Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
1984. január 25. "rsfÉPÜJSÁGS • • Üzemi étkeztetés. A dolgozó nők, a naponta csak a délutáni órákban találkozó családok, idősek és egyedül élők gondjait nagymértékben segíti az üzemi és közétkeztetés. Ma már nincs szükség arra, hogy a családfenntartónak ebédet vigyenek, nemigen találkozunk felbatyu tan munkába sietőkkel sem. Ma már a legtöbb ember zsebében e jegyet találhatunk... Naponta kétezerhatszáz emberért Uzsonna, tízórai, ebód + rendezvények ök ketten négyfélét... A Tona megyei Vendéglátóipari Vállalat szekszárdi 103- as számú önkiszolgáló étterme az idén lesz tíz éves. Negyvenhárom ember keze munkája biztosítja naponta átlagosan kétezerhatszáz ember ebédjét és több száz iskoláskorú gyermek uzsonnáját, tízóraiját. Tatár Nándor üzletigazgató a következőképpen mutatta be tevékenységüket: — Az étterem jellegéből adódóan feladatunk a közétkeztetés megfelelő színvonalon történő képviselése. Reggel hét órakor kezdünk és délután ötig egyfolytában dolgozunk. A csúcsidőszak természetesen az ebédidő. Már egyre inkább ételgyár jelleget öltünk. A tízórás nyitvatartás legkeményebb időszaka fél tizenkettő és fél három közé esik. E három óra alatt a forgalom kilencven százaléka lebonyolódik. Sokszor úgy vélik, hogy ez az étterem Szekszárd városnak nagy, ebédidőben viszont majdnem kicsinek bizonyul. Évente több mint egymillió ember ebédel nálunk. — Milyen összetételű az ebédigénylők tábora? — Három csoportba tudom sorolni őket. Vállalati, hivatali dolgozók, és iskolások. A teljesség igénye nélkül: néhány: Volán, nyomda, Népbolt, cipőszövetkezet, KPM, posta, földhivatal, általános iskola, gimnázium, és még sorolhatnám. — Változott az idén valami? — Igen, az új jövedelemérdekeltségi rendszer szerint már nemcsak az éves tervet kell teljesítenünk, hanem az üzemi nyereséget is biztosítanunk kell. Reméljük, vendégeink továbbra is elégedetten állnak fel az asztaltól... Ehhez persze még jobban meg kel.1 kapaszkodnunk és a vendégeinket megtartanunk. Jó kezdeményezés a vállalat és a népgazdaság szempontjából egyaránt, hát igyekezni fogunk, hogy mi is megtaláljuk a számításunkat, a vendég is elégedett legyen velünk. — 'Visznek innen ebédet valahova? — A Beruházási Vállalatnak, a szekszárdi és a sióagárdi téesznek, a postának, a MÁV-nak, és két öregek napközi otthonának biztosítunk ebédet. Vagy mi szállítjuk, vagy érte jönnek. — Rendezvényeket is vállalnak? — Igen. Másodosztályú árakon rendezvényeket is lebonyolítunk. Négy-öt hónapra előre foglaltak vagyunk ... Ezzel együtt jövedelmező a tömegétkeztetésünk. Itt a példa: február 25. nyomdászbál, 150 személy, kétféle menü, pogácsa, virsli . .. — Különlegesség? — Azt hiszem, az országban kevés helyen van, hogy a vendég, aki hozzánk bejön, gyakorlatilag azt választ, amit éppen kíván. Nézzük: 3 leves, 2 főzelék, 8 készétel, 4—5 frissen sült, 3—4 kis- adag, 2 menü, 10—15 féle cukrászsütemény között válogathat. Az ételsoron fél kettőig szinte teljes a választék. Ezt továbbra is szeretnénk biztosítani. — Mekkora kapacitással dolgoznak? — Gyakorlatilag teljes kihasználtsággal dolgozunk. Szakmai színvonalunkra jellemző: a konyhafőnökünk mesterszakács, s mellette kilenc szakképzett szakács dolgozik. Pénztárral ellenőrzött szoros elszámolású üzem vagyunk, összes forgalmunk ki- lencvenkét százalékát étel, és csak nyolc százalékát biztosítja az ital, aminek nagy része üdítő. Érdekességként említem, hogy az ODOT idején napi hatezer adagot főztünk. Azt is elbírtuk, emberfeletti munkával, de az a szakma és a vendéglátás becsülete is volt. — Kik állítják össze az étrendet? — A vezetők és a konyhafőnök közösen készítik el előre két hétre, és a vállalatok, iskolák előre megkapják tőlünk a menütervezetet. — Specialitásuk van-e? — A levesek között mindennap jelentkezünk húsos levesekkel, amihez ha a vendég tésztát fogyaszt, akkor feltétlenül jóllakhat, „önki”- pecsenyénk olcsó, mégis kiadós, szívesen is fogyasztják. A pogácsát mázsaszámra készítjük, a fahéjas csigát pedig nem is győzzük sütni a tésztakonyhán, ahol állandóan két ember dolgozik. — Érdekesség? — Ha az ebédlők számát szorozzuk a tányér-, evőeszközök és pohárszükséglettel, akkor kiderül, hogy naponta 14—15 ezer darab mosogatni- való gyűlik össze, amit két dolgozónk még a gépesítés mellett is komoly munkával végezhet csak el. Nálunk a nyolc és fél óra minden percében van munka. Kedvez-' ményként napi egyszeri ingyenes főétkezésben részesülnek dolgozóink, a csúcsidő előtt. A déli csúcsidőszak a konyhában összehangolt munkát kíván A vasúti üzemi konyha Késői vacsora, éjszakai hidegtál Az üzemi konyhák kihasználtsága hétvégeken természetesen meg sem közelíti azt a csúcsidőt melyet a munkanapokon tapasztalhatunk. Mit tesznek ilyenkor ezeknek az intézményeknek a vezetői? Igyekeznek a lakókörnyezet igényeinek és sajátosságainak megfelelően ezekre az időszakokra bálokat, összejöveteleket és lakodalmakat lekötni. A nagymá- nyoki brikettgyár üzemi konyháján is hasonló módszerrel teszik kihasználttá és gazdaságossá a fenntartást. Lakodalmak megrendezését vállalják el. Általában az év minden hónapjára jut belőle egy. Nem reklámozzák, mégis mindig megkeresik őket. Jó a hírük. Ízletesen főznek, és teljes egészében átvállalják az ilyen összejövetelek kapcsán adódó feladatokat. Áz örömszülőknek csupán annyi a gondjuk, hogy megrendeljék az ételt, italt, bejelentsék az időpontot, valamint zenéről gondoskodjanak. Nyolcvan—száz személyre elegendő a helyük, de a jóidő beköszöntével a teraszra is sátor kerül. Hat asszony gondoskodik a terítéstől a mulatságok utáni takarításig mindenről. Nézzük a legutóbbi lakodalom menüit és italait. Esküvő után úgy négy óra körül gyülekezik a nép, ebédre. Étvágygerjesztőnek konyak és pálinka kerül az asztalokra. Húsleves májgaluskával, rántott- és töltötthús, sültcsirke, köret és savanyúság között választhat mindenki. A vacsora mindig nyolc óra után örvendezteti meg a táncban megéhezetteket. A vacsora sertéspörkölt galuskával és töltöttkáposzta. A kívánt italok mennyisége folyamatosan kerül pótlásra. Éjfélkor hidegtálat szolgálnak fel. Ez a kilencven személyes lakodalom húszezer forintba került, ami egy főre kétszázharminc körül jön ki. Kiváló rétest készítenek itt a szakácsok, ami egyetlen esetben sem maradhatott még el. Az oldalt írta: Szabó Sándor és Pálkovács Jenő. Fotó: Czakó Sándor és A hátaszé-ki vasútállomás közvetlen szomszédságában találjuk a Pécsi Vasúti Igazgatóság üzemi konyháját. Naponta átlagosan háromszáz személyre főznek itt ebédet, és a fogyasztók nagy többsége nehéz fizikai munkát végez. A MÁV hozzájárul dolgozói étkezési díjéhoz. Az üzemi konyha nyersanyag- költsége személyenként tíz forint ötven fillér. Mindennap kétfogásos ebédet adunk. Levest és húst vagy tészta- ételt. Az asztalra hetente két alkalommal kerül tészta, hol édes, holl sós jellegű. Ilyenkor a leves minden esetben hússal készül. A konyhán hat nő dolgozik. Mindennap már előre tudják, hogy kinek mi lesz a munkája, ki főzi a levest és ki a második fogást. Akik .aznap főznek, reggel Lévai Mihályné konyha- vezetőtől vételezik az árut. Délben hárman tálalnak, ketten mosogatnak és egy folyamatosan besegít. Egyszerre hatvan embert tudnak az étkezőben fogadni. A konyhai munkát tésztadagasztó gép, robotgép, burgonyahámozó és galuskaszaggató könnyíti meg. Egy hűtőládájuk és három hűtőszekrényük biztosítja a zavartalan munkavégzést. A húst az áfész boltjából egy vasutas nyugdíjas alkalmanként harmincegy forintért száliltíja kiskocsival. A beszerzés bázisai : a mohácsi Füszért-fiók, a bajai hűtőház, a mözsi Zöldért és a kistermelők. Az olcsóbb nyersanyagok vásárlására .törekszenek, mert akkor többet tudnak az asztalra tenni. A burgonya kilója még két hete ötnegyven volt, ma már hathúszért lehet megvenni, így .más, olcsóbban beszerezhető alapanyagok kerülnék előtérbe, és komoly szerep jut a kistermelők által eladásra kínált áruknak. — A fehér babért húsz, a tarkáért huszonöt forintot tudok adni. A múlt héten egy vasúti dolgozótól vettünk 140 kilót — említi a konyha- vezető. — Mindenki elégedett azzal, amit nyújtani tudnak? — Nézze a panaszkönyvet. Három év alatt összesen három bejegyzés. Olvassuk el! „A bátaszéki vasúti konyhán a mai ebéd kifogástalan minőségű és mennyiségű. Külön köszönet az ízletes ebédért. A konyha patikaiisztaságú, a dolgozók udvariasak” — eddig a beírás. AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONA Az öregek napközi otthona a vázkerámiagyántól kapja Szente Mihályné mindennap tizenkettő után már viszi az ebédet az ebédet, mindennap autóval hozzák, még forrón, ösz- szesen harminchat ebéd kerül ide, ebből nyolc embernek házhoz viszik, tíz itt ebédel benn az otthonban és tizennyolcán, akik még jól bírják magukat, hazaviszik az ebédet és otthon fogyasztják el. Az étrendet mindig előre egy héttel mór megkapják, az összeállítással mindannyian elégedettek. A leves szabadmeréses tálalással kerül az asztalira, ebből mindenki saját ízlésének és igényeinek megfelelően meríthet, a második fogás előre elkészített adagjait pedig felszolgálják. Aki igényli, reggelit és vacsorát is kaphat az öregek napköziotthonában. Mindennap pontosan, szinte percre azonos időben, háromnegyed tizenkettő után hozzák az ebédet. Délben már ott gőzölög az asztalokon. Tizenkét óra múlt néhány perccel. A (napköziotthon kapujában megjelenik özv. Szente Mihályné. Kezében éthordót szorongat. Egy percre feltartjuk. — Kinek viszi az ebédet? — Már három hónapja, hogy én viszem az ételt a nyolcvankét esztendős Monostori néninek. Nincs senkije, ezért mentem én oda gondját viselni. Az ételt pontosan szállítják ide autóval, szinte mindennap ugyanakkor lépek ki a kapun. Az étel elég, sokszor még el sem tudja fogyasztani a néni. Jó adagokat adnak, az ember otthon sem tud mindig ilyen ízletesen főzni. Nem nagy fáradság, szívesen teszem, nekem is kényelmes ez így. Nyolc üzembe szállítják az ételt A Hőgyészi Állami Gazdaság központjában néhány éve korszerű üzemi konyhát létesítettek azzal a céllal, hogy a dolgozókat jobban, ízletesebb ételekkel tudják ellátni. Most a téli hónapokban négyszáz személynek főznek, de nyáron, illetve az őszi szezoni munkák idején több mint hatszáz adag étéit főzhetnek. A hőgyészi hagyományokhoz híven az ebéd mindig háromfogásos. A konyhát ellátják a lengyeli kertészetükből zöldséggel, savanyúsággal, és a vágóhídról, illetve baromfitelepről hússal. A konyhán tíz személy dolgozik, vezetőjük híres cukrász, talán ezért is van az, hogy a harmadik fogás gyakorta sütemény. A legkedveltebb az Ekler-fánk. Ez könnyű piskóta szerű tésztából készül, krémmel töltőt és csokoládéval öntik le. Az adagok bőségesek, fizikai munkásoknak is elegendő. Két menü közül lehet választani. Az ebédet nyolc üzembe szállítják ki, menetrend szerint. Minden munkahelyen korszerű melegítő-tálalókonyhát szereltek fel. És így a dolgozók frissen főzött ételt kapnak — még forrón. Az üzemi konyhának rendkívül jó a kapcsolata a bajai hűtőházzal — a mirelit árut innen kapják. Az étrend változatosságára, kalóriatartalmára szakemberek ügyelnek. Társadalmi szervek is „beleszólnak” az étlap-szerkesztésbe, és véleményt mondanak az asszonyok főztj érői A korszerű konyha egy része
