Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 286. szám ARA: 1,40 Ft 1983. december 4., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) BONYHAD megér EGY BÜCSŰELÖADAST (4. old.) HIGIÉNÉ A BETEGÁGYBAN (5. old.) PÁLYATÁRSAK találkoztak (3. old.) Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle 1983 novemberi számában Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése a szocialista építés szolgálatában címmel, s az 1968-ban megkezdett gazdaságirányítási reform kibontakozásának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szükség, mik ennek az előzményei, az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel ezelőtt világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. Hogy csak két egyszerű példára utaljunk, nem lehet csak új gyárakat, ipartelepek építeni a kukoricaföldeken, ha közben a meglévő és elavulásnak indult régi üzemeket elhanyagoljuk; aligha célszerű új lakótelepek sokaságát tervezni, ha ennek az az ára, hogy a régi házakból álló történelmi belvárosokat a sorsukra hagyjuk. A többi között ezért került előtérbe a gazdaság intenzív fejlesztésének igénye, parancsoló szükségessége, amelyben a minőségi tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli nagy elhatározásunkat keresztezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista országtól eltérően —, ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs két számjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelművé vált, hogy a világgazdasági egymásrautaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való áttérést. Az ipari termelésünk, a nemzeti jövedelem termelésének utóbbi évében lelassult üteme mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellőképpen korunk új, kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására, az 1968-ban megkezdett és ma is napirenden lévő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség. A dokumentum egyébként — sokak várakozásával ellentétben — nem a közgazdasági szabályozórendszer változtatásaira helyezi a hangsúlyt (bár a változtatás legfontosabb követelményeire kitér), hanem a jelenlegi szocialista gazdasági viszonyainkat veszi bonckés alá. A három „főszereplőről”, vagyis az egyénről, a vállalatról, s a szocialista nemzetgazdasági közösségről szólva minden eddiginél részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki, miben érdekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető szerepét a szocialista gazdaságpolitika. A gazdaságirányítás létfontosságú kérdésnek nevezi a vállalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatoknál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpolitika részletkérdéseivel kapcsolatos döntésektől”, viszont — amint vártuk és szükségszerű — leszögezni, hogy „növelni kell a párt szerepét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ezen. Síkraszáll az állam gazdasági funkcióinak árnyalt értelmezése mellett, kiemelve: „különösen fontos a végrehajtó apparátus hatáskörének szűkítése, a gazdálkodás kereteit túlzott részletességgel taglaló jogszabály-alkotás visszaszorítása, továbbá a vállalati gazdálkodásba való gyakori és indokolatlan beavatkozás kiküszöbölése. Emelni kell viszont — az előzőekkel párhuzamosan — a gazdálkodási rend kereteit megszabó hatósági tevékenység és makroökonómiai I munka színvonalát, hatásfokát és tekintélyét”. Végül — az egyén számára talán ez a legfontosabb — kiemelten szól arról, hogy az egész jövedelempolitikánkat annak szolgálatába kell állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lanyha teljesítmény-követelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban is dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgazdász — mégoly okos ember — mélyenszántó gondolatainál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által életre hívott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, megjegyezve; „Napjainkban felgyorsultak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibontakozásukat a párt kezdeményezi”. Más szavakkal egy olyan tanulmányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bontakozik I ki majd vita, s a többi között, mire irányul az 1968- ban elkezdett gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968-ban bevezetett reform alapján létrejött gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését nem tértől és időtől független közegben valósítjuk meg, hanem a népgazdaság nehéz, drámai fordulatokban is bővelkedő közegében, és nem akárkikkel, hanem olyan emberekkel, akik közül nem kevesen évtizedeken át hozzászoktak a lanyha teljesítmény-követelményekhez, akiknek zöme a „teljesítmény” fogalmán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem idegződött be még a kockázat- és felelősség- vállalás és — nem utolsósorban —, akik ma aggódva tekintenek a jövőbe, féltik a több évtized alatt elért szerény jövedelmüket, igen sokra tartják egzisztenciális biztonságukat. Ez egyszerre int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra”. MAGYAR LÁSZLÓ A megye legnagyobb fedett sportlétesítménye Tornacsarnokot avattak Bátaszéken Az iskolai sport céljait is szó lgáló új létesítményt birtok ba vevő diákok valamennyi bemutatója osztatlan sikert aratott. A 7—8. osztályos tanulók bemutatójának egy részlete. Ünnepeltek tegnap a bá- taszékiek. Felépült ugyanis a megye legnagyobb tornacsarnoka. Az első kapavágást követően, 1985. május 22-ie óta eltelt mintegy 18 hónap alatt a nagyközség és társközségeinek vállalatai, üzemei, iskolái 240 ezer óra társadalmi munkát végeztek 10,7 millió forint értékben. Követésre méltó összefogásnak lehettünk tanúi, ugyanis a megyei tanács 5 millió forintos hozzájárulása és a nagyközségi tanács megtakarított 9 millió forintja nem lett volna elegendő a tornacsarnok felépítéséhez. A kivitelező, a nagyközségi tanács költségvetési üzeme a létesítményt 1983. november 30-án adta át műszakilag. A 48x24 méter alapterületű fedett terem Tolna megye egyetlen, valamennyi labdajáték űzésére alkalmas pályával rendelkező létesítménye. így a jövőben nemzetközi versenyek megrendezésére is lehetőség nyílik itt. Az eredeti rendeltetésnek — azaz az iskolai sportnak — megfelelően egyszerre három osztály dolgozhat a függönynyel leválasztható teremrészekben, és ugyancsak kulturált módon öltözködhetnek, tisztálkodhatnak a gyerekek, hiszen hat öltöző (mosdóval, zuhannyal ellátva), továbbá játékvezetői, tanári, gondnoki szoba csatlakozik hozzá. További feladat még a lelátó kialakítása, amelyet mintegy hatszáz néző elhelyezésére terveznek. Az alapok ehhez már megvannak, a munkálatokat folyamatosan végzik. A tegnap délelőtti ünnepélyes avatón ott volt Bátaszék (Folytatás a 6. oldalon) Német nemzetiségi kongresszus Szombaton az MSZMP Pest megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán megkezdődött a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének ‘hatodik kongresszusa, amelyen áttekintik 'az országunkban élő német nemzetiség helyzetét, a szövetség ötévi tevékenységét, és meghatározzák további feladataikat, programjukat. Szende Béla, a szövetség elnöke nyitotta meg a kétnapos tanácskozást. Köszöntötte a vendégeket: Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Burgert Róbertét, ‘az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát vezérigazgatóját, S. Hegedűs Lászlót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát, Varga-Sabján Lászlót, a KISZ Központi Bizottságának titkárát, Szentágothai János akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettest. Üdvözölte a német nemzetiségű lakosok több mint 300 küldöttét. Ezután Gazsó Ferenc kitüntetéseket adott át a szövetség több aktivistájának, a nemzetiségi politika megvalósításáért kifejtett kiváló tevékenységük elismeréseként. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát két, a Szocialista Kultúráért kitüntetést hét aktivista és két német nemzetiségi amatőr művészegyüttes kapta. S. ‘Hegedűs László a Hazafias Népfront kitünte(Folytatás a 2. oldalon) Felújítják, korszerűsítik a bonyhádi pékséget Szeptember elején leállították a bonyhádi központi pékséget, megkezdték felújítását. A Tolnia megyei Sütőipari Vállalat megbízásának generálkivitelezője a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. Azt a feladatot kapták, hogy a régi pékséget szinte földig rombolják le, s építsenek helyén új, korszerű sütödét. Most ennek a nagy munkának az elején tartanak. Metz Rudolf, a TÁÉV művezetője elmondta, hogy a régi épületből minden berendezést kiszállítottak, s ez után fogtak hozzá az új épület alapozáséhoz. A régi helyén, nagyobb üzemcsarnokot, korszerűbb kiszolgáló- részlegeket, és megbízható csatorna- és csapadékelvezető rendszert is építenek. A DÉLVIÉP az alvállalkozó. Istenes Károly művezető irányításával a múlt héten vonultak fel a mélyépítési munkák elvégzésére, melynek összértéke meghaladja a négymillió forintot. Először kiásták az új üzemház alapját, egyik oldalon négy, a másikon hét méter távolságra a régi alapoktól, majd pedig a csatornák vezetékeit rakták le, úgyszintén az összes alépítményt a földbe helyezték. S ezt követte az új épület alapozása. Betonalapot készítenek, erre pedig panelokat raknak, amelyek az új üzemet foglalják magukba. Az új sütödében új gépeket is munkába állítanak, olyannyira újakat, hogy a bonyhádi sütöde legalább tíz évig nem szorul majd korszerűsítésre. A korszerűsítés, jizembőví- tés befejezése a jövő év vége felé várható. —Pj—Gk— A DÉLVIÉP brigádja a tereprendezéshez hordott földet teríti az alapba Az Szem csatornahálózatát már földbe fektették
