Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

I So Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA <XXIV. évfolyam, 1. szám ÁRA: 1,40 Ft 1984. január 3., kedd H~7-JL TV-NAPLÓ <4. old.) HATÁSKÖRÖK, JOGKÖRÖK, AZ ÜGYINTÉZÉS RENDJE (5. old.) VISSZAEMLÉKEZÉS 25 ÉV TÁVLATÁBÓL (6. old.) REKORDOK, SIKEREK, SZENZÁCIÓK AZ ÓÉVBEN (3. old.) Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke újév alkalmából kö­szöntőt mondott, amelyet vasárnap köz­vetített a rádió és a televízió. Az új esztendő küszöbén, amikor jókí­vánságokkal köszöntjük egymást, szoká­sunkhoz híven, megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk az elmúlt esztendő­re. Röviden összefoglalva, elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlenebb körülmények köze­pette’ is sikerült fő céljainkat elérni. ' Súlyos, mondhatni válságos nemzetközi helyzetben éltük . át az óesztendő utolsó hónapjait. Aggódtunk a világ békéjéért. A békéért, amely boldogulásunk alapfel­tétele volt, és lesz a jövőben is. Lehetősé­geinkhez mérten a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására törekedtünk. A bonyolultabb helyzetben is józan mértéktartással, a realitásokat figye­lembe véve éltünk és dolgoztunk politikai, társadalmi, gazdasági céljaink megvalósí­tásáért. Minden fórumon és minden alka­lommal szót emeltünk a világot nyugtala­nító nézeteltérések békés rendezéséért, az eltérő társadalmi rendszerű országok köl­csönösen előnyös, gyümölcsöző együttmű­ködéséért. Napjainkban még időszerűbb az a fő politikai törekvésünk, hogy belső építő­munkánkhoz biztosítsuk a békés nemzet­közi feltételeket. Ez a cél vezet bennünket a mind intenzívebb külpolitikai kapcsola­tokban, ez szülte az elhatározást, hogy az ENSZ-közgyűlést is használjuk fel állha­tatos törekvéseink kinyilvánítására. Józan, mértéktartó álláspontunk kifejtése a vilá­got megosztó fő kérdésekben jó fogadtatás­ban részesült az ENSZ-közgyűlés résztve­vői körében. Jóleső érzéssel tapasztalhat­tuk, hogy az enyhülésért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásáért ví­vott harcunk mind nagyobb egyetértésre és támogatásra talál a világ számos orszá­gában. A feszültségekkel terhes világban kap­csolatainkat nemcsak megőriztük, hanem azokat tovább szélesítettük. Belső helyze­tünk szilárdsága, építőmunkánk sikerei, következetes, elvi alapokon folytatott kül­politikánk mind nagyobb elismerést szer­zett hazánknak a szocialista közösségen túl, a más társadalmi berendezkedésű orszá­gokban is. Eltökélt hívei vagyunk a kelet—nyuga­ti párbeszédnek, minden jószándékú kö­zeledésnek, A békés egymás mellett élésen nem csupán egy háború nélküli állapotot értünk, hanem a kölcsönösen előnyös, szé­les körű együttműködést is a világ va­lamennyi országával és népével. Elismert nemzetközi tevékenységünk alapja szocia­lista társadalmi rendszerünk. Tagjai va­gyunk a Varsói Szerződésnek, és a KGST- nek. Az ebből fakadó szövetségesi, baráti elkötelezettségeinket mindig és mindenütt híven képviseljük a legcsekélyebb elvi en­gedmény nélkül. Szövetségi viszonyunkból származó biztonságunkat nem áldozzuk fel pillanatnyi előnyökért. Ez népünk alap- -ető érdekével és egyetértésével is talál­kozik. Ma különösen nagy szükség van a Var­sói Szerződés országai töretlen erejére, szilárd, megbonthatatlan egységére. Hiszen napjainkban újabb amerikai rakétákat te­lepítenek Nyugat-Európában és az impe­rializmus az erőfölény megszerzésével sze­retné akaratát a világra kényszeríteni. Jö­vőnk és szocialista vívmányaink védelmé­ben nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a kihívást. Bármilyen nehéz megpróbálta­tást jelent ez számunkra, nem engedhet­jük meg, hogy bárki is az erőfölény bir­tokában kényszerítse ránk akaratát. A két világrendszer között kialakult erőviszonyok következtében Európában közel négy évtizede béke van. A katonai erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szintién is jól szolgálná a béke fenntartását. A Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagállama az utóbbi évtizedekben nemzetközi fóru­mokon és közvetlen úton számtalan javas­lattal próbálta megállítani az esztelen fegyverkezési hajszát. Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik a fegyverkezés nö­veléséhez. Sohasem voltunk kezdeménye­zők az új fegyverek gyártásában, és elter­jesztésében. Történelmi tény, hogy mindig ellenfeleink kezdeményezték az új tömeg­pusztító fegyverek elterjesztését, és ne­künk nem volt más választásunk, mint létrehozni a katonai erők egyensúlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kívánja sa­ját érdekünk, de az egész emberiség bé­kés jövőjéért érzett felelősségünk is. Belső helyzetünket a gondok ellenére is a bizakodás, a szocialista nemzeti egység kiteljesedése jellemzi. Politikai, gazdasági és társadalmi eredményeinknek is köszön­hető, hogy nemzetközi szerepléseinket szé­les körű elismerés kíséri. A kedvezőtlen külső körülmények, a növekvő világpoliti­kai feszültség, az immár egy évtizede tar­tó világgazdasági válság következtében gondjaink nem csökkentek. Versenyképességünk növelésére tett erő­feszítéseink nem kis eredményt hoztak, mégsem voltak arányban a külpiacokon romló feltételekkel. Gondjainkat ráadásul növelte a mezőgazdaságot sújtó aszálykár és a tőkés exportunkat nehezítő számos ob­jektív és adminisztratív akadály is. Népgazdaságunk erejéről, népünk életre­valóságáról tanúskodik az a tény, hogy a rendkívüli nagy próbatétellel sikeresen megbirkóztunk. Gazdaságunk jól működik, megőriztük fizetőképességünket. Az alap­vető fogyasztási cikkekből az áruellátás kiegyensúlyozott, az ismert aszálykárok ellenére is. i További erőfeszítéseket tettünk gazdasá­gunk belső szerkezetének korszerűsítésére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső piacokon kialakult követelményeknek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve 1984 sem lesz könnyebb. Céljaink el­érése érdekében a termelő munka és az irányítás területén is nagyobb feladatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés helyett a minő­ségi követelmények kerültek előtérbe már több esztendeje. A tervteljesítés fő muta­tója a gazdaságosság lett. Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyelmet fordítunk a szociális juttatások megvédésére, a leg­jobban rászorulók anyagi helyzetének javí­tására. i E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nemzeti egység, amely az utób­bi évtizedekben kovácsolódott össze. Vi­lágnézetre való tekintet nélkül is egysége­sek vagyunk a béke megvédésének, a szo­cialista társadalom építésének kérdésé­ben. Egy emberként féltjük, és minden esz­közzel védjük vívmányainkat, és mindent elkövetünk azért, hogy a nehezebb körül­mények között is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatában foly­tatjuk a szocializmus építését, politikai, társadalmi, gazdasági rendünk demokrati­kus fejlesztését. Dolgunk nem lesz kevés és nem lesz könnyű 1984-ben sem. A jól be­vált politika folytatása, szocialista nemzeti egységbe tömörült népünk tehetsége, tenni- akarása, kemény munkája, küzdelme — szövetségeseinkkel, a testvéri népek össze­fogott erejével együtt — további boldogu­lásunk biztos záloga. Az új esztendő első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében ebben a jó reményben kívánok valamennyiüknek, egész magyar népünknek, minden barátunknak békés, boldog, eredményekben gazdag új eszten­dőt. (MTI) Munkásgyulésekkel kezdődött az új év II TflEV-nél hetvenötmillió forintos nyereséget terveznek A hagyományokhoz híven idén is mrunkásgyűléssel kezdték a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál az új évet. A vállalat köz­pontjában a szocialista bri­gádok vezetőig művezetők, építésvezetők részvételével tartottak munkásgyűlést, amelyen Villányi József igaz­gató ismertette az elmúlt évi munka gyorsmérlegét, majd szólt az idei tennivalóikról. A több marat egymilliárd forintos termelési értéket produkáló vállalat 70—73 millió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet, annak ellenére, hogy 1982-ről több jelentős áthúzódó munka volt. A nehéz anyagellá­tás, a (tervező munka javí­tása, a stabil pénzügyi hely­zet jellemezte a vállalatnál folyó 1983. évi munkát. Az idén sem kisebb fel­adatok állnak a kollektíva előtt. Bár a múlt évi lakás­tervet teljesítették, az idénre mégis áthúzódott egy épület, s ezt az 1984. évi programba pluszként (kell (beiktatni. Idén valamivel több mint húszmillió forinttal kell nö­velni az államnak befizeten­dő összeget, ezt termeléke­nyebb munkával kívánják •teljesíteni azzal együtt, hogy idén is növelik a dolgozók jövedelmét öt százalékkal. Áttérnek a második negyed­évben a negyvenórás mun­kahétre, ez egyben a szerve­zési területen (kíván több erőfeszítést, hatékonyabb munka-előkészítést. Szigo­A TÁÉV tervét Villányi József igazgató ismertette rúbb bérgazdálkodás, a fe­gyelem szilárdítása is szere­pel a vállalat idei intézkedé­si tervei között, amelyeket a szakszervezeti bizalmi testü­let jóváhagyott. A legfontosabb feladatok közé sorolták a középveze­tők felelősségének további növelését, ugyanis ez az alapja annak, hogy a mun­katerületeken az egyszemélyi felelősség érvényesüljön. A nagyobb önállóság a munka­helyi bérezés kialakításában, illetve a /prémiumok fizeté­sénél is érvényesül majd iaz idén. Természetesen a csök­kent munkaidőalap azt is magával hozza, hogy felül­vizsgálják a mukanormákat, illetve az órabéres és havi­díjas dolgozóknál nagyobb teljesítményt követelnek meg, amely a nagyobb jöve­delmek alapját is képezik. Azt is elmondta az igazgató, ha nem tudnak hatékonyan dolgozni, ékkor a munkabé­reket sem lehet novélni. • A TÁÉV-nek 1984-re teljes kapacitása kitöltött munká­val, rendeléssel. Az előkészí­tési feladatokon már túlvan­nak, minden munkahelyen (Folytatás a 3. oldalon.) Nyikolaj Tyihonov a rakétakérdésről és a szovjet-japán viszonyról (Moszkvában vasárnap nyilvánosságra hozták azo­kat a válaszúkat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának dlnöke adott a Jomiuri Sirnbun című japán lap szerkesztőségének kér* déseire. Az új közepes hatótávolsá­gú amerikai rakéták európai •telepítésének megkezdése utáni nemzetközi helyzetről szólva Nyikölaj Tyihonov •kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évet e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiak­nak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései kö­vetkeztében a világhelyzet sakkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij (Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24—i nyilat­kozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormányr zat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió bizton­ságának aláásása. A nyilat­kozat megmutatja, hogy va­lójában kit terhel* a felelős­ség a genfi tárgyalások megszakadásáért: Csupán hangsúlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgya­lásokon olyan messzire el­ment, amennyire csak mehe­tett, hogy valóban igazságo­san és radikálisan meg le­hessen oldani a közepes ha- tótávalságú nukleáris fegy­verek kérdését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió java­solta minden közepes ható- távolságú és harcászati nuk­leáris eszköz megsemmisíté­sét Európában. Az Egyesült Államok azonban még tár­gyalni sem kívánt ériről. — Ezt figyelembe véve mi olyarí megoldásra töreked­tünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európában, mind pedig Ázsiában a lehe­tő legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes ható­távolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. A Szovjetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségében mind közepes hatótávolságú rakétákból, mind a hozzájuk tartozó robbanótölitatekből sokkal kevesebbel rendel­kezzék, mint 1976-ban, ami­kor még egyáltalán nem vol­tak meg az SS—20-as raké­ták — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyugat- európai telepítésére vonat­kozó határozatolt. — Késznek mutatkoztunk arra is, hogy az Egyesült Ál­lamokkal kötendő megfelelő megállapodás aláírásának pillanatában megszüntessük az SS—20-as rakéták telepí­tését a Szovjetunió keleti te­rületein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem változik meg lényegesen a hadászati hely­zet. — Sajnos, a másik fél egé­szen más, nyíltan önző • meg­fontolásokból indult ki. Szá­mára az a legfontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris fegyver európába telepítésével kato­nai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi - tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni ar­ról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával el­lentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az ameri­kai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi hely­zet jelenlegi kiéleződéséért. Nem kis mértékben bűnösök azok az európai, vagy ázsiai kormányok is, amelyek a kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverekről vallott ál­láspontjukkal valamilyen módon elősegítették a fegy­verkezési hajsza új, veszé­lyes szakaszának megkezdé­sét. — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij And­ropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztat­hatatlannak tartani ezt a helyzetet. —1 Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis dia­dalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésé­nek megkezdése előtti hely­zet, s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden nép vá­gyainak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. — Az új év küszöbén a szovjet parlament, orszá­gunk Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyilvánítot­ta, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlen ország biztonsá­gára sem, legyen az Nyuga­tion, vagy Keleten. Békében kíván élni minden országgal és a gyakorlatban akarja ér­vényesíteni a különböző tár­sadalmi-politikai rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének elvét. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom