Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

2 népújság 1984. január 12. Városavató ünnepi tanácsülés Tamásiban Városavatók a nézőtéren Vegyifegyver-mentes Európát! Szerda esti kommentárunk: A Varsói Szerződés tagállamai egyeztetett javaslattal for­dultak a NATO tagállamaihoz, amelyben indítványozzák: mentesítsék európát a vegyifegyverektől. A javaslat jelentő­sége már első pillantásra is egyértelmű. Európa egyrészt a történelem két legszörnyűbb világháborújának szenvedő alanya volt, másrészt ezen a kontinensen a legtapinthatóbb ma is a két világrendszer és a két nagy katonai szövetség fizikai szembenállása. Végül, de korántsem utolsósorban, aligha kell nagy fantázia annak megértéséhez, milyen pusz­tulást jelentene adott esetben ilyen fegyverek bevetése a föld­kerekség egyik legsűrűbben lakott övezetében. Ezúttal tehát értelemszerűen területileg korlátozott, úgy­nevezett regionális indítványról van szó. A nemzetközi fe­szültség egyetemes növekedése elsősorban Európát fenye­geti a vegyifegyverek esetleges bevetésével — ez az indítvány regionális jellegének egyik oka. A másik ok, hogy a javas­lat így kevesebb államot érint, tehát eleve könnyebb — per­sze kölcsönös jószándék esetén — a megegyezés, mint több résztvevővel. A harmadik ok pedig az a kipróbált törté­nelmi tapasztalat, hogy minden európai megegyezés jótéko­nyan és hatékonyan sugárzik ki az egész világra. A VSZ- tagállamok nemcsak érzékletesen felvázolják egy ilyen meg­állapodás előnyeit, hanem kijelölik a megegyezéshez vezető utat is. Mivel a megállapodás a Varsói Szerződés összes tagállamának területét érintené — hangzik mintegy elvi alapvetésként a javaslatnak ez a része —, ki kell terjednie a NATO-tagországok területének megfelelő részeire is. Ezen­túl az út lépcsőzetesen vezethetne felfelé: annak tisztázása, hol vannak és hol nincsenek ilyen fegyverek; biztosítani, hogy ahol nincsenek, ott ne is legyenek; e fegyverfajta össz­európai befagyasztása, a készletek kivonása vagy megsem­misítése, lemondás azok gyártásáról, importjáról és így to­vább. Legalább ilyen gyakorlati mozzanat a javaslatnak az a része, hogy még ebben az esztendőben találkozzanak ez ügy­ben a két rfagy katonai szövetség képviselői. Bár bizonyos vegyi fegyverek — mérgesgázok, stb. — "használatát már az 1925-ös genfi jegyzőkönyv megtiltja, mind a technika fejlődése, mind egyes hatalmak bűnös fe­lelőtlensége nagyon is időszerűvé teszi e konvenció kibőví­tését. És még ez sem minden. A javaslatnak nemcsak tartalma, de időpontja is rendkívül figyelemreméltó; az első fontos politikai gesztus azóta mióta — nem a Varsói Szerződés hi­bájából — megszakadtak a genfi, illetve a bécsi tárgyalások. HARMAT ENDRE Fidel Castro fogadta Marjai Józsefet (Folytatás az 1. oldalról) merik Béri Balogh Ádám ku­rucainak sorában harcoló őseiket, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság csatáiban jeleskedő elődeiket, és már­tírjaikat, Gőgös Ignác tiszte­letet érdemlő, tanulságos éle­téit. Tudják azt i;s, hogy 40 esztendeje milyen áldozato­kat hoztak népünk felszaba­dításáért a szovjet hadsereg katonái. Azit úgyszintén, hogy milyen, szinte emberfeletti erőfeszítéssel járt az élet fel­tételeinek újjáteremlése Ta­másiban és környékén is. Történelmi visszapillantá­sában az MSZMP KB titkára tisztelettel adózott azoknak a ■munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, akik év­századokon át biztosították a fennmaradásit, példát szolgál­tatva az utódoknak, akik munkájukkal ugyancsak hoz­zájárultak az újjászületés­hez 1945 után és népünk gaz­dagodásáért tették, amit kell. A vérosavatás ünnepi pil­lanatai azonban nemcsak a múlt megidézésére, az utó­dok tisztelgésére kínálltak le­hetőséget. Korom Mihály a jelen feladatairól szólva fo­galmazta meg azt a föltéte­lezését, hogy Tamási polgárai a városavatással nem tekin­tik befejezettnek városuk szépítését, gazdagítását, ha­nem folytatják azt. Képesek erre, hiszen 1958-tól kereken 100 millió forint értéket te­remtették helyi erőből, tár­sadalmi összefogással. A városavató ünnepi ta­nácsülés előadója a követke­zőkben arról szólt, hogy a város további fejlesztésének alapjai adottak. Országos vi­szonylatban ugyancsak ren­delkezésre állnak a fejlődés feltételei, hiszen ismert gondjaink ellenére népünk eredményesen, kiegyensúlyo­zott politikai légkörben mun­kálkodik az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. Nem könnyen — mondotta —, de mind ez ideig sikerült alapvető célja­inkat megvalósítanunk, s minden reményünk megvan arra, hogy ez a jövőben is így lesz. Arra vállalkoztunk, hogy a létbiztonság fenntar­tásával, az életszínvonal tár­sadalmi méretű fenntartása mellett, az életkörülmények egyidejű javításával új vá­gányra állítjuk gazdaságun­kat, megteremtjük az inten­zív fejlődés feltételeit. Szólt az ünnepi tanácsülés előadója a közigazgatás kor­szerűsítésének jelentőségé­ről, elismerést fejezve ki a január elsejével megszűnt járási hivataloknak munká­jukért, majd azokról a fel­adatokról beszélt, melyeket városként Tamásinak vonzás- körzetében is el kell látnia. A népgazdasági tervről szól­va mondotta el, hogy nincs mód a fejlesztések központi forrásokból történő fedezésé­re. Ezért van szükség to­vábbra is a széles körű ösz- szeíogásra, amire Tamási és környékének települései ed­dig is szép példát mutattak. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, népköztársaságunk kormánya meg van győződ­ve arról, hogy a közös mun­kában és erőfeszítésben — miként eddig is — ezután is ■számíthat Tamási és környé­ke kommunistáira, a hazáját, lakóhelyét szerető minden becsületes állampolgárra — mondotta a KB titkára, majd Tamási minden lakájának érát, egészséget, sok sikert kívánva nyújtotta át a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából Grill Ferenc tanácselnöknek a városalapí­tó oklevelet. A jelenlévők hosszan tartó tapssal ünnepelték a régen várt pillanatát, s ekkor szó­laltak meg a harsonák. Út­törők köszöntötték ezzel az új várost, csapatzászlójuk alatt bevonulva. A kisdobo­sok, úttörők képviselője nem­zedékek sorának munkáját köszönte meg ezután, majd egy-egy szál vörös szekfűt nyújtottak át a díszelgő paj­tások az elnökségben helyet foglalóknak. A városi tanács elnöke vá­laszolt az úttörők köszöntőjé­re azt kívánva, hogy felnőtt­ként váljanak majd szeretett városuk és hazánk hasznos és boldog polgáraivá. Császár Józsefnek, a Tolna megyei Tanács elnökének köszöntő beszéde következett ezután, majd Szekszárd vá­ros tanácsának elnöke lépett mikrofonhoz, hogy a megye városainak nevében elmond­ja jókívánságait. A városavató ünnepi ta­nácsülés Grill Ferenc rövid zárszavát követően az Inter- nacionáléval étit véget. * Szerencs és Dorog lakossá­ga, vezetői is tegnap vették át az Elnöki Tanács várossá nyilvánító oklevelét. Szerencsen a Bocskai Ist­ván Gimnázium aulájában jöttek össze az ünneplők. Kö­vér László tanácselnök kö­szöntötte őket, majd pedig Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det, s adta át a várossá nyil­vánításról szóló okmányt. Dorogon a József Attila Művelődési Központ színház- termében tartották a város­avató ünnepi tanácsülést, amelyen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára is. A szénmedence központjának múltját és várossá fejlődését Csuha József tanácselnök idézte fel. Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, az állam- és minisztertanács elnöke Ha­vannában fogadta Marjai Jó­zsefet, az MSZMP KB tag­ját, a Minisztertanács elnök­helyettesét, aki a magyar— kubai gazdasági és műszaki- tudományos együttműködési bizottság XII. ülésszakán vesz .részt Kubában. A baráti eszmecserén köl­csönösen tájékoztatták egy­mást a két ország helyzeté­ről és soron következő fel­adatairól. Megvitatták a nemzetközi pöM'tki'ai és gaz­dasági kapcsolatok időszerű kérdéseit, valamint a kétol­dalú gazdasági együttműkö­dés fejlesztésével összefüggő legfontosabb teendőket. A ta­lálkozón kubai részről részt vett Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP PB tagja, az ál­lam- és minisztertanács el­nökhelyettese, valamint Jósé Ramon Fernandez miniszter- elnők-helyettes, az együttmű­ködési bizottság kubai tago­zatának elnöke. Algéria: „a jobb életért” Amikor az oráni katonai körzet még hazájában is alig ismert nevű parancsnokát, Bendzsedid Sadli ezredest öt évvel ezelőtt először válasz­tották Algéria elnökévé, sen­ki sem jósolt nagy politikai jövőt a „kompromisszumos megoldásnak” látszó új ve­zetőnek. Kemény munkában, a 132 éves francia gyarmati uralom örökségével, és a — hősies alkotásokban is bővel­kedő — Bumedien-korszak hibáival vívott küzdelemben telt el az utóbbi öt év, amely világszerte is ismertté és megbecsültté tette Algéria 54 éves, galambősz államfőjét. Az FLN Pánt decemberben megtartott legutóbbi kong­resszusa magától értetődően választotta újabb öt évre fő­titkárává és az egyetlen je­löltté — további ötéves szol­gálatra — a mai elnökválasz­tásra. Algéria a Nemzeti Felsza- badítási Front, az FLN veze­tésével 1954-ben kezdett sza­badságharccal, amely egy­millió plogárának életét kö­vetelte, 1962-re nyerte el füg­getlenségét. Az első elnök, Ben Bella hatalmát megdön­tő Huari Bumedien ország­építő érdemeit ma sem vitat­ja senki. 1978 decemberéig állt az ország élén, s ez idő alatt lett Algéria az észak­afrikai Maghreb-térség leg­gyorsabban fejlődő, legtekin­télyesebb, és — gazdaságá­nak erejét tekintve — legvi­rágzóbb országa. Mindezt szigorú központosítással, nadrágszíjmeghúzó belgazda­sági politikával érték el, el­sősorban az olajvagyonra, és az olajárak 1973-ban kez­dődött emelkedésére alapoz­va. Az első repedések azonban már Bumedien életében je­lentkeztek. Az 1978—82-es ötéves terv — amelynek ki­dolgozását az elnök halála miatt be sem fejezték —, először jelezte egy-két pont­jában, hogy a vezetésnek szá­mot kell vetnie az algériai nép kívánságával: másfél év­tizeddel a függetlenség el­nyerése után végre élvezni szeretnék az ország felhal­mozott gazdagságának gyü­mölcseit. A feladat megvaló­sítása Bendzsedid Sadlira várt. A nép szívét azonnal megnyerte azzal, hogy az FLN tizenöt éves szünet után ismét összehívott kongresz- szusán, 1979. januárban új jelszót hirdetett meg, prog­ramja „A jobb életért” címet viselte, és ez lett az 1980— 84-es ötéves terv vezérfona­la is. A Bumedien utáni „űrben” a pozícióikat féltő dogmati­kus „iiszlám szocialistákkal” másrészről a Nyugathoz való közeledés elvtelen híveivel, majd a felbukkanó vallásos iszlám fundamentalistákkal, egyes nemzetiségek különál­lás! törekvéseivel sokfrontos politikai küzdelmet víva, elő­ször az FLN Párt vezető sze­repét erősítette meg. Majd a legfelsőbb szinten is elhara­pódzott korrupcióra csapott le. A legfontosabb, a tehetet­lenné duzzadt állami „vízfej” Bendzsedid Sadli lecsapolása csak ezután kö­vetkezhetett. A gazdaságban működő, összesen 70 állami monopóliumot egyelőre mint­egy 400 cégre bontották szét és elrendelték, hogy az igaz­gatóságokat a termelés szín­terére, az üzemek közelébe, főleg az ország elmaradot­tabb déli vidékeire kell tele­píteni. A decentralizált álla­mi termelés a „próbajáratok” után idén kezdi első teljes évét. A másik fontos gazda­sági döntés az volt, hogy im­már állami támogatást adnak a kis és közepes magánvál­lalkozásoknak, a Bumedien idején „félillegális” magán- szektornak, anélkül, hogy a mintegy 350 ezer, többségé­ben legföljebb 4—5 alkalma­zottal dolgozó kisvállalkozó veszélyeztethetné az ipari termelés több mint 70 száza­lékát — az olaj- és gázipar 100 százalékát — adó állami szektor döntő pozícióit. A változtatás időszerűségét megerősítette, hogy az utób­bi években csökkent az olaj világpiaci ára. Algéria, amely korábban az OPEC legkemé­nyebb „árhéjái” közé számí­tott, ugyancsak kénytelen volt tudomásul venni olaj­Algéria államfője az urnánál az öt évvel ezelőtti elnök- választáskor bevételei csökkenését. Rá­adásul tartalékai is cseké­lyek, az olajexportra még legföljebb 10—15 évig szá­míthat. Az olajüzletet mi­előbb a gázexporttal akarja felváltani, mert földgázból világviszonylatban is óriási tartalékai vannak. Az átme­neti időszakban azonban vissza kellett fogni a gazda­ságfejlesztés, a beruházások ütemét. Így derült ki, mek­kora belső erőket szabadít­hat fel az átszervezés. Azok az üzemek, amelyek koráb­ban a rossz irányítás miatt kapacitásuknak legföljebb 30—40 százalékát tudták ki­használni, tavaly év végére már átlagosan 75 százalékos kapacitás-kihasználással ter­meltek. Átalakult az algíri utca ké­pe. A boltok tele fogyasztá­si cikkekkel, háztartási gé­pekkel, s a takarékosabb im­portpolitika ellenére még az élelmiszerellátás is javult némileg. Algéria legsúlyo­sabb gondja ma az, hogy la­kossága már-már világrekord sebességgel, évente 3,4 szá­zalékkal gyarapodik. A füg­getlenség kivívásakor 11 millióan voltak, ma majdnem 20 milliós az ország lakossá­ga. Ezzel nem tart lépést a mezőgazdaság: 1969-ben az élelmiszerszükséglet 30 száza­lékát, ma 70 százalékát kény­telenek importból fedezni. Az 1985—89-es ötéves terv fő programpontjai éppen ezért a népességrobbanás megféke­zésének és a mezőgazdaság fejlesztésének adnak elsőbb­séget. Mindez biztosíték arra, hogy Algéria népe több biza­kodással tekint a közeli jö­vőbe, amely a nyugalom és a biztonságos fejlődés újabb öt évének ígérkezik. MÉSZÁROS GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom