Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-19 / 15. szám
1984. január 19. NÉPÚJSÁG 5 „Valamely személy, dolog, vonzó tulajdonságainak felismeréséből, vagy természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításában, illetve neki való alárendelésében nyilvánul meg.” (Magyar nyelv értelmező szótára.) A szeretet igével kifejezett érzést nagyon sokan és nagyon sok oldaláról m« közelítették már. Verseltek, énekeltek, beszéltek róla, de verselr énekelnek, beszélnek ma is. Mégis úgy látszik, hogy nem eleget, a sok emlegetésben elfelejtkezünk a gyakorlásról. Pedig az lenne igazi, az lenne a jó. Gyerekek a Molnár Krisztina Azt hiszem, nem árulok el azzal titkot, ha kijelentem, hogy a gyerekeik igénylik mindnyájunk közül legjobban a szeretetet, és ők azok, akik mindnyájunk közül a legőszintóbben tudnak szeretni. De ők azok is, akik a legjobban megérzik a szeretet meglétét, illetve hiányát. A szekszárdi II. számú Általános Iskola három hetedikes tanulójával, Molnár Krisztinával, Molnár Gabriellával és Tóth Zoltánnal, „leendő” jogásszal, tanárral és orvossal beszélgettünk a szeretetről. — A szeretet tág fogalom Tóth Zoltán kezdd Tóth Zoltán, majd hozzáteszi: — Magába foglalja a .tiszteletet, tisztességet és a megbecsülést. Ez mindennap érződik, illetve érződnie kell munkahelyen, családban, baráti összejöveteleken. A szeretet az emberek végtelen kincse. Molnár Gabriella közbeszól: — Szükséges, kell az emberek egymáshoz való kapcsolatához és a közösség szempontjából is fontos. — Mi a tapasztalatotok — érdeklődöm —, mennyire van jelen a mindennapokon? — Nincs meg mindig, mert önzőek az emberek — monidMoinár Gabriella ja Tóth Zoltán, de Molnár Krisztina már cáfolja is: — Nem lehet és nem is szabad általánosítani. Vannak olyanok, akik csak saját magukat szeretik, de ez a kisebbség. A jó értelemben vett szeretet hiányzik időnként és helyenként. Ennek — a jó értelemben vett szeretetnek — kéne elnyomná az önzést, a hatalom- és szerzésvágyat. Végül még abban is megegyezünk, hogy „ha nem lenne szeretet, az nagyon rossz lenne, mert az egy alap az élethez.” Érdemes elgondolkodni ezen. Azért, mert... Heten... Munkaszeretet Kiss Károly, a csatári 'kerámiaüzem kerámiakészítője együk beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy szereti a munkát, a szakmáját. A miértre egy későbbi találkozás alkalmával válaszolt: — Hogy miért szeretem a szakmát, a munkát? — kérdez vissza, majd így folytatja: — Nehéz kérdés... Csak azért lehet szeretni, ami banne van. Nagyon sok időbe, nagyon sok gyakorlásba kerül, míg az ember azt mondhatja, hogy most már ismeri a szakmát. Én tizenöt éve művelem, de még most sem mondhatom el magamról az előzőeket. Mindennap újat kapok, és ez a munka tárja fel azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül az ember megtudja valósítani önmagát. — A kenámiatkészítés egy kicsit művészet is — mondom. — Igen. Nagyon sok olyan ember van, aki művésznek érzi magát, ha egyszer „korongba ült”, de az az igazság, hogy kevesen mondhatják el azt magukról, hogy művészek... En sem tartozom ezek közé. Szakmaszerető iparos vagyok. A munka szépsége, a nap mint nap szükségszerű megújulás, az önmegvalósítás miatt szeretem a munkát, a munkám. Tehát elsősorban nem a művészetet, hanem a szakmát szeretem... És az a véleményem, hogyha valaki a munkát becsülettel produkálja, akkor a szakmát is szereti. Engem teljes mértékben kielégít az, amit csinálok, mert meg tudom önmagam valósítani. Még a szabad időmben is ezzel foglalkozom. Az úttörőházi fazekasszakkörben igyekszem tudásomat, szakma- és munkaszeretetemet átadni a fiataloknak. Anna, a parancsnok. Tisztségét társai adományozták. Koller Anna talán alig különbözik a szekszárdi Honvéd utcai, 5—6 éves óvis- társadtól. Azért egyvalamiben .nagyon. Határozott, anyáskodó és mindenről van véleménye. Kis óvó néni. — Szeretem anyukámat, mert kedves hozzám. Reggel megpuszil, játszik velem, vesz új ruhákat, szereti Lacit és nem veszekszik. Szeretem anyukámat, mert főz és süt nekem palacsintát, pogácsát, szilvásgombócot, ten- cselevest, meg bablevest. Puszit ad többször is, és nem kiabál. Megsiirnogatja a fejemet és segít. — Édesapámat azért szeretem, mert kicsit álmos. Amikor Paksra megy dolgozni, akkor korán reggel elmegy, és késő este jön haza. Sok pénzt adnak neki. — öcsémet azért szeretem, mert van amikor megengedi, hogy játsszam az autójával, meg szokott adni a csokijából is. — A mamát azért szeretem, ment mindig eteti az állatokat. A dédi mama pedig megitatja a Morzsit tejjel, mert el van törve a lába. Titokcsere — A papámnak reggel minidig adok egy puszit, mert huncut. — Szeretem a pajtásaimat is. Mindenkit, mégha rosszak is. —> Most Iskolába fogok menni. Majdnem mindenki németre megy a csoportból. Az iskolában is szeretni fogom a pajtásaimat. Persze, ha becsap valaki, akkor biztos haragudni is fogok. És nem fogok legközelebb játszani vele. Milyen nélküle? Alapvető érzelmi szükséglet Mármint milyen is az életünk szeretet nélkül? Egyetlen szóval: sivár ... Lapozgatva az aforizmagyűjteményt, talán a szerelem után a leggyakrabban a szeretettel kapcsolatos gondolatok találhatóak benne. S ez sem véletlen. Hiszen életünk egyik meghatározója a szeretet, melyen nem kizárólag az emberek egymáshoz való viszonya, kapcsolata értendő. Gondoljunk csak a munka szeretetére. Arra, ha valaki olyan munkát végez, amire fiatal korában készült, amiért tanult. Milyen boldog ember is az olyan! Számára a munka nem jelent terhet, hanem úgy végzi, mintha a hobbija lenne. Várja a reggelt, hogy elfoglalhassa helyét munka- padja, íróasztala mellett, vagy katedráján, s alkosson, műszereket javítson, neveljen ... De egy pillanatra időzzünk a bennünket körülvevő tárgyak körül. Nézzük azokat, melyek végső fokon életünk meghitt díszleteit adják, melyek között jól érezzük magunkat. Ám, ez csak akkor áll, ha azokat ízlésünk diktál- lásai alapján válogattuk ösz- sze — gonddal. Nem pedig ötletszerűen, avagy sok pénzünk lévén, státuszszimbólumként zsúfoltunk magunk köré. Apropó! A pénz. Lehet szeretni, bizony, nagyon. De nem kórosan. Értem ezen az okos takarékosságot, a céltudatos gyűjtést, a meggondolt befektetést. Nem pedig az öncélú- ságot, a „szalmazsákba” ra- kosgatást... S ha hozzá kell nyúlni — már pedig kell —, akkor minden fillért foghoz veregetve, megkönnyezve kiadni. Szóval a pénzzel is élni kell tudni, melynek befektetésével igényeinket szolgáljuk ki, életünket tesszük széppé. Életünket? Vajon milyen gyakran jut eszünkbe, hogy mennyire szeretjük az életünket, társaink, barátaink, hozzátartozóink, , munkatársaink életét? Néha úgy viselkedünk, mintha szégyenlenénk érzelmeinket, szeretetünket. Szeretném és szeretnénk, ha a szeretetről napjainkban legalább annyi szó esne, mint a gyűlöletről, az összeférhetetlenségről, az egymás meg nem értéséről. Ha mindany- nyian szeretnénk, ha szeretnének! Kevés ehhez az újságíró szava? Akkor kölcsönkér W. Shakespearetől. mert szerinte „Aki szeretetet vet, örömöt szüretel.” — A szeretet alapvető érzelmi szükséglet — szögezi le beszélgetésünk elején dr. Papp István, a megyei gyermek- és ifjúsági ideggondozó és lélektani tanácsadó vezető főorvosa, akivel a szeretet hiányának következményeiről beszélgetünk, s aki meggyőzően magyarázta, hogy a gyermek egészséges személyiség-fejlődéséhez feltétlenül szükséges az érzelmi alapanyagcsere, szüksége van egy vagy több olyan felnőtt közelségére, akikkel egészen őszinte szeretet-kapcsolatban élhet. És fontos, hogy a gyereket ne egy, hanem két szülő szeresse, ketten aggódjanak érte! — Már két—háromhónapos csecsemő nagy érdeklődést mutat édesanyja mosolya iránt... ekkor indul meg személyiségének fejlődése, s a nyólcéves koráig tartó időt érzelmi túlsúlyú korszaknak nevezzük. A kisgyermek ösztönösen fordul a felnőtthöz, meg akarja nyerni magának. Et szükséges a biztonságához. Ha elutasítják, vagy nem szeretik, akkor elbizonytalanodik, befelé élő lesz. Ha szülőjével a kapcsolat kétértelmű, vagy elutasító, vagy fizikailag is hiányzik az anya, az kihat a későbbiekre. Uzsák Ágnes 22 éves, a szekszárdi Babits Mihály könyvesbolt eladója: — Ä szeretet nekem egyszerre több fogalmat is felölel. Legtöbbet talán a szülői szeretet jelent. Ide tartozik a baráti szeretet és a szerelem is. Habár az utóbbinak tartalma és ereje koncentráltabb. — Mi kell önnek ahhoz, hogy valakit szeretni tudjon? — Én olyan ember vagyok, aki azt képzeli a társairól, hogy nincs rossz ember. Ezért minden embert úgy kezelek, hogy rendes és megbízható, így indulok. Ám, ha meggyőződöm valamilyen formában az ellenkezőjéről, akkor megingok. — Ezek szerint mindenkit tud szeretni? — Csak az első csalódásig. A munkámból adódik, hogy minden embert szeretettel fogadjak, és udvariasan szolgáljak ki. — Mit tesz akkor, ha kide— Mit tehetünk, hogy gyermekünk kiegyensúlyozott szeretetben éljen? Hogy érzelmileg ne károsodjék? Hogy kialakulhasson benne a teherbíró érzelmi kapcsolat alapja? Az érzelmeket is ki kell fejleszteni. A szeretetet is tanulni, gyakorolni kell. De először önmagunkat neveljük úgy, hogy felnőttként érett személyiségek legyünk. Hiszen csak érett személyiség tud felülkerekedni a pillanatnyi indulatokon, kétes értékű vágyakon. S az érett felnőtt számára a gyerek nevelése, vagy egyáltalán a léte nem nyűgös kötelesség, hanem természetes dolog. Tehát anyává, apává lenni könnyű, anyának, apának lenni nehéz. Mindkettőre készülni kell! — Érzelmeinket lehet nevelni: jó iskola erre az irodalom, a zene, a művészet közelsége, de a természet szeretete is harmóniára serkent. Viszont szeretetünket soha ne rejtsük véka alá. Hiszen az érzelem nem olyan valuta, amely devalválódhat. S ha minderre, és még sok másra képesek vagyunk figyelni, akkor kevesebb lesz az érzelmileg károsult gyermek, akiken elhatalmasodnak a különböző személyiségzavarok. rül, hogy rászedték, visszaéltek a bizalmával? — Mint ember, vagy mint könyvesbolti eladó? — Mindkettő! — Ismerőseimmel, barátaimmal csalódottságomat nem éreztetem, de nem titkolom el a véleményemet. Magatartásom megváltozik azzal szemben, aki rászedett, kevésbé leszek közlékeny vele. A munkahelyen mint vevőt, továbbra is kedvesen és udvariasan szolgálom ki. Ott nem éreztetem vele csalódottságomat, mert nem is éreztethetem. — Igényli a szeretetet? Szüksége van rá, elfogadja, tudomásul veszi, hogy az emberi élet része, vagy pedig eleve úgy irányítja a sorsát, hogy minél többen szeressék? — Az utóbbi. Ügy irányítom, hogy minél több szerete-. tét kapjak. És én is minél többet adhassak. Minél többet adni és kapni... Brigadtestuerek Lehet, hogy új szóval, új fogalommal találkoztunk most a címben, de ez él a 125 éves Szekszárdi Nyomda mindennapjain. Az üzem brigádtagjai között gyakran „alkalmazott” megszólítást egymás megbecsülése, (tisztelete, szeretete és az üzemben régóta uralkodó családias légkör alakított ki. Hogy a .szeretet mennyire összetartó erő a közösségekben, erről beszélgettünk Saárossy Györgyinérvel, az Antos István brigád vezetőjével, a Gagarin brigád vezetőjével, Czibre Zoltánnéval és Szij- jártó Istvánná kultúrfeleliős- sel. — A mi brigádunkban munkatársi, baráti és családi kapcsolat is van — kezdi a beszélgetést Saárossy Györgyné. — A betegeket nemcsak az otthoni munkák végzésével segítjük, hanem ellátjuk a gyerekek felügyeletét is. A nyugdíjasokkal tartjuk a kapcsolatot, hisz tőlünk, közülünk mentek el, de még mindig közénk tartoznak. Van akiket rendszeresen látogatunk, és elvégezzük nekik azokat a munkáikat, amire szükségük van, de akad, akii csak azért igényli a jelenlétünket, hogy elbeszélgessen velünk. — Ez nem kényszer — veszi át a szót Czibre Zoltánná, majd így folytatja: — Eleve ilyen a kapcsolatunk. Most már hagyomány, hogy évente kommunista műszakot szervezünk a nyugdíjasok megsegítésére az összes brigád részvételével. Ezt várjuk is mindnyájan. — De nemcsak a nyugdíjasokat patronáljuk, hanem az ACSI-t és a hőgyószi nevelőotthon gyerekeit ás — veszi át a szót Szijjártó Istvánná, majd továbbfűzi a gondolatsort: — Ezek a gyerekek nem is az ajándékot várják, hanem azt, hogy játsszunk velük. Ilyenkor néhány órába szorítjuk be a szeretetet. — Brigádon belül mit jelent a szeretet? — Megpróbáljuk egymást segíteni, egymás kérését teljesíteni, megemlékezünk mindenki névnapjáról — sorolják egymás után, majd Czibre Zoltánná összegez: — Szeretet meg összetartás nélkül nincs is brigád és nálunk az a megszólítás járja, hogy brigádtestvér. Azt hiszem, ez mindent elmond. Az oldalt készítették: Ékes László, V. Horváth Mária, Szűcs László János. Fotó: Czakó Sándor és Kapfinger András.
