Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
6 Képújság 1984. január 22. Sakk A szedresiek kettős sikere Az epryéni verseny a szedresiek házi döntője volt Rekordmezőny Mai sportműsor Asztalitenisz: Tolnán, a sportszékházban, 9 órától megyei felnőtt női és férfi egyéni bajnokság. Kézilabda: Szekszárdon, a tanítóképző főiskola csarnokában Téli Kupa terembajnokság 8 órától. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata 11 órakor a BSE együttesét fogadja a Zrínyi utcai csarnokban. Sakk: A megyei I. és II. osztályú csapatbajnokság tavaszi nyitánya: Dombóvár- Tamási, Atomerőmű SE I.— TAÉV SK I., Dunaföldvár— Bátaszék, Báta—Paks II., Re- göly—Gyönk, Dalmand— Bölcske, Tolna—Györköny. Ketyeg az óra, a két versenyző a hatvannégy kockás tábla fölé hajol, hogy a következő percekben támadásba lendüljenek a gyalogok, fuitók, huszárok. Sakkversenyek megszokott pillanatképe, amelyről 1862 óta nem hiányozhat a sakkéra. Igen, az időmérő, e szükséges rossz, ami bizony rendszerint tömérdek izgalom, gond okozójává válik. Ezekből az izgalmakból kaptak ízelítőt az új esztendő első Tolna megyei női egyéni és csapatverseny résztvevői is Szekszárdon. Már az első forduólban megtette a magáét a sakkéra. Az időzavar ugyanis térdre kényszerítette a györkönyi Pámer testvéreket a szed- resi Molnár—Kovács párossal szemben. A verseny aztán akkor tett igazán „éles”, amikor az előző győztesek ellen diadalmaskodott a szedresi Umenhoffer—Te- siinsziki duó. Ekkor hármas -holtverseny alakul ki. Szó se róla, Fortuna, a szerencse istenasszonya kegyeibe fogadta Molnárékat, mert az újonc ikisdobos korosztályú Borbély győztesként állt fel az asztal mellől Pámer Tündével szemben, s ezzel ki is alakult a csapatverseny végeredménye: 1. Molnár—Kovács (Szedres) 8, 2. Umenhoffer—Tesinszfci (Szedres) 8, 3. Pámer T.—Pámer M. (Györköny) 7, 4. Borbély— Vesztergombi (Szedres) 4, 5. Sereg E.—Sereg G. (Szedres) 3, 6. Tróják—Kiss (Szedres) 0 ponttal. Kettős szedresi siker született, merthogy az egyéni küzdelmek végén ez a sorrend alakult ki: 1. Molnár Mária 7, 2. Kovács Andrea 5, 3. Umenhoffer Ildikó 5, 4. Tesinszfci Ágnes 4,5, 5. Borbély Ildikó 3, 6. Sereg Erzsébet 2,5, 7. Vesztergombi Anikó 0,5, 8. Tróják Anita 0,5 ponttal (valamennyien Szedres versenyzői). a Caola Elek Ilona két olimpia (1936 és 1948) egyéni győztese, többszörös világ- és Eu- rópa-bajnok szombat délelőtt, amikor belépett a Sportcsarnok vívótermébe, nem állta meg szó nékül: — Nem is emlékszem, mikor volt együtt ilyen nagy mezőny, büszkék lehetünk, hogy a budapesti Világ Kupa viadal az egész vívóvilág érdeklődését felhívta — mordta. — De azt sem titkolom: cseppet sem irigylem a mai versenyzőket, mire a kétnapos találkozó végére érnek, bizony nagyon fáradtak lesznek, rájuk fér a pihenés. S a mostanihoz hasonló nagy találkozók sorozatban követik egymást a nemzetközi programban. A mezőny valóban rekordlétszámú. Ámint Rábe Gusztáv, a szövetség szakfelügyelője, a házigazdák egyike, a technikai kérdések felelőse elmondta, 18 ország, 172 vívónője lépett pástra az első fordulóban — közülük 89 külföldi és 83 magyar —, s a benevezettek közül alig néhányan hiányoznak. A távolmaradottak listáján szerepel az olasz Dorina Vaccaroni, világ- és Európa- bajnok, a legutóbbi Világ Kupa pontversenyének győzKupán tese is. Hiányzásának okáról Attilio Fini, az olaszok híres és gyakori botrányairól hírhedt mestere adott tájékoztatást. — Dorina nálunk valóban az első számú sztár, így kisebb kiváltságokat is élvez, de most igazán indokolt a hiányzása — nyilatkozta. — A tenyerén egy kisebb műtétet kellett elvégezni, s még néhány hetet várnia kell, míg újból versenyezhet. Sajnáljuk, hogy nem jöhetett el Budapestre, de nemsokára a göppingeni viadalon már számítunk az indulására. Az első fordulót 36 csoportban bonyolították le, 3— 3 vívónő jutott tovább, így a második „kanyart” összesen 108-an kezdhették — 68 külföldi és 40 magyar. Egyetlen meglepetés sem akadt, talán csak az lepte meg Kulcsár Győző szövetségi kapitányt, hogy Kovács Edit mindössze két győzelmet gyűjtött, bár így is sikerült továbbjutnia. — Csalódtam volna, ha bármelyik élvonalbeli vívónőnk hamar búcsúzna, hiszen idén minden versenynek óriási jelentősége van az olimpiai válogatás szempontjából — mondta a kapitány. Interjú Gálos Tiborral „Vezettem Wilandernek és Borgnak is...” (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Gálos Tiborit, a Magyar Tenisz Szövetség játékvezető és versenybíró bizottsága vezetőjét a meleg víz néhány napra visszacsalita Gunaras- ba. Mint arról korábban már beszámoltunk, az októberi versenybírói tanfolyamon Gulyás István örökös magyar bajnok társaságában, előadóként már megfordult Gálos Tibor Gunarasban. Most tehát visszatért, s a fürdés, szaunázás közepette szívesen vállalkozott egy interjúra is. — Hogyan ismerkedett meg a sportággal? — Gyerekkoromban Pesten a VTSK-iban, a mái BSE jogelődjénél tanultam meg teniszezni. Később az ificsapat állandó tagja lettem. Tanulmányaim folytatása közepette sikeres játékvezetői 'Vizsgát is tettem. Nagyon! e: kötött a játék, de a vezetés, a versenyrendszer különlegessége és szabályai, a ku- parendszerek szintúgy. 1948- ban úgy a 140. körüli lehettem a magyar ranglistán, rájöttem, hogy igazán nagy versenyző már nem lesz belőlem. Mivel azonban megfogott a sportág szépsége, nem tágítottam, egyre többet működtem játékvezetőként, s közben képeztem magam. — Egészen a nemzetközi minősítésig. Ha jól tudjuk, Magyarországon hárman tudhatják magukénak ezt a magas bírói minősítést. — Igen, Nyirő László és Csorba Péter barátaimmal tagjai vagyunk az Európai Tenisz Szövetség bizottságának. Sok jó küldést kapunk, igyekszünk azoknak maximálisan megfelelni. — Mióta tölti be a magyar szövetségben a bizottság vezetője tisztét? — 1979-ben nevezett ki az OTSH elnöke. — Gálos! Tiborról azt tartják, hogy mindent tud a teniszről. — Hát azért... italán ez így túlzás. Az biztos, hogy nincs ma az országban olyan egyesület — ahol pontszerző verseny is volt —, hogy ón ott meg ne fordultam volna. Az is igaz, hogy szabály- és versenyrendszer-kérdésben eddig senkinek sem sikerült még „megfognia”. — Rendszeresen vezet Davis Kupa-meccseket, mellesleg betéve imeri a hazai III. osztályú mezőny versenyzői gárdáját is. Tehetünk egy próbát? — Tessék, rajita. Mondjon egy számot! — 691! — Nos, lássuk a listát: Farkas János (Székesfehérvári Ikarus). Középtermetű, kitartó játékos, állandóan nyesi a labdákat. Ha jól emlékszem, tavaly a negyedik táblán játszott. — Hm... Gálosi Tibor mosolyogva mondja: így van ő majdnem mind az 1030 rangsorolt teniszezővel. Hozzáteszi, hogy az I. és II. osztályban, ha kívánom, még azt is elsorolja, hiogy az illető sportoló milyen öltözékben szokott pályára tépni. — Hány helyen volt már versenybíró? — Pontosan nem tudom, úgy 230—250 alkalommal. Hogy hány mérkőzést vezethettem? Nem, ezt nem tudom. — Melyik volt a legemlékezetesebb hazai bíráskodása? — Kettő volt ilyen, mindegyiken Gulyás Pista játszott. 1955-ben a Vasas nemzetközi bajnoksága döntőjét az ausztrál Neaile Fraserrel vívta. Több mint négyórás, fantasztikus küzdelem volt. Végül Fraser két meccslabdáról, az tödöik szettben nyert. Ezt a meccset legutóbb Gulyással felidéztük itt Gunarasban. — És a másik? — 1957-ben a Magyarország—Anglia DK-mérkőzés a Margitszigeten. Gulyás 2:2 után, kétnapos küzdelemben maradit alul Tayllanral szemben. Négyezer néző, fantasztikus nagy meccs volt. — Mi a véleménye Gulyásról? — Szerintem abszolút s portpé 1 d akép. Idősen, 58 évesen is 18. a magyar ranglistán! Szerintem lepipálja a mai fiatalokat. A rendszeres versenyzés mellett naponta edz. Olyan intenzitássá!!, ami sok fiatal becsületére válna. — Hallhatnánk egy-két külföldi sztorit? — Hát, miért ne. 1981-ben és 82-ben két alkalommal vezettem Davis Kupa-mecs- cset a svéd Wilandernek. Szerintem ő az egyik legcéltudatosabb játékos. Minden adogatás előtt farkasszemet nézve bűvüli ellenfeléit. Abszolút sportszerű. Az indonézek elleni meccs után megkérdeztem Wilandert: hogy miért nem reklamál a bírói tévedéséknél ? Egyszerű — válaszolta —, a reklamálás elvonná a figyelmemet a játéktól. 1970-ben Király Kupán vezettem Björn Borgnak az osztrákok ellen. Ö hozita akkor fiatalon az „ütőgép” stílust, vagyis könyörtelen keménységgel üti egyik sarok után a másikat, addig, amíg az ellenfelét rontásra nem. készteti. — Mi a véleménye Temesvári Andreáról? — Igen szép eredmények birtokába jutott, pedig ,még nem is érte el a csúcsot. Juthat még előrébb, de most már igen nagy a konkurren- cia. Hihetetlen ambícióval készül, dolgozik. Véleményem szerint sikereinek három záloga van: a rátermettsége, az édesapja és az, hogy tökéletesen megtanulta a pörgetést. — Kit tart ön jó játékvezetőnek? — Aki határozott és keveset téved, de ha igen, azt is határozottan teszi, merít a játékos akkor bízik meg benne. S ez igein fontos tényező. — Eddig csak a teniszről beszélgettünk, pedig hát a hivatás... — Igen, magyar-történelem szakos tanár vagyok. Tizenhat évig dolgoztam a Művelődési Minisztériumban, ma pedig a Népművelési Intézetben. Ma is tanítok, a nyári szünetet pedig kitölti a itentiszprogram. — Mit vár az 1984-es versenyévadtól? — Kitűnő versenyeket, minél több új fiatal teniszező bekapcsolódását. örülök, hogy még több pontszerző versenyt adhattunk Tolna megyének. Kívánom, hogy minél előbb tegyen újra OB III-as csapatuk, s tanítsanak meg minél több gyereket erre a szép játékra. SITKÉI ZOLTÁN Töfliegsport-kórtiinetek A napokban egy jó ismerősömmel Jutottam össze. Ez az egyébként mindennapos esemény közérdeklődésre nem tartana számot, ha történetesen nem sportszakember, közelebbről utánpótlás edző lett volna beszélgetőtársam, s ha nem terelődött volna „munkára" a szó. Ez utóbbi azonban — bármennyire is tiltakozunk ellene — többnyire kikerülhetetlen téma. Mint ez esetben is történt. .. Kérdésemre edzőismerősöm felháborodottan sorolta, hány „gyereke" hiányzott a legutóbbi edzésről iskolai elfoglaltság címén. (A sportágat szándékosan nem említettem, hiszen egyáltalán nem egyedi esetről van szó.) Persze, már hhllom is a felháborodott hangokat: első az iskola! Igen, ez így van. Csakhogy esetünkben nem a tanulás, a korrepetálás jelentette az iskolai elfoglaltságot! A hiányzást okok: egyik éppen osztálydélutánon, másik közös mozilátogatáson ... Mindezt természetesen kötelezően. Azok, akik féltek a későbbi megtorlástól, természetesen megjelentek e rendezvényeken. A „fanatikusabbak” vállalták a kockázatot, inkább edzésre mentek. (A két variáció között a különbség csak annyi, hogy az előbbinél az edzőtől, az utóbbinál az osztályfőnöktől kapták a „leszúrást”.) Míg a lelkiismeretesebek — dacolva azzal a fizikai lehetetlenséggel, hogy az ember egyszerre két helyen nem lehet — mindkettő kötelezettségnek eleget akartak tenni: a mozit felénél otthagyták, s így lóhalálában még elérték az edzés második részét. A szenvedő fél tehát itt is a gyerek volt. Ez a csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás: az iskola és az egyesület jobb együttműködésével, némi toleranciával enyhíthető. Van azonban egy ennél is jóval elgondolkodtatóbb jelenség. Folytatva a beszélgetést, mintegy végére hagyva a csattanót, szinte aduként bökte ki ismerősöm: „Nem találod ki, a leggyakrabban miért hiányoznak tanítványaim!" És a választ nem is várva, már felel is önmagának: iskolai tömegsport miatt... Tehát éppen azok a tizenévesek, akik nap mint nap hajtanak, izzadnak a pályán, keményen edzenek, éppen ők szerepelnek az iskola kézilabda, röplabda, vagy bármely más sportág tömegsport-foglalkozásain. Hiszen a „nemes" célért — elsőnek lenni az évfolyamok között — mindent meg kell tenni! Ebben pedig a kevésbé tehetségesek, ügyetlenek nem juthatnak szóhoz, mert kihagyják a nagy helyzeteket, így lemarad az osztály a versenyben. Abban a versenyben, amit eredetileg olyan céllal indítottak be, hogy akik keveset mozognak, aktívan nem sportolnak, mozoghassanak, versenghessenek, egyáltalán megismerhessék a játék örömét. No, persze, az egészség, az edzett szervezet sem utolsó szempont... Sőt, ennek kellene elsődlegesnek lennie az iskolai tömegsportban! Addig azonban, míg e rendezvényeken a résztvevők száma, az eredmények, azaz a statisztika a meghatározó, addig óhatatlanul éppen azok szűrődnek ki, maradnak örökös tartalékok, akiknek legnagyobb szükségük lenne erre az egyórás mozgásra. Aztán pedig a „menők" mellett nem is szívesen állnának be, hiszen nem akarnak esetlenségük miatt szégyenkezni. így hát maradnak — mindig ugyanazok — a „profik". Lejátsszák a számukra különösebb megerőltetést nem igénylő mérkőzést, és utána még edzenek. (Ha éppen egy időben lenne e tréning, akkor most az egyszer kimarad, mert itt iskolai érdekről van szó!) A kérdés csak az, valóban érdeke-e ez valakinek? Mert gyanítom, hogy senkinek. Hiszen ez a tömegsportban terjedő káros folyamat két irányban is „rombol”: egyrészt az előbb említett iskolai testnevelésre, másrészt a versenysportra gyakorol negatív hatást, elvonja a fiatalokat az egyesületben pontosan beosztott, számos körülmény és követelmény alapján kialakított edzésmunkától. Figyelnünk kell tehát e jelenségre, annál is inkább, mert nem egyedi. Hatása pedig ugyanúgy kedvezőtlenül befolyásolhatja az iskolások mozgáskultúráját, egészségét, a jövő nemzedék teljesítőképességét a munkában, mint a ma élsportolóinak utánpótlását, a versenysportot. —t. zs. — Beljavszkij vette át a vezetést A hollandiai Wijk-Aan- Zee-ben, a „Hoogovens” rem- zetközi sakktornán a 6. fordulóban a szovjet Alekszandr Beljavszkij legyőzte a jugoszláv Nikolicsot, és ezzel az élre állt. A vezetésben történt változáshoz hozzájárult az is, hogy az 5. forduló után az első helyet elfoglaló svájci Korcsnoj első nekifutásra nem bírt a magyar Adorján Andrással, találkozójuk az 57. lépésben függőben maradt. Beljavszkij és Korcsnoj mögött'a harmadik helyet egy hazai versenyző, Van der Wiel foglalja el, aki a 6. fordulóban döntetlenre játszott az ugyancsak holland Sosonkóval. Az élcsoport: Beljavszkij 4,5, Korcsnoj 4 (1), Van der Wiel (4), Miles (brit) 3,5, An- dersson (svéd), Nikolics, Tukmanov (szovjet), Ree (holland) 3—3, Adorján 2,5 (1). Motoros évadzáró A hazai túramotorsport kiemelkedően sikeres évet zárt 1983-ban — állapították meg az Országos Motoros Bizottság szombati évadzáróján. Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács támogatásával a hazai túramotorosok itthon és külföldön egyaránt sikeresen szerepeltek, így öt nagy országos seregszemlén mérték össze képességeiket, a területi rendezvények mellett. A Magyar Természetbarát Szövetség irányításával működő sportágazat legnagyobb rendezvényén, a 7. Pannónia csillagtúrán két és fél ezer motoros vett részt, köztük 1600 külföldi, 23 nemzet képviseletében. A magyar túramotoros csapat tavaly Ausztriában megtartott világ-ral- lye-n öt nemzetközi első díjat hódított el, Ilyen sikere ebben a szakágban a magyar motorosoknak mindeddig nem volt. Az egyenletes fejlődés elismeréseként a Nemzetközi Motorsport Szövetség Magyarországra bízta a 41. FIM Rallye, a sportág világbajnokság szintű eseményének rendezési jogát, így a világ túramotorosai magyar földön adnak randevút egymásnak 1986-ban — jelentette be Ré- thy Attila, az OMB elnöke a jelenlévők nagy tapsa közepette a motorosok szezonzáróján.
