Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
ti KÉPÚJSÁG 1983. december 28. Moziban £. T. Amióta A Pál utcai fiúkat láttam a moziban, már nem csodálkozom azon, hogy Amerikában milyen jó gyerekszínészek vannak. Így aztán jóformán föl se tűnt, hogy a Steven Spielberg rendezte gyerek-sci-fi egyik erőssége a gyerekszereplők játéka. Persze, van más is, ami a film kapcsán elismerésre méltó: például a „főszereplő”. E. T. — azaz a FöldönkíviiLi —, „akit” olyan ügyesen megalkottak a hollywoodi műhelyben, hogy csakugyan egy földönkívüli élőlény benyomását kglti. Ami azt illeti, ebben is lehet gyakorlatuk, hiszen a Csillagok háborúja valóságos iskolát teremthetett. (Egyébként egy pillanatra az E. T. karneváli forgatagában föltűnt a Csillagok háborújából látott, az E. T.-hez hasonlóan csúnyácska, mégis szimpatikus kis manó jelmeze. Hogy mire utalt, azt most ne feszegessük, talán csak kéznél volt és illett a képbe). Tehát E. T.-nél maradva: megálmodója nem gyáva ember. Bátorságra vall, ugyanis egy hüllőszerű lényről elhitetni : annyira szimpatikus, Rádió A nagyközönség kívánatéra Nem szokás egy-egy rádióműsor megszerkesztésekor, a nagyközönség tudomására hazni azokat a szerkesztői műhelytitkokat, melyek végeredményeként úgy, ahogy összeállt egy-egy zenei kívánságműsor. E tökintetben legfeljebb kivétel a minden hétfőn a Petőfin és kéthetente a harmadik műsoron jelentkező kívánságműsor (sztereóban). Kívánságműsor volt, van és lesz, amíg csak emberek ülnek a rádió mellett. E csépijét sem nagy bölcsességet csak azért tartom fontosnak leírni, hogy alátámasszam a Petőfi adón karácsony másnapján késő este elhangzott kicsit formabontó műsor jogosságát. Közkívánatra főcímet viselte a hangosított művész- és közönségtalálkozó, amelyben a magyar könnyűzene (vagy popzene) rajongói három jeles (rádiós)egyé- niséget köszönthettek és tehettek fel nekik kérdéseket. A totális hakni fénykorában igenis van jogunk olvan énekeseknek és színészeknek feltenni kérdéseinket, akik nem a középszer vonalát képviselik, hanem munkásságukkal túlnőttek azon. Művészetükkel nem a tömegízlés kiszolgálását követik, hanem követhető értéket hoznak létre. A december 25-én elhangzott Közkívánatra című műsor kérdezz-felek főszereplői — Gálvölgyi János és Koncz Zsuzsa — az utóbbiak közé tartozik. Ha emlékezni próbálunk a már hallott 7°- nei adásokra és figyelembe vesszük a zenei szerkesztők cseppet sem csekély létszámát, akkor is tudiuk nyomban, hogy Göczey Zsuzsa zenei szerkesztő is azok közé tartozik, akikre okkal kíváncsiak a rádióhallgatók. Ha a rádióműsorok szerkezetét és fontosságát nézem, akkor azt állíthatom, hogy a Közkívánatra című zenei műsor nem tett túl a magyar rádióban megszokott más könnyűzenei műsornál. Azonban, ha azt nézem, hogy kik és hogyan válaszoltak a rock-popzene, a színészi élet valamint egy kívánságműsor megszerkesztését tudakoló kérdésekre, akkor már mást kell mondanom. Ez egy remek ' kívánságteljesítő-kérő esti műsor volt a hatalmas karácsonyi szó- és zenezuha- tagból. szűcs A két barát hogy nemcsak megérinteni, de megölelni is lehet. Persze, nem kizárt, hogy a viszolygás csupán földhözragadt felnőtt gondolkodáson, beidegződéseken alapul. A gyerekek ezen a téren jelentős előnnyel rendelkeznek: például nincsenek előítéleteik. Számukra az, hogy valaminek más, szokatlan az alakja, a megjelenési formája, nem jelenti azt, hogy az egyben érthetetlen és megérthetetlen. Vele is lehet kontaktust teremteni, kommunikálni, az értékeit elismerni — esetleg még szeretni is. És itt talán megállhatunk, elvégre nem tudományos és filozófiailag mindenben hitelesen alátámasztott műről, hanem csak egy mesefUmről van szó. Arról, hogy egy űrhajóról a Földön marad egy E. T. — egy földönkívüli, akit egy csőrük a — apa nélküli — család három gyereke vesz pártfogásba, fogad barátjául. A filmen, a megoldást illetően is, végigvonulnak a mese törvényei. És mi, felnőttek talán ne mondjuk el a gyerekeinknek, hogy most miért találtuk különösen szépnek, amikor a filmbeli rakétamotorok kondenzcsíkja nyomán nem más, csak a szivárvány tűnt fel a vetítővásznon. — gy — Színházi esték Paudits Béla előadóestje Paudits Béla jobb színész, mint amilyennek előadóestje alapján vélnénk, van benne valami, ami mindenki mástól megkülönbözteti, humora, stílusa elüt attól, amivel ebben a műfajban találkoztunk. Kár, hogy ebből keveset kaptunk előadóestjén, amiben minden bizonnyal maga a műsor ludas; sanzonok zsinórjára fűzött jelenetek, kevés ötlettel. Az sem egészen érthető, hogy a derűs pikantériát miért kell időnként útszéli hangnak helyettesítenie, amit az sem magyaráz, hogy a két sovány ötlet közötti szünetet egy viccel kell kitölteni. A szerkesztetlenség másra is kihatott. A mikrofonok kígyózó drótjai időnként összegubancolódtak, elég volt kicsomózni őket, a kellékként használt két szék is néha útban volt. Egy pergő, eleven műsornál ezek nem apróságok. A színlap gondosan elhallgatta Paudits kolléganője nevét, pedig kár, mert a műsor kifejezetten két személyre épült, s a Névtelen Művésznőnek voltak kitűnő percéi. Az önálló est mindig dicséretes vállalkozás, mert annak erőpróbája, hogy a színész egymaga be tud-e tölteni másfél órát. Paudits Bélánál semmi nem hiányzik ehhez, csak a frissebb, szellemesebb műsor. —cs— Könyv Leskó László: Gammapolison innen Leskó László nevét megyénkben sokan ismerik. Gondolok elsősorban az újságolvasókra, valamint a volt tanítványokra. Az Űjdombó- várott született Leskó László 1969-ben került Kaposvárra, a Somogyi Néplaphoz, újságírónak, ahol jelenleg is dolgozik, mint főmunkatárs. Újságírói pályáját megyénkben kezdte, első írásai a Tolna megyei Népújságban jelentek meg. Ebben az időben — pontosan négy esztendőn át — Győrén, majd Izményben tanított. Újságírói pályája azóta töretlen: rendre találkozhatunk irodalmi riportjaival, novelláival a folyóiratok hasábjain. A Gammapolison innen című riportkötete (Kozmosz Könyvek) tizennégy életképet tartalmaz, megörökítve fél évszázadot, benne a falusi emberek sorsát, a traktoristákét, akikre .kemény éveket mért az élet”, az egyenjogúsodó traktoroslányokét, akik a „nehéz, férfias traktoroséletre vállalkoztak, de kimondva, kimondhatatlanul úgy hitték, hogy elemó- zsiás tarisznyájukban mar- sallbot is lapul”, aztán az ingázókét, a szépasszonyoknak nevezett kuruzslókét, meg a modern „bukott lányokét”... Leskó László riportkötete bizonyára sikert arat az olvasók körében... Azokéban, akik átélték az ötvenes évek ellentmondásokkal és félelemmel teli napjait, de azokéban is, akik csak filmekből, regényekből és a történelemkönyvekből ismerik e korszakot. S az utóbbiaknak — főként az ő .tanáraiknak — szívből javasolom, hogy e kötetet vegyék föl az ajánlott könyvek listájára, s kapacitálják diákjaikat elolvasására. Leskó László — noha maga is fiatal még — figyelemre méltó és imponáló módon válogatott a tipikusnak is mondható szereplők között, akik ma már a történelmet jelentik és százak, ezrek sorsát, örömét, boldogságát és boldogulását jelképezik. — hm — Ünnep előtti eseményről ünnep után Kettős siker Szekszárdon Közel egy hete rendezték meg Szekszárdon a már hagyományos karácsonyi koncertet. A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei Szervezete, a Liszt Ferenc Zeneiskola és a Babits Mihály művelődési központ a nemes célú vállalkozás rendezői ezúttal is parádés, egyben változatos műsorról gondoskodtak. Így, akik jelen voltak december 21-én a megyei művelődési központ színháztermében megtartott koncerten, szép estével ajándékozták meg magukat az Qnnepvárás napjaiban. A közreműködők pedig kettős sikert könyvelhetnek el. A nézőtéren ülők tapsa a műsor közreműködőit ünnepelte és méltán. A másik sikert — amit kasszasikerként emlegetünk akkor, ha valami tökéletesen találkozik a közönség érdeklődésével — a koncert szólistái és együttesei átruházták a rendezőkre, akik a bevételt jótékony célra a rászorulók megsegítésére, a Vöröskereszt társadalmi hasznú céljainak megvalósítására fordítják. ünnepi füzér — pillanatképekből Tévénapló \ Karácsony Egy statisztika szerint a családok 93 százaléka tölti otthon a karácsonyestét, ami azt jelenti, hogy legalább ugyanekkora a tévénézők aránya is. A műsorszerkesztés számára ez nagy tét, még akkor is, ha két műsor igyekszik szolgálni az ismeretlen igényeket. Legkézenfekvőbb megoldás természetesen a humor, amiből soha nincs elég, s ami van, az sem olyan. A régiekben viszont nem lehet csalódni, Stan és Pan, Buster Keaton egyébként is népszerűbb, mint a maga korában volt. Ebből a megfontolásból született a Gegparádé című ötrészes műsor, megmagyarázandó a viccet. Nem tudom, járja-e még, valamikor nagy divatja volt a Papp Jancsi-vicceknek, amelyek mindig az „ellenpoénra” épültek, ugyanis kezdődött a vicc, Papp Jancsi pedig az utolsó pillanatban lelőtte a poént. Valahogy így volt ez a gegparádéval is: a népes szerzőgárda mintha összefogott volna, hogy magyarázatával semlegesítse a ma már film- történeti nagy mulattatok eleven ötleteit. Szerényebb vállalkozás volt a szegedieké, a siker mégsem maradt el. Adolphe Adam néhány áriája ma is népszerű, balettje, a Giselle nálunk is állandóan műsoron van, s 53 dalműve között A nürnbergi baba címűt sem nyelte el a feledés. Zenéje nem nagyigényű, de kellemesen hat, s jól választott a szegedi Kisopera Társulat, amikor műsorra tűzte, mert több, mint zenetörténeti érdekesség. A fiatal énekesek, — Szilágyi Béla, Tóth Márta, Or- dögh József, Vajda Julianna — méltó utódai a nagy elődöknek. ••• A karácsonyi műsor nagy eseményének ígérkezett a Háry János történetét feldolgozó rajzfilm, amit nagy nevek fémjeleztek: Ferencsik vezényelt, Takács Klára, Mészöly Katalin, Sólyom-Nagy Sándor énekelte Kodály dalművének néhány részletét. Garay alaptörténetét az teszi maradandóvá, hogy meg tudta őrizni az elbeszélés frisseségét, az élőszó közvetlenségét, s a borissza baka szavai nyomán mi is úgy érezzük, legjobb ha elhisszük kalandjait, mert a borközi vidámságnak nem kell számonkérnie a hitelességet. Ellentétben a János vitézzel, ez nem folyamatos történet, hanem kalandok sorozata, melyben a társaság tagjainak is fontos szerep jut. „A legjavát elhagyta” — Jciált fel a furfangos diák, majd a költő biztatja az obsitost, hogy mesélje el, „mint s hogyan járt el kend Bécsnek városában.” Már a Harsányi—Paulini feldolgozás — a dalmű alapja — nehezen birkózott meg a „kalandokkal”. Harsányi, aki jól tudta a mesterséget, két új szereplőt is állított a darabba, s Ebelasztin lovag és Generális Krucifix mellett egy népi figurára is szüksége volt legalább azért, hogy legyen, aki elénekli Marci kocsis dalát. A keret Garayé, de itt is már csak lazán fogja egybe a többszínhelyű cselekményt. A rajzfilm a daljátékból indul ki, s a kötetlen eszközök jóvoltából akár hozzá is tehetne (kaland a stájer hegyekben, Mantovában), de inkább elvesz belőle, a keretjáték pedig szegényes gúnyrajzzal kísért monológ lesz, végképp elrugaszkodva a Háry-legenda valóságos helyszínétől. Végig az volt az érzésünk, nemcsak az eredeti (a Garay „ős” történet vagy a daljáték) jókedve hiányzik a rajzfilmből, hanem az elbeszélés megjelenítése is, ez pedig a forgatókönyv áthidalhatatlan hibája, akkor is, ha a figurák maguk is inkább karikatúrába hajlanak. Semmi kétség, Walt Disney után is lehet jó rajzfilmet csinálni, ebben az esetben azonban a készítők népes csapatának nem sikerült. Gyakran még rajzban sem, mert például a toborzót a huszárok olyan ügyetlenül járták, mintha nem is huszárokról s nem is toborzóról lenne szó. Ami marad: Kodály zenéje, s Ferencsik vezénylésével a szólisták, zenekar, énekkar ezúttal is olyan biztosan és szépen szól, mintha az újjáépített Operaházban lennénk. **• Szerencsésebb vállalkozás volt a Krúdy Gyula regényéből készült Tizenhat város tizenhat lánya, ami a rendező Katkics Annának bőséges lehetőséget adott egy látványos történelmi kalandfilmhez, szép tájakkal, kosztümös felvonulásokkal, látványos csatározásokkal. A főszerep Marosi Lászlónak és kaszkadőr-csoportjának jutott, szemmel láthatóan nagyon élvezték a nem mindennapi játékot, s minden műfajban alkalmuk volt bemutatni, hogy mit tudnak. A regény nem tartozik a Krúdy-művek legjobbjai közé, inkább egy történelmi tény köré szőtt romantikus tréfa. Zsigmond király 1412-ben elzálogosította a szepessé- gi városokat, valamint Lublót, Gnezdát és Podolint a lengyel királynak, egészen pontosan 37 000 garasért, ami abban az időben szép summa lehetett. A városokat csak Mária Terézia csatolta vissza Magyarországhoz 1772-ben, Lengyelország első felosztása alkalmával. Krúdy képzelete fordulatos regényt szőtt Zsigmond pénzügyi zavarából, túszul szedett lányokkal, hős magyar vitézzel s gonosz hajdemákokkal, akiknek azért más szerepük is volt a történelemben. A tévéfilm érdeme (a forgatókönyvet Liska Dénes rta), hogy nem akar több lenni, mint ami, kedves, fordulatos, szórakoztató, jól kiválogatott helyszínekkel, egyben azt is bizonyítva, hogy Krúdy regényei még sok televíziós lehetőséget tartogatnak, bár az is igaz, hogy elbeszélésének sajátos szépsége, leírásainak, hasonlatainak kivételes hangulata átültethetetlen. •** Azzal kezdtük, hogy a családok 93 százaléka... Arra nehéz válaszolni, hogy mindenkit kielégített-e a háromnapos műsor, választék mindenestre volt. Gondoltak az idősekre, volt sport, Dolly, Tarzan és Shakespeare, s volt egy régi magyar film is, amiből kiderült, hogy Hunyadi Sándort érdemes elővenni, Kabos Gyula pedig a kor egyik legnagyobb színésze volt. A zenéről sem feledkeztek meg, láthattuk a vitákat kavaró budapesti fesztiválzenekart, volt balett, s tovább élt a szép hagyomány, ismét felcsendült a IX. szimfónia. Jövőre se legyen rosszabb. CSANYI LÁSZLÓ
