Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

1983. december 11. e^ÉPÜJSÁG | Kosárlabda NB I Sima gySzelem a sereghajtó ellen Versenyben a tíz közé kerülésért Christián (a labdával) a Icg ponterősebb játékosnak bízó- . nyúlt. Fotó Beneze. Ismét Blagoevé a Világ Kupa Sportműsor Asztalitenisz: Németkéren 9 órától járási férfi csapatbaj­nokság őszi III. fordulója. Kézilabda: Szekszárdon, a Zrínyi utcai csarhokban 8 órától középiskolás kupa me­gyei döntője. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es csapata Bu­dapesten, az MTK-VM ellen mérkőzik 11 órakor. Az NB II-ben: Barcsi SC—Bonyhádi MSC 11 óra. ökölvívás: Az NB Il-es csapatbajnokság záróforduló­jában Bp. Vasas—Paksi SE 10 órakor. A Világos, Gágyor jégtáncos- pár 12. Sapporóban. Amint a Reuter hírügynökség jelenti, a sapporói junior műkorcsolya vi­lágbajnokság jégtáncszámában a magyar Világos Beáta, Gágyor Gábor kettős 12. helyezést ért el 24,0 ponttal. A versenyben 15 pár vett részt, és szovjet győzelem született. * Döntetlenek Lipcsében. A nem­zetközi sakkverseny 8. forduló­jában mindkét magyar résztve­vő fél pontot szerzett. Lukács a kubai Garciával, dr. Hazai az NDK-beli Bönsoh-sel remizett. Az élen a 6 pontos szovjet Ra- zuvajev áll, két NDK-beli sak­kozó, az 5,5 pontos Knaak és az 5 pontos Tischbierek előtt. Szekszárdi Dózsa—Álba Re- gia Építők 97-75 (56-37). Szekszárd, 300 néző. V.: Bacs- fay, Major Gy. Szekszárd: Varga (8), Pártos (12), Rátvay (18), Christián (24), Smolczer- né (23). Csere: Gábris (10), Tamás (2). Edző: Vertetics István. Álba Regia Építők: Csapó (16), Bauer (10), Bánfi (10), Czuczné (6), Kaleszdor- ferné (12). Csere: Zsigmond (10), Bernáth (4), Kajtár (—), Mátyás (3), Bata (4). Edző: Nagy Gábor. Pártos kosara nyitotta meg a „gólok” sorát, majd Christián révén 4-0. Fokozatosan melegedtek be a két csapat játékosai, a 4. perc végén 12-4-re elhúzott a Dó­zsa. Ekkor a fehérváriak ed­zője időt kért, de a folyta­tásban is a hazaiak irányí­tottak. Szoros védekezés, len­dületes, kevés érintéses tá­madó játék jellemezte ekkor a szekszárdiak csapatjátékát. Hat perc után 20-8-ra módo­sult az állás. A félidő dere­kán erősített az Építők, fel­váltva estek a kosarak, a dobópárbajban egálban ma­radt a sereghajtó: 30-18. Ez­után megtorpant a Dózsa, „szellősen” védekezett, ez le­hetőséget kínált az ellenfél­nek, hogy 30-24-re felzárkóz­zon. Vertetics edző időt kért, majd a folytatásban ismét 10 pontra nőtt a különbség. Sőt, a 17. percben már 50-26-ra növelte előnyét a pályavá­lasztó. Különösen Christián volt elemében, aki az első félidőben 20 pontot „termelt”. Szünet után az első kosa­rat Gábris érte el, amire Kaleszdorferné gyorsan vála­szolt. A 3. percben 60-43 volt a találkozó állása. Gábris per­cei következtek, aki triplá- zott: 66-43. A vendégek gyak­ran cseréltek, szemlátomást esett a mérkőzés színvonala, szaporodtak a személyi hi­bák, amikor a csapatkapitány Pártos visszacserélésével len­dületbe jöttek a hazaiak. Fe­hérvári időkérés, majd a 10. percben 75-55-ös állást olvas­hattunk le az eredményjelző­ről. Tulajdonképpen már ek­kor eldőlt a két pont sorsa. Nem forgott veszélyben a li­lák győzelme, azzal együtt sem. hogy védekezésben so­kat hibáztak. A sereghajtó Építők gárdáját dicséri, hogy nem adták fel, határtalan lel­kesedéssel küzdöttek, és eredményesen gyűjtötték pontjaik számát. A 16. perc­ben 87-69, majd újabb két perc elteltével 93-73 volt az állás. A közönség ekkor a bű­vös százast kérte a dózsások- tól, ami csupán két eladott labdán múlt végül is. Sima, biztos győzelmet ara­tott a Szekszárd a sereghajtó, szimpatikus székesfehérvári együttes ellen. Az újabb két ponttal továbbra is verseny­ben van a Dózsa a legjobb tíz közé kerülésben. A japán fővárosban euró­pai idő szerint szombaton hajnalban 14 világklasszis részvételével rendezték meg az idei nemzetközi súlyemelő­idény záróversenyét, a 4. Vi­lág Kupa gálaviadalt. A Csuo-Ko csarnok zsúfolt né­zőtere előtt izgalmas, színvo­nalas verseny döntött a tró­feát 1982-ben is elnyert bol­gár Blagoi Blagoev javára. A tokiói gálát ugyan a szovjet Szarkiszjan nyerte, de Blago- evnek a záróviadal hatodik helye is elegendő volt a végső sikerhez. Az eseményen egy világ­csúcs született, az 56 kg-os súlycsoportban a szovjet Mirzojan 131 kilogrammra javította a bolgár Szulejma- nov alig hatnapos, 130,5 ki­logrammos világrekordját. Ezenkívü még nyolc — sikertelen — világcsúcs-kí­sérlet történt. Nagy érdeklődés előzte meg a két szovjet szuper­nehézsúlyú, Piszarenkö és Kurlovics újabb összecsapá­sát. Meglepetésre a 22 éves Pénteken az angliai Whit- stable közelében Flesch Já­nos magyar sakk-nagymester gépkocsijával összeütközött egy szembe jövő teherautó­val, és a helyszínen meghalt. Az AP és a Reuter hírügy­nökség egybehangzó jelenté­se szerint a Londontól 96 ki­lométerre, délkeletre történt országúti baleset során az 50 éves magyar sakkozó felesége — aki a gépkocsit vezette — is életét vesztette. Flesch János a Ramsgate-i nemzetközi versenyen szere­pelt. Kurlovics 12,5 kilóval ma jobbnak bizonyult a világ­bajnoknál. A tokiói gála végeredmé­nye: 1. Szarkiszjan (szovjet — 60 kg) 98,40 százalék 307,5 kg (132,5, 175), 2. Mirzojan (szovjet — 56 kg) 98,30 százalék 290 kg (130, 160), 3. Zlatev (bolgár — 82,5 kg) 96,80 százalék 387,5 kg (172,5, 215). Kurkovics 440 kilogrammot ért el (95,65 százalék), Blago­ev 400-at (95,23), Piszarenkö pedig 427,5 kg-ot (92,93). Az 1983. évi Világ Kupa végeredménye: 1. Blagoev (bolgár) 81,45 pont, 2. Szarkiszjan (szovjet) 80,72 pont, 3. Terziiski (bolgár) 79,47 pont, 4. Zlatev (bolgár) 79,24 pont, 5. Cioroslan (román) 77,06 pont, 6. Piszarenkö (szovjet) 71,89 pont. A rendőrségi jelentés a sze­rencsétlenség körülményeiről nem közölt részleteket, annyi azoban valószínű, hogy az esős, ködös időjárás is közre­játszott a balesetben. A magyar nemzetközi nagy­mester az úgynevezett „vak- szimultánok” területén szer­zett nemzetközi hírnevet. 1960-ban Budapesten nem hi­vatalos világcsúcsot is felál­lított: 52 ellenféllel szemben 31 partit megnyert, és csak hármat veszített el úgy, hogy közben nem nézte a táblákat. Magyar sakkozó autóbalesete Testnevelés és sport = egészséges életmód Antikor . 1892. november 25-én Pierre de Coubertin a testi nevelés jellemnevelő hatásaiban bízó úttörő bará­taival összefogva útjára in­dította az újkori olimpiai mozgalmat, álmodni sem mert volna arról, hogy nap­jaink olimpiái a békeidők egyik legjelentősebb esemé­nyei lesznek, részben a részt­vevők számát, részben az eseményeket érdeklő több millió szinpatizánst tekint­ve. A világ mindig változott és változik, de olyan roham­léptekkel, mint most, talán soha. Ezen változások követ­keztében megváltoztak a tár­sadalom testnevelés és sport iránti szükségleteinek mére­tei, szerkezeti és minőségi jellemzői, de megváltoztak a szü k séglet-ki el égítés mér t ő­két és színvonalát meghatá­rozó erőforrások is. Az ifjúság fizikai felkészí­tésében, testi nevelésében, a személyiség formálásában, a lakosság egészségének meg­őrzésében, a szabad idő cél­szerű, kulturált eltöltésében, a testnevelés és sport jelen­tős szerepet tölt be. Szocia­lista államunkban a testne­velés és sport fejlődő társa­dalmi életünk szerves része. A sokoldalúan fejlett szo­cialista ember kialakításához elengedhetetlenül szükséges a fizikai felkészültség is. Társadalmi üggyé kell tenni az iskolai testnevelést, a tö­meges testedzést és a tömeg­sportot. Növelni kell az olyan in­tézmények számét, amelyek egyaránt alkalmasak műve­lődési és sportolási célokra. A testneveléssel és sporttal valamilyen módon a társada­lom minden tagja kapcsolat­ban áll. A testnevelés és sport helyet kér a nevelés in­tézményeiben, a szabad idő keretei között hatással van a gazdasági életre, kultúrára, művészetre, a tömegkommu­nikációs folyamatra, a poli­tikára, a nemzetközi kapcso­latokra. A testkultúra egyrészt az egészség megőrzését szolgál­ja, mátsrész't fontos szerepe van az ország védelmére való felkészítésben. Elősegíti a tömegek kulturális és szóra­kozási igényének a kielégíté­sét és a világ népeihez való közeledést. A sportsikerek hazafiságra nevelik a fiatal­ságot, növelik a nemzeti ön­bizalmat. A sportélet négy nagy te­rületre osztható: az ifjúság sportja, a felnőttek alkalom­szerű, illetve szervezetit tö­megsportja, versenysport és a gyógyító sport. Tudományosan bizonyított, hogy szinte mindenfajta sporttevékenység alapja a színvonalasan szervezett és megfelelő szakmai tartalom­mal megtöltött ifjúsági sport. Az ifjúság nevelésé­ben nélkülözhetetlen a testi nevelés, amely szerves egy­séget alkot a nevelés többi ágával. Dr. Frenfcl Róbert mondta: Az ifjúság testi ne­velése pedagógiai céljain túl magasrendű nemzeti, bioló­giai érdeket is képvisel. Egy nép nemcsak gazdasági, kul­turális, hanem biológiai va­gyonnal is rendelkezik. En­nek fontos része az ifjúság egészsége. E vagyon pazarlá­sának igen nagy a társadal­mi veszélyessége, bár nem bünteti paragrafus. Az ifjúság sportjának je­lenleg kettős feladata van. Egy részt biztosítani a ver­senysport utánpótlását, más­részt felkelteni a rendszeres testmozgás iránti igényit, ez­zel is elősegíteni a minden­napos regenerálódást. Az elmúlt negyedszázad­ban nagy változás állt be az emberek életében. A tudo­mányos technikai forra­dalom, a motorizáció, az ur­banizáció. az elkényelmese- dett életmód népbeteségség forrása lett. Addig, amíg ko­rábban a sport az erők ösz- szemérése, a versengés esz­köze volt, napjainkban már a megelőzés, gyógyítás funk­cióját is be kell, hogy töltse. Néhány évtizede erre alig volt szükség, mert az embe­rek életvitele bőséges moz­gási lehetőséget biztosított, így a sportági struktúra ki­alakításában egészségügyi szempontok nem játszottak szerepet. Ma más a helyzet. A sportnak ma nemcsak a sportolók vetélkedését kell biztosítani, hanem ugyanezen versenyzők egészségét is óv­ni kell, de védeni kell, vagy kellene azoknak az egészsé­gét is, akik nem versenyez­nek. Azt hiszem, nem szabad szó nélkül hagyni, hogy ők vannak többségben. Társa­dalmi, egészségügyi oldalról nézve a mai életkörülmé­nyek között nekik legalább olyan fontos a sportolás, mint a versenyzőknek. Ezt ma már nagyon sokan felis­merték és el is jutottak odá­ig, hogy szeretnének spor­tolni. Tessék elhinni, nincse­nek könnyű helyzetben. Sportolni többnyire szerve­zett keretek között lehat. A kérdés már csak az: hol fo­gadják be őket? Az utóbbi években született nemzetközi sporteredmények és az át­lagember eredménye között olyan nagy a különbség, hogy még a viszonylag fia­tal és tehetséges embernek sem lehet reménye közepes színvonalú eredmények el­érésére. Sajnos, ezeket a sportolni vágyókat nem fo­gadják kitörő lelkesedéssel a szakosztályok. Ezek tudatá­ban lesz-e kedve valakinek hagyományos sportágat vá­lasztani, amikor tudja, hogy nem lehet ott a legjobbak között?! Az új gazdasági szabályozók bevezetése után kevesen tudnak napi több órát edzésre fordítani. Mind­ezek együttesen elveszik a nagy többség kedvét a rend­szeres sportolástól. Az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek, hogy sportegyesületeink építsék be programjaikba, készüljenek fel ennek a „nagy többség­nek” a foglalkoztatására. A kérdés most már csak az, ha sikerült ezt elérni, nem igé­nyelne-e az új körülmény változtatást a foglalkoztatás tartalmában? Az egészségü­kért sportolóknak megfelel-e a sportági szakszövetségek által kialakított versenyrend­szer? Azt hiszem, az esetek többségében nem. A tömegtestnevelés és tö­megsport foglalkoztatási for­mák nem egészségügyi szem­pontok alapján alakultak ki és többnyire nem az ember komplex fizikai képességeit, hanem azok közül csak egyet-egyet fejlesztenek. A másik gond, hogy elvész a sportolás legnagyobb moti­vációs ereje, a jó eredmény elérésének a reménye. Valaki hosszú éveken át folytat edzéseket, de tudja, hogy eredménye Áég a köze­pes szintet sem éri el. Eőri István mondta: túlozva azit mondhatnánk, hogy olyan ez, mintha a ihelyihenfutás gya­korlásával akarnánk meg­oldani ezt a kérdést. Egész­ségileg hasznos, csak még­sem megoldás, mert az em­berek többségének nincs ek­kora monotóniatűrése. Bármilyen szinten sportol valaki, a sikerélmény nélkü­lözhetetlen. A „csak az egész­ségért” való sportolás ké­sőbb sablonossá, unalmassá válik és nem lesz az ember egész életét végigkísérő bel­ső kényszer. Kell tehát egy olyan megoldást találni, ami egészségileg, hangulatilag is megfelel, könnyen hozzáfér­hető, technikai kivitelezése egyszerű és táplálja az önbi­zalmat. Napjainkban egyre na­gyobb szimpátia övezi az úgy­nevezett kondicionáló tested­zési formákat. Például gyer- mektoma, nők tornája, aero­bic, lakótelepi kocogás, gim­nasztikái klubok. Feladatuk­nak nem egy-egy fizikai ké­pesség kifejlesztését tekin­tik, hanem az összes arányos fejlesztését. Elterjedését nö­veli, hogy formáját, tartal­mát, intenzitását, terjedel­mét a közösség maga hatá­rozhatja meg. Mivel az ese­tek többségében épülettömb­re, lakótelepre, munkahelyre épül, pozitív hatással van a közösségi élet formálására, baráti kapcsolatok kialakítá­sára. A sportirányító szerv, va­lamint a sporttal foglalkozó szervezetek feladata, ezen kis közösségek számának a növelése, szakmai tanácsok­kal, módszertani iránymuta­tásokkal, tartalmi, munkájuk hatékonyságának emelése a gazdasági lehetőségek figye­lembevételével, gyerekkel, eszközökkel, létesítmények­kel való segítése. „A szépség vagy ite, sport / a testeket te formálod ne­messé, / elűzöl romboló vad szenvedélyeket, / acéllá ed- zel lankadatlanul. / Lábak, karok, törzsek összhangja és / a tetszetős ütem tőled való. / Bájt és erőt te fűzöl együ­vé, / szilárddá és rugalmas­sá te tész.” (Coubertin) HERCZIG GÁBOR, a Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke Ez lenne az ideális: együtt sportol a család

Next

/
Oldalképek
Tartalom