Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

\ 1984. január 15. KÉPÚJSÁG 3 A járások megszűnésével Személyre szóló törődés Pártszervezetek új helyzetben A járások immár be­következett megszűnésével jelentős lé­pést tettünk előre a közigaz­gatás tervezett korszerűsíté­sében. Elsősorban azt várjuk ettől, hogy tovább erősödik a helyi tanácsok önállósága, az állampolgári ügyek inté­zéséért érzett felelősség, va­lamint közvetlen kapcsolata a lakossággal. Ugyanakkor növekedni fog a megyei ta­nács testületéinek és a szak- igazgatási szerveinek a he­lyi tanácsokat érintő irányí­tási és felügyeleti hatásköre. Ezen belül is alapvető fel­adatként jelentkezik a ter­vezési, gazdálkodási és ellen­őrzési tevékenységek koordi­nálása, egyeztetése, valamint a helyi tanácsi tisztségvise­lőkkel kapcsolatos káder- és személyzeti munka. Nem szükséges azonban, hogy a termelő, szolgáltató szervek működési területét a járások megszüntetése miatt módo­sítsák. A nem tanácsi állami szervek, a bíróság, az ügyész­ség, a rendőrség munkájában a járások megszüntetése kü­lönösebb változtatásokat nem von maga után. Eddigi váro­si-járási szintű egységeik nagy többsége továbbra is a jelenlegi hatáskörrel és ille­tőségi területen fog működni azzal, hogy tevékenységük több körzetre is kiterjeszthe­tő. Sajátos, új helyzet alakul ki viszont a pártszervek hatáskörében, tevékenységé­ben: a járások megszünteté­sével az érintett pártszervek irányítását a városi pártbi­zottságok és a városi jogú nagyközségi pártbizottságok veszik át. Ennek megfelelően szűnnek meg a járási párt- bizottságok. Az új párt- bizottságok a jelenlegi váro­si, illetve székhely nagyköz­ségi pártbizottságokra épül­nek, kooptálás útján kiegé­szülve a megszűnő járási pártbizottságok területileg odatartozó tagjaival. A járá­sokból kimaradó testületi ta­gokat általában helyes a nagyközségi és üzemi párt- bizottságokba, illetve városi, városi jogú nagyközségi párt- bizottságok munkabizottsá­gaiba megválasztani. Az új párt-végrehajtóbizottságok tagjainak többségét a váro­si. illetve a székhely nagy­községi végrehajtó bizottság­ból, valamint a megválasz­tásra javasolt új párt- és ta­nácsi tisztségviselőkből kell megválasztani. A városi és a városi jogú nagyközségi pártbizottságok egységesen megkapják a párttagfelvételt megerősítő jogot, a párttagsági könyv kiállításának jogát. A Központi Bizottság hatá­rozatának megfelelően a vonzásközpontban lévő párt­szerv tevékenysége kiterjed a tényleges politikai, köz- igazgatási terület határáig. Az adott település választott párttestülete tehát területi illetékességgel a vonzáskör­zetében lévő pártszervezete­ket is irányítja. A megszűnő ■ járási pártbizottságok felada­tait átvevő városi és városi jogú nagyközségi pártbizott­ságoknak munkarendjükben, munkamódszerükben, hatás­köreikben alkalmazkodniuk kell az új helyzethez. A párt­munka eszközeivel segíteniük kell a közigazgatás korszerű­sítését, a községi pártszerve­zetek és tanácsok nagyobb önállóságának, felelősségének érvényesítését, a helyes tár­sadalmi munkamegosztás alakítását. Koordinálják a beruházás, területfejlesztés, lakossági ellátás, munkaerő­gazdálkodás, egészségügy, kulturális élet főbb területeit. Sok szempontból kerülnek tehát új helyzet elé a párt­szervek. A városi pártbizott­ságoknak ugyanis nincs köz­vetlen gyakorlatuk a községi munka segítésében. Több he­lyen a mezőgazdaság terüle­tén dolgozó pártszervezetek irányítása is új feladatot je­lent. A volt járási-városi pártbizottságoknál sem csak névtáblacsere történik. Itt is új színt hoz a községi taná­csok politikai befolyásolása, mivel a járási tanácsi hiva­talok is megszűntek. A helyi állami irányí- ----------1— tás, illetve igaz­gatás korszerűsítése tehát szükségképpen igényli a pártmunka tartalmának és formáinak megújítását, a párt politikájának önállóbb, kezdeményezőbb helyi meg­valósítását. A párthatáskörök rendezése különösen nagy fi­gyelmet igényel. Biztosítani kell a hatáskörök olyan el­rendezését, ami lehetővé te­szi, hogy á káderek ügyében ott döntsenek, ahol munká­jukat, magatartásukat jól is­merik. A községi pártbizott­ságok, illetve pártvezetősé­gek hatáskörébe kell utalni a helyi tanácsok pártirányí­tását és a tanácsi tisztségvi­selőket. A közigazgatási átszerve­zés minden megyében sokak megszokott életét, tevékeny­ségét, munkáját érinti, mó­dosítja, esetleg teljesen meg­változtatja. A káderügyek megfelelő rendezése a párt­szervek, mind az állami és a társadalmi szervek részéről nagyfokú körültekintést igé­nyel, hogy képességeiket, ta­pasztalataikat a politikai munka különböző területein továbbra is kifejthessék, hasznosíthassák. A pártszervek helyesen járnak el, ha mindezzel a munkával, az átszervezéssel egy időben értékelik a járási szerveknek és az ott dolgo­zóknak az elmúlt évtizedben betöltött pozitív szerepét, hangsúlyozzák, hogy a járá­sok megszüntetését a társa­dalmi fejlődés tette szüksé­gessé. Ráirányítják a figyel­met, hogy az átszervezés fon­tos lépcsője a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek, a helyi önállóság, az ön- tevékenység, és a felelősség erősödésének, miközben a közigazgatás közelebb kerül a települések lakosságához, erősödik a gazdasági egysé­gek és a lakosság részvétele a helyi viszonyokat érintő kérdésekben és az állampol­gárok ügyeiknek nagyobb ré­szét lakóhelyükön tudják majd intézni. A tömegszervezetek és tö­megmozgalmak a közigaz­gatási átszervezéssel új szer­vezeti felépítésük kialakítá­sakor a pártszervezetekhez hasonlóan járnak el, hogy e területeken is meglegyen az összhang. A KISZ- és az út- törőszervezetek teljes egészé­ben követik a párt szerveze­ti felépítését. A Hazafias Népfront már régebben meg­szüntette járási szervezeteit, ezért szervezeti felépítésén nem szükséges változtatni. A körzetközpontok HNF-bizott- ságai az átszervezést követő­en közvetlen irányító sze­repkör nélkül segítik a kör­zethez tartozó községek nép­frontbizottságainak a mun­káját. A közigazgatási átszerve­zés, a helyi párt-, állami és társadalmi irányítás tovább­fejlesztése nem más, mint keresése azoknak az utaknak és módszereknek, amelyek hatásosabbá tehetik minden­napi munkánkat, jövőnk ér­dekében is. Hiba lenne azon­ban úgy vélni, hogy az át­szervezés időpontjával egyik napról a másikra minden megváltozik. Megvannak a feltételei annak, hogy a leg­fontosabb kérdésekben kap­kodás nélkül 1984 közepéig befejezhessük a teendők végrehajtását. Addig a fő kérdések, a káderügyek lé­nyegében rendezhetők, a leg­fontosabb jogszabályok elké­szíthetők. Folyamatos lépések so­----­-------------- ra az uj köz­igazgatási irányítási rend, azaz fokról fokra kell lét­rejönnie a várt eredmények­nek, de létre kell jönniük, mert ez a változtatás értel­me. Elvi alapunk van hozzá. A mindennapos aprómunka, a több évtizedes beidegző- dött gyakorlat sok buktatót rejtő átformálása azonban rajtunk múlik, akikért és akik által a határozat való­sággá lesz. Dr. Arató András Bűvöl a termelési rendszerek tevékenysége A termelési rendszerek mind nagyobb szerepet vál­lalnak a mezőgazdasági mun­ka szervezésében, irányítá­sában — ez derült ki a MÉM- ben készített összesítésből. A mezőgazdaságban 21 nö­vénytermelési, 27 kertészeti és 24 állattenyésztési rend­szer működik, és a faiparban is létrejött az első ilyen szer­vezet. A növénytermesztés­ben az általuk integrált szántóterület az elmúlt év­ben megközelítette a 2,9 mil­lió hektárt, ezzel a nagyüze­miig művelt szántóterület mintegy fele került a rend­szerek „hatáskörébe”. A szervezetekben részt ve­vő nagyüzemek könnyebben juthatnak hozzá a korszerű technológiákhoz, eljárások­hoz, és viszonylag gyorsan be is vezethetik az általában a gazdaságosság fokozását biztosító módszereket. Az ál­lattenyésztésben a tehénál­lománynak közel felét tart­ják olyan üzemekben, ame­lyek valamely rendszerhez tartoznak. A nagyüzemi ko­caállomány — amelynek mi­nősége sok tekintetben meg­határozza a termelési ered­ményeket — csaknem 90 szá­zaléka, a sertésállománynak pedig csaknem fele a rend­szereik irányításával él, gya­rapodik. A MÉM rendeletben és irányelvben határozta meg a rendszerek tevékenységét. A minisztérium hároméven­ként felülvizsgálja, mennyi­ben felelnek meg a gazdasá­gok működését nagyban meghatározó szervezetek a követelményeknek. Ameny- nyiben valamelyikük nem teljesíti a vállalt kötelezett­ségeket, úgy akár vissza is vonhatják az engedélyokira­tot. Ez eddig tíz termelési rendszer esetében történt meg. A tsz-ek területi ér­dekképviseleti szervei szin­tén rendszeresen figyelem­mel kísérik tevékenységüket, elemzik szolgáltatásaik ha­tékonyságát, és mérlegre te­szik azt is, hogy azok arány­ban vannak-e a tagok által fizetett térítések nagyságá­val. Ezekben a szervezetek­ben ugyanis a rendszert ve­zető gazdaságoknak a tagok termelését alapvetően érin­tő feladataik vannak, és ezek teljesítéséért meghatározott összegek illetik őket. A ta­pasztalatok szerint a rend­szereket vezető gazdaságok korrekt térítési díjakat al­kalmaznak, ám esetenként mégis szükség van az össze­gek felülvizsgálására; a ter­melési feladatok ugyanis időnként módosulnak, és emiatt időszerű lehet a vál­toztatás. 1984-ben a MÉM szakem­berei szerint a rendszerek tevékenysége bővül. Kiemel­ten foglalkoznak majd példá­ul az alacsony jövedelmező­séggel gazdálkodó nagyüze­mekkel. Fejleszteniük kell a számukra igen fontos szak- tanácsadói munka színvona­lát, és segíteniük kell a gyen­gébb területeken is gazdasá­gosan alkalmazható ter­mesztési technológiák kiala­kítását. Előbbre kell lépniök az olcsóbb szolgáltatások el­terjesztésében, ezek ugyanis gyakran hiányoznak a rend­szerek „kelléktárából”, amelyben inkább a drágább és „mutatósabb” technoló­giák találhatók. Falun élő öregek helyzete A jó szomszéd sokat segít Gyermekjátékokat készítenek az attalai öregek napközijében Az öregek nem panaszkod­nak. Azok meg éppen nem, akiknek a legtöbb okuk len­ne erre. Az újságíró időnként találkozik mai fogalmaink szerint szegény, magányos és elhagyott öregemberrel. Ha sikerül laz illető bizalmát megnyerni, akkor el is mesé­li élete folyását, és azt, ho­gyan is került ilyen nehéz helyzetbe. Gyakran volna tartásra kötelezhető és képes hozzátartozó — -gyerek vagy unoka —, akit végül is a tör­vény erejével és szigorával is lehetne kényszeríteni kö­telessége teljesítésére. Ilyes­mire viszont ha tízévenként egy esetben kerül sor a taná­csoknál vagy a bíróságon ... Senki sem alkarja meghurcol­ni még méltatlan gyerekét sem. iEz persze — szerencsére — igen ritkán előforduló hely­zet, ennél sokkal gyakoribb, hogy az öregek azt állítják: „Soha nem volt még itt ilyen jó viliág. Bárcsak most -lehet­nénk fiatalok.” A Hazafias Népfront készített egy fel­mérést, és annak anyagából összefoglalót a kis települé­seken élő öregek helyzetéről. Sok érdekes tanulsággal szolgált a -helyzetelemzés. Az egyik, hogy még a rászoru­lók sem akarnak segítséget kérni — tanácstól, népfront­tól —, amíg csak adni tud­nak, adni is szeretnének, de ha követelni kell, akkor még kapni sem akarnak. Lépcsőzetes lehetőségek-Nyilván .mindenki képes felfogni, hogy az idősekkel való törődés elsősorban a család feladata és kötelessé­ge. Ami a nagy társadalmi többségiét illeti, ezen köteles­ség nem is ebben a formá­ban jelentkezik, hanem a szeretet -természetes meg­nyilvánulásaként. Gondok vi­szont így i-s akadnak, -hiszen a fiatalok dolgoznak, a sza­badság véges, ha folyamatos gondozásra szoruló hozzátar­tozó van a családban, vagy betegség esetén, csak nehe­zen lehet megszervezni az ápolást. Az sem maradhat társadal­mi gondozás nélkül, aki ön­hibáján kívül kerüli tartósan vagy átmenetileg nehéz hely­zetbe. Sőt, az is az igazság­hoz tartozik, hogy azok is ré­szesülnek — olykor — ebben a gondoskodásban, akik nem önhibájukon kívül kerültek abba a bizonyos nehéz hely­zetbe, de ez már egy másik cikk témája lehetne.-A lehetőségekről beszél­gettünk a hat kis települést összefogó Gyönk tanácsán Töricht János Igazgatási fő­előadóval. A „természetbeni” állami szociális gondoskodás há­romlépcsős az, első az öre­gek napközije, illetve a szo­ciális étkeztetés, a második a házi gondozás és végül — ha már nincs más lehetőség — a szociális otthon. Ezeken a lehetőségeken kívül létezik az anyagi -gondoskodás, az úgynevezett feünőtitvédelmi szociális alap, ami a nagy­község közigazgatási -terüle­tén évi háromnegyedimilldó forint. Harminck-etten része­sülnek állandó szociális se­gélyben. Ezt azok ß 18. élet­évüket betöltött magyar ál­lampolgárok kaphatják, akik­nek önhibájukon kívül nincs jövedelmük, tartásra -kötele­zett vagy képes hozzátarto­zójuk, munkaképtelenek vagy a nyugdíjkorhatárt el­érték. Ha van jövedelmük, mindenkor kiegészítik a nyugdíj legalacsonyabb ősz- szegéig, ez a határ jelenleg 1750 forint. Három-négy társ­községben sikerült megolda­ni a szociális étkeztetést is, ami csak ott -lehetséges, ahol v-an olyan konyha, amelyben rendszeresen főznek. Tizenkét tiszteletdíjas szo­ciális gondozó tevékenykedik a közigazgatási területen, -né- hányan közülük az ebédet is elviiszik gondozottjaiknak. J-el-enleg ez a lehetőség meg is felel az igényeknek, de gondozót mindig nagy kö- rüitekintéssei kell keresni, olyan ember személyében, aki ezt a nem könnyű — lénye­gében társadalmi — felada­tat vállalja, és akit a -gon­dozott is elfogad. lAz állami -gondoskodás szervezetében is- vannak „ré­sek”, -amelyeket nem köny- nyű „befoltozná”. Ilyen pél­dául az a -helyzet, amikor szociális otthoni elhelyezés­re vár valaki, és -állandó szakápolói ellátásra szorulna. A lehetséges „rések” közé tartozik, ha valakiről nem tudnak a tanácson, ilyenkor segíthetnek a társadalmi szervek. Gyönk abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy már régóta működik öregek napközije a szociális otthon­ban. Társadalmi tennivalók A népfront felmérése meg­állapította, hogy a falvakban élő öregek többségének nin­csenek megélhetési -gondjaik. A nyugdíjasok szívesen vesz­nek részt a közéletben, tö­rődnek lakóhelyükkel, szeret­nék megóvni, továbbfejlesz­teni a már elért -színvonalat. A háztáji gazdaságokban, kiskertekben -még ma is so­kat dolgoznak — akik még tudnak —, sőt, a gyerekeiket is sokan támogatják, lénye­gesen kevesebb nyugdíj mel­lett ás, mint amennyi a fia­talok fizetése. A felmérés a 4—5 ezer lé- tekszám alatti — kis telepü­lésekre terjedt ki. Ezek kö­ziül a községek közül házi szociális gondozó 21 község­ben van, öregek napközije viszont csak három helyen-működik. A megyében ösz- szesen negyven öregek nap­közije van, ennek előnyeiből közel ezer idős ember része­sül. Sokat segítenek tíz öregek­nek — a nyugdíjasaknak — a. munkahelyek is. Az emlí­tett településekről nyugdíja­zottak többsége a mezőgaz­daságban dolgozott, viszony­lag ikeyés szolgálati idővel — így alacsony -nyugdíjjal — hagyták a-bba a munkát, vagy éppen járadékosak. Ö'k -sem maradnak segítség nélkül. Csak egy példa a sok lehetséges közül Döbrötaöz, ahol évente segélyt adnak a rászoruló nyugdíjasaknak és a járadékosaknak. A jára­dékosok zártkertjeit -is fel­szántják, kapnak kedvezmé­nyesen fát is. A szövetkezet éves szociális -alapja 4—600 ezer -forint. Itt is, mint -min­den szövetkezetben, a már nem aktív dolgozók ás részt véhetnek az üdülésiben. Ahol saját vagy -bérelt üdülő mű­ködik, ennek -hélye rendsze­rint valamilyen melegvizes fürdő, éppen az öregek ked­véért. Önzetlenül, összefogva A felmérés is azt -bizonyí­totta, hogy éppen a legkisebb községekben a legnagyobb az összetartás: a jó szomszédok, távoli rokonok vagy éppen a kedves ismerősök igen sokat segítenek egymásnak. Mindig éppen annak, aki rászorul. Sok helyen a szociális gon­dozó vállalja a gyógyszerek beszerzését is. A vöröskeresz­tes aktivisták is igen sokat tesznek az öregekért a nép­fronttal együttműködve, a tanáccsal karöltve, s ez mar csak azért is így van, mert rendszerint -ugyanarról a né­hány aktivistáról van szó. Az állami és a társadalmi mun­kában végzett gondoskodás „hálój-a” olyan kiterjedt és jól szervezett, hogy — a rit­ka és átmeneti helyzeteken kívül — anyagiakat, bizton­ságot és törődést képes nyúj­tani a rászorulók -többségé­nek, Mégis, a jobb együtt­működéssel „a háló szemed” még szorosabbra fűzlhetők, hogy egyetlen ember se érez­ze elhagyatottnak -magát, és senkinek -ne kelljen nélkülöz­nie. Csak egy példa a lehetősé­gekre, szinte véletlenszerűen kiemelve. Kis községekben meg lehet szervezni, hogy egy héten egyszer valaki társa­dalmi munkában kiváltsa a recepteket, megvásárolja a szükséges apróságokat, ön­zetlen embereket mindenütt találni, akikkel összefogva még jobb lehet a falun élő öregek közérzete. Az anyagi -helyzetük javulóban van, hi­szen a manapság nyugdíjba menők már hosszabb szolgá- * la/fci idővél és magasabb fize­téssel hagyják abba az aktív munkát. • IHÁROSI

Next

/
Oldalképek
Tartalom