Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-06 / 4. szám
A népújság 1984. január 6. Az apropó: egy előkerült filmtekercs Hogyan alakult meg a MflSE (Építők) csapata Hírek Január 7-én, szombaton kezdődik Szekszárdon — férficsapatok részére — a téli kézilabda kupa. A mérkőzésekre a tanítóképző tornatermében kerül sor. Szombaton 12-től 18-ig, január 14-én szintén 12-től 18-ig, míg január 22-én, majd 29-én reggel 8-kor kezdődnek a mérkőzések és 14 óráig tartanak. Sajnálatos hiba folytán megyénk legjobb atlétái című folytatásos írásból kimaradt a női távolugrás eredménye, melyet ezúttal pótolunk. Távolugrás: Tóth Andrea (Dombóvár) 568, Mozolai Annamária 566, Nagy Krisztina 556, Ulbert Erzsébet 536 (mindhárom Szekszárd), Gábor Andrea (Tolnai VL) 534, Kovács Mária (Tamási) 521, Szabó Tünde 516, Bajusz Krisztina 507, Nagy Marietta 507 (mindhárom Szekszárd), Pásztor Rita (Tamási) 507. A Szekszárd Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet rendezi a KPVDSZ munkahelyi téli olimpia és a MÉSZÖV Kupa ’84 sakk- és asztali- tenisz megyei versenyeit. A sakkversenyre az SZMT székház földszinti ebédlőjében kerül sor, míg az asztalitenisz-versenyek a tanítóképző főiskola tornatermében lesznek. A verseny ideje január 28., kezdés 8.30. A megyei sakk-szövetség január 15-én 8 órai kezdettel értekezletet tart Szekszárdon, a sporthivatal tanácstermében. Napirenden szerepel többek között az 1983. évi versenyek értékelése, majd az idei versenyek megtárgyalása. Ezt követi a tavalyi CSB díjainak átadása, és az idei megyei CSB sorsolása. Ugyanezen a napon 10 órakor kezdődik Szekszárdon, a sport- hivatal tanácstermében a megye férfi-, női csapat és egyéni villám-sakkbajnoksága. Több mint három évtizede, 1950 nyarán hozták létre a Szekszárdi Magasépítő Vállalatot. Igazgatójává Bauer Antal bátaszéki kőművest nevezték ki. A vállalat központja a Beloiannisz utcában volt. Az első hetek, sőt hónapok szervezéssel teltek. Mivel 1950-ben nem volt gond munkaerőt szerezni, így érthető az alábbi párbeszéd: — Nyakas, jöjjön csak be hozzám! — kiabált ki az igazgatói irodából Bauer Antal, akit mindenki csak Tóni bácsinak szólított. Néhány perc múlva körülbelül ilyen párbeszéd zajlott le: — Maga csinál egy futballcsapatot ennek a vállalatnak. — Tóni bácsi kérem, ezt nem lehet, nem olyan egyszerű ez. — Mi az, hogy nem egyszerű? Én azt akarom, hogy legyen a vállalatnak egy futballcsapata. — Nem lehet egyik napról a másikra, hisz a labdarúgók valamelyik csapathoz igazolva vannak és különben is most folyik a bajnokság. Esetleg majd a tavasszal lehet ilyenről beszélni. — Nem várunk, holnap beül az autóba (a vállalatnak összesen egy személy-, és egy rossz teherautója volt), és' szerez játékosokat. Hozzon 15—20 embert, adunk mindenkinek állást. Az igazgatói utasítást nem lehetett megtagadni, másnap autóba ültem és elkezdtem a környező községeket járni. Nem volt nehéz labdarúgókat rászedni, hogy jöjjenek egy új egyesülethez, ahol mindjárt állást is kapnak, jó fizetéssel. Két-három héten belül kialakult a csapat — köztük több szekszárdi játékossal. Megkezdődött a barátságos labdarúgó-mérkőzések szervezése, játszása. Hamar felfigyeltek a csapatra, hisz már az elején, az első időszakban több tehetséges játékos mutatkozott be és a szekszárdi közönség hamar a szívébe zárta őket. Pályára léptek Gerjenben, Hőgyé- szen, Bonyhádon, Bátaszé- ken, Tolnán, egyszóval sok helyen. Mire eljött a bajnoki idény kezdete, kitűnő együttese volt a sportegyesületnek, mely a MASE nevet viselte. Ekkor már kialakult az a szervezeti forma, mely nagyjából azonos a maival, volt egyesületi elnök, szakosztályvezető, intéző, szertáros, egyszóval minden. A labdarúgó szakosztály mellett megalakultak az újabb szakosztályok, így például a birkózó, az úszó, a vízilabda és a kosárlabda. Az utóbbinál olyan tehetségek játszottak, mint Kovács Katalin, aki, miután Budapestre igazolt, több mint 250-szer húzta magára a magyar válogatott mezét. Ennek a fotónak külön története van. Lapunk fotó- riportere, Bakó Jenő édesapja hagyatéka között (aki hosszú éveken át fáradhatatlan társadalmi munkása volt a sportnak) talált egy filmtekercset. Kíváncsi volt, vajon mi van azon, és amikor a nagyítógépbe fűzte, meglepődve látta, hogy az Építők egykori csapatáról készült a felvétel. Hamar lenagyította és örömmel hozta mutatni. Bizony — mi tagadás —, nagy volt a meglepetés, hisz olyanok is láthatók a képen, akik már rég elköltöztek Szekszárdról, sőt az élők sorából is. Az első sorban középen ül például egy fiatalember, aki nem más, mint Bencze István, sportrovatunk lelkes fotósa, fia a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgócsapatának kerettagja. A felső sorban, balról a második Kardos György, Szekszárd város sportfelügyelője. A korábban említett Kovács Katalin alulról a második sorban balról a harmadik, a felirat nélküli melegítőben. Rajtuk kívül még minden bizonnyal sok ismerősre akadnak olvasóink. NYAKAS ISTVÁN Kézilabda NB II A kollektív munka eredménye: ötödik hely 1981. őszén még kevesen gondolták Dunaföldváron, hogy a korábbi években közepes teljesítményt nyújtó kézilabda-csapatból sikerül NB II-est kovácsolni. Az elmúlt két évről Kolics János játékos-edző így nyilatkozott: — A legfontosabb teendő az ütőképes szakosztályvezetés kialakítása volt. Sikerült találnunk egy olyan sportembert Kertész Zoltán személyében, aki messzemenően betöltötte ezt a komoly, sokoldalú tisztséget — ezzel segítve munkánkat. Az egyesület vezetése minden támogatást — anyagilag és erkölcsileg — megadott és ez volt a biztosíték a jó szerepléshez. — A csapatnál maximális edzésfegyelmet, valamint százszázalékos edzésre járást követeltem. Már 1982-ben a megyei bajnokságban NB 11-es szintű edzésmunkát végeztünk. A szakmai munkában az volt a legfontosabb feladatunk, hogy az alacsony technikai szintet felemeljük, ami a továbbiakban is meghatározta munkánkat, és alapja lett egy taktikailag is érett csapat kialakításának. A megyebajnokság alkalmas volt a fenti célok megvalósítására, így a rajtra nagyszerű formában volt a csapat. — A csapat gerince kialakult, hisz 16-an vettek részt a felkészülés során, tehát a játékosok között is nemes versengés folyt, hogy szóhoz jussanak. Az alapvető célkitűzésünk természetesen nem lehetett más, mint a megkapaszkodás, a kiesés elkerülése. A lelkes közönségünk nagy örömére sorra jöttek a szebbnél-szebb eredmények és a tavaszi szezon végén a bajnoki táblázat első felében tanyáztunk. Hazai pályán mindössze egy pontot vesztettünk a bajnokságot nyert Tapolca ellen. Idegenben viszont sikerült négy pontot szerezni. Az őszi idényben hazai mérkőzéseinkről három pontot tudtak elvinni, ugyanakkor ismét hoztunk két pontot idegenből. Egész évi szereplésünk, teljesítményünk 55 százalékos volt, ami végül az ötödik helyet jelentette úgy, hogy a negyedik helyen végző Ajkai Alumínium csapatával azonos a pontszámúnk. Szereplésünk messze meghaladta a várakozást, a csapat lelkes, fegyelmezett játékával érte ezt el. Feltétlen említést érdemel, hogy év közben megépült az új pálya, ahol mintegy ötszáz szurkoló fér el a lelátón. Kialakult a törzsközönség, legtöbbször zsúfolásig megtelt a nézőtér, és kritikus esetekben bíztatták, lelkesítették a csapatot, ami pontokat eredményezett. A kemény munká- ról»csak annyit, hogy egy év alatt 246 edzést tartottunk, ezenkívül egyhetes edzőtáborozáson vettünk részt. A jó szereplés a kollektív munka eredménye, ezért nem is tartanám helyesnek bárkit név szerint dicsérni az együttesből. A dunaföldvári együttes csapatkapitányát, Mestyán Lászlót is megkérdeztük, miként értékeli a dunaföldvári csapat NB Il-es szereplését. — A sok-sok és céltudatos edzésmunkában látom a jó szereplés okát, valamint a példás kollektív szellemben. Nagy élmény volt NB II-ben játszani, és találkozni több NB I-es és NB I B-s együttessel. Büszkék vagyunk, hogy tisztességgel megálltuk a helyünket. Kun István, aki az egyesületnél ügyvezető elnökként dolgozott, így emlékezik visz- sza a sikeres évre: — Nagy volt az öröm Dunaföldváron, . amikor bizonyossá vált az NB II-be való feljutás. Tisztában voltunk azzal, hogy nagy terhet ró a sportegyesületre, de örömmel vállaltuk. Kolics János edzői munkájáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Kertész Zoltán és Fehér Sándor személyében megtalálták azokat, akik fáradtságot nem kímélve, segítették a szakosztály munkáját. A szakosztály tagjai emberfeletti munkát produkáltak a pályaépítés során. A bajnokság során igyekeztek minden mérkőzésen a maximumot nyújtani, a lelkes szurkoló- tábort minél jobban kielégíteni. A Városgazdálkodási Vállalat felvételt hirdet 302—2 SZAKMAI SZÁMÉ CSŐHÁLÓZAT- ÉS BERENDEZÉSSZERELO (víz-, gázvezeték- és készül ékszereié) SZAKMUNKÁSOK RÉSZÉRE. Bgy fcb. 10 hetes gázszerelő biztonságtechnikai tanfolyam él végzése u tán kiemelt munkabért fizetünk. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4. (162) A Bonyhádi Cipőgyár felvesz TELJESÍTMÉNY- NÖI MUNKAERŐT MUNKAKÖRBE NŐKET EGYMÜSZAKOS MUNKARENDBE. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi csoportjánál január 15-ig. (3/18) A Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete, Szekszárd felvesz dolgozókat a műszerész csoporthoz 3 ELEKTROMŰSZERÉSZT, 1 MECHANIKAI MŰSZERÉSZT. Bérezés az érvényben levő jogszabályok alapján történik. Jelentkezni az intézet munkaerő- és bérgazdálkodási osztályán lehet. (161)