Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
2 népújság 1984. január 12. Városavató ünnepi tanácsülés Tamásiban Városavatók a nézőtéren Vegyifegyver-mentes Európát! Szerda esti kommentárunk: A Varsói Szerződés tagállamai egyeztetett javaslattal fordultak a NATO tagállamaihoz, amelyben indítványozzák: mentesítsék európát a vegyifegyverektől. A javaslat jelentősége már első pillantásra is egyértelmű. Európa egyrészt a történelem két legszörnyűbb világháborújának szenvedő alanya volt, másrészt ezen a kontinensen a legtapinthatóbb ma is a két világrendszer és a két nagy katonai szövetség fizikai szembenállása. Végül, de korántsem utolsósorban, aligha kell nagy fantázia annak megértéséhez, milyen pusztulást jelentene adott esetben ilyen fegyverek bevetése a földkerekség egyik legsűrűbben lakott övezetében. Ezúttal tehát értelemszerűen területileg korlátozott, úgynevezett regionális indítványról van szó. A nemzetközi feszültség egyetemes növekedése elsősorban Európát fenyegeti a vegyifegyverek esetleges bevetésével — ez az indítvány regionális jellegének egyik oka. A másik ok, hogy a javaslat így kevesebb államot érint, tehát eleve könnyebb — persze kölcsönös jószándék esetén — a megegyezés, mint több résztvevővel. A harmadik ok pedig az a kipróbált történelmi tapasztalat, hogy minden európai megegyezés jótékonyan és hatékonyan sugárzik ki az egész világra. A VSZ- tagállamok nemcsak érzékletesen felvázolják egy ilyen megállapodás előnyeit, hanem kijelölik a megegyezéshez vezető utat is. Mivel a megállapodás a Varsói Szerződés összes tagállamának területét érintené — hangzik mintegy elvi alapvetésként a javaslatnak ez a része —, ki kell terjednie a NATO-tagországok területének megfelelő részeire is. Ezentúl az út lépcsőzetesen vezethetne felfelé: annak tisztázása, hol vannak és hol nincsenek ilyen fegyverek; biztosítani, hogy ahol nincsenek, ott ne is legyenek; e fegyverfajta összeurópai befagyasztása, a készletek kivonása vagy megsemmisítése, lemondás azok gyártásáról, importjáról és így tovább. Legalább ilyen gyakorlati mozzanat a javaslatnak az a része, hogy még ebben az esztendőben találkozzanak ez ügyben a két rfagy katonai szövetség képviselői. Bár bizonyos vegyi fegyverek — mérgesgázok, stb. — "használatát már az 1925-ös genfi jegyzőkönyv megtiltja, mind a technika fejlődése, mind egyes hatalmak bűnös felelőtlensége nagyon is időszerűvé teszi e konvenció kibővítését. És még ez sem minden. A javaslatnak nemcsak tartalma, de időpontja is rendkívül figyelemreméltó; az első fontos politikai gesztus azóta mióta — nem a Varsói Szerződés hibájából — megszakadtak a genfi, illetve a bécsi tárgyalások. HARMAT ENDRE Fidel Castro fogadta Marjai Józsefet (Folytatás az 1. oldalról) merik Béri Balogh Ádám kurucainak sorában harcoló őseiket, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság csatáiban jeleskedő elődeiket, és mártírjaikat, Gőgös Ignác tiszteletet érdemlő, tanulságos életéit. Tudják azt i;s, hogy 40 esztendeje milyen áldozatokat hoztak népünk felszabadításáért a szovjet hadsereg katonái. Azit úgyszintén, hogy milyen, szinte emberfeletti erőfeszítéssel járt az élet feltételeinek újjáteremlése Tamásiban és környékén is. Történelmi visszapillantásában az MSZMP KB titkára tisztelettel adózott azoknak a ■munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, akik évszázadokon át biztosították a fennmaradásit, példát szolgáltatva az utódoknak, akik munkájukkal ugyancsak hozzájárultak az újjászületéshez 1945 után és népünk gazdagodásáért tették, amit kell. A vérosavatás ünnepi pillanatai azonban nemcsak a múlt megidézésére, az utódok tisztelgésére kínálltak lehetőséget. Korom Mihály a jelen feladatairól szólva fogalmazta meg azt a föltételezését, hogy Tamási polgárai a városavatással nem tekintik befejezettnek városuk szépítését, gazdagítását, hanem folytatják azt. Képesek erre, hiszen 1958-tól kereken 100 millió forint értéket teremtették helyi erőből, társadalmi összefogással. A városavató ünnepi tanácsülés előadója a következőkben arról szólt, hogy a város további fejlesztésének alapjai adottak. Országos viszonylatban ugyancsak rendelkezésre állnak a fejlődés feltételei, hiszen ismert gondjaink ellenére népünk eredményesen, kiegyensúlyozott politikai légkörben munkálkodik az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. Nem könnyen — mondotta —, de mind ez ideig sikerült alapvető céljainkat megvalósítanunk, s minden reményünk megvan arra, hogy ez a jövőben is így lesz. Arra vállalkoztunk, hogy a létbiztonság fenntartásával, az életszínvonal társadalmi méretű fenntartása mellett, az életkörülmények egyidejű javításával új vágányra állítjuk gazdaságunkat, megteremtjük az intenzív fejlődés feltételeit. Szólt az ünnepi tanácsülés előadója a közigazgatás korszerűsítésének jelentőségéről, elismerést fejezve ki a január elsejével megszűnt járási hivataloknak munkájukért, majd azokról a feladatokról beszélt, melyeket városként Tamásinak vonzás- körzetében is el kell látnia. A népgazdasági tervről szólva mondotta el, hogy nincs mód a fejlesztések központi forrásokból történő fedezésére. Ezért van szükség továbbra is a széles körű ösz- szeíogásra, amire Tamási és környékének települései eddig is szép példát mutattak. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormánya meg van győződve arról, hogy a közös munkában és erőfeszítésben — miként eddig is — ezután is ■számíthat Tamási és környéke kommunistáira, a hazáját, lakóhelyét szerető minden becsületes állampolgárra — mondotta a KB titkára, majd Tamási minden lakájának érát, egészséget, sok sikert kívánva nyújtotta át a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából Grill Ferenc tanácselnöknek a városalapító oklevelet. A jelenlévők hosszan tartó tapssal ünnepelték a régen várt pillanatát, s ekkor szólaltak meg a harsonák. Úttörők köszöntötték ezzel az új várost, csapatzászlójuk alatt bevonulva. A kisdobosok, úttörők képviselője nemzedékek sorának munkáját köszönte meg ezután, majd egy-egy szál vörös szekfűt nyújtottak át a díszelgő pajtások az elnökségben helyet foglalóknak. A városi tanács elnöke válaszolt az úttörők köszöntőjére azt kívánva, hogy felnőttként váljanak majd szeretett városuk és hazánk hasznos és boldog polgáraivá. Császár Józsefnek, a Tolna megyei Tanács elnökének köszöntő beszéde következett ezután, majd Szekszárd város tanácsának elnöke lépett mikrofonhoz, hogy a megye városainak nevében elmondja jókívánságait. A városavató ünnepi tanácsülés Grill Ferenc rövid zárszavát követően az Inter- nacionáléval étit véget. * Szerencs és Dorog lakossága, vezetői is tegnap vették át az Elnöki Tanács várossá nyilvánító oklevelét. Szerencsen a Bocskai István Gimnázium aulájában jöttek össze az ünneplők. Kövér László tanácselnök köszöntötte őket, majd pedig Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet, s adta át a várossá nyilvánításról szóló okmányt. Dorogon a József Attila Művelődési Központ színház- termében tartották a városavató ünnepi tanácsülést, amelyen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A szénmedence központjának múltját és várossá fejlődését Csuha József tanácselnök idézte fel. Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, az állam- és minisztertanács elnöke Havannában fogadta Marjai Józsefet, az MSZMP KB tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a magyar— kubai gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési bizottság XII. ülésszakán vesz .részt Kubában. A baráti eszmecserén kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és soron következő feladatairól. Megvitatták a nemzetközi pöM'tki'ai és gazdasági kapcsolatok időszerű kérdéseit, valamint a kétoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésével összefüggő legfontosabb teendőket. A találkozón kubai részről részt vett Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP PB tagja, az állam- és minisztertanács elnökhelyettese, valamint Jósé Ramon Fernandez miniszter- elnők-helyettes, az együttműködési bizottság kubai tagozatának elnöke. Algéria: „a jobb életért” Amikor az oráni katonai körzet még hazájában is alig ismert nevű parancsnokát, Bendzsedid Sadli ezredest öt évvel ezelőtt először választották Algéria elnökévé, senki sem jósolt nagy politikai jövőt a „kompromisszumos megoldásnak” látszó új vezetőnek. Kemény munkában, a 132 éves francia gyarmati uralom örökségével, és a — hősies alkotásokban is bővelkedő — Bumedien-korszak hibáival vívott küzdelemben telt el az utóbbi öt év, amely világszerte is ismertté és megbecsültté tette Algéria 54 éves, galambősz államfőjét. Az FLN Pánt decemberben megtartott legutóbbi kongresszusa magától értetődően választotta újabb öt évre főtitkárává és az egyetlen jelöltté — további ötéves szolgálatra — a mai elnökválasztásra. Algéria a Nemzeti Felsza- badítási Front, az FLN vezetésével 1954-ben kezdett szabadságharccal, amely egymillió plogárának életét követelte, 1962-re nyerte el függetlenségét. Az első elnök, Ben Bella hatalmát megdöntő Huari Bumedien országépítő érdemeit ma sem vitatja senki. 1978 decemberéig állt az ország élén, s ez idő alatt lett Algéria az északafrikai Maghreb-térség leggyorsabban fejlődő, legtekintélyesebb, és — gazdaságának erejét tekintve — legvirágzóbb országa. Mindezt szigorú központosítással, nadrágszíjmeghúzó belgazdasági politikával érték el, elsősorban az olajvagyonra, és az olajárak 1973-ban kezdődött emelkedésére alapozva. Az első repedések azonban már Bumedien életében jelentkeztek. Az 1978—82-es ötéves terv — amelynek kidolgozását az elnök halála miatt be sem fejezték —, először jelezte egy-két pontjában, hogy a vezetésnek számot kell vetnie az algériai nép kívánságával: másfél évtizeddel a függetlenség elnyerése után végre élvezni szeretnék az ország felhalmozott gazdagságának gyümölcseit. A feladat megvalósítása Bendzsedid Sadlira várt. A nép szívét azonnal megnyerte azzal, hogy az FLN tizenöt éves szünet után ismét összehívott kongresz- szusán, 1979. januárban új jelszót hirdetett meg, programja „A jobb életért” címet viselte, és ez lett az 1980— 84-es ötéves terv vezérfonala is. A Bumedien utáni „űrben” a pozícióikat féltő dogmatikus „iiszlám szocialistákkal” másrészről a Nyugathoz való közeledés elvtelen híveivel, majd a felbukkanó vallásos iszlám fundamentalistákkal, egyes nemzetiségek különállás! törekvéseivel sokfrontos politikai küzdelmet víva, először az FLN Párt vezető szerepét erősítette meg. Majd a legfelsőbb szinten is elharapódzott korrupcióra csapott le. A legfontosabb, a tehetetlenné duzzadt állami „vízfej” Bendzsedid Sadli lecsapolása csak ezután következhetett. A gazdaságban működő, összesen 70 állami monopóliumot egyelőre mintegy 400 cégre bontották szét és elrendelték, hogy az igazgatóságokat a termelés színterére, az üzemek közelébe, főleg az ország elmaradottabb déli vidékeire kell telepíteni. A decentralizált állami termelés a „próbajáratok” után idén kezdi első teljes évét. A másik fontos gazdasági döntés az volt, hogy immár állami támogatást adnak a kis és közepes magánvállalkozásoknak, a Bumedien idején „félillegális” magán- szektornak, anélkül, hogy a mintegy 350 ezer, többségében legföljebb 4—5 alkalmazottal dolgozó kisvállalkozó veszélyeztethetné az ipari termelés több mint 70 százalékát — az olaj- és gázipar 100 százalékát — adó állami szektor döntő pozícióit. A változtatás időszerűségét megerősítette, hogy az utóbbi években csökkent az olaj világpiaci ára. Algéria, amely korábban az OPEC legkeményebb „árhéjái” közé számított, ugyancsak kénytelen volt tudomásul venni olajAlgéria államfője az urnánál az öt évvel ezelőtti elnök- választáskor bevételei csökkenését. Ráadásul tartalékai is csekélyek, az olajexportra még legföljebb 10—15 évig számíthat. Az olajüzletet mielőbb a gázexporttal akarja felváltani, mert földgázból világviszonylatban is óriási tartalékai vannak. Az átmeneti időszakban azonban vissza kellett fogni a gazdaságfejlesztés, a beruházások ütemét. Így derült ki, mekkora belső erőket szabadíthat fel az átszervezés. Azok az üzemek, amelyek korábban a rossz irányítás miatt kapacitásuknak legföljebb 30—40 százalékát tudták kihasználni, tavaly év végére már átlagosan 75 százalékos kapacitás-kihasználással termeltek. Átalakult az algíri utca képe. A boltok tele fogyasztási cikkekkel, háztartási gépekkel, s a takarékosabb importpolitika ellenére még az élelmiszerellátás is javult némileg. Algéria legsúlyosabb gondja ma az, hogy lakossága már-már világrekord sebességgel, évente 3,4 százalékkal gyarapodik. A függetlenség kivívásakor 11 millióan voltak, ma majdnem 20 milliós az ország lakossága. Ezzel nem tart lépést a mezőgazdaság: 1969-ben az élelmiszerszükséglet 30 százalékát, ma 70 százalékát kénytelenek importból fedezni. Az 1985—89-es ötéves terv fő programpontjai éppen ezért a népességrobbanás megfékezésének és a mezőgazdaság fejlesztésének adnak elsőbbséget. Mindez biztosíték arra, hogy Algéria népe több bizakodással tekint a közeli jövőbe, amely a nyugalom és a biztonságos fejlődés újabb öt évének ígérkezik. MÉSZÁROS GYÖRGY