kabátot, nadrágot levetni. Törött lábról a cipőt csakis úgy szabad lehúzni, hogy a tört végeket kezünkkel rögzítve tartjuk a művelet alatt, míg a segítőtárs, egyik kezével a bokát fogva, 'biztosítja a cipő kíméletes eltávolítását. Értelemszerűen nem vonatkozik ez arra az esetre, ahol maga a boka gyanús törésre. A felesleges mozgatás elkerülése érdekében ne kíméljük a cipőfűzőt: vágjuk mindenütt át. Adott esetben a csizmát kell félhasítand és úgy lehámozni a sérült lábáról. Ami a felsőruházatot illeti: alapvető szabály, hogy a ruházat eltávolítását mindig az ép oldalon kell kezdeni, ahol a mozgatás nem okoz fájdalmat és a sérült oldalon kell befejezni, a lehető legkevesebb elmozdítással. A viissza- öttöztetés az ellátás után fordított sonrendben .történjen. BIZTONSÁGOS MÓDSZEREK A RÖGZÍTÉS törött végtagnál mindig az adott helyzettől és a rendelkezésre álló rögzítőanyagtól függ. A hivatásos segélynyújtás rögzítő- eszközei között 'megtaláljuk a vákuumágyat, amellyel az egész testet is lehet rögzíteni, a felfújható síneket, amelyek egyben vérzést is képesek csillapítani. Az elsősegély- nyújtók ismert rögzítőeszköze a Krámer-sín, amelynek darabjai egymáshoz taldha- tók, így kellő nagyságra növelhetők. Az alkalmi elsősegélynyújtó, de katasztrófahelyzetben a 'hivatásos'is, kerülhet olyan körülmények közé, amikor szükségmegoldásokkal kell élnie. Ilyenkor rögzítőeszköz lehet alsóvtg- tag-sérülésnél az épen maradt másik láb, felsővégtag esetén a mellkas, amelyekhez a sérültet hozzá lehet rögzíteni. Sínként szolgálhat sima léc, vonalzó stb., amelyeket mindig úgy kell alkalmazni, hogy a törés fölött és a törés alatt lévő ízület is rögzítve legyen! Alsó végtag törésének legegyszerűbb és talán legpraktikusabb rögzítési lehetősége a törött végtag hozzárögzíté- se az ép végtaghoz. Ez esetben sebkötöző pólyával, hosz- szúra hajtogatott háromszögletű kendőkkel, átlósra hajtogatott zsebkendővel, sállal stb. egymáshoz kötjük a lábfejeket, a lábszárakat a boka felett és a térd alatt, a oombokat a térd fölött és a lágyék alatt. Ezzel egyszersmind megoldottuk a nyugalomba helyezés követelményét is. (4. ábra) A végtagok törései, ellátásuk éppen mindennaposságuk miatt kisebb problémát jelentenek az elsősegélynyújtónak, mint a csonttörések nehezebben felismerhető és veszedelmesebb fajtái. Különösen nagy baleseteknél, katasztrófahelyzetekben kell ugyanis számolnunk meden- ceíöréssel, csigolyatöréssel, bordatöréssel (a koponya törésein kívül, melyekre itt nem is térhetünk ki). GERINCSÉRÜLÉSRE kell gondolnia az elsősegélynyújtónak akkor, ha valamely erőművi behatásra a gerincoszlop-táj sérül A sérültek rendszerint hanyatt fekszenek, fájdalmat a gerincoszlop egy eléggé körülírt helyén jeleznek. Tilos az elsősegély- nyújtónak az ilyen sérültet mozgatni! A media ncetörés- hez hasonlóan ilyen esetekben is mielőbb szak segítségről kell gondoskodni. A gerincsérültek mozgatási tilalmát nagyon komolyan kell venni, mert a törött csigolyák elmozdulása átvághatja a gerincvelőt, ami végleges bénulást okoz. Hordágyra emelése is különleges eljárást igényel: legalább 4 segélynyújtó csúsztassa kezeit a sérült válla, háta, dereka, medencéje és combja alá, majd vezényszóra egyszerre emeljék fel és helyezzék laposan a hordágyra, vákuum matracra és ugyancsak vezényszóra húzzák ki kezeiket a sérült alól. A NYAKI CSIGOLYÁK valamelyike is sérülhet. Sajnálatosan gyakori a nyaki gerinc törése a Balaton déli partján, ahol óvatlanul fejest ugranak a sekély vízbe. Közlekedési baleseteknél is találkozhatunk vele, amikor az utas úgy sérül, hogy a feje hirtelen és nagy erővel hátracsapódik. Ezt hivatott kivédeni a gépkocsikban ajánlott és helyesen elhelyezett fejtámasz. Az ilyen sérült rendszerint kényszertartásban tartja 4 fejét, mert minden mozdulat heves fájdalmát vált ki. Elsősegélyként a sérült nyaka köré 2—3 centiméter vattát kell tekerni és azt pólyatekercsekkel rögzíteni. E köré tekerhetünk széliében tenyérnyi vastagra hajtogatott újságpapírt, amelyet sínként újabb pályamenetekkel rögzíthetünk. A BORDÁK is törhetnek. Erre utal a sérült felületes, szaporább légzése. Mély be- légzésre a sérült a törés helyén jelez fájdalmat. Az elsősegélynyújtó teendője ilyenkor a beteg nyugalomba helyezése. A' sérült félig ülő helyzetben helyezkedjen el, tilos a beszéd, a mozgás, mert mindez fokozza a légzésigényt, s azzal együtt a fájdalmat, valamint a másodlagos kásorodás veszélyét. * Az elmondottakból kitűnik, hogy a segélynyújtó hatásosan tud közreműködni a csonttöröttek első ellátásában, ha szem előtt; tartja a bevezetőben említett alapkövetelményt: a csonttörés gyanúját is valódi csonttörésként kell felfogni és ellátni. dr. Felkai Tamás az Országos Mentőszolgálat főorvosa Kiképzési értekezlet A bonyhádi városi parancsnoksághoz húsznál több községi, üzemi önvédelmi parancsnokság tartozik. Tevékenységük széles körű, a feladatok nagyon különbözőek. A községek, üzemek polgári védelmi feladataiban — éppen a különböző tevékenységekből adódóan — egy sor sajátosság van. Azonban egy egységes követelmény, az elöljáró parancsnokságokkal egyeztetett cél mindenképpen szükséges, mely alapját adja polgári védelmi feladataik megoldásához. Az éves kiképzési értekezlet célja, melyen részt vettek az üzemek parancsnokai, törzsparancsnokai, a feladatok, a követelmények egységesítése, értelmezése volt. Az értekezleten a városi törzsparancsnok értékelte az elmúlt két és fél esztendő munkáját, és kijelölte a helyi tennivalókat. Többek között megállapította: a követelményeknek megfelelően javult a szakszolgálatok, önvédelmi szervezetek alkalmazási készsége. Kiképzési feladataikat teljesítették. Azonban a kiképzési foglalkozások levezetésének módszerében még nem érték el a kívánt szintet. Egyes helyeken a foglalkozások sablonosak, csak az elmélettel foglalkoznak, vagy csak a filmvetítésre helyezik a hangsúlyt. De ez nem elég. El kell érnünk, hogy a kiképzési foglalkozások gyakorlatiasak legyenek, a beosztott állomány bízzon a védőeszközökben, kezdeményezőkészsége javuljon. A törzsparancsnok részletesen értékelte a különböző városi és üzemi módszertani bemutató foglalkozások és gyakorlatok végrehajtását. Szakszolgálatonként elemezte az elért eredményeket. Legeredményesebben az elsősegélynyújtó szakszolgálat dolgozott. Értékelte a városban lévő fegyveres testületekkel való jó együttműködést, mely több rendezvényen bizonyította eredményességét. A pozitívok mellett a hiányosságokat is felsorolta, és meghatározta azok megszüntetését célzó feladatokat. A tanácskozáson szó esett a következő időszak feladatairól is. — A kiképzés javítása érdekében fokozni kell az állomány fizikai állóképességét a gyakorlati foglalkozások növelésével. — Fel kell számolni néhány üzemnél, községnél jelentkező, a polgári védelemmel kapcsolatos lazaságot. — A propagandamunka magasabb színvonalon tartása érdekében tovább kell növelni a tanulóifjúság körében kifejtett honvédelmi munkát. — Növelni kell a lakosság polgári védelmi ismereteit. — Nagyobb gondot kell fordítani az alegységparancsnokok felkészítésére, az alegység kötelékben való alkalmazás begyakorlására. Az értekezleten megjelent és felszólalt Ezer Mihály, városi tanácselnök. NAGY ZOLTÁN A tanácskozás résztvevői A városi törzsparancsnok értékelése. Nyugállományban Lehőcz János Lehöcz János őrnagy, a szekszárdi járási polgári védelem törzsparancsnoka 1983. december 1-vel, a nyugdíjkorhatár elérése után nyugállományba vonult. Lehőcz János 1928. november 17-én Fácánkerten született. Iskolái elvégzése után a községi elöljáróságon dolgozott, 1954-től községi tanácselnök. Fiatalon kapcsolódik a munkásmozgalomba, a falusi élet szocialista átszervezésébe. 1947 óta a kommunista párt tagja. Párt és tanácsi munkakörben dolgozott. 1957. áprilisában kerül a Belügyminisztérium légoltalmi, majd a polgári védelem állományába. Dolgozott a Szekszárd városi és a megyei polgári védelem parancsnokságon. Nyugdíjazásáig pedig a szekszárdi járás polgári védelmi törzsparancsnoka volt. Munkáját mindig nagy szorgalommal és becsülettel végezte. Tíz alkalommal részesült kitüntetésben. Tulajdonosa a „Közbiztonsági Érem’’ arany és a „Haza Szolgálatáért Érdemrend" arany fokozatának. Több évtizedes munkájának sok barátjától és tanácsi vezetőktől családias légkörben köszönt el december 18-án. Lehőcz János nyugállományba vonulásával szorgalmas, jól felkészült elvtársunktól köszöntünk el. Békés, nyugodt családi életet, és jó pihenést kíván munkatársai nevében is SIPOCZ ISTVÁN
