Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
1983. december 24. ' KÉPÚJSÁG 5 Együtt, Közös akarat: a béke egy asztal körül Túl vagyunk a disznóölésen mi is, mint annyi sokan ebben 1 ___ az országban. Szép napsütéses időben került kés alá a se rtés, patyolatfehérre kaparták az udvar közepén a férfiak. S bár hideg nem volt, a szokásnak megfelelően ugyanúgy, mint tíz, húsz vagy akár ólver: évvel ezelőtt, most is fűszeres, szegfűszeges forralt bor; ittunk a „Szentmihály lovára” nyújtott sertés körül. Bandus, a böllér már jó előre figyelmezteti a gazdaasszonyt: a hagymát időben megpirítani, a borsot, köménymagot megdarálni, s nem ártana egy kis szerecsendió sem, pikáns ízt ad a hurkának... A háziasszony egész nap talpal, ott kell lennie a konyhán * is, a hakstock mellett is: ő mondja meg, hány sonka legyen, * hogy vágják a szalonnát, s mikor mennyi tejet öntsenek a sülő zsírba. Egész évi tevékeny munkája után csak a disznótor maradékának eltüntetése után pihenhet meg. Volt dolga éppen elég. A kerti, meg a konyhai munkák mellett minden reggel és minden este az ő dolga volt az állatok ellátása, hisz a férfiember többnyire csak az ólakat takarítja, s beszerzi a tápot és abrakot. így van ez, ilyen a családi munkamegosztás még mindig sok helyütt. A nagyüzemekben, ott, ahol állattartással jelentősebben foglalkoznak, egymásra épül, egymást kiegészíti a növény- termesztés és az állattenyésztés. A gazdaságokban a tervkészítés időszakában alapos és minden részletre kiterjedő számítást végeznek, hogy a növénytermesztési ágazatban menynyi abrakot, szálas takarmányt, szilázst kell termelniük az árunövényen felül, hogy az állatok mindig jóllakjanak, a súlygyarapodásuk megfelelő legyen, s a magtárban, padláson, kazalban, tárolóban lévő takarmány újig kitartson, ne kelljen esetleg magasabb áron máshonnan vásárolni. Az állattartás egyik mérőszáma az, hogy egy kiló súlygyarapodás hány kiló abrakkal érhető el. Ez gazdaságonként változó, s a fajtán, a technológián kívül azon is múlik, hogy az állattartás irányításával megbízott ágazatvezető és természetesen az állatgondozó mennyire lelkiismeretesen végzi a munkáját. Németkéren, a Haladás tsz-ben 4,1 kilogramm abrak kell egy kiló sertéshús előállításához s azért ennyi, mert a telep ahol az állatokat tartják, meglehetősen túlzsúfolt. A szakirodalom szerint öt kilogrammnál több abrakot már nem szabad etetni — vizsgálják is, ha ezt valahol túllépik. A legkevesebb szemes termény, amit eddig felhasználtak, három és fél kiló körül mozgott, itt azonban már ipari mellék- termékeket, savót, húspépet is tesznek az állatok elé. Ezt szeretnék megvalósítani a Haladás téesz-ben is; a megye élelmiszeripari üzemeiből szállítják a telepre a mellék- termékeket. A korszerű és nem utolsósorban gazdaságos abrakfelhasználás útján már elindultak: nedves darát etetnek az állatokkal, koncentrátumokkal kiegészítve, persze. Ügy számolják, hogy a jövő évben sertéshús-kilónként már tíz deka abrakot megspórolnak. Ez pedig igazán jelentős meny- nyiség ott, ahol az évi hízókibocsátás háromezer körül mozog, s ahol a sertéseknek és a szarvasmarháknak 160 vagon abrakot termelnek meg. Az üzemen belül persze. Szomszédos üzem a harmadik sertéstelep, amely —-------------------- ugyan már régóta a Paksi Állami Gazdasághoz tartozik, de míg a világ a világ, Sernevál marad. Idén 7860 sertés készül el itt, s három kiló kilencven deka abrak kell egy kiló húshoz. Az abrak itt is megterem üzemen belül, ezt CCM-rendszerben tárolják, amihez savót kevernek, kukoricát, búzát, árpát, korpát, szójadarát és természetesen ásványi kiegészítőket is. Minden technológia adott ezen a korszerű, új telepen, mód van arra, hogy a takarmányozást lényegesen olcsóbbá tevő ipari melléktermékeket felhasználják. Így nyereséges az állattartás, alacsonyabb a hús önköltsége. Az viszont megoldhatatlan, hogy az abrakot csökkentsék. Végül is az állat természetéből fakadóan szüksége van egy bizonyos biológiai minimunra, amely a fennmaradáson túl a gyarapodáshoz elengedhetetlen. Örökzöld téma volt hosszú ideig a növénytermesztők és az állattenyésztők ellentéte. Ellentét? Ugyan hogy is lehetne ellentét egyetlen üzemen belül, hisz végső soron a gazdaságon belül realizálódik az érték, amit ez a két egymásra épülő ágazat megtermel. Tény, hogyha nagy területen dolgozik a növénytermesztés az állattenyésztésnek, kevesebb az árunövény, viszont több lesz a sertés, a marhahús, a tej. Azaz az emberi fogyasztásra alkalmas végtermék. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi és milyen minőségű állati termék kerül a hús- és a tejfeldolgozó üzemekbe, az üzletek polcaira és exportra. Ez a „vita” mostanában lanyhul: a másod- és tarlóvetésekkel gyakorlatilag megnövelték a termő- területet. Az első rotációban termelik meg az árunövénynek, a másodikban pedig a takarmánynak valót, a jobb minőségű földbe vetik a kukoricát, búzát, s a gyengébbről kaszálják a lucernát. Számtalan más ésszerű, jó és gazdaságos módja van annak, hogy saját zsákjukból etessék a gazdaságok az állataikat. Csak gondolkozni kell rajta. Az elmúlt évben fogadta el a Minisztertanács a gazdaságos anyagfelhasználás és a technológiák korszerűsítésének programját, s utasította többek között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot arra, hogy a saját területén dolgozza ki a tennivalókat. Az intézkedések hatására csökkent a fajlagos abrakfelhasználás, azonban még további lehetőségek vannak a takarmányozás hatékonyságának a javítására. Különösen fontos ez most, amikor ilyen, még a télen is tartó aszályos évben tetemesek a veszteségek. Ilyen körülmények között minden forint, sőt, minden fillér számít. Ölünk a disznótoron, este van, előttünk mézsárga hús- _________ leves csigatésztával. Aztán főtt hús, torma, töltöttkáposzta, pecsenye, kolbász, hurka, sütemény. Es bor, vörös is meg fehér is. A gazdaember szokás szerint az asztalfőn, s körülötte szigorú rendben a rokonok, ismerősök, unokák. Végigéljük a napot: ki hol fogta le a jószágot, menynyi lett a hús, a szalámi, a zsír, a kolbász. Az idős ember a poharát emeli: „Igyunk arra, hogy mindenünk megvan” — mondja, majd megkérdezi: „Tudjátok-e, hogy mennyit bajlódtunk egész évben ezzel az állattal?” T udjuk. És nem kívánunk semmi mást, csak annyit, hogy sokáig legyen ereje és egészsége elvégezni azt, amiben örömét leli, s míg az emberi élet engedi, így üljünk együtt az asztal körül. Igen — atomíegyvermentes övezetekre! — olvasható a transzparensen, amelyet moszkvai dolgozók tartanak kezükben. Kölnben rohamrendőrök hurcolnak el egy „makacs” tüntetőt Dán nagymamák a békéért. Demonstráció Koppenhágában a rakéták ellen. Japán tüntetők néznek farkasszemet a kivezényelt rohamrendőrökkel. ISTEN FÜR DAS _ í. 36HIM! . Már-már úgy tűnik, rakétaévként vonul be a tudatunkba a tovatűnő esztendő. Pedig — lassan a 365 nap -elmúltával — bizton állíthatjuk: 1983 a béke éve is volt, sóit, az egyetemes bókeakanat kinyilvánításának eleddig egyedülálló esztendeje. Soha még a földön nem mozdult meg ennyi ember a béke érdekében, soha még ennyien nem emelték fel szavukat a fegyverkezés ellen. Idősek és fiatalok; egészen apró emberkék, akikről azt hinnénk, még a mese álomszép világában élnek; édesanyák gyermekükkel, egymást szorosan karolva; nagymamák, akiknek aligha a maguk élete drága, kommunisták, szocialisták, pár- tonkívüliek, egyházi személyiségek, katonák ..., szóval mindenki, aki bízott erejében, hogy tehet valamit a békéért. Igaz, ezek a demonstrációk Európában az amerikai nukleáris rakéták fenyegető árnyékában zajlottak — de zajlottak, minden fenyegetés ellenére. S másutt is elszánt hittel vonultak az utcákra az emberek. Eme elszántság bizonyítására álljanak itt ezek a képek — az események, amelyek krónikája nélkül nem lenne teljes az 1983-as esztendő mérlege. Jelképes halállal — az atomháború ellen. Nagy-Britan- niában, Greenham Comomonban volt a legtöbb megmozdulás a rakéták ellen, ezekről már számtalan képet láttunk. Ez a megrendítő felvétel a skóciai Glasgow városában készült, ahol a nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom hívei egy esetleges atomháború áldozatait jelenítik meg. „Eső helyett napot!” Még pontosabban: „Reagan helyett napot!” — olvasható az NSZK-beli Brémában ezen a hatalmas plakáton. A felirat egy szójátékra épül: Reagan amerikai elnök nevének és a Regen (eső) német szónak a kiejtése azonos. A plakát a brémai békenapok idején került a falra, hogy így is elítéljék az amerikai elnök rakétatelepítését. (Fotók: MTI Képszolgálat — KS) „NATO-katonák nemet mondanak a szárnyas rakétákra és a Pershing—2-esekreü!” Bonnban nyugatnémet katonák is részt vettek az októberi, legalább 300 ezer embert megmozgató rakétaellenes tüntetésen. Johanna Jordán NSZK-beli asszony negyven napon át folytatott éhségsztrájkot a leszerelésért. A képen: sajtóértekezletet tart Bonnban, mögötte ez olvasható: „Éhezünk a leszerelésért — böjtölünk az életért!” Pillanatkép a budapesti dolgozók békenagygyűléséről Fáklyás felvonuláson követel ték a szekszárdi fiatalok az eurorakéták leszerelését, a fegy verkezési hajsza megszüntetését. D. VARGA MARTA
