Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1983. december 10. KÉPÚJSÁG 13 Alfréd Könner: fi toluaf nyúl CVETAN ANGELOV: Nyomok a havas udvaron Édesanyám, az udvar!... Nézd: hó borítja vastagon! A tornác, s a léckerítés körül mennyi-mennyi nyom! Ott kakaskánk lépkedett, majd megállt, ugrott egyet. S nyomai e nagy csizmáknak mikor keletkeztek, mondd?! Látom, igaz, nagyapámat: pipázik már, s újságot lapoz a konyhában... Hátrább csak nem Rókakoma járkált? Nem hát, a Sajó... A róka ettől világból kifutna, úgy ám! De ni: gyermeklábnyom. Elsős — itt ment a bátyám. És egy kisveréb ugrált ott, s amott nagy... Rájöttem, lám! „Krá-krá, kráá! Nem jött rá!” — csúnya hang rian rekedten. A kerítés oldalán undorkodó varjú rebben. Vagyis... igen, ma reggel ott ez a rondaság totyogott. Csak édesapám nyomai alig hogy kivehetők. Ez azért van, ugye, mami, mert ő megy el legelőbb?! Fordította: Kiss Benedek Vendi a szokottnál korábban ébredt. Kipattant az ágybál, és kitárta az ablakot. Első pillantásra a fehér mar- garétaágyásra esett, a margarétákról a tűzpiros csipkerózsákra ott a kapu előtt. Onnan a harangvirágokra vándorolt a tekintete, oda a kerítés tövébe, s végül a százszorszépek halmára. És ott — ki ne találjátok —, a halom tetején, egy nyuszi ült, akkora fülekkel, mint egy káposztalevél. Olyannak látszott, mint egy manó, ki a karjait az égre tárja. A legszebb mégis az volt, hogy a két füle közt kelt fel a Nap, kerekdeden, mézsárgán. — Egy nyúl tartja a Napot! — kiáltotta a kisfiú, s felverte édesapját álmából. — Az lehetetlen! — mormogta az apa, és a másik oldalára fordult. — A Nap nélkül nincsen nappal, — súgta Vendi — és dél sem lehet, meg ebéd sem, akkor oda a ikompótom is! Az apa résre nyitotta szeméit, felkelt az ágyból és kipillantott. A nyúl még mindig a halmon ült, fülei közt a Napkorong. Az apa mormogott. — Nem kell aggódnod miatta, az csak a látszat, hogy a nyúl tartja a Napkorongot. A nyúl valóban ott ül a dombocskán, de a Nap mögötte, a háttérben van. — És ez biztos? — Ráncolta homlokát Vendi. — Nézz csak ide a vízbe! — szólt az apa. Vendi odapillantott. A Nap a víz tükrén csillogott, akár egy jókora aranyrög. — Itt aztán biztonságban van! — nevetett az apa — ide nem jöhet be egy tolvaj nyúl sem! Már nem kell az ablakiból lesned! No, de most mars vissza az ágyba! Vendi visszabújt a párnák közé, de úgy, hogy a víztükröt láthassa.' — Az lenne csak valami — mormogta az apa, s Vendit az orráig betakarta. Nemsokára egy parányi felhő takarta el a Napot, s a csillogás eltűnt. — Oda lett a Nap! — Kiáltotta Vendi, mialatt kirán- cigálta a párnát apja feje alól. Az neheztelt, de újra kibújt az ágyból. Kitekintett. A nyúl még mindig a dombocskán ült, s úgy tett, mint aki cisak arra vár, hogy az ég a földre szálljon. A fülei közt ott függött a Napkorong, ugyanúgy, mint annak- előtte, kerekdeden, .mézsárgán. — El kell fognunk! — súgta Vendi. Fellapozunk a dombra és ráijeszitünk! — azzal magához vette a sarokból a dugóspuskáját és hálóingben, mezítláb elindult. — Egy kurta séta után majd felhagy vele! — (gondolta az apa. Átvágták a kenten, át a margarétaágyáson is. Átbújtak a tűzpiros csipkerózsák alatt. Átgázoltak a harangvirágokon, s felkapaszkodtak a százszorszépek halmára, óvatosan, akár a nyesi Ott Vendi vette a puskáját és lőtt. A dugó repült a levegőben és épp ott találta el a ny.ulat, áhol az a legcsiiklan- dósább volt, a hóna alatt. A nyuszi hangosan felikacagott. Már a hasát is fogta a nevetéstől, csak úgy rezegték a fülei. A Nap, mintha az irhájába lett volna szőve. A nyúl nemsoká abbahagyta, s ismét biztosan állt akár egy fa. — Most ráijesztünk, akármi is történjék! — mondta az apa. Háromig számolok, s akkor lerohanjuk! Ám váratlanul egy énekhang csendült fel mögöttük. A fűben Vendi kishúga, Katinka ült, — aki titkon utánuk lopózott — s virágokat szedett csokorba. Margarétát, csipkerózsát, harangvirágot és százszorszépet. Ö énekelt: „Állj már meg napocska, hadd nézzek szemedbe! akár sárga, akár fekete az fehér vagy szürke, zöld vagy piros, de akkor is, ha égszínkék!” A nyuszi először a bal, majd a jobb fülét hegyezte. Katinka olyan szépen énekelt, hogy már az első taktusok után lekonyította a bai fülét, hogy jobban halljon. Az utolsó ütemnél a jobbat is, s így a Napocska kiszabadult. Föléb-ük libbent, nagy volt, kerek és mézsárga. Amikor az ének elhallgatott, a nyulacska komótosan odébbállt. — Hát ez meglenne! — mondta apa felszabadultan, végre reggelizhetünk! Vendi még felkapaszkodott a halomra, s a napkorongért nyúlt. — A napocska a nyuszinak kissé magasan van, meg az olyan kis lurkóknak is mint te vagy! — kiáltotta Katinka és intett a Napnak. Az egyre emelkedett. Jókedvűen ikákacagta a nyú fvadászok art, meg aztán egy ilyen csodás daliammal füléhen, nem is lehetett szomorú. (Németből fordította: BAYER BÉLA) BODNÁR ISTVÁN: Tenyerem dísze Elhalnak zöldelő zászlai a nyárnak tömjénző pompával zárul a felvonulás Bíborpalástját ölti fel a domb Máglyára készül a rőzserakás Sárga a nap Emlőnyi fürtök Seregélyfelhő száll meg szétomol Venyigék ezüstje kibuggyan Fejkendő búvik az almafák alól Tenyerem dísze mi rabul ejt megkésett hamvas kék szeder Mellényzsebemben ittmaradt madár ünnepi dalt fütyöl énekel Körtalány Helyezzétek el a kis körökbe az Intői 12-dg terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek összege a külső gyűrűben duplája legyen a belső négy kör számainak öszszegénél, továbbá ' a belső gyűrűbe csak négy egymást követő számot helyezhetünk. Milyen számok kerülnek a belső gyűrűbe? Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a következő: „Ne igyál előre a medve bőrére!” Dörmögőék játszóháza Hogyan lehet vele játszani? Kivágással, hajtogatással, ragasztással és kifestéssel készül a mackók ágya, a hátukra adható hátizsák, az öntözőkanna és több más eszköz. Lehet a mackókkal bábozni; lehetnek kabalababák; készíthető részükre mackóbarlang és játszósarok. MISZLAI GYÖRGY: Építkezés Egymás fölé sorakoznak a téglák: pirosak, kékek, zöldek, citromsárgák. Készül az égigérő palota, a „kismackónak” börtön-kaloda ... Építője: Adám, az ezermester. Ám, ferdén épül a fal most az egyszer, még el sem készült, — már inog a ház, és összeomlik ... Bedől a garázs.. Ám, építője nem csügged el most sem. Űjra épít... S percek alatt, hogy hogysem az asztalból kinő egy büszke vár. Szilárd ... Vihar se birkózza le már!... A kőmíves dolgozik szorgos kézzel. S ha készen a vár,: bontja is már széjjel, s újat épít föl pillanat alatt. Még álmában is rakja a falat!... A KSH-SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja FELVESZ egyműszakos munkakörbe — SZÁMÍTÓGÉP-PROGRAMOZÓT szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel vagy több éves gyakorlattal: kétműszakos munkakörbe: — MÁGNESES ADATRÖGZÍTÉSBE KISGÉPTERMI MŰSZAK VEZETŐT középfokú iskolai végzettséggel, legalább 5 éves csoport vezetői gyakorlattal, (Számítástechnikai gyakorlattal előnyben.) — ADATRÖGZÍTŐT 8 általános iskolai vagy középiskolai végzettséggel, — TÁBLAELLENÖRT középfokú iskolai végzettséggel. háromműszakos munkakörbe: — SZÁMÍTÓGÉP-KEZELŐT (OPERÁTORT) középfokú iskolai végzettséggel, Jelentkezni személyesen, vagy írásban részletes önéletrajzzal lehet az alábbi címen: 7100 Szekszárd, Wesselényi u. 15. Tel.: 16-822. (117) A dombóvári UNIÓ Ipari Szövetkezei 1984. évre SZABAD KAPACITÁST ajánl fel: építőmesteri, központifűtés-szerelő, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, bádogos, festő-mázoló, tetőfedő (lágy, kemény), épületüveges, épületasztalos, melegburkoló, fa házszerelő munkák kivitelezésére. Érdeklődni: Pfisztner Béla előkészítő-csoportvezető Unió Ipari Szövetkezet 7201 Dombóvár, Köztársaság u. 10. Telefon: 13-73, 10-14. Távhívás: 74-16-378. Telex: 13-319. (28) (1910.)
