Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 11. TOLNA \ NÉPÚJSÁG 7 Húsz évvel a tervek után Decemberi Dombori Csendélet — Én Faddra terveztem volna ezt az üdülőtelepet. Mert ott olcsóbb lett volna a villany is, út is, szennyvízel­vezetés is. Ezt a kategorikus kijelen­tést Mácsik László, a postás teszi, amikor csak néhány szóra leszáll a kerékpárjáról. Csípős szél jár a Duna felől, de a postát télen is várják az emberek. A kerékpár szellös. nek látszik, Mácsik László így télidőn mégis ezt választ­ja a motor helyett. Decemberi sétánkat az in­dokolja, hogy éppen húsz esz­tendővel ezelőtt, 1963-ban fo­gadta el a Tolna megyei Ta­nács a Dombori hétvégi házas telep kialakításának tervét. Az akkori elképzelések egy­szerűbbek voltak. Igazolja ezt a falra erősített térkép is, amelyet Kun János gondnok­ságvezető irodájában talá­lunk. A gazda szemével néz körül Kun János a házak kö­zött. ő Tolnáról jár ki napon­ta, ilyenkor is akad munka bőven a gondnokságon. So­rolja is ezeket és közben kite­kint, hogy merre látná szavai igazolásaként azt a háromta­gú brigádot, amely parkok* bán a leveleket, gallyakat gyűjti össze. — Ha most nem végezzük el, tavasszal nehezebb. — Ül íróasztala mögé „Dombori gazdája”. — Idén kedvezett az ősz, — folytatja — a par­ton az alacsony vízállás mi­att, a móló, a támfalak javí­tását el tudtuk végezni. Ugyanígy a kettes strandnál a hullámtörőt is, ahol kikezd­te a víz. A kivágott parti fák helyére félcserjéket ültettünk. Kun János 1976-tól a gond­nokság vezetője, ö irányítja az 5-6 fős személyzetet. Ez a létszám nyaranta átlag 20 fő­re gyarapodik. A telep gond­jai szinte naponta meg-meg- újulva jelentkeznek még té­len is. Hogy milyen a decemberi Dombori? Pihenésre alkalima- sabb, mint nyáron. Csend van az utcákon, az egymáshoz szorosan simuló telkeken és házakban egyaránt. A parkokban látható a gondnokság dolgozóinak ke- zenyoma. Frissen gereblyé­zett valamennyi. Nyomban születik a kérdés, hogy ezt az állapotot az üdülni, pihenni vágyók miért nem tudják megőrizni ? A parton csónakok lapul­nak. A fürdőzőket figyelmez­Mácsik László, a postás tető táblák, most kissé gro- teszkül hatnak a befagyott víz partján. A jégen varjak gyülekeznek, majd riadtan tovaröppennek a legapróbb neszre. A partmenti nád bu­gáját szél borzolja. A tél csöndjében ott feszül a nyár­ra készülés ereje. Rövid sé­tánk nem elegendő természe­tesen, hogy az 54,5 hektáros telep minden pontján meg­forduljunk. összegezzük in­kább számokkal a húsz esz­tendő alkotta tényeket. A hétvégi házas telepen 42 vállalati és 556 egyéni üdülő található. A villanyvezeték az egész telepet behálózza. A vízvezeték hossza 7500 méter. A gépjárművek számára ki­épített út hossza 5500, a gya­logos forgalomnak pedig 8000 méter utat építettek. A kije­lölt parkolóhelyek 3752 négy­zetméter alapterületet foglal­nak el. Két nagy strand mel­lett a KISZ-tábornak és a gyermekek számára (ez évben épített) külön kijelölt fürdő­helyek állnak a nyáron ren­delkezésre. Fadd nagyközségi tanács vb-titkára, Tóth Anna nem érzi a tél csöndjét, nyugal­mát. Pontosabban számára csak pillanatnyi lélegzetvételt jelent. Az irodájában fogad. Míg mások büszkélkednének az eddigi eredményekkel, ő a gondokat sorolja. Az elmúlt 18 évben, amióta Dombori sorsát figyelemmel kíséri, az elért eredmények meilett nyomban az új igények je­lentkeznek. — Szép volt az idei nyár. — gondol vissza Tóth Anna Sok volt a napsütéses órák száma. Az időjárást mint a meterológusoknak, nekünk is figyelnünk kdll, mert az üdü­lők igényei szinte aszerint változnak. Ha egy mondatban kellene összegeznem az el­múlt szezont, azt mondanám, hogy nem volt zavartalan. Most az ellátásra gondolok, és leginkább az alapvető élel­miszerekre, a tejre, a kenyér­re. A problémát elsősorban a személyi feltételekből at^ódó hiányosságok okozták. Olyan helyen, ahol hétvégeken 8-10 ezer ember fordul meg, ilyen gondokra nagyon oda kell fi­gyelni. — Dombori Fadd külterü­lete. — Igen, de már a belterüle­ti szabályoknak megfelelően épült. Hivatalosan nem üdü­lőhely. Most van folyamatban a belterületté nyilvánítása. — Annak idején hogy fo­gadta Fadd község lakossága a Dombori terveket? — Szerencsére nem akkor kérdezte. Mert enyhén szólva gyanakvóan figyelték a Dom- boriban folyó látványos fej­lesztési eredményeket. Ha va­lamit a faluban nem sikerült a község-politikai feladata­inkból megvalósítani, ráfog­ták Domborira. Ott pedig me­gyei támogatással építkezünk. — Milyenek Dombori táv­lattal? — Az eredeti tervek sze­rint is leszűkült a terűiéit, így új telkek kialakítására nincs lehetőség. Ezt. a víz be­fogadóképessége is korlátoz­za. Számúinkra ez nem jelen­ti azt, .hogy a feladataink a jövőben csökkennének. Csak néhányat emlőitek: A víz mi­nőségének védelme, és szint­jének optimális szabályozá­sa, a vízutóin pótlás megoldá­sa, szakszerű haltelepítés, az élővilág védelme. Itt kell megjegyezni, hogy sok-sok bírálatot kapott a parton ál­ló nyárfák kivágása. Amit azért kéllett megtenni, mert árnyékot vetettek a vízre, így az nem tudott falmele­gedni. Helyettük cserjéket ültettünk. Tóth Anna vb-titkár nem üdül Dóm boriban. Minden lépésnél valami megoldatlan problémát fedezne fel. A Ba­latont kicsit jobban szereti, iha módja van, odamegy pi­henni. Onnét viszont mindig valamilyen ötlettel tér visz- sza, amely Dombori üdülő­hellyé nyilvánításához egy lépést jelenthet előre. Domboriban tehát lezárult az új építkezések lehetősé­ge. Faddon a Vólent-öböi partján azonban elindult va­lami. Körülbelül harminc tel­ket vettek már meg tartós használatiba eddig, és építet­tek rájuk csinosabbnál csi­nosabb, divatosabbnál diva­tosabb hétvégi házakat A vb-titkár szerint itt az ellá­tás nem jelent külön gondot, a falu strandja is adott... — Én Faddra terveztem volna ezt az üdülőtelepet. Ott olcsóbb lett volna a villany is, út is. — Visszhangzik a postás, Mácsik László gon­dolata. DECSI KISS JÁNOS A közúti igazgatóság brigádja is segít a téli munkákban t...maguk csak mászkálnak!” Családok őrangyalai Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában jelentem ki, nem sejtettem, hogy olajat öntök a tűzre azzal az írá­sommal, mely azt firtatta két ugyanabban a tárgyban ta­nácskozó megyei fórum után, hogy milyen az egészségügyi főiskolát végzettek közérze­te? Ha sejtettem volna? Alig­hanem akkor se zártam vol­na hétlakatos kamrába azt az olajat, amit nevezhetünk nyugodtan realitásoknak is. Egyébként, a realitások ter­mészetüknél fogva rosszul tűrik a „fogva tartást”. S leg­följebb struccék vannak meggyőződve arról, hogy amiről ilyen-olyan meggon­dolásból nem beszélünk, az nincs. Az említett írásra főként szóban reagáltak sokan és hevesen védőnői karunkból főként azok, akik nem köte­lezőként, alkalmazóinktól nem, vagy alig támogatva munka és család mellett vé­gezték el a 2 éves kiegészítői szakot. Tulajdonképpen nem kevés anyagi és egyéb áldo­zatot hozva a főiskolai vég­zettség megszerzéséért, ami viszont elsősorban azért volt fontos számukra, hogy elég­gé nem ismert, ezért csak itt-ott megbecsült munkáju­kat fölkészültebben végez­hessék. Ne nevezzem alig ismert­nek és eléggé nem becsült­nek a védőnői munkát? Meg kell tennem, amíg a mun­káltató tanácsok vezetői kö­zött akadnak — bár elvétve — olyanok, akik nemcsak gondolják, hanem ki is mondják olykor mérgelődve, hogy... „a védőnők csak mászkálnak”. Továbbá azt, hogy akinek nem elég az érettségi után megszerzett oklevél, az tanuljon csak sa­ját szakállára, illetve zsebé­ire. Oldja meg úgy a tanul­mányaival együttjáró teher­viselést, ahogy tudja. Itt jegyzem meg, hogy nem az intézményi keretek között foglalkoztatott védőnőkről beszélek. Velük a szakszer­vezet megyei bizottságának és a megyei tanács egészség- ügyi osztályának direktívá­jára tanulmányi szerződést is kötöttek a munkáltatók, lévén ehhez adott a személyi, pénzügyi feltétel. E szeren­csések a főiskolai kiegészítő tanulmányok két évére meg­kapták az őket megillető ta­nulmányi szabadságot. Ami a szállás- és útiköltségtérítést illeti, már vegyes a kép. Na­pidíj — amely „mindörökkön örökké 31 forint”-ként nem fedezi a távollévők étkezési költségeit —, csak 1—2 mun­kahely fizetett. A tanácsok alkalmazásába álló gyalog­munkások biztatást, támoga­tást, kötődő akadályoskodó szót annál többet kaptak te­hát. Mi a baj? Az anyagi, er­kölcsi megbecsülés eltérő volta. Az, hogy az egészség- ügyi főiskola nappali tago­zatán végzett pályakezdők — hátuk mögött 1—2 éves gya­korlattal, máris magasabb béreket kapnak, mint azok a 10—15—20 éve egy helyen dolgozó védőnők, akik diplo­mát a korábban szerzett ok­levél mellé az egészségügyi főiskolán munka mellett sze­reztek. Még él a közigazgatási egységként a járás. Nos, já­rásonként és város környé­kenként is eltérőek a bére­zési lehetőségek, a jutalma-- zások gyakorlata úgyszintén. Egyértelműen jobb például Dombóváron és környékén egy védőnőnek pályát kezde­ni, vagy főiskolán gazdagított szakmai tudással folytatni a munkát, mint Bonyhád kör­nyékén, vagy a Tamási járás egynémely községében. S ha valami nagyon nincs rend­ben, ez aztán nincs és bele­nyugodni ebbe több lenne, mint vétek. Mielőtt még félreértés tá­madna, megjegyzem, nem a főiskolát végzett védőnőktől sajnálom a tisztes bért. Kell, hogy a pályakezdők vonzó­nak találják a szakmát, an­nak erkölcsi, anyagi megbe­csültsége miatt. A 15—20 éves védőnői szolgálattal ren­delkezők alapbére az, ami aggaszt. Azért az összetett, mondhatni roppant összetett és mind súlyosabb felelőssé­gű munkáért fizetünk he­lyenként keveset, mely azon túl, hogy mindenes! munka, a családgondozás kulcssze­replőjévé teszi szükségkép­pen a védőnőket. Mire föl állítom ezt? Mert ők azok, akiknek a család­gondozás feladatában hiva­taliból részt vevő szervezetek intézmények mellett (szak- igazgatási, egészségügyi, ne­velési szervezetekre gondo­lok) szabad bejárásunk a csa­lád életébe alapfunkciójuk, az anya-, csecsemő- és gyer­mekvédelem tennivalóinak ellátása révén. Azon ma már csak keve­sen találnak vitatkoznivalót, hogy a sok felelősi család- gondozás munkáját a társa­dalmi mozgások által előidé­zett igényekhez kellene iga­zítani. Tudjuk, hogy a csalá­dok életében földrengéssze­rű mozgásók következtek be az elmúlt évtizedekben, ezek nyomán módosult a családok létszáma, szerkezete. Az élet- körülmények sem ugyan­azok, mint voltak 15—20 év­vel ezelőtt. Más a családok pénzgazdálkodása, a szabad idő értékesítési szokások se „mindörökké ámen” indítá- súak. Nem sorolom. A nők csaknem teljes foglalkozta­tottsága, a gyerekek 3—17 éves korig szóló egész napos foglalkoztatása mind, mind arra mutatnak, hogy a csa­ládgondozás nem lehet már hosszan egyszerű bővítménye a föntebb említett intézmé­nyek munkájának, mert im- hol a családokat saját hely­zetük jobb megértéséhez, le­hetőségeik egészségesebb hasznosításához kellene segí­teni, és ez merőben új szol­gáltatás. Szélesebb is, mint a mai védőnők munkaköri kötelességei. De nem kétséges, hogy el­rendelés nélkül már most ve­zérszólamot visz egy-egy vé­dőnő, „csak mászkálva” hi­szen Látogatásaival családok életével szembesül naponta és gyakran ad tanácsokat a vele szemben bizalmat tanú­sítóknak, nem kifejezetten csak az egészségkultúrát érintő kérdésekben is. Akár túlzónak tartják majd egyesek, akár nem, megkockáztatom, hogy a vé­dőnők a családok első számú őrangyalai környezet-, hely­zet- és ember ismeretük bir­tokában a maguk szolgálati területén. Törekszenek is családgondozói szerepük be­töltésére, noha a családgon­dozás rendszere lassabban alakul a kelleténél és az egészségügyi szolgálat gya­logmunkásai ma is azok, gyalogok. Mindenesek. Végül, egy epizód. Fölke­restem egyik levélírómat Tolnanémediben. Azt mond­ta, megbánta már, hogy pa­naszra fakadt, de húsz év jo­gosította föl arra, hogy tol­lat ragadjon. <5 is elvégezte a kiegészítő szakot, neki is azt mondták, hogy minek neki megfejelni az oklevelét fő­iskolai diplomával. — Rossz a munkánk meg­ítélése, a szemléleten kelle­ne változtatni — közölte ve­lem, majd elárulta, hogy 17 éves lánya — aki jövőre érettségizik ugyanott, a ta­mási gimnáziumban, ahol ő is érettségizett — nem lesz védőnő. Lebeszélte róla. „Menjen inkább a bölcsész­karra. Tán kevesebb csaló­dás éri.” Hát íme, ezért kellett majd ugyanarról kétszer szólni rö­vid időn belül. Pontosabban: ezért is. LÁSZLÓ ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom