Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 307. szám ARA: 1,80 Ft 1983. december 31., szombat Hazánknak rendüle1984 r .._ ok milliónyian hallgatjuk meg ismét Vörösmarty I O : halhatatlan, e nép lelkében gyökerező hitvallását, I ^ ! amely nemcsak címében, hanem egy nemzet szívé­l-----, ben ^ Szózattá vált. „Hazádnak rendületlenül / L égy híve, oh magyar ...” Régi, szép szokás szerint az új esztendő első perceiben az újévet köszöntő harangzú­gás, s a Himnusz után a Magyar Rádióban ez hangzik fel. Mondta már Lehotay Árpád, Beregi Oszkár, Básti Lajos — mondták nagy művészek, akik már nincsenek kö­zöttünk. És mondták, mondják olyanok, akiket ma a ma­gyar színészet legjobbjai között tartunk számon. És mondják majd olyanok, akiik ma még a középiskola pad­jaiban tanulják Vörösmartyt, akik csak most tanulják a betűvetést és — bizonyosak lehetünk benne — mondják a következő évszázadban azoknak a nemzedékeknek a gyermekei, akik ma még meg sem születtek. „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar ...” Fohász ez és egyben figyelmeztetés, amely soha nem időszerűbb, mint minden új esztendő első perceiben. Tud­juk, a Szózatot a nemzet sorsáért érzett aggodalom ihlet­te. A nemzet hitvallásává vált még a költő életében és az is marad, amíg magyarok élnek ebben az országban. Az ősök nagy tetteiből erőt merítve, hazánk rendületlen hí­veiként vallják: „Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt.” Ez az esztendő úgy köszöntött ránk, hogy a nemzet lé­téért nem keli aggódnunk. Itt, ahol élünk és halunk, a történelem által engedélyezett csaknem három békés év­tizedben létrejött nemzeti közmegegyezés biztosítja, hogy megőrizzük legjelentősebb vívmányunkat, társadalmunk békéjét. Bizonyosak lehetünk benne: 1984-ben is számol­hatunk népünk túlnyomó többségének a legfontosabb kér­désekben megnyilvánuló egyetértésével. Ez lehet az alap­ja annak, hogy a következő tizenkét hónap bizony nem könnyűnek ígérkező feladatait megoldjuk, nehézségeit le- küzdjük, terheit elviseljük. A nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely — de e hely nem mentes a nagyvilág válságaiból ránk háruló hajókból. Az sem lenne méltó a magyar politikai életet immáron évtizedek óta jellemző őszinte légkörhöz, ha az új esztendő küszöbén elhallgat­nék: saját korábbi tévedéseink, mulasztásaink következ­ményeivel, a jobb időkben jelentkező, de akkor szeren­csés fordulat reményében a későbbiekre hagyott gond­jainkkal ds szembe kell néznünk az elkövetkező 365 nap­ban. A haza iránti hűség, amely a más népeket .becsülő és így magyarságát megőrző, annak értékét emelő ember legnemesebb tulajdonságai közé tartozik, most azt kíván­ja, hogy 1984-ben, mint a nehéz időkhöz illik, maradjunk hűek önmagunkhoz. S akármit hoz a jövendő, úgy él­jünk, ahogy élnünk kell. Keményen szembenézve a meg­próbáltatásokkal, a lehető legjobb megoldásokkal segít­ve a gondokon, s ha kell, áldozatot is vállalva, viselve ezért az országért. Tudjuk valamennyien, hogy már az előző esztendőkben lassabban tudtunk haladni a fejlődésnek, a népjólét biztosításának azon az útján, amelyen az 1956-os nemzeti kataklizma után az ország és népe elindult. A nagyvilág­ban számos olyan esemény történt, amely a legkülönbö­zőbb fenyegetéseket jelenti hazánk lakossága számára is. A válságok sora, amely az egész emberiséget kínozza, ha­tásaiban átjutott a mi 93 ezer négyzetkilométernyi terü­letet körülvevő határainkon is. A nemzetközi helyzet épp­úgy nehezíti céljaink megvalósítását, mint az országok közötti normális gazdasági kapcsolatok meglazulása, sőt felbomlása. Népünk, szabad országunk életerejét bizo­nyítja, hogy mindeddig sikerült elkerülnünk az igazán súlyos következményeket. Legfontosabb vívmányunkat, ,az emberek létbiztonságát megőriztük és meg tudjuk őriz­ni a következő esztendőkben, években is. Annyi minden sújtott bennünket a legutóbbi időkben, hogy még felso­rolni ds sok volna. A nemzetközi piacok éppúgy kegyet­lenek voltak hozzánk, minit az időjárás. S ha szerényeb­ben is kell élnünk majd, úgy kell élnünk és úgy is él­hetünk, ahogy lehetőségeink megengedik. Munka és kenyér 1984-ben is lesz. A Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak és a határozatait megvalósító kormány­nak eltökélt szándéka, hogy minden akadály ellenére kö­zelebb hozza az életet a szocialista elosztás gyakorlatá­hoz, hogy a kiemelkedő munka kiemelkedő elismerést kapjon. Más szavakkal: aki munkájával, ügyességével, leleményességével sokat tesz, az többet kapjon, mint akik henyék, tunyák, nem igazán szorgalmasak, s nem tudnak alkalmazkodni az újabb és újabb követelményekhez. Tud­nunk kell: ami tegnap elegendő volt, az mára már kevés, holnapra pedig elégtelen. 1984-re át kellett vinnünk ugyan 1983 megoldatlan feladatainak egy részét, de minél rövi- debb ideig hurcoljuk magunkkal hibáinkat, annál előbb takaríthatjuk el az útból az azokból következő, népünk boldogulását nehezítő akadályokat. Népgazdaságunk tel­jesítőképességét éppúgy növekiünk kell, mint hatéko­nyabbá kell tennünk szocialista rendszerünk intézmé­nyeinek működését. Feladataink megoldásának feltétele a béke. Ha e haza fiaitól függne, soha nem volna háború a földön. Kis or­szág vagyunk, s 'bár kormányunk nemzetközi tekintélye nem kicsiny és már sok jó szolgálatot tett az őt megbízó dolgozó nép nevében a világbéke megőrzése ügyének, sok minden hatalmán kívül esik. Mégis abban a szilárd meg­győződésben léptük át a két esztendőt elválasztó mezsgyét, hogy a nemzetközi helyzet éleződése ellenére az emberi­séget fenyegető legfőbb veszélyeket el lehet hárítani. A magyar nép boldog új esztendőt kíván mindazoknak, akik — éljenek a Föld bármely pontján —, a béke fenntartá­sában látják 1984 legfőbb célját. em könnyű szívvel, nem gondtalanul, de bizakodva léptünk az új esztendőbe és kezdjük el a munkát 1984-ben. Mit tagadjuk: van aggódnivalónk sorsun­kért. Van azonban erőnk és bátorságunk, hogy szembenézzünk a jövővel. Az ész, erő, az oly szent aka­rat, mint nemzetünk történetében annyiszor, ezúttal is egyesül és győzedelmeskedni fog. Elődjeink harcát foly­tatjuk, új körülmények között, az ahhoz szükséges új mó­don, eszközökkel. Hűek leszünk e hazához, amelytől any- nyi jót kaptunk már, amelynek annyit köszönhetünk és amelynek adni — kötelességünk. PINTÉR ISTVÁN N Eredményekben gazdag, boldog új évet! NEVETNI — Jó (10. old.) IRODALOM HANGLEMEZEN (10. old.) A KÍSÉRLETI BÉRGAZDÁLKODÁS ELSŐ ÉVÉNEK TAPASZTALATAI TITKAIRÓL VALL AZ EGRI VÁR ... (11. old.) ÜZEMTÖRTÉNETEK ÉS KRÓNIKÁK (11. old.) ÜJDONSÁGOK A SZOVJET FILMSTÚDIÓKBÓL (11. old.) „MÁSODIK LÉPCSŐ” (4. old.) TISZTÁBB LETT — A KÖRNYEZETVÉDELEM (5. old.) ÉV VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) STAFÉTABOT-ATADÓK (1. old.) ,NEKÜNK EZT HOZTA ’83” (7. old.) EGYMÁSRA UTÁLTÁN (8. old.) NÖVEKVŐ PULYKAHÚS- FOGYASZTÁS (12. old.) LOGIKAI JÁTÉKOK (12. old.) LÉPCSŐHÁZI DISZKÓ (13. old.) KÉPZELT RIPORT EGY EDZŐTÁBORBÓL (14. old.) ÖSSZEKÖTŐ SZÁLAK (8. old.) AJÁNDÉKOZÁS ÚJÉVRE (9. old.) TENGERI KONYHAKERTEK (9. old.) , ÚJÉVKÖSZÖNTŐ BULGÁRIÁBAN (9. old.) LEVÉL AEROBIC ÜGYBEN (14. old.) MI KÉRDEZTÜNK — ÖNÖK MELLÉBESZÉLTEK (14. old.) Mai számunkból Tamasi, Tolna megye legújabb varosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom