Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-20 / 16. szám
1984. január 20. TOLNA \ _ NÉPÚJSÁG 3 Múlt évi tapasztalatok, idei feladatok Ülést tartott az Napirenden a gazdálkodást segítő és az agitációs munka Egy kőműves a «ormáról, a tisztességes munkáról Tegnap Szekszárdion ülést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa. Az ülésén részt vett Páter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára. A tanácsülés napirendjén szerepelt az 1983. évi népgazdasági tervből adódó megyei feladatok végrehajtása tapasztalatainak értékelése, valamint az idei, gazdálkodást segítő szakszervezeti feladatok kimunkálása. Második napirendi pontként az aigtációs és propagandamunka helyzetét és a további feladatokat vitatták meg a tanács tagjai. Elfogadta az SZMT-ülés az SZMT és elnöksége idei munkatervére beterjesztett javaslatot, majd Horváth József vezető titkár adott tájékoztatást az SZMT két ülése között végzett munkáról. A különböző nehezítő tényezők ellenére a megye gazdasága, tavaly, az országos átlagot meghaladóan fejlődött. Az ipari termelés mintegy húsz százalékkal haladta meg az 1982. évit. Ez elsősorban a két nagyvállalat belépésének köszönhető, az atomerőmű és a húsipari vállalat nélkül az ipari produktum 2—3 százalékkal emelkedett. Az iparban jelentősen — 4—6 százálék között — növelte termelését a Simontor- nyai Bőrgyár, a Bonyhádi Cipőgyár, a Szekszárdi Nyomda, a bútoripari, a textiltisztító és a sütőipari vállalat. Termelésbővülést ért el a zománcárugyár,, a Paksi Konzervgyár és a gabona- forgalmi vállalat. Részben szubjektív okok miatt csökkent a BVIK produktuma. A tapasztalatok szerint erősödött a szakszervezeti szervek és szervezetek mozgósító ereje, jó volt a bizalmi testületek részvétele a vállaltat! tervek készítésében, illetve véleményezésében. A szocialista munkaverseny ^mozgalom szerepe egyértelmű. A gyorsan változó körülményekhez alkalmazkodva megindul a megújulás útján. Több mint 2500 brigád 28 ezer tagja segítette a célkitűzésék megvalósítását. A szakszervezetek részt vették a területfejlesztési tervek kialakításában és megvalósításában. Ezen belül tavaly több mint 350 millió forint éntékű társadalmi munkát végzett a megye lakossága, üzemi munkássága, általában a dolgozók. Az idei gazdasági tervben meghatározott feladatok, a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket igényel minden szakszervezeti vezető testülettől, alapszervezettől és tisztség- viselőitől egyaránt. A szakszervezetek gazdálkodást segítő feladatainak középpontjában idén is a hatékonyság növelése, a gazdasági egyensúly biztosítása és az ország fizetőképességének megőrzése áll. A vállalati döntésék kialakításában a bizalmi testületek, vállalati szakszervezeti szervek felelőssége is tovább növekedett. A vállalati gazdasági folyamatok megértése, ezek befolyásolása azt követeli a szakszervezetektől, hogy már alapszervezeti szinten is elmélyültebb, elemzőbb munkát végezzenek, Ennek érdekében használják fel azokat az együttműködési formákat is, amelyek az elmúlt évben létrejötték. A célok elérése érdekében elkerülhetetlen, hogy a munkahelyi demokrácia gyakorlatát és fórumrendszerét a szakszervezeti bizottságok úgy működtessék, hogy azok a termelési feladatok jobb megvalósítását szolgálják, a döntések után az egységes értelmezés és végrehajtás segítése legyen a fő feladat. Továbbra is feladat, hogy a bizalmi testületek a vállalati szabályzatokban, a kollektív szerződésekben megfelelően szabályozzák a hatékony, fegyelmezett munka érdekeltségi, ösztönzési rendszerét. Fejlődjön ki jobban a végzett munka iránti személyes felelősség. Megállapította a tanácsülés, hogy megyénk szak- szervezeti mozgalmában az agitációs és propagandamunka az élmúlt években tartalmában, színvonalában, szervezetében és eszközrendszerében egyaránt fokozatosan fejlődött, összességében jól szolgálja megyénk kulturális életét. A kedvező irányú fejlődés ellenére vannak még hiányosságok, ezek kiküszöbölésére megfelelő intézkedések történtek és történni fognak a jövőben iis. A szakszervezeti mozgalom, sajátos eszközeinek felhasználásával, erősödő agi- táoiós és propagandamunkával segíti a gazdaságpolitikai célkitűzések megismertetését és megvalósítását. A demokrácia fórumrendszerének hatékonyabb működtetése érdekében megfelelően fejlesztik elméleti tevékenységüket. Kiemelt feladat a jövőben is a szakszervezeti tisztségviselők és tagok oktatása, folyamatos képzése. Különösen fontos a bizalmiak felkészítése az ismeretek továbbadása érdekében. Kívánatos, hogy a vezető testületek munkájuk scxrán jobban hasznosítsák az alap- szervezetektöl és az alap- szervezeti tisztségviselőktől kapott információkat. Az előterjesztett beszámolókkal kapcsolatban számos hozzászóló mondta el véleményét, köztük Péter Szigfrid. Állapjaiban egyetértettek az előterjesztésekkel és sok hasznos javaslattal egészítették ki azokat. Ipari műemlékeink (4.) A torony — és környéke A hazai ipari műemlékek jegyzékében megyénk egyetlen sorral sem szerepel. Vizsgálódásaink nyomán úgy tűnik, hogy ez igazságtalan. Sorozatunkban meglévő és megőrzendő ipartörténeti műemlékeinkre kívánjuk röviden, szinte jelzésszerűen felhívni a figyelmet. A nagydorogi — felettéb stílustalan — volt grófi kastélyhoz az illetékesek teljes joggal engedték meg a hozzáépítést, az új szárnyakkal történő bővítést. A nagyközség és az épület ennek csak hasznát látta, hisz az iskola kapott itt otthont. Valamivel távolabb azonban, az egykori parkban, a jelenlegi labdarúgó-pálya mellett áll egy kecses, alpesi jellegű tor- nyocska. Tövében oszlopokon nyugvó, kör alakú tető, mely alatt járgányra fogva jószágok rótták végtelen köreiket, és biztosították a kastély vízellátását. Az állati erő ilyetén felhasználása valamikor nem volt ritkaság, ma már a nyoma is annak számít. Éppen ezért kár, hogy bár a torony más műszaki megoldással máig hasznot hozó létesítmény, szépen fásított környéke, és maga a tető rendkívül elhanyagolt, roncsok, bútorok és nem csekély mennyiségű szemét tárolóhelye. Fogjuk utóbbit az ugyanitt épülő öltözővel kapcsolatos munkákra, de az elhanyagoltságot, a jelöletlenül maradást és a helytörténeti érzék hiányát erre terhelni talán mégsem lehet... O. I. Fotó: Cz, S. Nem a munkahelyén találkozunk. Lent dolgozik a DÉDÁSZ üzemépületénél hetek óta. A panelból összeállított épületben brigádjával a kőművesmesteri munkát végzi el, vakol, szigetel, közfalat rak. Az építésvezető irodájában ülünk, amelynek falán számos fénykép, mint trófea mutatja Kern József kőműves diadalait is. Sovány, szikár ember, frissen beretvált, munkaruhája tiszta, sapkáját erős kezeibe fogva, ölében tartja. — Kérdezzen, magának az a dolga — oldja meg a nem megszokott helyzetet, mert inkább az állványon érzi jól magát. Mondja is ezt szép szavakkal, hogy a munka érdekli őt csupán, a munka, meg a család, de erről majd még beszél... — Most arról szóljon, hogyan is töntént az a kitüntetési „ügy”. Felderül az arca, kényelmesebbre helyezkedik a kopott fotelben, ránéz az egyik képre, amelyik éppen a paksi bölcsődét ábrázolja. — Az úgy volt, hogy amikor az „atomot” avatták, akkor kaptam én is az értesítést, hogy gyerünk, ünneplőbe öltözni, lesz a nagy ünnepség. Itt volt Villányi József igazgatóm, meg a Bara- nyi Sándor miniszteri biztos és átugrottunk megnézni a pártszékház építését. Kicsit elhúzódott az ügy, s na mondják, indulás. Autóba ültünk. Irány az atom. Leérünk, hát a kapunál síri csönd. Kiszállunk az autóból. Megyünk a nagycsarnokba, azt gondoltuk, ott lesz az ünnepség. Nem ott volt. Három kilométert gyalogoltunk. Mire beértünk az ünnepség színhelyére, már fújták a Himnuszt. Engem meg toltak előre, hogy menjek, menjek előre. Mire a szónoklásokat befejezték, ott álltam az első sorban, engem viszont nem szólítottak. Hát mérges is voltam. Később tudtam meg, hogy az a szokás, hogy az ünnepség előtt felsorolják, kik álljanak előre, akiket kitüntetnek. Az én nevemet is olvasták, nem voltam ott, talonba tettek. Az ünnepség végén vigasztaltak. De á kitüntetést, a Munka Érdemrend bronz fokozatát megkaptam, a miniszteri biztos adta át, bent a vállalatnál. — A munkájáért kapta a magas kormánykitüntetést? — Ügy hiszem, igen. Én kis koromtól arra törekedtem, hogy amit rám bíznak, azt tisztességgel végezzem el. Erre tanított apám, erre mestereim. Negyvenhat éves, Pakson született, és a modern Paks építőjévé vált. — Az állami gazdaságban kezdtem a munkát, apám volt a brigádvezető, ott én inas. Huszonkét éve kerültem át a A jó példa ragadós TÁÉV-hez, s azóta itt űzöm az ipart. — Szereti a mesterségét? — Igen, másként nem csinálnám. Nézze, mi mindig teljesítménybérben dolgozunk. Tudjuk, amit elvégzőnk, azért mennyi pénz jár. Ez ösztönző, ugyanakkor lelkiismeretet is ébren tartó. Van ugyan az iparágnak úgynevezett ékáen-normája, ez a kötelező. De a vállalaton belül is külön szabályozták, hogy milyen munkáért menynyi pénzt kapunk, azt a munkát mennyi idő alatt kell elvégezni. Ott a könyv a polcon, leemelhetjük. Nézzük például a vakolást, egy műszak alatti teljesítmény, ennek ára, milyen anyagot kell felhordani, milyen felületre, így áll össze a norma. — Jó normában dolgozni? — Jobb, mint lődörögni órabérért. Az kifejezetten idegesít, ha hiányzik valami a munka folyamatos végzéséhez. Gyakorta pörlekedünk emiatt, mert tudják maguk is, hogy nem minden van úgy, ahogy azt a nagykönyvekbe leírták. — A normát úgy is értem, hogy a munkásembernek van erkölcsi normája. Politikai színezetére értem ezt, amelyről talán nem is beszélünk eleget. — Erről valóban lehetne többet beszélni. Az nem igaz, hogy a munkás fásult. Nem igaz. Fel kell benne ébreszteni az élet iránti fokozott érdeklődést, ébren tartani, hogy mindig érdeklődjék környezete iránt, a munkáról, családról, az ország meg a világ dolgairól egyaránt. Ha benne tartjuk a munkásban fontosságának hitét, a munkához való érzékeny kötődést, akkor elértük azt a normát, amelyről beszélhetek az én brigádomban például. — Nagy létszámú a brigádja, ha jól tudom, húsznál többen vannak. — Heten vagyunk meghatározók, Csapó, Flics, Tum- pek, Adorján, Müller, a Péri, meg én. Mi visszük a vonalat. S látva a példánkat, társaink követnek bennünket. A jó példa ragadós. Meg a jó munkalehetőség, a kereset, és a csapatnál uralkodó jó hangulat is. Tudja, nem lehet jó ott dolgozni, ahol folyton civakodnak, veszekednek, vádolják egymást, állandóan szidják a vezetőket. Ha az ember megkapja a munkát, akkor tisztességesen álljon hozzá és végezze el. — Munkás évei folyamán, hol, merre építette az országot? Emlékezni kell. Halkan sorolja, rendezi a régi idők, a hőskor nagy munkáit. Ujjain számolgatja, rangsorolja, halkan mormog, s kisvártatva sorolja. — Az összesre nem emlékezem. A konzervgyári munka, a tbc-rendelő, az egészség- ügyi lakások, a Tartsay utcai lakónegyed, a jobb oldalon, megint a konzervgyár, aztán a vállalatnak Pesten volt kötelezettsége, a bonyhádi tanácsház, az ottani trafóállomás, visszatérés Paksra, itt a Kishegyen a panelok sora, óvoda, a Sánc-étterem, posta, szállások, majd elvezényeltek a szekszárdi silóhoz, aztán vissza a paksi munkahelyre, lakások következtek, pártszékház . . . Bizonnyal több helyen is dolgoztam az évek folyamán, pillanatnyilag ezek jutnak az eszembe. — Szereti az épületeit? — Nem mindegyiket. Az óvoda az nagyon tetszik. Mondtam is ezt a tervező mérnöknek, de az is, ha még egy szintet tesznek rá, szebb lett volna, de így is párját ritkítja. — S amíg építette az országot, az atomvárost, Kern József kőműves mit épített magának? Mosolyog, úgy tűnik, kedvelt témához értünk. — Azt mondanám, hogy magamnak az országot építettem, de ez olyan, mint némelyik vezércikkük. A saját családi házamat is felépítettem. A Szérűs utcában, a sportpálya mellett. Húsz éve fejeztem be az építést, komfortos, földszintes családi ház. Öten élünk együtt, feleségem, meg a három gyerek. Az asszony hiázitartásbe- lii, itöbb munkával ellátva, miint bármely üzemben. Ildikó leányom általános iskolás, Józsi fiam fűtésszerelő a kátéeszben, Sándor pedig épületlakatos. Jól élünk. Vége a beszélgetésnek. Megismertem egy munkást, aki szép csendben, különösebb felhajtás nélkül építi Páksat, az országot, ahova a kötelessége szólítja. Most, miután elbúcsúzunk, visszamegy a DÉDÁSZ-üzemház- hoz. A Kishegyről, az építésvezető irodától az ebédlőibe indul, fölösleges volna deaufóz- ni, mert már jönnek a többiek, ebédidő van. PÄLKOVÄCS JENŐ Cipőexport Az előjelek szerint az idén megismétli, sőt javítja a tavalyi exportsikereit hazánk legnagyobb cipőipari üzeme, a martfűi Tisza Cipőgyár. Az alföldi nagyüzem az idén a kül- és a belkereskedelem megrendelésére együttesen mintegy 11 millió pár lábbelit készít. Az Adidas céggel kooperációban majdnem másfél millió pár, az NSZK- beli Salamander cég részére pedig negyedmillió cipő készül Martfűn. ötvenezer sportcipőt Görögországba szállítanak. Emellett a Tann- impex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével, további háromszázezer pár utcai cipőt adnak el tőkés és fejlődő országokba. Jelentősen növeli a gyár a szocialista országokba irányuló exportját is. Fűtőolaj helyett Bevált a Székesfehérvári Közúti Építő Vállalat dunaújvárosi főépítésvezetőségén tavaly júniusban kísérletképpen üzembe helyezett, új rendszerű aszfaltkeverő berendezés. Kazánját a vállalat három szakemberének szolgálati szabadalma alapján, olaj helyett szénporral fűtötték. Csak a gyújtóláng működött továbbra is olajjal, az égéstérbe adagolt olcsó szénport ventillátor keverte, s egyben az biztosította az égéshez szükséges huzatot is. Az új rendszerű berendezéssel az év végéig 14 ezer tonna aszfaltot gyártottak, és 70 tonna fűtőolajat takarítottak meg. A működés további finomításával ez az arány az új idényben még tovább javítható. Fa a homokon Vágásra érnek a 15 évvel ezelőtt Bács-Kiskun megye homokterületein telepített papírfa-erdők. A jelenleg már együttesen 6700 hektáron díszlő faültetvények kitermelését több helyütt megkezdték, s nagyrészt exportálják. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Ausztriába, Svájcba, NSZK- ba és Jugoszláviába szállítja a homok fatermését. Ugyanakkor ellátják a hazai fafeldolgozó üzemeket, papírgyárakat is alapanyaggal. Az egyidejűleg kitermelt fenyőből, akácból szőlőkarókat készítenek francia megrendelésre. A kivágott erdők talaját szakemberek vizsgálják. Arra keresnek választ, hogy alkalmassá vált-e a nyárfások talajszerkezete mezőgazdasági művelésre. Nagydorogon
