Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
népújság 1983. december 15. Matyó népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, kenyérrel* * * sóval, virággal és szíves szóval köszöntötték az úttörővezetők VIII. országos konferenciájára érkezett vendégeket Borsod megye határán, Mezőkövesden péntek délután. A megyénk képviselőit szállító autóbuszon ott voltak a Somogy és Baranya megyei úttörővezetők is. Tolna megyét hat küldött és öt meghívott vendég képviselte a konferencián. Az elmúlt hét végén megrendezett kétnapos úttörővezetői konferencia házigazdája Borsod megye, Miskolc városa volt. A vendéglátók a tanácskozás mellett gazdag programot biztosítottak. A megyehatári köszöntő után . a küldöttek elfoglalták szálláshelyüket a miskolci 101-es számú szakmunkásképző intézet kollégiumában. Épp csak annyi időt hagytak a szervezők, hogy gyorsan kicsomagoljanak, máris új programra invitálták a konferencia résztvevőit. Mi Tolna megyeiek a hetes számú általános iskolába kaptunk meghívást. A Nógrád megyei küldöttekkel együtt fogadott bennünket az iskola tantestülete. Tájékoztatót tartottak az iskola életéről, az ott folyó úttörőmozgalmi munkáról. És, hogy emlékezetes maradjon számunkra is a Tolna megyeiek látogatása, Temesi Ágnes megyei úttörőelnök átadta megyénk úttörőinek ajándékát, egy szép sárközi futót és egy háromlábú sárközi babát. Szombaton kora reggel volt az ébresztő, hisz nyolc órakor már megkezdődött a tanácskozás. A kezdő plenáris ülést a Borsod megyei párt- bizottság impozáns épületének nagytermében rendezték meg. Az elnökségben ott volt Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Központi Bizottság tagjai közül ott volt még Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter, Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Grósz Károly, a Borsod megyei pártbizottság első titkára és Deák Gábor, a budapesti XIII. kerületi pártbizottság első titkára. Részt vett a konferencia munkájában Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség korábbi főtitkára is. Tolna megye képviselői a Úttörővezetők Vili, országos konferenciája Felelősség és továbblépés Üttörők köszöntik a konferenciát karzaton kaptak helyet, szemben az elnökséggel. Mint délelőtt kiderült, a plenáris ülésen nem tud minden megyéből hozzászólni valaki az idő rövidsége miatt, de a Tolna megyei küldöttek közül Takács Miklós, a paksi általános iskola úttörőcsapat- vezetője a nagy tanácskozás előtt mondhatja el hozzászólását. „Felelősség és továbblépés” — volt olvasható a konferenciateremben és ez kifejezte a konferencia munkájának lényegét. A hozzászólók mind a gyermekekért, a gyermekekről szóltak nagy szeretettel és felelősségérzettel. Beszámoltak otthoni munkájukról, ötletekkel, javaslatokkal igyekeztek segíteni, a gyermekmozgalom továbbfejlődjön, a gyermekek érdekében még jobb, hatékonyabb legyen. * Erről beszélt a második napon a szünetben Garay Já- nosné, mórágyi úttörővezető is. — Nagyon sok konkrét, követendő javaslat hangzott itt el, amit az otthoni úttörőmunkában is hasznosítani tudunk— mondotta. — Persze a plenáris ülésen elhangzó hozzászólások nem vitát provokálok, de azt hiszem, nem is fontos ez, mert a viták helye a szekcióülésen van. — A szekcióülésen hozzászólt? — Igen. — Kérem, foglalja össze mondandóját. — A kisközségeikben, kis létszámú iskolákban folyó űttörőmunkáról beszéltem. Elmondtam, hogy a mi iskolánkban tanuló gyerekek 42 százaléka hátrányos helyzetű. Épp ezért csak megfeszített, odaadó pedagógiai munkával tudunk előre lépni. Ha Az országos tanács beszámolóját Varga László, a szövetség főtitkára ismertette. azt akarjuk hogy kis tanítványaink világot látottak, jól tájékozottak legyenek, sokat kell velük kirándulnunk. örültünk, amikor bevezették, hogy a gyerekek az úttörőigazolvány felmutatásával féláron utazhattak vonaton, csak éppen a kis falvakban élőknek hátrány ez, mert a legtöbb helyen csak buszközlekedés van. Kértem a konferenciát, hogy hasson oda, hogy ez a kedvezmény a Volán buszjárataira is kiterjedjen. Végül beszéltem otthoni eredményeinkről. A ragyogó szánkópályáról, az ötven pajtással dolgozó nemzetiségi csoportunkról, a falumúzeumról. ♦ Szombat délután egyébként hait szekcióban tanácskoztak az úttörővezetők és a viták, a tanácskozások úgy elhúzódtak, hogy elmaradt az estére tervezett kulturális program, mert este fél kilenc előtt egyik szekció sem hagyta abba a tanácskozást. Az iskola és az úttörőmozgalom kapcsolatát tárgyaló szekció munkájában vett részt Miklós Eszter, az ozorai általános iskola igazgatóhelyettese. — Az úttörővezetőknek tudomásul kell venniük, hogy az iskola egyszemélyi vezetője az igazgató — mondja — tehát a kapcsolatot is ebből az aspektusból kell vizsgálni. Persze — és erre a szekcióvitán is volt példa —, van ahol úgy tekintik, mintha az iskolaigazgató a csapatvezető ellensége lenne. — Talán Ozorán így van? — Nem, sőt egyáltalán nem. Nagyon jó a kapcsolat. Az iskolaigazgató is volt valamikor úttörő rajvezető, később csapatvezető, nem felejtette el, hogy milyen gondjai, problémái lehetnek egy úttörővezetőnek. Sokat segített a társadalmi kapcsolatok kialakításában. Persze ennek szervezése, mindennapi munkája már az úttörőcsapat vezetőjének feladata. Nálunk az úttörőcsapat és a termelőszövetkezet kapcsolata különösen jó. Volt, hogy ötvenezer forintot kaptunk a termelőszövetkezettől szaktan- termek kialakítására. — És mit tudnak adni a téesznek ? — A termelőszövetkezet különböző ünnepi rendezvényein a mi gyermekeink adják a műsort, a pedagógusok pedig többször mennek társadalmi munkára a téesz valamelyik beruházásánál, ösz- szel öt napon keresztül gyerekeinkkel együtt segítünk a betakarításban. — Mi a véleménye erről a konferenciáról? — Kicsit zsúfolt. Sajnos csak két napos, így sok kérdésről csak röviden beszélhetünk. A szekcióülésünk több, mint öt órát tartott, de mindenki úgy érezte, hogy az is kevés, még lett volna mit megtárgyalni. * Lencse Sándor, kurdi úttörővezető nem vett részt egyik szekció munkájában sem, mert rá nagyobb feladat hárult. Mint a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsának tagját, megbízták a jelölőbizottsági tagsággal. — Éjjel fél háromig tartott, amig összeállítottuk a listát — mondja. — Újszerű jelölés lesz, sokkal demokratikusabb, mint az eddigi volt. A küldöttek közül több név szerepelt, mint ahányan az országos tanács tagjai lehetnek, ezért szelektálnunk kellett. De engedélyeztük, hogy a megyék maguk között döntsék el jelöltjeik sorrendjét. — A konferencia munkájáról mi a véleménye? — Felveti a gondokat, és irányt is mutat ez a tanácskozás a megoldás felé. És ami nagyon tetszik, az, hogy gyermekcentrikus. Minden hozzászóló szavaiból érződik a gyermekek szeretete, az értük érzett felelősség. Mint kiderült, a csapatönállóság lehetőségeivel egyre több helyen tudnak, és mernek élni. A gyermekönkormányzat megvalósulásáról is nagyon szép példát hallottunk. • Az ötödik szekció a közoktatás és az úttörőélet demokratizmusáról, az úttörő- tanácsok szerepéről tárgyalt. Ennek a szekciónak a munkájában megyénket Zala István, az őcsényi általános iskola csapatveztője képviselte. — Miről beszélt hozzászólásában? Azt próbáltam summázni, hogy az úttörőcsapatban csak akkor lesz demokratikus a légkör, ha ugyanez a tantestületre is jellemző. — És ez az őcsényiekre jellemző? — Igen. Egyébként a szekcióülésen is saját csapatomból, az őcsényi úttörőmunkáról hoztam példát. Elmondtam, hogy mi bízunk a gyerekekben és tanítványaink tudnak és mernek élni a döntési, tervezési jogukkal. Még gazdasági ügyekben is kikérjük a véleményüket. Az úttörő tisztségviselő választás is nagyon demokratikus. Minden posztra négy-öt jelölt van és a gyerekek maguk döntik el, hogy kit választanaik meg. Sokat vitatkoztunk a szekcióülésen ezekről a kérdésekről, de ott is, a plenáris ülésen is, az őszinte légkör volt számomra a legmegka- póbb. Huszonöt éve vagyok úttörővezető, de ennyire még soha sem éreztem, hogy előrelépünk, mint a mostani tanácskozáson. Azt hiszem, ez Takács Miklós a konferencia sok segítséget ad az úttörőélet társadalmasításához, a még johb úttörőmunka kialakításához. • Takács Miklóshoz nem lehet szólni, amíg el nem mondta hozzászólását — mondogatták a Tolna megyei küldöttek egymás között és valamennyien drukkoltak, hogy a paksi úttörővezető hozzászólása jól sikerüljön. Köpeczi Béla, művelődési miniszter után, azt hiszem senki sem beszél szívesen, Takács Miklós mégis erre kényszerült. Hozzászólásában a pedagógus úttörővezetők érdekvédelmével foglalkozott. Mint elmondotta, a pedagógus úttörővezetők sokrétű tevékenységük miatt gyakran időhiányban szenvednek, összefogottabb és megosztottabb munkára lenne szükség, csak úgy kerülhető el, hogy egy-egy pedagógusra nagyon sok, másokra lényegesen kevesebb munka jusson. És erre nem is csak a pedagógusok, hanem a gyermekek érdekében is szükség van. A terhek egyenlő elosztásával lehet elérni, hogy az úttörőmozgalmi munka még jobb, hatékonyabb legyen. Hozzászólása második részében a rend és az iskolai fegyelem kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy e nevelési területen még sok hiány tapasztalható. Szükséges lenne a tanulókkal tudatosítani a rend és a fegyelem szépségét, de ennek egyik, talán legfőbb kritériuma a felnőttek fegyelme, példamutatása. Az úttörővezetők példamutató életükkel tehetnek legtöbbet azért, hogy a gyerekekben is kialakuljon a rend és a fegyelem igénye. Nagy tapsot kapott hozzászólása után. A konferencia végén még egy örömhír érte a Tolna megyeieket. A . választás után kidérült, hogy a jövőben ketten képviselik megyénket a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsában. Lencse Sándort újból megválasztották a tanács tagjává, és emellett Temesi Ágnes, megyei úttörőelnököt is beválasztották a testületbe. TAMÁSI JÁNOS Megyénk küldöttei A konferenciateremben
