Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 307. szám ARA: 1,80 Ft 1983. december 31., szombat Hazánknak rendüle1984 r .._ ok milliónyian hallgatjuk meg ismét Vörösmarty I O : halhatatlan, e nép lelkében gyökerező hitvallását, I ^ ! amely nemcsak címében, hanem egy nemzet szívél-----, ben ^ Szózattá vált. „Hazádnak rendületlenül / L égy híve, oh magyar ...” Régi, szép szokás szerint az új esztendő első perceiben az újévet köszöntő harangzúgás, s a Himnusz után a Magyar Rádióban ez hangzik fel. Mondta már Lehotay Árpád, Beregi Oszkár, Básti Lajos — mondták nagy művészek, akik már nincsenek közöttünk. És mondták, mondják olyanok, akiket ma a magyar színészet legjobbjai között tartunk számon. És mondják majd olyanok, akiik ma még a középiskola padjaiban tanulják Vörösmartyt, akik csak most tanulják a betűvetést és — bizonyosak lehetünk benne — mondják a következő évszázadban azoknak a nemzedékeknek a gyermekei, akik ma még meg sem születtek. „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar ...” Fohász ez és egyben figyelmeztetés, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tudjuk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihlette. A nemzet hitvallásává vált még a költő életében és az is marad, amíg magyarok élnek ebben az országban. Az ősök nagy tetteiből erőt merítve, hazánk rendületlen híveiként vallják: „Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt.” Ez az esztendő úgy köszöntött ránk, hogy a nemzet létéért nem keli aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett csaknem három békés évtizedben létrejött nemzeti közmegegyezés biztosítja, hogy megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadalmunk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számolhatunk népünk túlnyomó többségének a legfontosabb kérdésekben megnyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alapja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézségeit le- küzdjük, terheit elviseljük. A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely — de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló hajókból. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az új esztendő küszöbén elhallgatnék: saját korábbi tévedéseink, mulasztásaink következményeivel, a jobb időkben jelentkező, de akkor szerencsés fordulat reményében a későbbiekre hagyott gondjainkkal ds szembe kell néznünk az elkövetkező 365 napban. A haza iránti hűség, amely a más népeket .becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legnemesebb tulajdonságai közé tartozik, most azt kívánja, hogy 1984-ben, mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy éljünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a megpróbáltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segítve a gondokon, s ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért. Tudjuk valamennyien, hogy már az előző esztendőkben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek, a népjólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemzeti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagyvilágban számos olyan esemény történt, amely a legkülönbözőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága számára is. A válságok sora, amely az egész emberiséget kínozza, hatásaiban átjutott a mi 93 ezer négyzetkilométernyi területet körülvevő határainkon is. A nemzetközi helyzet éppúgy nehezíti céljaink megvalósítását, mint az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazulása, sőt felbomlása. Népünk, szabad országunk életerejét bizonyítja, hogy mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos következményeket. Legfontosabb vívmányunkat, ,az emberek létbiztonságát megőriztük és meg tudjuk őrizni a következő esztendőkben, években is. Annyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felsorolni ds sok volna. A nemzetközi piacok éppúgy kegyetlenek voltak hozzánk, minit az időjárás. S ha szerényebben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is élhetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kormánynak eltökélt szándéka, hogy minden akadály ellenére közelebb hozza az életet a szocialista elosztás gyakorlatához, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elismerést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyességével, leleményességével sokat tesz, az többet kapjon, mint akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követelményekhez. Tudnunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kellett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy részét, de minél rövi- debb ideig hurcoljuk magunkkal hibáinkat, annál előbb takaríthatjuk el az útból az azokból következő, népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk teljesítőképességét éppúgy növekiünk kell, mint hatékonyabbá kell tennünk szocialista rendszerünk intézményeinek működését. Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e haza fiaitól függne, soha nem volna háború a földön. Kis ország vagyunk, s 'bár kormányunk nemzetközi tekintélye nem kicsiny és már sok jó szolgálatot tett az őt megbízó dolgozó nép nevében a világbéke megőrzése ügyének, sok minden hatalmán kívül esik. Mégis abban a szilárd meggyőződésben léptük át a két esztendőt elválasztó mezsgyét, hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellenére az emberiséget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép boldog új esztendőt kíván mindazoknak, akik — éljenek a Föld bármely pontján —, a béke fenntartásában látják 1984 legfőbb célját. em könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe és kezdjük el a munkát 1984-ben. Mit tagadjuk: van aggódnivalónk sorsunkért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel. Az ész, erő, az oly szent akarat, mint nemzetünk történetében annyiszor, ezúttal is egyesül és győzedelmeskedni fog. Elődjeink harcát folytatjuk, új körülmények között, az ahhoz szükséges új módon, eszközökkel. Hűek leszünk e hazához, amelytől any- nyi jót kaptunk már, amelynek annyit köszönhetünk és amelynek adni — kötelességünk. PINTÉR ISTVÁN N Eredményekben gazdag, boldog új évet! NEVETNI — Jó (10. old.) IRODALOM HANGLEMEZEN (10. old.) A KÍSÉRLETI BÉRGAZDÁLKODÁS ELSŐ ÉVÉNEK TAPASZTALATAI TITKAIRÓL VALL AZ EGRI VÁR ... (11. old.) ÜZEMTÖRTÉNETEK ÉS KRÓNIKÁK (11. old.) ÜJDONSÁGOK A SZOVJET FILMSTÚDIÓKBÓL (11. old.) „MÁSODIK LÉPCSŐ” (4. old.) TISZTÁBB LETT — A KÖRNYEZETVÉDELEM (5. old.) ÉV VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) STAFÉTABOT-ATADÓK (1. old.) ,NEKÜNK EZT HOZTA ’83” (7. old.) EGYMÁSRA UTÁLTÁN (8. old.) NÖVEKVŐ PULYKAHÚS- FOGYASZTÁS (12. old.) LOGIKAI JÁTÉKOK (12. old.) LÉPCSŐHÁZI DISZKÓ (13. old.) KÉPZELT RIPORT EGY EDZŐTÁBORBÓL (14. old.) ÖSSZEKÖTŐ SZÁLAK (8. old.) AJÁNDÉKOZÁS ÚJÉVRE (9. old.) TENGERI KONYHAKERTEK (9. old.) , ÚJÉVKÖSZÖNTŐ BULGÁRIÁBAN (9. old.) LEVÉL AEROBIC ÜGYBEN (14. old.) MI KÉRDEZTÜNK — ÖNÖK MELLÉBESZÉLTEK (14. old.) Mai számunkból Tamasi, Tolna megye legújabb varosa