Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

1984. január 24. A^ÉPÜJSÁG még oly an apáti an -anyátl an árva csiikósbojtár barátot is talál, akivel anyanyelvén megértheti magáit. És termé­szetesen vannak még gyö­nyörű lovak, kutyák, gulyá­sok és csikósak, élükön az öreg Csorbával, alias Dzsako Rosziocsal, akin legalább nem úgy áll az ancug, mint — cow,bolyon a bőgatya. Mert bizony sajnáljuk szegény ül­dözött John Savage-it, de alig bírjuk ki nevetés nélkül, amint megpillantjuk a bugy- gyos ujjú ingben, a mellény­ben, bőgatyában, csizmában. Partnere, Kiss Miki (Kelly Reno amerikai gyerekszí­nész), mintha egy fokkal hi­telesebb lenne, ő imég a ka­rikás ostorral való pattogta- tás nem mindennapi tudo­mányát is elsajátította. Nem tudom, hogy az amerikai gyártónak (Halmi INC) a jó üzlet reményén kívül volt-e más szándéka is a film el­készíttetésével. Csak sejtem, hogy az ő vagy szülei, nagy­szülei egykori hazáját is egy kicsit közelebb akarta vinni az amerikai nézőhöz. Ha így van, szándéka tiszteletre mél­tó. — gy — Moziban Hosszú uagta Mit hoz a véletlen? A filmhíradó narrátora a szi­cíliai Comiso kapcsán említi, hogy onnan (onnan is) száll­tak fel a második világhá­ború alatt amerikai bombá­zók, amelyek Magyarország fölött szabadultak meg gyil­kos terhűktől. Aztán néhány perccel később — már a já­tékfilm legelején — látjuk, amint a találatot kapott gép lezuhan és porrá ég a hor­tobágyi puszta kellős köze­pén. Szerencsénkre azonban ketten klugranak belőle ej­tőernyővel, egyikük életben is marad. Brady kapitány így aztán eljátszhat ja, hogy ho­gyan lesz az amerikai cow- 'boly-elsőpiiilóta-kapiitányból magyar csikós. Mert egy idő­re azzá válik és a géppisz- tolyos-távcsövespuispás-pisz- tolyos-sisaikQs-ka/lapos-'tá- nyérsapkés némát SS-legé- nyeket és gestapósokat ki­játszva különbnél különb ka­landokat él át. Többnyire szerencséje van. Egyrészt azért, mert a második világ­háború vége felé a Hortobá­gyon nem csak angolul be­szélő orvost, tanárnőt, hanem Miki ebből a kelepcéből még megszabadul. (A tiszt, úgy látszik nem tudja: a németek a bal oldalukon hordták a pisztolyt.) Augusz-házi hangverseny Agyag, tűz, ember Fusz György kerámiái A régóta várt s mégis vá­ratlanul érkezett havazás nem riasztotta el a kamara­zene híveit: vasárnap dél­után az évad második Au­gusz-házi hangversenyén megtelt a zeneiskola díszter­me. S a közönség nem is csalódott, hiszen a zeneisko­la művésztanárai kuriózum- számba menő kamarazenei művekkel örvendeztették meg a hallgatóságot, jelez­vén, hogy Szekszárd zenei életének e sajátos, immár év­tizedes programja újabb és újabb célok kitűzésére sar­kallja az előadókat. Bevezetésképpen Dávid Gyula fuvolára és zongorá­ra írt szonátáját adta elő Körtés József és Lányi Péter. Az 50-es évek zenei útkere­sését reprezentáló, korfestő & már-már kormeghatározó mű ritkán hangzik fel hang­versenytermeinkben, megszó­laltatása már csak ezért is dicséretes. Az autentikus, s minden részletében kidol­gozott előadás feltárta a szo­náta zenei rétegeit, felvil­lantva a kor zenei elekticiz- musát. Körtés József fuvola­hangja homogén, tónusa ma­gas és mély fekvésben egy­aránt szépen érvényesül. Az előadó zenei érettsége a rendkívül kényes Adagió at­moszférateremtő megszólal­tatásával mutatkozott meg igazán, de a zárótétel allegro vivace-jének táncos, ritmi­kus és mégis oldott előadása is bizonyítja kvalitásait. Lá­nyi Péter ideális kamara­partner: a fuvolista és a zongorista közötti érzékeny zenei kapcsolatról tanúskod­tak a tempóbeli és dinamikai rugalmasságok, amelyek fel­szabadulttá tették az együtt- muzsikálást. A hangverseny legnagyobb szabású vállalkozása minden­képpen Schumann C-dúr fantáziájának megszólaltatá­sa volt. A zongorairodalom egyik leggrandiózusabb alko­tása ez, valahol Liszt h-moll szonátájának közelében. Schumann müve a szenve­dély és kétségbeesés, a meg­dicsőülés és lemondás zenei szintézise. Husek Rezső elő­adásában különösen a mű el­ső tételében sütött át a hang­záson a remekmű poézise. Sajnálatos, hogy a második és harmadik tételben egy bosszantó hangszerhiba — a billentyűk beragadása — ért­hetően kizökkentette az elő­adót, így e nagy mű torzó maradt. Richard Strauss és Brahms- dalok szerepeltek Kovács Jó­zsef műsorán, aki hangi diszpozícióban, egészséges hangszínnel szólaltatta meg a romantika két mesterének dalait. Különösen a ritkán hallható Strauss-dal, a Ha­lottak napján, s Brahms műve, az Örök szerelem emelkedett ki zenei megformálásával, amelyben része van Dobai Tamás értő, stílushű kísére­tének is. Mendelssohn tündérro­mantikáját, varázslatos vilá­gát idézte fel a hangverseny befejezéseként a kétklariné- tos koncertben Falussy Má­ria, Morvái Bálint és Thész László. A Mendelssohn-mű érzéki szépséggel kibontako­zó dallamainak megszólalta­tása méltán aratott nagy si­kert. Az előadás könnyedsé­ge, hajlékonysága és elegan­ciája szinte cáfolni látszik a tényt: az előadók ebben az összeállításban most játsza­nak először együtt. S mert a kamarazene irodalma hatal­mas, szeretnénk a jövőben is hallani őket. Mindannyiunk épülésére. KOCSIS IMRE ANTAL Az agyagot, tüzet és em­bert egymáshoz ősi szövet­ség köti. A sokoldalú, sok­arcú agyag, mint a kerámia lényege, lelke az ember fan­táziája, keze nyomán, tűz­ben égve sokarcú művészet megteremtését kínálja. Ezt igazolja Fusz György szekszárdi első, önálló kiál­lítása. Maga a rendezés is az ellső lépések őszinte, fertőzet­len tisztaságát hangsúlyozza azáltal, hogy a világos, in­kább fehéren közelítő kerá­miákat fehér feszített vászon elé helyezi. A belépőt hasz­nálati és dísztárgyak fogad­ják arról tanúskodva, hogy a készítőjük a fazekasság leg­apróbb mozzanatait is bir­tokolja. A használati tárgyak esetében a funkció elsődle­gessége szűk határokat szab az alkotónak. Fölmerül a kérdés, lehet-e ilyen körül­mények között művészit al­kotni, maradéktalanul alkal­mazkodva a hasznosság szempontjaihoz? -Lehet. Vá­laszol ez a kiállítás. A tér­ben elválasztott tárlat másak részében figurális kerámiák, hagyományosabb értelemben szobrok vannak. Anatómiai hitelességgel megformált szép, majd szinte salakig égetett, eltorzított emberi formák. Merőben más hang, miint az edényeké. A szán­dék? Egyszerű. Bemutatni, hogy így pusztítja, torzítja önmagáit, így ég el őrtüzé­ben az ember, így hagyja ke­ze -nyomát a másik arcán, így fordul néha a természet is ellene. A művészetnek nem egyet­len célja a gyönyörködtetés. Nem kell tehát ezt számon- kémi Fusz György kiállítá­sától sem, inkább figyelem­mel kísérni és támogatni, a most induló és talentumának gazdagságáról árulkodó fia­talember útját. DECSI KISS JÁNOS Fotó: Gottvald Károly Torzó Rádió Egy életen ét rendezkedni! Nem tudom, hogy kedves rádióhallgató-társam hogy van vele, de én mindezide- ig nagyon szeretek a laká­somban élni. Teszem ezt azért is, mert mi, így négyen tulajdonképpen elviseljük a nagyon szűkösre mért négy­zetmétereket. Mindegyikünk­nek nem egészen tizenkettő négyzetméteren kell megva­lósítania önmagát, itt kell autonóm módon élnie, ter­veznie, gondolkodnia, s mi­vel társulatunkban van két apróka ember is, az utóbbi­ak életkori sajátosságainak zöld utat engedni, játszadoz­nia. összegezve: így élünk, ke­vés tárggyal egy ötszintes bérház egyik emeleti lakásá­ban, már közel sem ábrán­dozva a szekszárdi Munká­csy, Csery János, Ibolya és Rizling utcában lakó em­bertársaink gondjairól. Jogos a kérdés, hogy egy rádiójegyzetben miért akar a reflektorfénybe állni a szer­ző. Távol álljon tőlem ez a szándék. Mindössze azért ug­rattam ki „perszonális kap­csolataimat”, hogy alátá­masszam az elmúlt hét csü­törtökén a Petőfi adón el­hangzott rádióműsorban hal­lottakat. Neked sem mindegy! cím­mel hallhattuk kerek har­minc percen át az Ifjúsági Rádió műsorát a lakáskultú­ráról, az igények irányította lakásberendezésről és egye­bekről. A Tarnay Márta szer­kesztette és Tóth Erika vala­mint Korándi József vezette, ha akarom kulturesztétikai, ha akarom lakásszociológiai félóra arra jó volt, hogy kö­zös nevezőre igyekezzen hoz­ni egy témát. A lakást. Más­képpen; az élettér berendezé­sének során fellelhető gon­dok tulajdonképpeni eredő­jét. 1984-ben már meg sem kérdezzük, hogy milyen egy lakásban élni. Ezt a kérdést óvakodnak feltenni a szocio­lógusok, de még művészet- történészek vagy lakásberen­dezők is. Azt pedig, hogy egy-egy bérházi lakásban gyűjtögetve beszerzett tár­gyaink bűvöletében, vagy igényeink szorításában, mi­ként élünk, már meg sem merjük kérdezni. Mert tud­juk, hogy keményen, szorító- an, nehezen. Az ifjúsági rádió fentebb jelzett műsorában a riporte­reket szerencsére ez is érde­kelte. Sajnos, a mai embe­rek többsége olyan mintákat keres lakása berendezésére — például a Lakáskultúrá­ban —, melyet anyagi hely­zeténél fogva egyszerűen képtelen megvalósítani. Milliomos ismerősöknél, te­hetősebb munkatársaknál tett látogatások olyan fe­szültségeket érlelnek az egyszerű, hadd mondjam így: pénz dolgában „átlag” em­berben, amely kényszerhely­zetet, vagy mérget szül. A rádióműsor vendégei mind­ezekre a problémákra igye­keztek választ adni. A tudo­mány, esztétikai, valamint lakáskultúra ismeretei alap­ján. Persze, az általános té­nyeken ez semmit sem vál­toztatott. Mind ez ideig nem a hogyan, hanem a mit berendezni a legfontosabb és legsürgetőbb kérdés. És, ha tízezerszám­ra nincs mit berendezni, ak­kor az „egyszerű emberek” avagy a „kvalifikált értel­miségiek” is szomorú szem­mel továbbra is nézhetik a Lakáskultúra, vagy a Schö­nen Wohner újabb és újabb kiadványait... szűcs Tévénapló Nagy László jelei Az olvasó képzeletében ma is ö a költő, titkok tudója, a táltosfiú, a garabonciás, amilyennek a romantikus kép­zelet rajzolta, valószínűleg az utolsó, aki sejtelmes testi mivoltában is a költőt jelentette, a megtestesült verset, magát a költészetet. Tragikus sorsa is erőteljes vonásokat húzott arcmására, mert váratlan halála pillanatában egy ország szíve dobbant vele azon a végzetes januári hajna­lon, midőn egyformán példázta a test esendöségét, és a mű maradandóságát, mely átragyog egyéni tragédiák falán, s a fájdalom és remény egymásba vágó szavában, mint a költősors végső kegyelme, hangzottak a prófétikus szavak: Jönnek a harangok értem ... De kérdés, mennyire él az olvasó tudatában Nagy László, versei jelen vannak-e mindennapjainkban? Köz­ismertek a lehangoló adatok az olvasók csökkenő számá­ról, s vigaszt az sem jelent, hogy világjelenségről van szó, azzal együtt, hogy maga az olvasás tudománya is kezd vitathatóvá válni, mert aki éppen csak kibetűzni tud egy szöveget, soha nem jut el könyvekhez, versekhez. A televízió évek óta nagy szolgálatot tesz a magyar költészetnek, pedig hetenként mindössze öt percről van szó, de a szombat esti Vers — mindenkinek olyan időpont­ban hangzik el, amikor a tv-néző egyszerűen nem tudja kikerülni, mert a híradó és a kötelező krimi között nem érdemes kikapcsolni a készüléket. Hatását természetesen nem lehet lemérni, de egészen bizonyos, hogy egy-egy vers, vagy csupán néhány sor megmarad a hallgatóban, s kedvet ébreszt benne a költészet iránt. Ugyanakkor az irodalmi jellegű műsorok száma érthe­tetlenül kevés, a színházi közvetítéseket is lehetne szapo­rítani. Vagy az olyan műsorokét, amilyennel Nagy László emlékét idézte a Jelek című alkotás. Nagy László, mint az ismert, festönövendékként kezdte, s hagyatékában nagyon sok rajz, festmény, faragás ma­radt. A film készítői — Balogh Júlia, Csoóri Sándor, Fa­bók István, Herczeg László, Jeli Ferenc, Káplár Ferenc, Király Péter, Vasadi Éva — ezekből válogattak, s néhány percre láthattuk Nagy Lászlót is, emlékezetesen szép portréfilmjében. S két vers is elhangzott, a Ki viszi át a szerelmet, és az 1963-ban keletkezett Búcsúzik a lovacska, az életmű egyik kiemelkedő darabja. A film elsősorban azoknak szólt, akik Nagy László köl­tészetének közelében élnek, mert éppen kvalitása teszi kérdésessé, hogy jó bevezető-e olvasásához. Egy könnyebb hangvételű műsor is jó lenne, s nemcsak Nagy Lászlóról, a magyar líra legnagyobbjairól is, hogy a szép magyar vers valóban mindenkié legyen. Aranykor A nyugdíjas fűtő egy napra fellázad sorsa ellen, s neki­vág a világnak. A témában sok minden rejlik, bár az is igaz, melyik témában nem rejlik sok minden? Gara János azonban nem tud mit kezdeni hőseivel sem, a történettel sem, pedig olyan kitűnő színész próbál lelket lehelni Jónás Dezső alakjába, mint az azóta már elhunyt Ludovit Gresso. Ez a nyugdíjas nem sorsa ellen lázad, nem is képes lá­zadni, mert sunyi, kunyeráló, kisszerű, hazug, aki egy pohár borért mindenki előtt hajlandó megalázkodni, s egyformán méltatlanul viselkedik korához és munkás­voltához. Az öregkornak megvan a maga tragikuma, költők is vallanak erről, mint Illyés Gyula most megjelent, hátra­hagyott versei is bizonyítják, de megvan a maga méltó­sága is, amire ugyancsak a kései Illyés-versekből lehetne idézni. Aranykor? — ezt senki nem állítja a kései évek­ről, inkább kiegyezés a múló évekkel, a romló egészséggel, a hanyatló erővel. Lázadni is sokféleképp lehet ellene, úgy is, ahogy az agg Jókai tette, vagy Goethe, Kodály, annak a feladatnak a felismerésével, amit az öregség szükségszerűen jelent. Itt elsősorban a forgatókönyvvel van baj, esetleg ese­ményei mögött nem jellemek élnek, hanem legtöbbször érdektelen, alkalmi figurák, akik nem egy emberi sorsot, hanem átmeneti állapotot jelképeznek. A szerzőből az írói érzékenység hiányzik, s még azzal sem megyünk sok­ra, ha elhisszük azokat a méltatlan kalandokat, amelyeken hősét egy nap alatt átcipeli. De nem is nagyon hisszük el, s az első félóra után már csak a kitűnő főszereplő menti, ami menthető. Lakodalmak A kecskeméti színház három egyfelvonásosát vendég, Anatolij Novikov rendezte, a három egyfelvonásos pedig ma már az irodalomtürténet része. Csehov Lakodalma a legismertebb, Majakovszkijé és Ilf-Petrové egy kor jel­lemző és ma is hatásos tanúsága. A három darabot a vi­dámság fogja egybe, Novikov, a rendező azonban arra is törekedett, hogy közös jellemzőket találjon, amit nemcsak az azonos helyszín jelent, hanem néhány visszatérő gesz­tust is, mint a közös ivás szellemes szertartása. Csehov egyfelvonásosa a régi Oroszországban játszódik, alakjai kedves ismerőseink, a nyugalmazott másodkapi­tány (Lakky József játssza kitűnően) a tragikomikus Csehov-hősök közeli rokona. Majakovszkij a szovjet ha­talom kezdeti éveibe vezet, de Ilf és Petrov komédiája, amit úgy tudom, most adtak először nálunk, erőteljesebb, jellemei is határozottabbak, kontúrjuk éleseb. Főhőse, ha ugyan lehet ebben a vidám kavargásban főhősről beszélni, Osztap Bender közeli rokona, bár sokkal szerényebb ki­adásban. Minden részletében kidolgozott, jól pergő előadás a kecskemétieké, a színészek is kitesznek magukért, mi pe­dig szívesen emlékezünk vissza a vidám színházi estére. CSANYI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom