Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. december 7. Találkozás a Tv-ben A televíziót természetesen lehet szidni, de élni ma már nehezen tudnánk nélküle. A családok 95 százalékának van tv-je, ami azt jelenti, hogy meghitt családtagunk lett, azzal együtt, hogy néhány is­métlődő arcon, akárcsak a magunkén, felismerjük az idő múlását. Kimondatlanul is ez a gondolat vezette dr. Korni- desz Mihályt, a Tv elnökét, amikor hangsúlyozottan ba­ráti találkozóra hívta meg azokat, akik rendszeresen foglalkoznak lapjainkban a televízió műsoraival, vagyis a kritikusokat. A televízió hetenként átlag 85—90 órányi műsort sugá­roz, aminek megközelítően 30 százaléka ismétlés. Sok ez az arány, vagy kevés? Nehéz megmondani, mert az embe­rek időbeosztása meglehető­sen változó, s mindenki saj­nálja, ha egy jó műsorról — gyorsan híre megy — lema­rad. A műsor összetételén ugyanígy lehet vitatkozni: 26 százalék foglalkozik politiká­val, a kulturális, ismeretter­jesztő, szórakoztató műso­rok 60 százalékot jelentenek, sportra tíz, reklámra három százalék jut. A számok ter­mészetesen önmagukban ke­veset mondanak, már csak azért is, mert az a bizonyos hatvan százalék is vegyes összetételű, színházi közvetí­tés is éppúgy van benne, mint a saját összeállítású ka­baré. A néző igénye felől vizsgálva, a jókedv iránt nyilvánul meg a legnagyobb igény, a humor pedig elég sok kívánnivalót hagy maga után, bár azt mondják, az egész világon hiánycikk. Tizenöt évvel ezelőtt nyi­tották meg Zalaegerszegen a népi építészet első szabad­téri múzeumát, a Göcseji Fa­lumúzeumot. A tájegység né­pének építészetét, életkörül­ményeit bemutató gyűjte­Még egy adat, amit ugyan­csak dr. Kordinesz Mihály mondott el: egy felnőtt he­tenként átlag 14 órát tölt készüléke előtt, ami önmagá­ban nem is sok, bár az eltéré­sek személyenként óriásiak, ez pedig azt is jelenti, hogy a minőséget illetően nehéz egységes véleményt kialakí­tani. Mi az, ami hiányzik? A klasszikusok nincsenek elég­gé jelen a tévé műsorában, s ez különösen fontos, amikor riasztó hírek érkeznek arról, hogy az olvasási kedv csök­ken, s valószinűleg egyre töb­ben vannak, akikhez a világ- irodalom alapművei sem jut­nak el. Többen szóvá tették, hogy a tévé nem kapcsolódik be eléggé a magyar szellemi életbe, a Stúdió adásaiban sok a filmelőzetes, de kevés szó esik könyvről, folyóira­tokról, amelyek pedig tükrö­zik szellemi életünk mozgá­sát. Ugyanakkor anyagi, tech­nikai gondok is nehezítik a munkát, s ennek tudható be, hogy a jelenlegi évi 50—60 tv-játéknál többet nem tud­nak készíteni, az viszont — tehetjük hozzá — már nem anyagi kérdés, hogy a meg­valósuló tv-játékok milyen színvonalúak. Vannak tervek, a jövő év­ben például megkezdik az árpádházi királyok történeté­nek feldolgozását, javítani akarják az ifjúsági műsoro­kat, s a feladatok között sze­repel az is, hogy képszerűb- bé tegyék a magazin jellegű műsorokat. c s. mény 22 községből került je­lenlegi helyére, a Zala folyó holt ágához, ahol eredetileg csak a vízimalom állt. A másfél évtized alatt 750 ezer érdeklődő kereste fel a za­laegerszegi skanzent. Gottvald Károly kiállítása Bonyhádon, a Vörösmarty Ifjúsági és Művelődési Köz­pontban december 5-én nyi­tották meg Gottvald Károly Riport 1760 MW születéséről című kiállítását. A megnyi­tón Farkas Pál szobrászmű­vész méltatta Gottvald Ká­roly munkásságát. Gottvald Károly lapunk fotócsoportjának vezetője, aki fotóriporterként 1973-tól kí­sérte figyelemmel a Paksi Atomerőmű építését. Kiállí­tásán azok a fotói láthatók, amelyek a beruházás indulá­sától az erőmű beindulásáig örökítik meg az itt dolgozó embereket. A kiállítást december 30-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. A Botond klubban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bonyhádi Botond Cipő­gyár klubkönyvtárának gaz­dag őszi évadja volt. Októ­ber 19-én Márványi György külpolitikussal találkoztak a klub tagjai. November 22-én az „olvasó ifjúságért” há­roméves akció záró aktusa­ként Veres Pál látogatott a Botond klubba. November 30-án „A tenger” és még na­gyon sok könyv néoszerű írója, Fehér Klára járt Bony­hádon és tartott 130 fő rész­vételével író—olvasó talál­kozót, amit az írónő előadása és a sok hozzászólás tett családias jellegűvé. HORVÁTH JÓZSEFNÉ könyvtáros Kulturális beruházások Az idén új oktatási épü­lettel gazdagodott a Buda­pesti Műszaki Egyetem és a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, elkészültek a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem tanszéki épüle­tei és a könyvtára is — egye­bek között erről és más kul­turális beruházások helyzeté­ről tájékoztatták a Művelő­dési Minisztériumban az MTI munkatársát. , Az 1983/84-es tanévtől né­pesült be Békésen a 16 tan­termes gyógypedagógiai in­tézet, Debrecenben pedig egy speciális nevelőotthont adtak át, Pásztón és Kecske­méten az év végéig készül el a gyermekvédelmi és gyógy­pedagógiai intézet. A négy új intézmény együttesen 560, különleges nevelésre szoruló gyermeket tud fogadni. Az idén számos kisebb felújí­táshoz és nagyobb rekonst­rukcióhoz is hozzáfogtak az építők. Egyebek között el­kezdődött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem központi épületének korszerűsítése, e munkával várhatóan 1986-ra készülnek el. Már dolgoznak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szerb utcai épületének át­építésén, az ELTE természet- tudományi kara lágymányo­si épületcsoportjának alap- közművesítését pedig a jövő év első felében kezdik el. Számos kulturális beruhá­zás átadása jövő évben vár­ható. Idén az operaházi fel­újításra az 1,3 milliárd forint összköltség több mint egy- harmadát használják fel, s a dalszínházát 1984 őszén tel­jes pompájában átadják a közönségnek. A Budavári Palota F-épületébe a jövő év elején költözhet be az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár, s az intézmény — a tájékozta­tás szerint — 1984 végén már fogadni tudja az olva­sókat, kutatókat. A jövő év második felében készül el Óbuda új közművelődési in­tézménye, a Kismesterségek Stúdiója, amelyben kékfes­tő, bőrös, textiles, fás és ko­rongos kézműves műhelyek, előadó- és kiállítótermek áll­nak majd az érdeklődők ren­delkezésére. Szerkezetileg már elkészült a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem állam- és jog- tudományi karának új épü­lete, itt a belső munkák után, az 1984/85-ös tanévben megkezdődik a tanítás. / A Göcseji Falumúzeum Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Több neves személyiség szólal meg ebben a szám­ban. Az újonnan induló In­terjúk című rovatban a te­kintélyes belga fizikus, Hja Prigogine egyebek között kijelenti, hogy sokat köszön­het a szovjet tudománynak. Hajdú Péter akadémikus, - a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszék- vezető professzora a két or­szág azon tudósainak együtt­működését körvonalazza, akik a magyarokkal rokon népek nyelvét, történetét, kultúráját tanulmányozzák. Egy leningrádi pszicholó­gus olyan matematikai mo­dellt dolgozott ki, amelynek segítségével újszerűén mér­hető az emlékezet több jel­legzetessége. Erről szól a Lebegyev-egyenlet című cikk. Alekszandr Ragyisesev író és gondolkodó munkásságát és életútját idézi fel a Vi­lágnézetünk alapjai rovat, amelynek új sorozata az orosz forradalmi gondolko­dás előfutáraival foglalko­zik. Ábécé 800 embernek cím­mel az északi sarkkörön túl élő jukagirok legnagyobb te­lepülésének gyermekeiről kapunk hangulatos képet E kis nép szélesebb hazájába, Jakutföld egyik szegletébe kalauzol el a Tundrái szem­le jegyzetfüzettel című anyag. Az új nyersanyagkiterme­lő helyek és egyéb gazdasági 'létesítmények mentén kelet­kező távoli, de modern tele­pülésekről ad áttekintést az Üj városok hona című ösz- szeállítás. Adatokban gazdagon mu­tatja be a Karib-tengerl szi­getországhoz fűződő gazda­sági kapcsolatokat a Kubá­val közösen című írás, mely a latin-amerikai állam ne­gyedszázados fejlődését is körvonalazza. Az integráció tárgyköré­ből merít az Uijanovszki „szálló” vendégek című ri­port is. A KGST Polgári Re­pülési Központjába visz el, ahol számos magyar pilóta is képzésben részesült. Két és fél évi megfeszített munkával állították helyre egy, a klinikái halál állapo­tából megmentett lány agy­tevékenységét a Rosztovi Or­vosi Egyetemen. E küzdelem történetét írja la a Vissza­térés a halálból című cikk. Siket színészek játszanak a moszkvai Mimika és Moz­dulatok Színházában — száj­mozgásukat a halló kollégáik szinkronizálják —, olvasható egyebek között a Hangtalan színészek című tudósításban. Noha. a XV. Európa-baj­nokságon négy aranyérmet szereztek a szovjet tenisze­zők, a hazai szakemberek rendkívül elégedetlenek ve­lük. A sportág gondjait elemzi Aranyérmesek és ag­gályok című írásában Oleg Szpasszkij, az ismert spont- szemleíró. LANYOK.ASSZONYOK A decemberi szám Törté­nelmi barátság című írásá­ban beszámol a Krimi-terü­let és Bács-Kiskun megye immár több mint két évtize­des testvérkapcsolatáról. Az idén nyáron adott ott­hont a magyar diákok egy­hónapos orosz nyelvi táborá­nak. A nyelvtanulást moszk­vai egyetemisták is segítet­ték. Egyikük, I. iNoszov szí­nes beszámolót írt a vidám táboréletről, magyarországi élményeiről. A decemberi számban el­kezdi, s a továbbiakban foly­tatásokban közli a lap Anna Gagarinának, Jurij Gagarin édesanyjának visszaemléke­zéseit. Az idős asszony fel­idézi családjuk történetét, a világ első űrhajósának gye­rekkorát, Csillagvárosig ve­zető útját. Egy csukcs település, az Ojempak szálláshely életé­vel és lakóival ismerteti meg az olvasókat V. Hrisztofo- rov érdekes írása. A szerző hosszabb időt töltött a zord északi tájon, megismerte és megszerette lakóit. A Lányok, Asszonyok szer­kesztősége kerekasztal-be- szélgetést szervezett arról, hogyan védik a Szovjetunió­ban a dolgozó nők érdekeit. A. Boriszova összeállítása a tanácskozáson elhangzott vé­leményeket, megállapításo­kat eleveníti fél Az orvostudomány új táv­latai című rovat ezúttal na­gyon érdekes témával, reani- mációval, az újjáélesztéssel foglalkozik. Most a megszokott mellék­leten kívül külön mesemel­lékletet is tartalmaz — ezzel kedveskedik a gyerekeknek karácsonyra. szputnyik Ismerjük fel a fenyegető veszélyt! — ezt a címet vi­seli a folyóirat indító anya­ga. Amikor a vezércikk író­dott, az amerikaiak grenadai agressziójáról a világ köz­véleménye még nem tudott. De az újságíró már akkor ezt írhatta: „...vajon nem készü- lődik-e jó irányban teendő fordulat Washingtonban ? Most kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy minden körülményt figyelembe véve, efféle fordulatra semmi re­mény. Mi több, tapasztalva, hogy Washington milyen messze merészkedett immár nagyhatalmi ambícióiban, igencsak kétséges, hogy mű­ködnek-e ott még bármiféle fékek, és nem lépik-e át azt a határt, amely előtt minden józanul gondolkodó ember­nek meg kell torpannia?” A Kamcsatka térségében 1983. szeptember 1-i éjsza­kán történt légi incidens jól ismert a közvélemény előtt. Ám a történtek rendszerbe foglalása és a hátterek meg­világítása ma is érdeklődés­re tarthat számot. A Szput- nyikban a Krasznaja Zvezda anyagai nyomán készített, „Az igazság és a hazugságok a dél-koreai repülőgép ka­tasztrófájáról” című össze­állítás szerzője leszögezi: „Eljön az idő, amikor majd a titokról lehull a lepel, Elő­kerülnek ennek a provoká­ciónak is a konkrét szerve­zői, nevekkel, keresztnevek­kel...” A múlt század végén és a huszadik század elején Nyu- gat-örményország a török szultánság fennhatósága alá tartozott. A hatóságok pa­rancsára csaknem teljes egé­szében kiirtották az őslakos­ságot. • Kis részük idegenbe menekült. Szilvá Kaputnyikjannak, az ismert örmény költőnőnek „Népem, hazám, korom” cí­mű írását közli a lap. Az írónő tagja a külföldi örmé­nyekkel kapcsolatot ápoló bi­zottság elnökségének. Ebben a minőségében 'sokat utazik külföldre. Ilyen szempont­ból is rendkívül figyelemre ■méltó a cikk. A nagy történelmi esemé­nyek iránt érdeklődők szá­mára valóságos csemege a „Teherán '43: a nagy lehe­tőségek modellje” című ta­nulmány, melynek szerzője Valentyin BenezSkov. A cikkben olvashatjuk: „Joszif Sztálin, Franklin Roosevelt és Winston Churchill hár­masban, első ízben 1943. no­vember 28-án találkoztak Irán fővárosában. Bajosan lehetne egymáshoz kevésbé hasonló embereket találni, mint a nagyhatalmak eme volt vezetőit... A történészek többsége a. teheráni konfe­rencia eredményeit úgy ítél­te meg, mint a Hitler-elle­nes koalícióhoz tartozó orszá­gok katonai együttműködé­sének tetőpontját. Ez csak részben igaz.” Az utolsó tö­mör mondatot részletesen is megmagyarázza az írás. Gallina Nyekraszova „Kő­oroszlánok lencsevégen” cí­mű riportja az ősi nyugat­ukrajnai városba, Lvovba kalauzolja el az olvasókat. Jevgenyij Kurennoj „Piszt­rángvadászat” című cikke távolabbi kirándulásra invi­tál: Szibériába, a Menza fo­lyó partjára. A cikket a szer­ző így vezeti be: „Minden horgász álma, hogy horgára akadjon egy kecses piszt­ráng. A szibériai pisztráng súlya a nyolcvan kilót is el­érheti. Kifogása már nem is halászat, hanem inkább va­dászat a javából...” A Könyvespolc rovatban közölt „Landau emlékét idézve” című visszaemléke­zésben a barátok és kollégák egy csodálatos ember élet­útját idézik fel. Lev Landau, a huszadik század kiváló tu­dós-fizikusa már tizennégy éves korában egyetemi hall­gató volt — mégpedig két karnak a hallgatója. Alig húszévesen már világhírű tudós, 38 éves korában a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagja. Majd egy nagy törés az éle­tében: 54 éves korában autó­baleset érte. Az orvosok és fizikusok az egész világon összefogtak megmentéséért. A visszaemlékezések szerzői: Elevter Andronikasvili aka­démikus és Maja Besszetráb. A Nöbel-díjas szovjet fi­zikusnak sok jó barátja volt világszerte, és talán ennek köszönhető, hogy Landau! ■többször is visszahozták az életbe a klinikai halál tor­kából. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom decem­berben Iván Turganyevre emlékezik, halálának 100. évfordulóján. A XIX. század nagy orosz írójának népsze­rűségét és jelentőségét bizo­nyítja, hogy majd minden művét már életében lefordí­tották Magyarországon, re­gényei és elbeszéléseinek többsége pedig új, mai for­dításban is olvasható. A fo­lyóirat decemberi száma két elbeszélést közli új fordítás­ban: az Andnej Kóloszovot Soproni András, A párbaj- hőst Harsányi Éva ültette át magyarra. Mindkét elbeszé­lés Turgenyev fiatalkori mű­vei közé tartozik, romanti­kus szerelmi történetet me­sél el, ugyanakkor realiszti­kusan ábrázolja a korabeli vidéki nemesség életét. Drámái közül Kegyelem­kenyéren című, két félvoná- sos színművét közli a folyó­irat Nikodémusz Elli új for­dításában. A darab szintén a vidéki nemesség életét mutatja be sok valósághűen ■megformált, jól egyémitett és mégis tipikus figura segítsé­gévéi. A Visszaemlékezések Bje- linszkijre című Tungenyev- esszé magyarul mind ez ideig nem jelent meg, most Makai Imre fordításában olvasha­tó. A XIX. század első felé­nek kiemelkedő kritikusát úgy mutatja be Turgenyev, hogy közben rávilágít a kor­szak irodalmi-történelmi ese­ményeire, mintegy belülről ismertetve meg az olvasót irányzatdkkal, történelmi és irodalmi személyiségekkel, eszmei áramlatokkal, irodal­mi vitákkal. írvan Turgenyev irodalom­történeti- jelentőségét több külföldi és magyar szerző méltatja a folyóirat új szá­mában. Anatolij Ananyev, D. Zöldhelyi Zsuzsa, Tamara Motiljova, Vlagyimir Kule- sov és Sztanyiszlav Satalov tanulmányain kívül Hege­dűs Géza és Molnár Géza írását, szovjet és külföldi írók vallomásait, továbbá Fauli.ne Viardot több levelét közli a Szovjet Irodalom a „regényírók regényírójáról”. Az emlékszámot részletes Turgenyev-bibliográfia .teszi még teljesebbé. Csődéi ház Vízimalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom