Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
f a Képújság Moziban Tanmese az asszlélekről Szívem szerint sokkal ero- tikusabb címet adtam volna jegyzetemnek, ám a .nyomtatott szöveg egyelőre még nem viseli el a hétköznapi mértéket áthágó merényletet. Így kénytelen voltam kompromisszumot kötni önmagámmal, és nem azt írtam főcímként, hogy: „Tanmese a tarisznyarákról”. Igazán jó filmet készített a brazil Brúnó Baretto a világhírű latin-amerikai író, Jorge Amado regényéből. A Flór asszony és két férje címen vetített, több mint másfél órás brazil filmalkotás egyben szórakoztató is volt. Javára írandó néhány tény. Elsőként: a történet mindvégig emberközeli és követhető. Másodikként: igazán nem tengünk .túl olvasmányélményekben és információkban a latin-.ameri.kai emberek életéről és érzéseiről. A brazil és a szomszédos országok lakóinak hagyományairól. a népszokások és a vallás korszakot és gondolkodást meghatározó erejéről. Ez a film ebben is segített bennüniket. Harmadikként: a Flór asszony és két férjén — és természetesen a filmen is — végigvonuló derűs, egészséges, szenvedélyes szexualitás igazán senkinek nem lehet idegen vagy felháborító. Még annak ellenére sem, hogy a kiváló jellemszínészi alakítást nyújtó Jósé Wilker (Vadinho) a film háromnegyed részében leginkább tiszteletlen, de a vérbő, élettel teli testrészét mutatja a íjiozinézőknek. A filmvászonra átigazított Amado-mű az asszony! lélek legrégibb vágyát jelenítette meg. Miért nem lehet egy asszonynak egyben konszolidált, mindent megértő és a háztartási munkában is segítő férje, aki ugyanakkor apollói — testű, szenvedélyes, hétszerismótlő szerető? Nem célom ismertetni a film tartalmát. Márcsak azért sem, mert akiknek szándékukban áll e harmadik helyáras filmet megtekinteni, azok elől nem lövöm le a poént. Emellett pedig bármennyire is szexes ez a film, éppen a látvány miatt nem szólok róla egy mukkot sem. Az utóbbi időben filmforgalmazásunk jóvoltából szerencsénk volt .jó néhány kevésbé ismert .latin-amerikai filmet megnézni hazai mozijainkban. A Flór asszony és két férje közülük talán a leg- remekebb. Mert ebben a filmben — igaz, hogy a világhírű író jellegzetes stílusjegyeként — igazán fellelFlór asszony esti fogadásra hívja meg a városka papját hető az óceán másik fertályán élő emberek varázslásba vetett hite. Az ésszerű és a transzcendens valóság keveredése egy időben, a történések szerves részeként. Flór asszony eltemetett egy iszákos-ru lettki rály- bordély- háza-fejedelme, ámde szenvedélyes és szerető férjet. A gyász után talált magának egy kimért, hideg, cetliket a bútorokra ragasztó és a szexuális teljesítésben alig megfelelő negyvenkét éves patákáriust. Flór asszony Vadinho mellett szenvedett: (?!), Theodoro (Mauro Mendonca) oldalán pedig mímelte a boldogságot. Asszony! választ kaptunk rá, hogy melyik kellett tarisznyarákjának, minden történés mozgatójának. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Könyv Rádió A népi demokrácia ellenzéke A népi demokratikus átalakulás kezdeteit feldolgozó történetírás igényes munkával gazdagodott. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent dr. Izsák Lajos Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944—1949- c. kötete. A szerző arra vállalkozott, hogy... „bemutassa a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton kívüli ellenzéki pártok... politikai pályafutását, programjait, céljait és törekvéseit a népi demokratikus fejlődés időszakában...” — olvashatjuk a könyv bevezető, ajánló soraiban. A vállalkozást a hiánypótlás tudatos vállalása teszi jelentőssé. A szerző — aki az ELTE új- és legújabbkori történeti 'tanszékének decen- se — olyan művet ad a történelemmel foglalkozó oktatók, a tanulóifjúság, de valamennyi történelem iránt érdeklődő Olvasó kezébe, amely széles dotkumenitumforrásra támaszkodva érvel és elgondolkodtat. Az olvasó előtt feltárul a felszabadulást követő időszak magyar történelmének minden jelentősebb sorsfordító mozzanata. Érzékelhetővé válik, hogy a nemzet sorsát a különböző politikai erők milyen irányba .akarták vinni. A szerző árnyaltan mutatja be a népi demokratikus átalakulás polgári ellenzékének politikai, gazdasági és ideológiai törekvéseit. Olyan politikai erők szerveződésének lehetünk .tanúi, .amelyek a magántulajdonon alapuló polgári társadalmat tűzték zászlajukra. Ízelítőt kapunk az ideológiai, politikai és gazdasági eszközökkel folyó, esetenként .nagyon kiélezett küzdelemről. Meggyőződhetünk arról, hogy a polgári életvitelt hangsúlyozó eszmerendszerek abban az időben milyen hatással voltak a magyar társadalom különböző rétegeire. A szerző dokumentumokra .támaszkodva bizonyítja be, hogy a különböző politikai tömörülések tudatosan építettek a népesség vallásos és magántulajdonosai érzületére. Ezzel magyarázható, hogy még az illúziókra építő legzavarosabb ideológiák is átmeneti követőkre találtak. A könyv lapjain a korabeli Tolna megyed események is fel-fel bukkannak. Az olvasó választ kaphat olyan kérdésekre, hogy milyen visszhangja volt egy-egy nyíltan jobboldali politikai tömörülés zászlóbontásának. Nyomon követhetjük például Sulyok Dezső Magyar Szabadság Pártjának cikói indulását, majd zajos, helyenként botrányokba süllyedő pályafutását. Áttekinthetjük a Pfeif- fer Zoltán által életre hívott Magyar Függetlenségi Párt és a Barankovics-féle Demokrata Néppárt szereplését. Ugyanakkor megismerhetjük a munkáspártokkal szimpatizáló, a történelmi realitásokkal jobban számoló radikális városi értelmiség útkereső kísérleteit, pártalakítási törekvéseit is. Különösen figyelmet érdemel az 1947 tavaszán-nyarán lezajló politikai-gazdasági-társadalmi válság elemzése, a jobboldali pártalakítási kísérletek sikere, az 1947-es országgyűlési választások tanulságai. Az erőviszonyok elemzése során bepillantást nyerhetünk a baloldali pártkoalíció belső feszültségeibe, a jelentős tömegbázissal rendelkező Független Kisgazda- párt szétesési és elszigetelő- dési folyamatába. A Magyar Kommunista Pártnak a gazdasági és a politikai élet stabilizálására, és a .népi demokratikus forradalom permanens jellegének megőrzésére irányuló erőfeszítése csak ebben a környezetben válik igazán érthetővé. A szerző azzal is számol, hogy ma még közöttünk élnek .azok, akik tevőleges részesei voltak ennek a korszaknak. A könyv az összefüggések keresésével segíti az évtizedek alatt megszépült vagy elhomályosult emlékek felidézésében és pontosításában. Akikben a könyv olvasása közben kételyek támadnak, annak a szerző a szembesítésre is módot .ad. Mellékelte a polgári ellenzéki pártok korabeli programjait és kiáltványait. Izsák Lajos tanulmánya nem .könnyű olvasmány. Aki azonban hivatásból vagy érdeklődésből a felszabadulás utáni történelmünk mélyebb megértésére törekszik, értékes segítséget kaphat. LÁSZLÓ PÉTER Hol lakik a boldogság? A rádió két faluműsorát hallgatva az elmúlt héten, ismét úgy kellett megválaszolnom a fenti kérdést, hogy „mindig a másik faluban”. Hosszabban gondolkodva az Alvófalvak és a Falufórum című riportműsorok mondandóján, vissza kellett aztán vonnom a választ, mely ez esetben tételes igazságnak bizonyult. S kissé frivolnak is, lévén, hogy a két, viszonylag rövid riportműsorban nem akármilyen súlyú kérdéseket feszegettek a megszólaltatottak és a választott terepet (Szekszárd város környéki községeit, Sióagárdot, öcsényt, Szálkát, továbbá a három somogyi községet) jól ismerő riporterek. Elkerülendő a szószaporítást: itt is, amott is az élet minőségének adott kereteiről esett szó, így arról, hogyan tágíthatok ezek a keretek, javítandó a helyszínül választott községek lakosságának közérzetét. A szomszédságról szólva gondolom, nemcsak nekem tetszett az a nyíltság, amely- lyel a somogyi vezetők beszéltek Tab mellett két alig ismert nevű kisközség lakóinak problémáiról. Ami a saját házunk fáját illeti, ebben a riportműsorban pedig az volt a megnyugtató, hogy Sióagárd, Ócsény és Szálka helyzetképe megfelelt annak a várakozásnak, amiért ezek a települések város környékiek .lettek és gyarapodók lakosságmegtartó képességükben. Nem célom felmondani tö- viről-hegyire az elhangzottakat, noha bőséggel volt mindkét riportműsorban intézkedéseket követelő és érdemlő — nem riporteri, hanem lakossági — észrevétel, javaslat. Biztatnám inkább a rádiót, hasonló, rövidségük ellenére velős riportműsorok készítésére és sugárzására, mert ezek nélkülözhetetlenek ahhoz a kitekintéshez, mely megóvhatja a vidéken ma élőket a provincializmustól. Színházi esték Filmcsillag Nálunk a 40-es évek végén lett népszerű zeneszerző Dunajevszkij, s népszerűségét hivatalosan is elősegítették, mert a színházakban Dunajevszkij-körök alakultak, hogy elmélyültebben tanulmányozzák munkásságát. Erre nem volt szüksége, népszerűségének is ártott. Jó muzsikus, aki invenció- zusan folytatta azt az operett-hagyományt, ami Offenbachtól Kálmán Imréig, vagy Eisemannig ível, s ezt bizonyítja a Filmcsillag felújítása is, aminek zenéjét közösen írta Miljutyinnal. Az operettből a kaposvári színház előadásában harsány bohózat lett, sok ötlettel és nem kevés iróniával fűszerezve, ami előnyére válik a darabnak, zenének egyaránt. A történet egy szerepre épül: a fizikusnő, akiről filmet akarnak készíteni, időnként hasonmása a szerepét játszó színésznőként jelenik meg, amiből természetesen sok bonyodalom származik, míg végül is mindketten révbe érnek, ahogy az operettben lennie is kell. Ács János ötletei sziporkáznak, Básti Juli pedig kettős szerepében váltogatja tehetsége színeit. Kitűnő Margittal Ági, s mellettük biztos társ Spindler Béla, Dánffy Sándor, Bezerédy Zoltán, Kátay Endre. Szolnokon is játszanak jelenleg Duna- jevszkijt — méltán. A kezdeti túlértékelés után évtizedekig alig csendültek fel melódiái, ami méltánytalanság volt. A kaposvári előadás pedig azt bizonyítja, hogy a Filmcsillag ma is elevenen hat, a siker mindenképp azt igazolja hogy a felújítás szerencsés vállalkozás volt. Cs. L. 198:!. december 6. Tóvó napló Beszélgetések holdvilágnál Suksin mindenekelőtt költő, történetei fölött szelíd líra lebeg, hősei elesettségükben is szeretetre méltók, s a csendes remény élteti őket, hogy valami történik majd velük, amikor talán minden jobb lesz. Ha nem is jobb, legalább elviselhetőbb, de a reménybeli férj veszi a kalapját, az öreg Matvejből pedig csúfot űz, akit házasságközvetítőnek kért fel, de mit is tegyen, amikor a magányos asszony maga is megváltásra vár, hogy legalább öreg napjaira ne kelljen egyedül élnie. Csehov emléke él ezekben a történetekben még humora is a nagy elbeszélőt idézi, s titkuk is egyszerűségükben, nemes emberségükben van. A Moszkvai Kis Színház előadása emlékezetesen szép, Suksin szándéka és szelleme leng felette, akiről tudjuk, hogy nemcsak jeles író volt, hanem a színházban, a film világában is otthonosan mozgott, színész is volt, rendező is. Ezekben a történetekben mégis elsősorban a költő hatott, s a színészek (Horjakov, Kocsetkov, Gluhov) ezt a tiszta lírát tolmácsolták, egyszerű és éppen ezért meggyőző eszközökkel. Jókai Legendakor középpontjában él Jókai, ott látjuk 48 szép napjainak forgatagában, az elnyomás súlyos esztendei alatt ő szava a vigasz, utána pedig évtizedekig az ő regényei jelentik az irodalmi eseményt. Magánéletének is mindig vannak pikáns fordulói, amelyekről az egész ország beszél, mert Laborfalvy Róza iránti szerelme épp úgy beszédtéma, mint második házassága a vonzó Nagy Bellával. Lapszerkesztő, képviselő, a trónörökös barátja, híres borai vannak, svábhegyi kertjében teremnek a legszebb gyümölcsök, s közben ö az ország legolvasottabb írója. Valószínűleg ma is. Pedig a kritika kezdettől fogva fenntartásokkal élt, s bár ő nemegyszer regényei lábjegyzetében is igyekezett magyarázni a valóság iránti hűségét, valószínűleg Péterfy Jenőnek van igaza, aki azt írja, hogy „hősei a realizmusnak csak zsargonját beszélik”, és „mindenben alkalmazkodnak a költőhöz, engedelmeskednek intéseinek, mint közlegény a káplárjának, az ő ötletei nekik — parancs”. így van, olvasói mégsem lesznek hűtlenek hozzá, népszerűsége nem csappan, tehát mindenképp indokolt a tv-vetélkedö; legyen még elevenebb. A művek részletei. az életrajz adatai, a kor eseményei ma sem hagynak közömbösen senkit. A vetélkedő formája erősen hasonlít a rádió műveltségi versenyéhez, ami végeredményben nem baj, az ötlet a családban marad. De ami ott pergő, hasznos, játék volt, itt láthatóságával együtt, vagy éppen azért, lelassul, s a játékszabályok sem egyformán érintik a csapatokat, mert Pápáról telefonálni körülményesebb, mint Pestről. Ez viszont egy másik tv-játékban szerepel, az ötlet onnan való, ami megint nem lenne baj, de nem szolgálja a játék frisseségét, elevenségét. A vetélkedők korát éljük, s természetesen sok az öncélú, a nézőt mérsékelten érdeklő játék. A Jókai- vetélkedő gondolata szerencsés csillagzat alatt született, de lehetne frissebb, elevenebb, látványosabb. Mert a kockaforgatás, a telefonálás, a szétküldött levelekkel ügető futárok igyekezete erre nem alkalmas. A műsor viszont a rendezői hibapontokkal együtt is jó ügyet szolgál, a továbbiakban talán még jobban is. CSÁNYI LÁSZLÓ Aránytalanság a fajsúly körül Hamarosan eredményhirdetésre kerül sor a televízióban. Két hét múlva eldől, hogy vajon ki az 1983-as esztendő elmebajnoka. Vasárnap tartották a második döntőt, melynek győztes^ a korábbi döntő legjobbjával méri össze tudását a képernyő előtt ülők jelenlétében. Bevallom, hogy az Elmebajnokság vetélkedösorozat korábbi adásain hajlandó voltam magam is szurkolni: mert tetszett a műsor ötlete, a rendezése, Egri János műsorvezetése, na és a versenyzők, akik részben a maguk által választott témakörökben feltett kérdésekre, majd az általános kategóriákban föltettekre válaszoltak, illetve igyekeztek válaszolni. Lelkesedésem az utóbbi időben alábbhagyott, sőt, a háborgás kerített a hatalmába. Ugyanis egyre nagyobbak az aránytalanságok a versenyzők maguk választotta témaköröket illetően. Vegyük a legutóbbi adást: egyik szereplő az Anjouk korát, a másik a II. világháború tengeri csatáit választotta. Mindkettő meglehetősen nagy tárgyi tudást, komoly ismeretanyagot igényel. Míg a harmadik társuk Mid Mackó életét és kalandjait „tette” a mérleg másik serpenyőjébe. Amennyiben a Mid Mackót valamiféle alapműnek tekintjük is, minden magyarázat nélkül kiderül, hogy igen jelentős a fajsúlybéli különbség az előbb felsorolt témakörökkel szemben. S ez csak részben írható a versenyző rovására. Leginkább azokéra, akik azt elfogadták, s képernyő elé engedték. Ezzel a versenyzőt, magukat, és a korábban rangos műsort is kissé lejáratták. —hm—
