Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 24. szám ARA: 1,40 Ft 1984. január 29., vasárnap A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELME (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) ÜJ TORNA: A STRECHING (5. old.) A SZAKCS1 HlRVERSlRÓ NYOMÁBAN (4. old.) Mit takar az osztályzat? Hamarosan véget ér az első félév az általános és a középiskolákban. A pedagógusok január utolsó napjaiban osztályozó értekezleteken bírálják el, hogy mennyit ér tanítványaik öthónapos iskolai teljesítménye, és a gyerekek február harmadikén már szüleik elé is tehetik a félévi értesítőt. Azt hiszem, izgalmas nap lesz ez sok ezer családban. Mert ha a vártnál gyengébb jegyeket visz haza a gyerek, akkor sok helyütt lesz haddelhadd, avagy a nevelő kerül a vádlottak padjára, amiért rossz osztályzatokkal csúfította el az értesítőt... És így lesz ez majd júniusban is, a tanév végeztével. Persze, az osztályozás körüli viharok nemcsak családon belül dúlnak, hanem gyakoriak a pedagógusok között is, sőt az egész társadalmat foglalkoztatja, nyugtalanítja ez a kérdés — elsősorban az egyén teljesítményének elbírálásával kapcsolatban. Réges rég óta viharokat kavar az osztályozás. Legszívesebben azt mondanánk, hogy amióta intézményes oktatás létezik, azóta a gyerekek elbírálása mindig fölkavarta az embereket. De hát ezt nem mondhatjuk, mert egyszerűen nem igaz, mivel sok századon keresztül — legalábbis a mai értelemben — nem osztályoztak az iskolákban. Az viszont tény, hogy amióta osztályoznak. azóta sohasem jutott nyugvópontra a teljesítmény mérésének az ügye. Bizonyságul lapozzunk bele a neveléstörténet könyveibe! A középkori iskolákban például még nem osztályoztak a mesterek. Akkoriban az volt a közfelfogás, hogy az iskolásgyereknek saját érdeke a tanulás, viselkedjék hát ennek megfelelően. Csak később, a 15. században alakult ki az a szokás, hogy a tanító a jó tanulókat maga köré ültette, a hanyagokat pedig — egy szamárfejet ábrázoló rajzot akasztva a nyakukba — hátraküldte az utolsó padba. (Innen ered a szamárpad elnevezés.) A jegyekkel való osztályozás a jezsuiták gimnáziumaiból indult el a 16. század végén. Ekkor a tanárok hat kategóriába sorolták növendékeiket: a „kiváló” gyerek egyest kapott, az „eltávolítandó” hatost. Ezt az eljárást már akár a mai gyakorlat ősforrásának tekinthetjük, egyébként pedig elég hamar megbukott, mert a tanárok kezdettől fogva bonyolultnak tartották, nagyon idegenkedtek tőle. Sokáig élt ezután a csoportos osztályozás, amikor is a gyerekeket előrehaladásuk szerint ültették a padsorokba. Jó kétszáz év óta minden új szisztéma egyúttal új elégedetlenség forrása. A mostani ötfokú skála nálunk 1950 óta van érvényben; elismerés és bírálat egyaránt éri a mintegy tízévenként vissza-vísszatérő vitákban. Hogy hosszú életű lesz-e? Ki tudja? Mindenesetre már folynak a pedagógiai kísérletek az osztályozás nélküli értékelés használhatóságáról. Lám, sohasem volt könnyű az osztályozó tanár dolga, de ez végül is a pedagógia belügye. A közvéleményt a teljesítmény mérésének egyetlen eleme foglalkoztatja igazán, mégpedig az, hogy mit takar az érdemjegy. Ha már egyszer létezik osztályozás, akkor az mindenképpen a tanuló produkcióját tegye mérlegre — az emberek többségének és a pedagógusok derékhadának is ez az álláspontja. S az érvelés eléggé meggyőző: Ha ugyanis a felnőttek társadalmában értékelik az egyén munkáját s másfajta tevékenységformáit is, akkor az iskola miért lenne kivétel, készítse csak föl a gyerekeket az életre, bírálja a tudásukat, szorgalmukat. Most már csak az a kérdés, hogy a nevelő mit tegyen a mérlegre. A szocialista pedagógia idestova harminc éve határozottan azt vallja, hogy a tárgyilagos elbírálásnak öt fő szempontja van: a tárgyismeret, az érdeklődés, a tanuló részvétele az iskolai életben, a közösségi munka és az önálló feladatmegoldás mértéke. Ezek figyelembevételével részrehajlás nélkül lehet elbírálni a tanulókat, jóllehet bizonyos mértékig az osztályozó személy szubjektivizmusa is szerepet játszik a megítélésben; már csak ilyen az emberi természet. Gyermekeink munkájának, szorgalmának, magatartásának minősítésében rengeteg teendőnk van még. Szülőnek is, tanárnak is. Mindenekelőtt ismerni a gyerek személyiségét, kellően motiválná őt a kiszabott feladat megoldására, hogy — a pszichológusok szavával élve — a tanár és a szülő követelményei beépüljenek a személyiségébe, ami mindenféle ígérgetésnél vagy fenyegetésnél jobban ösztönzi majd a munkára. Kitetszik a? elmondottakból, hogy az osztályozás azért több a teljesítmény értékelésénél, mert egyúttal személyiségformálás is. Mai tapasztalataink szerint még sokáig szükség lesz osztályozásra az iskolában. A teljes eltörlés egyelőre nem időszerű, mint ahogy nem volt az 1890-ben sem, amikor először követelték Magyarországon, mondván, hogy lelkileg károsan hat a gyerekekre. Viták, ellentétek e kérdés körül természetesen bármikor kirobbanhatnak, de nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben sem magával az osztályozással lesznek elégedetlenek az emberek, hanem annak helytelen alkalmazásával. Miként napjainkban is így állunk ezzel. P. KOVÁCS IMRE Munkásörogysóg-gyOlésak A paksiak: élenjáró egység A paksi Takács György munkásőregység szombaton este a munkásművelődési központban tartotta évzáró-évnyitó gyűlését. Pataki György egységparancsnok jelentését K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára, Ri- góczky István, a városi pártbizottság első titkára és Tatár Lajos, a munkásőrség megyei parancsnoka fogadta. A Himnusz elhangzása után a paksi II. számú Általános Iskola úttörői köszöntötték a munkásőröket, majd Adorján Ferenc, a városi pártbizottság titkára mint az egységgyűlés elnöke. üdvözölte a munkásőröket, családtagjaikat, az elnökségben helyet foglaló K. Papp Józsefet, Rigóczky Istvánt, Tatár Lajost, Fövé- nyesi Károlyt, az országos parancsnokság osztályvezetőjét, Adrián Zsigmond rendőr ezredes, megyei főkapitányt, a város és környéke üzemeinek, intézményeinek képviselőit. Pataki György egységparancsnok tartotta meg az elmúlt évet értékelő beszámolóját. Foglalkozott azokkal a külpolitikai, belpolitikai körülményekkel, amelyek között a paksi Takács György egység az elmúlt évben eleget tett mindazoknak a követelményeknek, amelyek a feladatokat meghatározták, az irányító pártszerv, az országos, a megyei parancsnoki határozatok, parancsok, utasítások alapján. Az egység munkásőrei egyaránt kivették részüket az atomerőmű-építkezésből, a város és környéke ipari, mezőgazda- sági üzemei terveinek, léK. Papp József felszólalása Pataki György egységparancsnok átveszi az Élenjáró egység címet kife jező vándorserleget nyegében a XII. kongresz- szus határozatainak teljesítéséből. Munkája elismeréseként a XII. kongresszus óta eltelt időben 23 munkásőr kapott miniszteri kitüntetést, 24 lett kiváló dolgozó, azonkívül munkás- őri-munkahelyi elismerésként 75-en vettek részt külföldi jutalomüdülésen. Az ellátóraj hat munkásőre például 18 kiváló jelvény tulajdonosa. Az egység összetételét a fizikai munkások aránya határozza meg, de velük együtt szolgál tsz-elnök, főmérnök, főorvos, kultúr- ház-igazgató. Az idei feladatokról szólva, kiemelte a parancsnoki beszámoló: a felsőbb pártszervek, a megyei parancsnokság javaslatára a munkásőrség országos parancsnoka a paksi Takács György egységnek zászlóaljjá szervezését rendelte el. Rigóczky István, a városi pártbizottság első titkára a parancsnoki beszámoló után a munkásőri munka úgynevezett polgári oldalát értékelte, vagyis, a termelésben való részvételt. Az atomerőmű teljesítményét nem számítva, az országos átlagnál jobb eredményeket produkáltak az ipari, a mezőgazdasági üzemek. Az egység zászlóaljjá szervezésének feladatairól azt mondotta: az nemcsak nagyobb létszámot igényel, hanem még magasabb színvonalú teljesítményt annál, amellyel az országos parancsnoki dicséretet, az élenjáró címet kiharcolták. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára hozzászólásában arról beszélt, hogy mint a népgazdaság minden területén számvetés ideje az év első hónapja, úgy vonatkozik ez a munkásőrségre is. A megyei pártbizottság nevében köszönetét fejezte ki a Takács György egységnek, a családoknak, amelyek segítették az önként vállalt fegyveres szolgálatot, népünk politikai, gazdasági, társadalmi vívmányainak védelmét. Foglalkozott az ország gazdaságának múlt évi eredményeivel, kiemelve: a paksi atomerőmű több mint másfél, a szekszárdi húskombinát egymilliárd forinttal növelte a megye iparának termelési értékét. Fövényesi Károly, az országos parancsnokság képviselője ismertette az országos parancsnok parancsát és a paksi egység kiemelkedő munkájának elismeréseként átadta Pataki György egységparancsnoknak az országos parancsnok dicséretet kifejező oklevelet. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adta át Ko- loh István századparancs- nok-helyettesnek, az ezüst fokozatot Vass Ferenc kiképzési csoportvezetőnek, Péri Lajos szakaszparancsnoknak, a bronz fokozatot Ledneczki Ferenc szolgálat- vezetőnek, Takács Lajos munkásőrnek. A kiváló parancsnok jelvényt pedig Pataki György egységparancsnoknak, Ambrus Ödön és Krausz Ignác parancsnokhelyetteseknek. A Szolgálati Érdemérem húszéves fokozatát négyen, tízéves fokozatát négyen kapták, az ötéves szolgálatot elismerő Emlékjelvényt tizenheten. A tényleges állományból négy leszerelő kapott Emlékérmet, három tényleges, illetve tartalékból leszerelő pedig emléklapot. Ezt követően Tatár Lajos, megyei parancsnok és Rigóczky István, a városi párt- bizottság első titkára az Élenjáró egység címet elismerő oklevelet, vándorserleget adta át Pataki György egységparancsnoknak, a vándorzászlót és az oklevelet a szakalegységek megyei I (Folytatás a 2. oldalon.) Pataki Zsolt átveszi a fegy vert id. Farkas Gyulától Városavatás Szeghalmon Városavató ünnepi tanácsülést tartottak szombaton Szeghalmon. Az utána tartott nagygyűlésen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt budapesti bizotságának első titkára mondott beszédet, s átadta a várossá nyilvánításról szóló okmányt Kozák Sándornak, a városi tanács elnökének. Az ünnepi szónok tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács üdvözletét, majd arról szólt, hogy a várossá válás minőségi változást hoz Szeghalom mai erősen iparosodott életében, amelynek most még inkább tényleges munkahelyi, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális központként kell működnie. Felelőssége megnőtt, mert a városkörnyék fejlesztése, gazdagodása nemcsak előnyöket, hanem kötelezettségeket is jelent a vonzáskörzet lakóival szemben. Elmondta: -a Viharsarok népe sohasem egyezkedésekre, félmegoldásokra, hanem történelmi fordulatokra vágyott, s a nagy sorsfordulót Szeghalom életében is a felszabadulás hozta meg. Az elmúlt, közel négy évtizedben végbement fejlődés eredményeként itt is kialakult a lakosság többségét alkotó munkásosztály. Szeghalom mai iparosodott jellegét mutatja, hogy ezer lakosra csaknem ugyanannyi ipari foglalkoztatott jut, mint Békés megye többi városában. Több jelentős létesítmény üzembe helyezésével, a Csepel Autógyár, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat, a Budapesti Harisnyagyár és a Sárréti Tej Közös Vállalat működésével vált e település ipari jellegűvé — állapította meg Maróthy László.
